Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-28 / 149. szám

Itt nőm Önt ki többet CL

67 ÉV UTÁN VÉGRE GÁT ÉPÜL DUNAVECSÉN )

Ü

Nyersolajmotorok erős zúgása, földgyaluk lánctalpainak fémes csikorgása fogad Dunavecse község határában. A sárgahátú homokdombokon, mint óriás teknősök lassan másznak a Sztalinyecek. Mögöttük hozzájuk kapcsolva széles, lapátsze- rü vasak mélyednek bele a földbe, marják, szaggatják a talajt. Nem egyedül nézem ezt a látványos, nem mindennapi képet. Mellettem egy öreg, kókadt bajuszú parasztember áll kapájára támaszkodva, s úgy nézi, egyre nézi ezeket a különös «szörnyetegeket«.

Az új gát megvédi a falut

— Mit csinálnak itt, papa? — kérdezem tőle. S ő felém fordulva, egy ujjával kalapját megbökve, röviden csak ennyit válaszolt: — Gátat.

Később, mikor a községi tanács elnökével a gátépítő részleg irodája felé baktattam, megtudtam hogy itt, ezen a szakaszon 1890. óta gyakran betört a víz. Amióta a Duna erre folyik, s a falu felépült, még nem volt gát. S hogy az árvízről beszélgetünk, eszembe jut, hogy valahol olvastam: Dunavecsén 1941-ben,

1954-ben — ezt már magam is láttam — és 1956-ban is kiöntött a Duna, mert nem volt gát.

Közben egy kis fabódéhoz érkezünk, ahol összegyűltek már a traktorosok, dózeresek. A gátépítésről érdeklődtem tőlük, amelyről a kirendeltség vezetője a következőket mondta el:

— Május közepén kezdtük meg ezt a 900—1000 méter hosz- szú, teljesen új gát építését. Valószínű, hogy szeptemberben, de legkésőbb októberben befejezzük. A gátat úgy tömörítjük, hogy vízzel locsoljuk és maguk a gépek tömik szorosra. Az új gát megvédi a falu népét. A legna-1

gyobb árvíz szintjétől is egy méterrel magasabb lesz az új gát.

Gépesített séta a legjobb traktorossal

Amíg hallgatom a magyarázatot, az ajtóban egy alacsony, köpcös emberke néz rám csillogó szemmel. Molnár Lajosnak hívják, a gátépítés legjobb traktorosa. Megszólítom, s kérem, vegyen fel a traktorára, szeretnék vele egy fordulót csinálni. Nevetve invitál, csak arra figyelmeztet közben, nehogy összekenjem az ingemet. Azután fenn ülünk már a traktoron, gázt ad és búgva megindul a lánctalpas masina.

Szóba elegyedünk, ö kezdi el a beszélgetést s mintha kérdésre válaszolna, úgy mondja el élete történetét.

— Tudja, én Debrecen könyéki vagyok, nádudvari. Van egy kis földünk, s én mindössze csak hat elemit jártam. Mégis sikerült a szakmát ellesnem az idősebbektől. Harmincegyéves vagyok, de még nem nősültem meg — hun- cutkodva összevonja szemöldökét. — Addig nem is nősülök, míg valahol le nem »fixálom« magam.

A júniusi égbolton szinte olvad a nap yés itt, a Sztalinyec belsejében a kiáramló olajszag még fojtóbbá, kibirhatatlanab'oá teszi a hőséget. Oj barátom már nem meséi, mutogat hol az egyik karra, hol a másikra.

— Ezzel a gyalút emelem fel ezzel meg kormányzók.

Érdeklődéssel figyelem mozdulatait. Mind megfontolt, határozott. S azután csak úgy mellékesen kérdezem meg:

— Mit szólnak a falubeliek az építkezéshez?

— Mit? — adja hirtelen vissza a kérdést. — Nem győzzük a

ÍNe feledjük el a munkásmozgalmi dalokat

szem, a teiszanaauias után feldíszítették, felpántlikázták a gépkocsikat a falujárók; fiatalabbak és idősebbek robogtak az országutakon a falvak felé és a falujárók ajkáról forradalmi dalok akkordjait vitte messze a tavaszi szél.

Akkor is az volt, most is lelkesítő a forradalmi dalok éneklése. Én úgy gondolom, hogy a KISZ-szervezeteknek, a KISZ- tagoknak egyik feladatuk, hogy ápolják és terjesszék a munkás- mozgalmi dalokat.

Bálán Miklós

Fűtött autóbuszok a kánikulában

gyerekeket, de még a felnőtteke sem elzavarni. Attól félünk — — teszi hozzá magyarázólag — hogy valamelyik a gép alá ke rül. Annyira örülnek a gátépítésnek.

Közben kiürült a földgyalú, t már újra az irodánál vagyunk A gátépítő munkások életéről gondjukról, bajukról kérdezősködöm. Egy magas férfi, Sipo: Jenő, a »gépészek atyja« mosolyogva szólal meg:

67 év után felépül

a gát

— Az az egy bajunk van, hogy nem fürödhetünk a Dunában Innen messze van a strand és t rendőrök szóltak már érte. — Egyedül ez fáj.

A szavakból azonban az érzik mégsem tartják be a »szigorú* szabályokat. Ha nem is füröd- nek, de a Dunában mosakodnak.

Vidám dolgokról folyik mindaddig a szó, amíg az építésvezető figyelmezteti őket: — Ebből nem élünk meg. Munkára!

Én is búcsúzom tőlük, s még- egyszer visszatekintek a több mint 150 méteres, már kész gátra. S közben ilyen gondolatok jutnak az eszembe: Sok időnek, 67 évnek kellett eltelnie az első árvíz után, s egy rendszernek, egy egész világnak kellett megváltoznia ahhoz, hogy egy Debrecen környéki fiatalember itt, Dunavecsén gátat építhessen.

Gémes Gábor

> Igazi forró nyári nap délelőttjén, amikor a hőmérő higanyszála árnyékban is túlhaladta a 30 Celsius fokot, kislányom társaságában Baján a 4-es autóbuszra szálltam, amely az alsóvárosi részre óránként szállítja utasait. A nagy forgalomra való tekintettel van, aki a kocsi végébe igyekszik, de van olyan is, aki az első ülésre telepszik. Kislányommal együtt a leghátsó ülésen foglaltam helyet, s azt mondanom sem kell, hogy a kocsiban szinte elviselhetetlen volt a forróság. Valaki az utasok közül halkan megjegyezte: »Ilyen lehet a pokol!« S mintha az előbbi megjegyzésére válasz érkezne, egy asszony felkiáltott: »Hiszen a kocsit fűtik!« Igen. Az ülések alatt és a kocsi oldalán elhelyezett fűtőtestekből áradt a forróság.

Az izzadtságot törölgető utasok kérték a kocsi vezetőjét, szüntesse meg a fűtést, amelyre a kocsi vezetője azt válaszolta, hogy nem lehet, ugyanis napok óta rossz már az elzáró szerkezet.

Az utasok nevében kérem, az Autóbuszközlekedési Vállalat ne konkuráljon a nappal. Javítsák ki ezt a hibát, s a meleget inkább tartalékolják a téli hónapokra.

Várady Gyula

Megalakult

A BÉKE TÉRI 03 ISKOLA

tantestülete

A KISZ-1SKOLAN

HAT NAPIG csendes volt a Lakitelek-szikral rész szőlő- és gyümölccsel beültetett környékének az a része, ahol a járási tanács üdülője van. Nem szállt a dal, nem hallatszott a fiatalok vidám kacagása. Csupán a gondnok néni osont végig a szobákban ügyelve, minden a helyén van-e?

Vasárnap délután az egyemeletes épület szobáiban újra megélénkült az élet, új lakók, kommunista—pártonkívüli ifik vették birtokukba a tanulás és a szórakozás fellegvárát — egy hétre.

MI KEDDEN REGGEL Boldán Miska bácsi kocsiján érkeztünk az iskolához. Az első percben azt hittük, hogy valahol távol vannak lakói. De amint benyitottunk az emeletre vezető ajtón, közvetlenül a nagyterembe jutottunk és ott láttuk a ház lakóit, amint sajtó-félórát tartottak.

Öt-hat perc után szünet következett. E rövid időt felhasználtuk az ismerkedésre. Csáki Teréz Kecskemétről, a vasútról jött. Faragó Rózsi az Épületkarban- tartó Vállalatnál dolgozik, Pintér Gyula Kiskunmajsáról, Ádám Miklós Kiskőrösről, Dombó József Mátételkéről, Gál József Harkakötönyből, Hegyi Mária a Bányászati Berendezések Gyárából, Kubovics Dániel Vaskútról, Hajagos Mária az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárból jött ide, hogy egy hét múlva tudásban gazdagodva térjen vissza szervezetéhez.

A SZÜNET igen rövid volt. Nem sikerült minden dologról beszélni. Kezdődött az előadás. A kis asztalok mellé ültünk, s kémMs ember...

szenlétbe helyeztük a ceruzát; Hallgattuk Romsics Ferenc, megyei KISZ-titkár élményszerű, figyelmet lekötő szavait a KIMSZ munkájáról. Lelki szemeink elé varázsoltuk a KIMSZ hőseit. Meghatottam fájdalommal gondoltunk arra, hogy az egykori KIMSZ kecskeméti vezetői Reiszman Sándor és Cigány János az iskola tőszomszédságában levő sírban pihennek.

LEGYÜNK OLYANOK, mint ők... Ez a gondolat kristályosodott ki a beszélgetés során, amikor a KISZ jelenlegi munkájáról, a bátor kommunista szóról, az eszmei harcról, a szórakozásról, a tanulásról, a sportról volt szó s mindarról, ami a fiatalságot érdekli.

Az előadást izgalmas percek követték, melyet a megrendezett szellemi torna idézett elő. Ezt követően az akcióprogram ismertetése került napirendre;

Dél már jóval elmúlt, amikor vége volt a beszélgetésnek.

A DÉLUTÁNI műsor már a Tisza partján dőlt eL, este pedig meglepetésként harmonikáé köszöntötte az egybegyűlteket. Felcsendült a dal, a muzsika, tánc- raperdültek a fiatalok, majd időben pihenőre tértek, hogy másnap ismét új erővel kezdjenek a munkához,

Venesz

embereket jellemzi. Elhatározta, megvédi Stefánt a rosszindulatú emberektől. Eljár ügyében, segíti ügyes-bajos problémáinak megoldásában.

Ennek kapcsán terelődik a szó a dicséretre, meg a jutalmazásra. Nándi bácsi munkájáért igen sokszor kapott dicséretet és pénzjutalmat is. Egyszer amikor hívták az irodába, hogy kezébe nyomják a pénzes borítékot, ő eltolta ezt a kezet és azt mondta: — Adjanak az elvtársak másnak is. — Választ sem vár, s már javaslatot is tesz.

Ha társadalmi munkáról van szó — ott van Nándi bácsi. Ha a napközi otthonban asztalosra van szükség, Nándi bácsit hívják. Ha a kultúrcsoport vidékre megy, a kulisszákat Nándi bácsi állítja össze. És így tovább, nap,; nap után ..;

E

gyszerű munkásember í Kallovics Nándor. Nem ] önmagáért, hanem társaiért cse- ] lekszi mindezt. Kevesen mond- i hatják el azt, amit ő, hogy ide- | jének nagyrészét mások ügyes- 1 bajos dolgaival tölti el.

Különös ember, kommunista, j Igazságot, proletár-igazságot ; hirdet, és akkor boldog, ha má- 3 sokat is igazzá, kommunistává f tehet; I

Venesz i

|í ltrabanggal | A RÁK ELLEN

| Az orvosi tudomány már a [legkülönbözőbb célokra felhasználja az ultrahang-hullámokat; ! A Minnesota állambeli (Egyesült [Államok) Mayo-klinika orvosai- Inak sikerült — legalább is résziben — a kísérleti állatok csont- ' rák-se j tjeit ultrahang-kezeléssel elpusztítani. Dr. Bosco, a [chicagói egyetem bakteriológusa e hullámok segítségével bizonyos bacillusok sejtfalát úgy pusztította el, hogy a sejtplazma sértetlen és vegyileg változatlan maradt, s ezáltal felhasználható volt oltóanyagok gyártására,

( Nemrégiben egy aktíváról hazafelé jövet jó hangulat lett úrrá az autóbusz utasai között. A villám nevetgélés, évődés közben dúdolás, majd nóta csendült. A fiatalabbak kezdeményezésére rögtönzött énekkar verődött össze. Először a magyar nóták, később forradalmi munkásmozgalmi dalok kerültek »műsorra«. Igen ám, de a munkásmozgalmi dalokkal egyszeriben baj lett. Legtöbbje a közepe felé elakadt, s az elvtársak zavartan néztek egymásra.

Igen, az utóbbi években ezeket a dalokat elfelejtettük. Emlékkóla tantestülete is megalakult,] 19 nevelővel.

A Béke téri iskola az elgondo- j lások szerint mentesíti majd a] Hosszú utcai, a Zrínyi és a Il.j Rákóczi iskolákat azzal, hogy] ősztől kezdve 16 osztályban kö-J rülbelül 500—550 gyerek tanulhat itt. Az iskola valószínűleg koedu- j kált lesz, és gondoskodtak arról! is, hogy a dolgozó szülők gyer-j mekei számára napközi otthonnak is legyen helye az épületben.!

Az iskola még nem készült el teljesen. Igaz, hogy már csak az utolsó simításokat végzik rajta, a szó legtisztább értelmében, mert a kőművesek a külső falakat malterozzák. Belül már csak szerelési munkák vannak hátra és a felszerelés helyszínre szállítása. Még néhány hét — és az új iskola teljesen rendben, fel- készülten várja tanulóit. Ehhez tartozik az is, hogy már az isgukban elmondják: — Nándi bácsinak igaza van. Nem szokott ő feleslegesen beszélni. Nándi bácsi pedig végzi tovább dolgát. Nem mondhatják róla, hogy nem szeret dolgozni. Régebben 118— 120 százalékot teljesített. A mostani munkákat jóval idő előtt elkészíti. Az egyik tépődob lécezéséhez 24 órát adtak, ö 18—19 óra alatt elvégezte. Nemcsak munkájával, hanem embertársainak ügyével is törődik. Szívén viseli Stefán lakatos ügyét. Igaz, nem a legügyesebb kezű ember, de az még sem igazság, hogy a legalacsonyabb bérkategóriába sorolják. A »favoritok« ahelyett, hogy tanítanák, gátolják munkáját, fejlődését. Elzárkóznak tőle. Gyakran hangoztatják: Keveset ér a munkád. Stefán szaki pedig lassan maga is elhiszi, hogy keveset ér a munkája, mert már annyit mondják.

K

allovics elvtársat is megállították. s azt mondták neki: Ne foglalkozzon vele, nem érdemes.

Nándi bácsi nem szólt, csak fájt neki az a mérhetetlen önzés, ami ezeket a felfuvalkodott

hanem becsületből állt ismét október után a kommunisták családjába. Mosolyra húzódik az arca, amikor arra gondol, az izgágák ismét kudarcot vallottak.

Pedig de sokszor mondták neki: Látod, a munkástanács ad, ti pedig nem tudtatok adni? — Nándi bácsi nyugodt hangon summázva a dolgokat, megszólalt: — Ha most ad is, azt törvénytelenül adja.

S

hogy mennyire igaz volt a szava, azt bizonyítja az a tény, hogy a törvénytelenül adott juttatást vissza kell vonni. Nyilvánvaló, hogy ez egyeseknek nem tetszik. Azt mondják: — Már megint visszaveszik azt, amit adtatok.

Kallovics Nándor pedig nyugodtan, úgy ahogy szokta, válaszol:

— Amit a munkás-paraszt kormány ígért, azt mi megkapjuk; Amit a munkástanács egyes tag-’ jai felelőtlenül ígértek, azt adják meg ők. Mi a máért nem adjuk oda a holnapot.

Ha néhányan nem is adnak

neki Igazat nyíltan, de maN

em termete, külseje, szeszélyessége, vagy valami más teszi azzá, hanem embersége, cselekedetei.

Arca hceszas, sovány. Nyugodt. Csillogó szemeiből az értelem sugárzik. Már az első pillanatban feloldja azokat a szokásos feszélyezett perceket, mely két ember találkozásakor keletkezik.

Kallovics Nándorról, a Bajai Gyapjúszövetgyár asztalosáról, a fiatalok Nándi bácsijáról van szó. Tíz éve tapossa a gyár küszöbét. Ezt megelőzően Pesten, Pécsett élt a szervezett munkások, ahogy ő mondja — fások — között. Tudott dolog, hogy a fások szervezeti élete igen élétlie volt már akkor. Az ifjú Nándor az idősebbektől tanulta meg a különös emberek jellemvonásait: a munkás szolidaritást, az emberséget, a mások megbecsülését, a harcosságot.

Magával hozta a gyárba az öregek tanítását is. Ügy adódott, hogy a tagság megbízta őt gondjainak, bajainak intézésével és politikai irányításával. A rezsiműhely alapszervezetének titkára lett. Nem dolgozott rosszul; S egyszer csak munka közben érte —, mint derült égből a villámcsapás —- őt is az októberi ellenforradalom.

Helytállt, Nem megfontolásból.