Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-28 / 149. szám

Régi feljegyzések szerint már a XIV. század végén Bebek Miklós kalocsai érsek tulajdonát képező birtokként említették Felsőszenti vánt, ahová Töttös László földbirtokos Szentgyörgy nevű falujából erőszakkal vitték el a jobbágyokat. 1413-ban, mint Bodrog vármegye községét említik. A török idők alatt 58 házzal, később csak 22 házzal szerepel az összeírásban. Ügy látszik, a török uralom alatt elpusztult, mert későbbi okiratok nem szólnak róla.

1724—1727. évi összeírásnál a Czobor-uradalomhoz tartozó pusztaként jegyezték fel. Ekkor még Szent-Iván pusztának írják, 1735-ben már Felső Szentiván- ként szerepel az összeírásnál. — 1789-ben magyarokat telepítenek ide, majd délszlávokat. Később németek költöztek a volt pusztára.

íme, ez a rövid története annak, hogy ma már háromféle nemzedék lakja békés egyetértésben Felsőszenlivánt. Jelenleg mintegy 4000 lakosa és 6.5 ezer hold határa van a községnek,

As iskola töríenete

Ha idegen jár a községben, elsőnek az iskolát csodálja meg, amely tavaly készült el, 3 800 000 forintos költséggel. Érdekes története van ennek. Felsőszentiván már régóta szeretett volna iskolát. Az 1930-as években meg is volt rá a pénz, de a község virilistái összevesztek azon, hogy hol építsék fel. Csávoly község vezetői élelmesebbek voltak és azt mondták: — Ha ti nem tudjátok felépiteni az iskolát, majd tudjuk mi, adjátok kölcsön a pénzt. így épített Csávoly iskolát és ezért nem lett iskolája Felsőszentivánnak, ezért kellett a tudás magvát a község nevelőinek egy rozoga épületben elhinteni a kis emberpalántákba.

De ez már a múltté, most az új, modem iskolában folyik a tanítás. Amivel nem törődtek a virilisták, az az nép államának egyik fő célkitűzése.

Munkaegységben dolgosnak már

Nemcsak az iskolát csodálja meg az idegen, hanem a termelő- szövetkezetek gabonáját is. A Vörös Csillag és a Vörös Október tagjai példásan dolgoznak. Az októberi események itt is megzavarták a szövetkezeti tagok fejét és rátértek a részesművelésre. Most már munkaegységben dolgoznak. Rájöttek, hogy ez az igazságosabb. Azóta még lelkesebben halad a munka, már kétszer megkapálták földjeiket. Jó termésre számítanak,

Pécsre kessül as énekkar

Érdemes írni arról, hogy a községet kultúrigényes emberek lakják. Ezt bizonyítja az élénk kulturális élet. Bundity Eugénia, a községi pártszervezet elnöke, pedagógus, elmondja, hogy a fel- sőszentivániak nagyon szeretik a színdarabokat, az énekes, táncos előadásokat. Van is a községben tánckar, énekkar és színjátszócsoport,

Különösen az énekkarról hallottunk sok dicsérő szót. Ez a 30 tagú vegyeskar három éve megszakítás nélkül működik. Kétszer már első volt a járási kultúrver- senyen, tavaly részt vett a megyei kultúrversenyen is. Klasz- szikus és preklasszikus művekkel szerepelnek. Szeretnének részt venni decemberben a kecskeméti Kodály-ünnepségeken is.

A község kultúrcsoportjai más községekbe is eljárnak szerepelni, nagy sikettel.

Horniul mosi épül

Más is bizonyítja, hogy Felső- szentivánon szeretik a kultúrát. »Kiverekedték«, hogy a MOKÉP és a község közösen egy normálfilmszínházat építsen mintegy 200 ezer forintos költséggel. A munkálatokhoz rövidesen hozzákezdenek.

Másik jelentősebb beruházás

a malom rendbehozása lesz az idén. Mintegy 100 ezer forintba fog kerülni. A felsőszentivániak és a környék lakosságának régi óhaja teljesül ezzel.

— A község lakossága háromnyelvű ugyan — mondja Pata- rica Ferenc, a községi tanács végrehajtó bizottságának titkára —, de az akarata egy. Nagy egyetértésben élünk mi itt egymás mellett, közösen építjük jövőnket.

A községben tett látogatásunk tapasztalatait leszűrve bátran állíthatjuk, hogy ez nemcsak Patarica Ferenc véleménye, hanem valamennyi hazáját szerető, a nép uralmát akaró felső- szentivánié.

Sajtótájékoztató a gyermekbénulásról

(Folytatás az X. oldalról)

hét. Ezért a járványgócok területén az illetékes szervek eltiltják a 14 éven aluliakat a strandfürdő látogatásától.

A megelőzés további eszközei a gammaglobulin és a Salk védőoltások. Az Egészségügyi Minisztérium szerint gammaglobulin csak korlátolt mennyiségben áll rendelkezésre, ezért forgalmát a minisztérium úgy korlátozta, hogy azt csak az érdekelt lakóhelyek szerint illetékes közegészségügyi járványügyi állomás adhatja ki. A minisztérium oltóanyag behozatala útján igyekszik biztosítani a leginkább fogékony kisgyermekek védelmét. Jelenleg tárgyalások folynak a behozatalról és remélhetőleg rövidesen sikerül szállítási szerződést kötni a leginkább veszélyeztetett gyermekkorosztályok védéséhez szükséges meny- nyiség beszerzésére. Az oltásokat előreláthatólag a jövő év * I

HASZNOS VÉLEMÉNYCSERE

a vesetök ég a termelők közöli j

A Petőfi Népe már hírt adott a vasárnap lezajlott megyei bor- kiállításról. Én most néhány mondattal szeretném kiegészíteni ezt a tudósítást. Egyhangú vélemény szerint a több mint 200 meghívott szőlőtermelő és más vendég értékes tapasztalatokkal gazdagodva tért haza. Sokat tanultak a kiállításon elhangzott felszólalásokból, valamint az ügyesen összeállított szemléltető táblákból.

Nagyon nemes célt tűzött ki ez a kiállítás. Világosan és határozottan tükrözte, hogy milyen erőfeszítéseket teszünk a leromlott szőlőkultúra feljavítása ér- | dekében. Egyben felhívta a figyelmet arra, hogy milyen lehetőségeink és feladataink vannak. A megyei tanács a borkiállítás megrendezésével a megye kiváló

( Az orgoványi JCISZ-fiatalok

követésre méltó példája

Az orgoványi KISZ-szervezet fiataljai a nyár elején elhatározták, hogy nyárra megteremtik egy országjáró kirándulás anyagi feltételeit. Nagy lelkesedéssel és izgalommal készültek erre a kirándulásra. Műsoros esteket, bálokat rendeztek és gyűjtögették szorgalmasan a forintokat, míg végre az elmúlt napokban valóra vált álmuk. Együtt volt a pénz és a 43 fiatalból álló kirándulócsoport, amely Tóth Kálmán elvtárs, helyi MSZMP-titkár vezetésével elindult az ország egyik legszebb vidékére: Pécsre és környékére,

szőlőtermesztőit akarta közelebb hozni s egyben az országos és a megyei vezetők, valamint a megye szőlőtermesztői között kívánta a kapcsolatot . mélyíteni. Maga Dögéi Imre földművelésügyi miniszter elvtárs is eljött, megtekintette a kiállítást, Poló- nyi Szűcs lMjos, a pénzügyminiszter első helyettese, Erdei : Ferenc országgyűlési képviselő, i Mulató János, a külkereskedel- I mi minisztérium főosztályveze- , tője. Mindnyájan, a megyei ; pártvezetőkkel együtt tetszésü- | két fejezték ki a kiállítás meg- i tekintése után.

I Az okleveleket és az ajándé- j kokat követő borkóstolón kelle- I mes hangulat alakult ki. Az | országos és a megyei vezetők, valamint a szőlőtermelők a legbarátibb légkörben beszélgettek, | A derűs hangulatban a szőlőtermelők és vezetők kicserélték véI leményüket. A termelők arról j beszéltek, hogy jövőre még több i és jobb minőségű borral vesznek részt a borkiállításon. A vezetők pedig elmondták, milyen lehetőségei vannak az országnak a szőlőtermesztők támogatására.

Mindent összevetve, igen tanulságos dolog volt ez és jó alkalom volt arra, hogy az országos és a megyei vezetők, valamint a gyakorlati termelő munkát végzők kicseréljék véleményüket Fáth Imre

elején bonyolítják le. A tájékoztató megállapítja, hogy az.egész- ségügyi hálózat a megbetegedett gyermekek ápolására és gyógyítására kielégítő mértékben fel van készülve;

Korlátozó intézkedések

Amennyiben a szükség kívánja, a járvánnyal fertőzött területen a közegészségügyi szervek megtilthatják a 14 éven aluli gyermekek csoportos üdültetését. Ebben az esetben sem az érintett területről, sem a területre nem utazhatnak üdülőcsoportok. A korlátozások jelenleg a következő helyekre vonatkoznak: Borsod megye teljes területe, Miskolc város, Pécs egyes külterületei, Szabolcs- Szatmár megyében Nyíregyháza, Tiszalök, Nagykálló, Nagyhalász és Kisvárda, Szolnok megyében Jászárokszállás, Hajdú-Bihar megyében a biharkeresztesi és berettyóújfalusi járás, Pest megyében Erdőkertes és Rád községek.

A gyermekbénulással kapcsolatos legfontosabb egészségügyi szabályok: A személyi tisztaság szabályainak megtartása, a nyersen fogyasztott zöldségfélék és gyümölcsök mindenkori lemosása, a legyek távoltartása az ételektől, nem szabad a gyermek ellenállóképességét kimerülést okozó megerőltető tevékenységgel terhelni, például nagy távolságra utazás, gyaloglás, versenyszerű úszás, túlzott napozás, stb. A lázas, hurutos gyermeket tartsuk ágyban mindaddig, amíg ki nem derül betegségének oka. A jövőben egyébként az Egészségügyi Minisztérium hetenként ad tájékoztatást a sajtóban.

Burgonyaemlékmű

Németországban

Kevesen tudják, hogy a burgonyának is emeltek már emlékművet, mégpedig Németországban. A Braunlage és Tanne közötti úton, egy Oberhartz nevű helység mellett, hatalmas gránit emlékmű áll a következő felirattal: »1748-ban ezen a helyen ültettek kísérletképpen első Ízben burgonyá.«

A burgonya már jóval előbb, vagyis 1588-ban eljutott Németországba, de csak mint Amerika növényvilágának ritkaságát ismerték. A burgonyafogyasztás a harmincéves háború idején terjedt el, amikor a háborús pusztítások következtében nagy volt az élelmiszerhiány;

„Qatandré”

A Sörkertben ülök, a nyugalmat osztó est palástja és az asztalom mellett bóbiskoló fa lombja alatt. Nyel- desem a sört és a zenét (mert nem mondhatom, hogy iszom, vagy nyelem; az egyik ugyanis dicséretre méltóan hideg, a másiktól meg — a klasszikus zene kedvelője lévén — nem Vagyok túlságosan elragadtatva; nyeldesem hát mind a kettőt, óvatosan, hogy a torkomban és a fülemben kárt ne tegyenek). És mit csinálhatna még mást az emberfia: figyelem a körülöttem kibontakozó nyáresti »társadalmi életet«.

A szomszédos asztalnál heten ülnek. Nem hét gonosz, nem, nem, hanem hét kedves, bohém fiú, a bohémság hétféle kategóriájából, ■— a húszon alul, s az érettségin túl.

Ha szótlanok volnának, akkor is tudnám róluk, hogy zsebükben van már a matúra, elárulja a szemükben csillogó öröm. Még azt is tudom érdeklődő tekintetéből, arcának mimikájából, hogy melyik a »jeles« közöttük; amelyik folyton a térdét csapkodja, rhiközben hátra-, előreveti a felső testét, az meg sportoló és csak közepes tanuló lehet, az a nyílthomlokú, rakoncátlan hajtin- csű fiú pedig nem egy rímet odafaragott már szerelmes véreikéinek a strófái végére, és így tovább (később, kerülő úton megéldeklődöm, s kiderül, ho^y ernberismeretem csakugyan nem hagyott cserben).

Sört rendelnek a fiúk, több üveggel, a papák bizonyára mélyebben nyúltak erszényükbe e jeles napon, de még a mamák is megtoldották az érettségi vizsga »fájdalomdíját« néhány forinttal, esetleg egy tízessel «- csak meg ne

mondd fiam, az édesapádnak —, vagy az adományozók személyét illetően fordítva történt, ami azonban nem változtat a lényegen, vagyis, hogy a fiúknak van pénzük. Koccintanak, isznak, majd egymás szavába vágva elismétlik az érettségin történteket,

Ezeket mondják:

•— Na, milyen srác volt a Barna?

■— Jó srác volt az ürge.

— Áá, folyton belebeszélt.

— Azt nem tudtam, melyik volt balhéban Debrecenben, Vörösmarty, vagy Jókai?

— Az volt a poén, tudjátok, amikor a kisürge...

Itt félbehagyják, mert a zenekar a »J’attendrais« (Zsátandré = várlak) kezdetű dalba fogott, s ők dudolászni kezdenek; egyikük ki is mondja a francia szót, így, ahogy leírom:

— Jatandré.

Aztán megint faggatják, tájékoztatják egymást a vizsgáról.

— Milyen tételt kaptál?

— A munkásmozgalom fejlődését — de úgy mondja a kérdezett, hogy a hangsúlyozásából, kezének kifejezéstelen gesztusából úgy is érthetem, hogy: »az ám a nehéz kérdés«, de így is: »mi az nekem'«

— Én, amikor azt kérdezték, hogy mi a »hoz«-nak a párja, majdnem azt mondtam, »visz«. (A -hoz, -hez, -höz határozóragokról van szó.)

Koccintanak megint, valószínűen a

pedellusnak szánt jókívánsággal:

— A Rudi bácsi egészségére!

Kissé már spiccesek, látszik, nem nagyon bírják még az italt, a sört sem, de az agyukban terjengő enyhe alkoholpárában felébred az önkritikájuk, s a közelükben szorgoskodó pincérnőtől hetük nevében egyikük elnézést kér, egészen kisfiúsán bűnbánó szóval:

•— Már ne tessék haragudni, hogy hangoskodunk, de teccik tudni, nagy nap volt a mai — s most valóban hangoskodva mondja, hadd hallja mindenki —, ma értünk!

N

'osolygok rajtuk, tizenhét évvel I ezelőtti jómagam jut eszembe, meg a társaim, ahogy érettségi után ültünk Pesten, a Gundel kertjében. Mi is vidámak voltunk, volt ott hecc is, de azért »kisürge«, »srác« és »balhé«, meg »poén« nem volt. Mi Vörösmartyt, Jókait, meg a tanárainkat — még azokat is, akiket különben nem nagyon szerettünk — csak a tisztelet hangján, szavával emlegettük.

Ha nem tartom okvetetlenkedésnek, odaülök a fiúkhoz, s az öreg — azóta az egyetem, meg az élet nem egy kemény vizsgáját átizgult, letett — matu- ráns jogán elbeszélgetek velük, s megmondom nekik, amit az említett ok miatt most mondok.

Kedves ifjú barátaim! Az érés ugyan nem megérést jelent, de könnyen abba

a hiedelembe dől az ember, ha elvégezte a nyolc középiskolát, s a tudásáról bizottság előtt beszámolt, hogy érett már; Pedig csak érettségizett. A kettő pedig nem egy. Az volna persze a jó, ha egyet jelentene a két fogalom, de ti magatok is beláthatjátok, hogy bár érettségizett ember igen, de érett ember úgy nem beszélhet, ahogy ti társalogtatok.

Közeletekben, egy másik asztalnál ült két hozzátok hasonló korú munkásfiú. Valamiről elmélyülten beszélgettek. Talán — bár nem biztos — a szókincsük szegényebb a tiétekénél, de esküdni mernék rá, hogy szabatosan, magyarul, édes anyanyelvűnkön fogalmazták meg mondanivalójukat, s ha netán személyekről, különösképpen a nevelőikről is szó esett közöttük, ezeknek a nevét tisztelettel ejtették ki;

Róluk, az életben ért és megért társaitokról vegyetek példát, most, amikor ti is elindultok az élet útján. Tudom, ők szeretettel tanítanak, várnak benneteket, ha tudnának franciául, mondanák is: »J’attendrais.«

M

ert, ha azon az ösvényen jártok tovább, amelynek szépséghibáit olyan leplezetlenül a magatokénak vallottátok, akkor higgyétek el, az a »balhé« történik majd veletek, hogy senki sem veszi komolyan — és joggal — az érettségi bizonyítványotokat. Ez pedig annyi vizsgái, s ugye, az azt megelőző némi tanulási izgalom után nem lenne számotokra, de társadalmunk számára sem valami örvendetes — »poén«.

Tarján István