Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-28 / 149. szám
tdli'CS U'Z’fcO'£(ß> Búzás János nyárlőrinci igazgatótanító állott könnyes szemmel volt tanítványai és tanítótársai előtt s meghatódva mondott búcsút. Ezzel a búcsúval fordított hátat 45 éves tanítói munkának. Az iskola épülete, ahol született, nevelkedett, tanít és tanított, ha beszélni tudna, sok szépet mondana el erről a munkában megőszült pedagógusról. Apja, mikor ő született, ebben az iskolában tanított. Az apát a fia követte katedrán és folytatta a munkát, tanult embereket bocsátva ki kezei alól. Nemcsak az iskola falai között végzett szorgos munkát, kivette részét a község életéből is. Anyakönyvvezető. járlatlevélke- zelő volt és sok más munkát is vállalt. A tanácsért jövők előtt soha nem volt zárva ajtaja, akár éjjel, akár nappal keresték fel. — Édesapját követve egyedül folytatta 130— 140 gyermek oktatását. Most, mikor távozik, 300—350 gyermek és 23 tanító búcsúztatja. Az ünnepséget, melyen a járási tanácsot Kriston elnökhelyettes elvtárs, a járási oktatási osztályt Csernus Sándor elvtárs, a városi oktatási osztályt Csere Dezső elvtárs képviselte, a Himnusz eléneklésével nyitották meg. Ezután következett a kultúrműsor. Búcsúztak a tanítók, az alsó- és felsőtagozati tanulók és a volt tanítványok. Mind-mind az ősz pedagógus önzetlenségéről, fáradhatatlanságáról és segítéséről beszélt. A volt tanítványok nevében Illés Mária búcsúzott, megköszönve azt a segítséget, amit kapott és ami elősegítette további munkájában. Kormánykitüntetését, amit kiváló munkájáért kapott, annak az előkészítésnek köszönhette, amit Búzás igazgatótól kapott, mielőtt kilépett volna az életbe. Dudás András, volt osztálytársa, könnyektől el-elcsukló hangon búcsúzott azok alatt a hatalmas tölgyfák alatt, amelyeket annakidején gyermekkorukban ültettek együtt. Búcsúzójában hangoztatta: ezeket a iákat vihar kicsavarhatja, de a szívükből szeretett igazgatójuk és barátjuk emlékét még a legerősebb vihar sem tépheti ki. Markó István volt tanítvány, kinek flát s unokáit a búcsúzó nevelte, megköszönte. Hogy oktatta, nevelte, s megadta azt az alapot, amin az életben meg tud állni. Kéréssel fordult az oktatási osztályhoz, helyezzék ifj. Búzás Jánost, az idős pedagógué fiát atyja helyére, Hogy most már harmadig nemzedéken keresztül végezhessék nevelőmunkájukat. Búzás János igazgató válasza a búcsúztatásokra csak ennyi volt: — Köszönöm. — Utána most is hivatása emelkedett felül, tanácsokat adott a jövőre, figyelmeztetett. — De. amikor az utolsó búcsúszavakat mondotta, szeme megtelt könnyel és érzékeny búcsúját befejezve, könnyes szemét és nieghatódottsá- gát a spk-sok virág mögé rejtette. Búcsúzóul reméljük, hogy fáradságos, szorgalmas, cje hasznos és eredményes munkája után még [sok-sok nyugalmas évet fog tölteni falujában segítőtársa, felesége oldalán. Kovács Aurél ♦♦f*»*«**«*»*M*t***m«****M*m*»****«m#****M**«***«»**mH*m*«Hm#mM**m»«*****»»wf*m*Mi»*wM#*MW*»»»*«** IDE VÁGYIK MOST MINDEN FIATAL ünnepségét, azok a Világszerte nagy készülődés előzi meg a moszkvai Világil'júsági Találkozó Nemrégiben mutatkoztak be Budapesten a Néphadsereg Központi Tiszti fiatal művészeti csoportok, és szólisták, akik a magyar nép kultúráját kénviselik Világil’júsági Talá lkozón Moszkvában. A moszkvai Vörös tér is ünnepi pompában várja a VIT megnyitását. A egyetem előtti téren például öt emelet magas oszlopot építettek, melynek tetején a békegalamb tartja csőrében az olajágat. Közös erővel földművesszövetkezeteink fejlesztéséért A Z ELLENFORRADALOM ALATT is bizonyságot nyerhettünk afelől, hogy a falu dolgozói megszerették és sajátjuknak tekintik a földművesszövetkeze- tet. Szövetkezeteink vezetőinek, s a tagság határozott, bátor kiállásának köszönhető, hogy garázda elemek nem hordták szét a földművesszövetkezetek vagyonát, nem fosztották ki a boltokat. Józan szóval nyugtatták az ellenséges hangulatkeltők által felzaklatott kedélyeket. E napokban segítettek az árusításban is, nehogy egyesek fizetés nélkül vihessenek el árut. MIÉRT TETTÉK MINDEZT? Mi késztette őket arra, hogy sokszor testi épségüket is veszélynek tegyék ki? Talán az 50 forintos részjegyüket féltették? Nem! Erre az a magyarázat, fogy ma már nemcsak a pénz íöti a földművesszövetkezetekhez dolgozó parasztságunkat. A 12 év óta szabad magyar falu dolgozó népének akarata, fáradságos munkája valósult meg a löldművesszövetkezetekben. A közös harc, a közös áldozatok gyümölcsét védte meg a íóldmű- vésszövetkezetelc tagsága. Szinte anyagi előfeltételek nélkül alakultak meg 10—11 évvel ezelőtt ezek a szövetkezetek. Sokan emlékeznek rá még, hogy a'részjegyek címén tojást, gabonát és egyéb termékeket adtak össze parasztjaink, ha kevés volt a forint. De áldozatot hoztak érte, mert tudták, hogy az övék lesz. Ha valaki azt mondja, hogy igen vézna csecsemők voltak kezdetben a földművesszövetkezetek, igaza van. De emiatt nem szégyenkezünk, mert amivé fejlődtek, arra szövetkezeteink vezetői és tagsága büszke lehet. MA MAR SZILARD a földművesszövetkezetek helyzete. A régi küzdelmes életnél sokkal jobb feltételek mellett dolgoz* nak. Az utóbbi években a tagság már megszokta, hogy a szövetkezet hónapról hónapra gyarapodik. Üj j üzletek, raktárak, felvásárlóhelyek, stb. létesülnek* Erre azonban szükség is van, mert a dolgozó parasztok növekvő igényeivel lépést kell tartani* MEZŐGAZDASÁGUNK fejlődése most új1 lendületet vett, A fejlesztés megvalósításában a földművesszövetkezetekre is nagy- szerep vár, ezért szövetkezeteinket is tovább kell fejleszteni, erősíteni. Ezé|rt helyes, ha megmagyarázzuk dolgozó parasztságunknak, ho^y hazánk jelenlegi helyzetében, amikor igen sok: pénzt kell fordítani az ellenforradalmi károly helyreállítására —> földm űvesszővétkezeteink további fejlesztéséljen az egész tagság támogatására szükség van. Csak: így biztosíthatjuk termelőeszközökkel, növényvédőszerekkel és egyéb árukkal való ellátásukat, csak így kapcsolódhatunk be eredményeseit például a termelési szerződések kötésén keresztül mezőgazdaságunk fejlesztésének nagyszerű munkájába. DOLGOZÖ PARASZTSÁGUNK tudja,, hogy földműves- szövetkezeteink .fejlődésének eddigi eredményeit a tagság közös összefogásának, akaratának köszönhetjük. í}z az alapja munkánknak a jövőben is. Ezért szövetkezeteink vezetői, igazgató- sági, felügyelő bizottsági tagjai összefogva a tagsággal, s a földművesszövetkezeti dolgozókkal, lássanak munkához a szövetkezet további fejlesztése, s ezen keresztül a mezőgazdaság fejlesztése nagyszerű feladatának végrehajtása érdekében. Morvái Ferenc, Kiskőrösi FJK ig. elnök Felütötte fejét a májmételykór veszélye a kiskőrösi járás legelőin Megyénk lapályos, iszapos legelőin az ellenőrzések során nagyobb mennyiségű réti iszapcsigát találtak, mely a májmétely- kór kórokozója. Különösen a kiskőrösi járásban öltött veszélyes méreteket a legelők fertőzött- sége. Az állategészségügyi szervek nagy erőfeszítéseket tesznek a veszély megakadályozására, A fertőzött legelőkről eltiltották az állatokat. Egyúttal intézkedtek a vizenyős területek kiszárításárőL Több helyen a legeltetési bizottságok megkezdték a szívócsatornák ásatását, ezenkívül rézgálic- cal is pusztítják a veszedelmes kártevőket. SÍK JOHÜ' HUNT: Május 2-től 12-ig csekélyszámú, de állandó lakossága volt Lobudzsé- nek. Mindenkinek mérhetetlen előnyt jelentett az itt töltött pihenő: testi érő, egészség és újraszülető tettvágy — e tulajdonságok birtokában nézhetett elébe a további feladatoknak. A jövőben minden hasonlóan kockázatos és nagyszabású vállalkozásnak, mint amilyet az Everest megmászása jelent, fölöttébb ajánlatos ilyesféle üdülőtáborról gondoskodnia. Éppen itt pihent Charles Wylie is, amikor megérkezett a hír, hogy fia született. A hírt egy sürgöny hozta, melyet az indiai drótnélküli távbeszélő Namcse Bázár-i állomáskezelője továbbított táborunkba, és hozzácsatolta a maga szerencsekívánatát is: »A legnagyobb öröm tölt el, amikor fia megszületését jelenthetem Önnek. Remélem, ezentúl évente legalább egyszer hasonló örömben fog részesülni. Kérem, adjon egy rúpiát a küldöncnek.« A LHOCE falán Míg a rákómányszállító járatok május első napjaiban ideiglenesen szüneteltek, egy másik nagy jelentőségű munka — a Lhoce falának felderítése — szépen haladt eíőre. Ez volt a harmadik nagyobb arányú felderítés, amelyet az expedíció folyamán véghez kellett vinni. A felderítést egyúttal az Everest »jelmezes főpróbájának« is nevezhetnénk, mert mindkét típusú oxigénkészülékkel kísérleteket végezhettünk nagyobb magasságban, mint amilyet odáig elértünk. Kettős célunk volt: először is, hogy a lehető legnagyobb magasságig előnyomuljunk a Falon, járható útvonalat találjunk és jelentést tegyünk a probléma jellegéről, másodszor, az oxigénfelszerelések kipróbálása. Mindkét feladatnak a végére kellett járni, mielőtt a csúcstámadás végleges tervében megállapodhatnánk. Amikor előzőleg meghánytuk-vetettük a tervet Charles Evansszal és Ed Hillaryvel, azt reméltük, hogy már ebben a korai időszakban is jó ( magasra feljuthatunk a hegyen; én már csakugyan arról álmodoztam, hogy a zárt áramlású készülékkel túlhaladhatunk a Déli Nyergen. De világosan láttuk, hogy nem szabad feleslegesen sok erőt elpocsékolni erre a főpróbára, nehogy majd a csúcstámadás adja meg az árát, emberi erőkifejtésben, időben és felszerelésben. Mielőtt tehát a feladat végrehajtására kijelölt együttest útnak indítottam volna, elhatároztam, hogy magam is velük tartok; előzetesen felderítjük a Teknő felső szakaszát és a Lhoce fal alsó lejtőit, egyúttal pedig még egyszer kipróbáljuk a zárt áramlású oxigénkészüléket. A zárt áramlású oxigént használó csapat elsősorban Charles Evausból és Tom Bourdillonból állott; a terv szerint az elérhető legnagyobb magasságban táboroznak le a Lhoce falán, és másnap, h^ lehet, a Déli Nyeregig nyomulnak előre. Charles Wylie és Michael Ward támogatták őket ebbeli igyekezetükben; ők a bontott áramlású készüléket használták. Feladatuk az volt, hogy segítsenek létrehozni tábort a Lhoce falán, és minden egyéb szükséges támogatást megadjanak. Ezenfelül jelentést tehetnek majd a maguk oxigénkészülékeinek használhatóságáról; Michael még azt is vállalta, hogy élettani megfigyeléseket végez Griff Pugh részére. A csapat szükségleteinek felszállítását a hét legjelesebb serpára bíztuk: Charles Wylienek így alkalma nyílik megfigyelni, rhilyen teljesítményt nyújtanak ezek az emberek, akiket ő már a csúcstámadásra szemelt ki. Ez az ő részükre is mintegy »próbamérkőzés« fesz. Reméltem, hogy a serpák is oxigént használhatnak, ami fokozta volna megértésüket és bizalmukat e segédeszköz iránt, de a készülék nagy! súlytöbbletet jelentett volna, s amellett máris takarékoskodni kellett az ojxigénnel, mert több tartály léket kapott útközben. így hát el kellett ejtenünk ezt a tervet. A végső rendelkezésre csak az előzetes felderítés után kerülne sor, de általában az volt'a szándékunk, hogy a felderítést a pihenés időszaka alatt hajtjuk végre. Április 30-án a különleges serpacsapatot magam kísértem a 3. táborig; Tom Bourdillon és Charles Evans követtek, és már az alsóbb szinten kipróbálták a zárt áramlású rendszert. A Jégesésen átvehető útvonalon aznap Griff Pugh dolgozott segédjével, Mingmával, Da Tenszing fiával; Úgy volt, hogy feljönnek a 4. táborba, vagy a 3. táborban maradnak a felderítés idejére. Mingma első ízben próbálkozott a Jégeséssel, de meg ez volt egyúttal az első komoly hegymászó kísérlete, s úgy látszik, túlságosan nehéz próbatétet jelentett egy tizenhárom éves fiúnak, aki még jelentékeny súlyú terhet is cipelt. Griff nagyon megkedveltjs a kis Ming- mát. Saját ruhakészletének egyes darabjaiba öltöztette, |ás a 138 cm magas Mingma büszkén járt-kelt egy térdéig érő szvetterben, amelyet eredetileg egy 180 cm magas férfira szabtak. Elragadó \folt hallgatni, hogyan társalognak egymással, ki-ki a maga anyanyelvérj, amelyből a másik egy kukkot sem ért; » 60 (Folytatjuk)
