Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-25 / 146. szám
i Félegyházi pajtások ( a kecskeméti úttörőházban Olgáit a pavkhtUL remtett közöttünk ilyen szoros baráti kapcsolatot, ezért hívtak meg bennünket. Sajgó szívvel, de kíváncsian nyitunk a következő szobába. Táncszakkör. Éppen folyik a próba. Fölcsendül a dallam: — Megismerni a kanászt... NEMCSAK A DALLAM, a tánc is ismerős, talán nincs is olyan magyar gyerek, aki ne ismerné. Nemsokára a prágai pajtások is megismerkednek vele. Mert nemcsak az orosz szakkör, a tánc szakkör is meghívást kapott. Kipirult arcú, szőkefejű gyerekkel beszélgetünk. Katona Lászlónak hívják, a Czollner téri iskola VI. osztályos kitűnő rendű tanulója. Szeptember óta táncol. — Az októberi események ideje alatt állandóan vártuk, hogy mikor tárul már ki újra az úttörőház kapuja, — mondja! szerénykedve a Laci gyerek.; Újabb kérdést már nincs időnk! feltenni, mert Éva néni, a tánc-! szakkör vezetője a sapka tánc-» ra állítja sorba a táncosokat. Ezt; is kell még gyakorolni, nehogy! emiatt maradjanak le a prágait útról. ? ÉSZRE SEM VETTÜK, hogy| mennyire elszaladt az idő, a; vendégek még megvárják a tánc! befejezését, megtapsolják, el-1 hangzik a »hogyvót« is, de Czi-* nege Gábor, a vendégek csapat-! vezetője idegesen nézi az órát.? Indul a vonat, menni kell. ; Ahogy kilépünk az utcára, is-; mét felcsendül az ismerős dal-? lám: — Megismerni a kanászt... | A vonathoz siető pajtások pedig; egyszerre lépnek a dallam üte-j mére és ott vágnak bele, hogy.; — Tűzött fűzött bocskoráról, ta-j risznyaszíjáról. e—s ? I Marina Bogoiubszkaja A moszkvai Nagy Színház ma- gántáncosnöje, Marina Bogo- lubszkája e hónapban Magyar- országon járt. A Nagy Színházban most Gorkij-elbeszélések alapján balettműveket tanul; Lipauri rendezésében, valamint Hacsaturján—Mojszejev »►Spartacus« című alkotását készítik elő a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére. Kirándulóhely, ahol pénz!" lehet keresni Május elején 15 taggal megalakult Lakiteleken a vadontermő gyógynövénygyűjtő és szárító szakcsoport. 4- szövetkezet azóta igen szépen működik, amelynek sok segítséget nyújtót': a helyi löldművesszövetkezet. Szeretném itt az újság hasábjain népszerű- ; síteni e hasznosnövény gyűjtését. Sok kecskeméti dolgozó szereti szabadidejét a Tisza mellett eltölteni. Ha ide jönnének hozzánk, Kisalpárrai, a tiszaugi hídfőhöz, mi a kirándulóknak szállást és főtt ételt biztosítanánk. Cserébe csupán annyit kérnénk, hogy a szórakozásukat hasznosan töltsék el és vadontermő gyógynövényeket gyűjtseneljs:. Ezzel nemcsak államunknak, hanem saját maguknak is jót tennének, mert ez bizonyos anyagi segítséget jelentene nekik; A gyógynövény gyűjtése nem nehéz. Szakszerű tanácsokkal ellátnánk a kirándulókat. Ezért, ha úgy gondoljak a kecskeméti kirándulók, hogy egy-két napot nálunk töltenek, ml szívesen látjuk őket. Temesvári Dezső k prágai út előtt ZÚG, ZENG a kecskeméti széktói sporttelep. Kik ezek a vidám fiatalok, érdeklődünk az egyik nevelőtől. — A kiskunfélegyházi Szabadság téri iskola legjobb 11-e vívja a megyei döntőt a kecskeméti III. számú iskola labdarúgóival, — kapjuk a felvilágosítást. Az óramutató halad, a bíró sípja a mérkőzés végét jelzi. Szép volt a játék, lelkesen dolgoztak a fiúk, de a döntetlenen már nem lehet javítani. A félegyháziak viszik az egy pontot és tovább indulnak a megyei döntőben. A GYŐZELEM UTÁN jól esik egy kis városnézés. Mi érdekelné őket elsősorban, ha nem az úttörőház? Sajnos Félegyhá- zán ilyen nincs, érthető hát a nagy kíváncsiság. Első út a könyvtárba vezet. A tágas, világos könyvtárszobában olvasó pajtások mosolyogva csukják be a könyveket és gyorsan beszédbe elegyednek a vendégekkel. Kart karba öltve járják körül a helyiségeket. — Ebben a szobában javában folyik az oroszszakkör — mondja a vezető és máris nyitja az ajtót, tessékeli a vendégeket. — Dánffy László szakkörvezető veszi át a szót, ismerteti a szakkör célkitűzéseit, programját. Közben a pajtások ismerkednek egymással. Egyik másiknak könnyen megy, hiszen már találkoztak táborban és egyebütt. DE NICSAK! Most mindenki csupa füllé válik. — Prágába készülünk, — mondja a szakkörvezető, —meghívtak bennünket a csehszlovák pajtások. Két hétig tartózkodunk ott, megismerkedünk Prága nevezetességeivel. Jaj, de fáj a szívük a vendégeknek ezen szavak hallatára. Többen érdeklődnek, hogyan sikerült ezt az útat, illetve ezt a meghívást kieszközölni? IFJABB DÁNFFY, a szakkörvezető VI. osztályos fia már mondja is: — Két éve levelezünk a csehszlovák pajtásokkal, a leveleket legtöbbször oroszul írtuk, és ők is oroszul válaszolnak. Ez teSIR .JOHN HUNT: Az alsó szegélyen kötelet rögzítettünk meg, hogy segítséget nyu„.- son a le- és felkapaszkodásban. Így, lépésről lépésre küzdöttük tovább ínagunkat a gleccser közepe felé. Itt a jég barázdált felülete kisimult. Amint fölfelé haladtunk, egyre többet és többet láthattunk a Teknőből, míg végre az egész Lhoce felbukkant előttünk; vastag hótakaróba burkolt sziklái az alkonyat fényében fürödtek. Mintha ellenállhatatlan erő vonzott volna, folytattuk az utat, amíg végre feltekinthettünk arra a látképre, mely oly sok tanulmány és feltevés tárgya volt londoni ttayez- getéseink idején; az Everest Déli Nyerge emelkedett előttünk az Wal la elnyúló magas, meredek lejtővel. Jóllehet még csak messziről tett lenyűgöző hatást reánk, mégis meghittnek éreztük, mintha már régóta ismertük volna. Amikor a nap lebukott a Pumori mögött, túl a Khumbu szurdokán, visszafordultunk és izgatottan igyekeztünk lefelé a sátrainkhoz, hogy mielőbb beszámolhassunk a látottakról a többieknek. Altatólabdacsok segítségével jól átaludtam az első éjszakát a 6000 ni fölé emelkedő magasságban, és álmomat nem zavarták a dübörgő jeg- omlások sem, amelyek a Lho La alatti szirtekről szakadoztak le. Április 26-án ragyogó reggelre ébredtünk. Kilépve erkélyünkre a jégfal szegélyén, letekinthettünk a kb. 250 méterrel lejjebb, a Jégesés feleútján álló sátrak kis csoportjára, s jól láttuk a körülöttük mozgó apró alakokat. Két alacsonyabb-szinti szállítócsapat, tizennégy serpa és két szaháb tevékenykedett ott, készen arra, hogy elinduljanak szokványos napi útjukra, a 2. táborból fel a 3. táborba, illetőleg le az Alaptáborba. A völgyön keresztül a Khumbu-gleccser kanyarulatát bezáró csúcsok köre meredezett; a magas, felül ceruzahegyhez hasonlóan csúcsbafutó Pumori, s a Lingtre két orma, az egyik szögletesen, meredek gerincekkel, a másik a tetején ostya módjára elvékonyulva, hihetetlenül törékeny, légies benyomást keltve. Aznap reggel mindnyájan emelkedett hangulatban voltunk, amint nekivágtunk a Teknőnek; Az egyik kötélen a felderítő csapat haladt, Evansszal és jómagámmal az élen, mögöttünk Hillary és Tenzing jött, akik között kialakulóban volt már az az együttműködés, amely a következő hetekben 53 mind erősebbé fejlődött, és végül meghozta részükre ja. teljes diadalt; Utánuk Gregory és Noyce következtek serpáikkal, akiit az Előnyomulás bázisára s a magasabb útszakaszra szánt elsőrendűen fontos készleteket szállították. Verófényes idő volt, sőt a hőség nemsokára fullasztóvá vált; Friss hó szikrázott szinte vakítóan a napsütésben, de itt á Teknőberi közel két arasz magasan állott, és nem volt könnyű előrejutni benne. Előző nap úgy kétszáz méternyire az útvonalunktól egy tábor nyomait láttuk. Véleményünk szerint a svájciak 3. számú táborának helye lehetett. Tenzing megerősítette a feltevést és odavezette Hillaryt, hogy' összeszedjék az otthagyott élelmiszereket s egyéb készleteket, amelyeknek hasznát vehettük. Charles és én továbbra is jobbra, a gleccser déli pereme felé tartottunk, a viszonylag lapályos, szélesen kiterjedő terepen. Akarví-nemakarva ezt az irányt kellett követnünk, részben a nagjy hasadék miatt, amelyek a jég felületét széltében, egyik végétől a másikig keresztülbarázdálták, részben pedig azért, mert észrevettük, hogjy bizonyos távolságra fölöttünk a Teknőben magas »lépcsőfok«, vagyis kisebb méretű jégesés van. Néhány óriási hasadék és magas jégtuskók jelezték a »lépcsőfokot«, amelyet leginkább erről az oldalról lehetett megkerülni. Útközben zászlókat tűztünk le és a »lépcsőfok« mellett kapaszkodtunk felié é. így értük el a Teknő magasabb szakaszát, amely ismét egyenletesebben és szinte megszakítás nélkül nyúlt egy második lépcsőfokig; ez a Déli Nyereg és a Lhoce alatt lehúzódó lejtők lábát őrizte, amejy úgy. két. és fél kilométernyire lehetett tőlünk. Tenzing és Hillary eközben utolértek bennünket; (együtt tartottunk pihenőt és megosztoztunk a svájci sajton, csokoládén és vitaminos tápszeren, amelyeket egész rakás pemmikános konzervdoboz kíséretéiben a régi svájci táborhelyen találtak. Ök ketten most elénkvágtak, bel felé húzódva a kisebb jégesés felett, hogy elérjék egy magasan kiemelkedő hóbát egyik pontját az Everest nyugati gerince alatt, ahol múlt őfiszel a svájciak 4. számú tábora terült el. Délután fél egy tájban értünk oda, miután három és félórás utat tettünk meg a 3. tábortól számítva, s egy órán át nagy élvezettel ástuk ki a sok kincset. Különböző alakú és méretű tartályok hevertek félig betemetve a múlt tél havában; izgalmas volt találgatni, s kellemes volt felfedezni a tartalmukat. Sonka, ostyakenyér, sajt, jam, pemmikán, zabpehely, csokoládé, tejpor, szilárd »Meta« tüzelőanyag került felszínre. Az élelmiszerek és csemegék hasznos pótlékai lehettek étrendünknek, és szívesen fogadott változatosságot hoztak. Némi ruházat és felszerelés is akadt, egy nagy, de erősen megrongált sátorral együtt. (Folytatjuk) DIÁKOK hum©** IGAZA VAN — Aztán mondd csak, Marika, mit gondolsz, miért némák a halak? — Hát, a tanító bácsi se tudna a víz alatt beszélni... K ö s x ö nj ii k a jutalma t Nagyon örülök, hogy a rejtvényversenyen nyertem egy ifjúsági könyvet. Az iskolában is kapok egy könyvet a jó tanulásomért. Nem is tudom leírni, hogy milyen boldog vagyok. Nagyon szépen köszönöm a Petőfi Népének, hogy ilyen nagy örömet okozott nekem. Kovács Mária Kiskunhalas. * Rémélem, a szünidő után is indítanak ilyen rejlvényver- senyt, mint ami most lezárult. A rejtvények megfejtésénél én nagyon sokat tanultam. A jutalmat nagyon köszönöm. ; Király Lajos Baja.
