Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-17 / 113. szám
Rövid 'Z-öriik 'tamás:„La PER AM A A‘ Beszélgetés a fiatal magyar íróval a bemutató előtt Szerelnénk már mi is strandolni! Török Tamás már 10 éve a rádió rendezője, két éve a dramaturgiai osztály vezetője. Igen elfoglalt ember, de szívesen tett eleget kérésünknek, s egy félórára elhagyta a stúdiók világát, hogy egy csendes eszoi esszóban elbeszélgessen velem darabjáról, írói múltjáról, terveiről, bemutathassam öt a »Petőfi Népé<—t olvasóinak és Kecskemét szín- házbajáró közönségének. — Mióta ír, jobban mondva mikor jelent meg első írása és hol? — Kolozsvári Grandpiere Emil -Magyarok« című folyóiratában jelentek meg első írásaim. Novellák, 1947-ben. Azután több rádiódrámát írtam mások műveiből. 1948-ban adták először »Őrszem a sátor előtt« című, eredeti st.údió-darabomat. Kossuthról és G#rgeyről szólt. — És az »Ellüsszentett birodalom«? — Igen, ez is először rádiódarabként került a közönség elé. Azután 1953-ban a mesejáték színpadi változatát az Ifjúsági Színház Kamaraszínháza mutatta be. — És a belőle készült film? Mi lett azzal? Hirdették, de nem mutatták be. A plakáton így állt: »Idegen témából filmre írta és rendezte Banovic’n Tamás.- Miért lett a maga témája »idegen téma«? — A téma nekem nem idegen, de a feldolgozása már igen. A forgatókönyvet én írtam, a darabhoz hasonlóan, magyar népmeséi motívumokból szőtt filmkönyvet írtam. A Filmgyár ezt.a forgatókönyvet fogadta el, de a rendező mindig változtatott rajta valamit, s mikor én ez ellen tiltakoztam, azt mondták: a film korlátlan ura a rendező, s majd a film sikere igazolja őt. A filmre lassan nem lehetett ráismerni. a meséből a sok változtatás után végül politikai kabaré lett. A rendező olyan elemeket vitt bele. amivel nem értettem egyet, s így az »apaságot« sem vállaltam természetesen. Ezért nem szerepel a plakáton a nevem. Az, hogy a filmet letiltották, magát igazolja. — Sajnos, igen. — De most beszéljünk a »Dél keresztjé«-rö|, vagy jobban mondva az »Esperanzá«-ról. Ha jól emlékszem. 55-ben, mint rádiódráma került először színre »Esperanza« címmel. — Igen. Hallotta akkor? Azóta írtam bele két új szerepet. S a témát is jobban kibontottam. Hallottam a rádiódarabot. Érdekes téma volt, és meglátszott rajta a rádió-szakember keze. Szokatlan volt benne az egy- színhcly, ami rádió-daraboknál ritka, mert hiszen a rádió és a film nagy előnye, hogy »formanyelve« megengedi a színhelyek gyakori váltakozását. A darab is egy helyen játszódik? — Igen. De ez nem az első darabváltozat. Az első »Dél keresztje« címmel 1955 őszén Szegeden került színre. — Miért változott a cím? — A színház kérte, féltek az idegen címtől. 1956-ban Kaposváron is bemutatták, ez volt a : ♦ | ♦ kaposvári színház fesztiválda-j rabja. Azóta átdolgoztam. — Miért? í — Mert más az, amit az ember f ír, és más az, amit színpadon lát | és hall. A szegedi, illetve kaposvári előadás tanulságait leszűrve teljesen átírtam a darabot a Néphadsereg Színháza számára.* A kecskeméti Katona Józsefi Színház is ezt a változatot mu-í tatja be »Esperanza« címmel. ♦ — »Esperanza« = Remény.» Szép cím. Min dolgozik most? * — Egy regényen... — A tárgya? *«sN I — Az elmúlt tíz év. | <— Szóval mai tárgyú. És da-| rab? | — Egy görög filozófusról írok» darabot. | Az »Esperanzá«-ról csak any-| nyit: mély emberi problémát tárj a néző elé. Bízom abban, hogyj Kecskemét kulturált közönségei a darabon keresztül megismeri? és megszereti ezt a bátor tollúi fiatal magyar írót. t Juhász Tóth Frigyes ♦ Isméi- az IBUSZ intézij ♦ az útlevélügyekefj Az IBUSZ menet jegy iroda közölte lapunk szerkesztőségével,| hogy rövidesen ismét átveszi az útlevélügyek intézését egész? megyénk viszonylatában. Az útlevélkér elemhez szükséges nyom-1 látványokat, valamint az ezzel kapcsolatos felvilágosítást máris\ a kecskeméti IBUSZ iroda adja. ? Egyébként az iroda rövidesen új helyiségbe költözik, és? hatásköre jelentősen bővül; nemcsak az útlevélügyek intézésé-t vei foglalkozik majd, hanem külföldre szóló vasúti jegyek áru-l sítását is megkezdi. A menetjegyiroda munkatársainak közlése» szerint, elvállalja az iroda külföldről hazánkba szóló menet-i jegyek kiadását is, elsősorban azok számára, akik külföldre tá-^ vozott rokonaikat, hozzátartozóikat akarják segíteni a hazautazásban. A jegyek árát természetesen megyénkben is, mint mindenütt az országban, forintban kell kifizetni. Ismét megindult külföldi államokba, elsősorban a népi demokráciákba, a társasutazások szervezése. Többek között számos kecskeméti és megyebeli dolgozó is vásárolt társasutazási jegyet. A jegyek Prágába, a Magas-Tátrába és egy Pozsony melletti turista-üdülőbe szólnak. Prágába szóló 8 napos tartózkodás 1637 forintba kerül, 11 napos üdülés a Magas-Tátrában 2330 forint. Pozsony melleti Chata Na Babe sportüdülöben 8 nap■ 1050 forint. Sajnos, a megyénknek juttatott üdülőjegykeret nagyrészt már betelt. Az útlevélkérelmekkel kapcsolatban azt is közölte a menetjegyiroda, hogy az IBUSZ egyelőre csak a. legközelebbi külföldi hozzátartozók, szülő vagy gyermek látogatására ad ki útlevelet. A vidéki útlevéligénylők természetesen előzőleg a járási rendőrkapitányságokon szerezzék be a szükséges igazolásokat. A budapesti strandokon a szokatlanul nagy jeleget" hozó kora tavasz népes közönséget csalt a szabadba. íme két csinos »amazon« a sok közül, akik nem törődve a naptárral, a strandon kerestek enyhülést a nagy melegben. Bár már a mi megyénkben is levethetnénk a téli ruhát és végre felcserélhetnénk valami szellősebb viselettel. Autósok, vigyázat! — Tudja, feleségemmel egészen különös módon ismerkedtem meg. Elgázoltam a gépkocsival, aztán ifeleségül vettem. — Mire nem képesek ezek a nők, csakhogy férjhez mehessenek. ; , felelet Tasziló Becsből Amerikába utazik, hogy meglátogassa Kézinél' barátját. Mire partraszáll, elfelejti Kázmér címét. Táviratot. küld haza Arisztidnek: »Tudod Kázmér jeírriét?« Másnapra megjön a válasz* »Igen«, Jókor levetette Dzsafar kimosta az ingét és a kötélre akasztotta száradni. Hirtelen erős szél kerekedett, s az ing leesett. — Milyen jó, hogy idejében levetettem! — kiáltotta Dzsafar. — Feltétlenül összetörtem volna magam, ha ilyen magasból leestem volna. (1.) Azzal fogad Hódosán őrnagy, a volt 37. lövészezred parancsnoka és Asztalos László százados, a politikai nelyettes, hogy úgy érzik: túl sok szó asik arról, amit ők a tragikus órákban lettek. Az őrnagy katonaember, szűkszavú, kevés beszédű, de amit mond, annak szinte tapinthatóan súlya van. így beszél: — Nem tettünk mi, elvtárs. olyan sokat. Semmivel sem többet, mint amit a honvédeskü előír a számunkra. Hányán és hányán szegték meg a súlyos órákban az eskü szavait, hányán és hányán szegték meg a népnek tett esküjüket: »... békében és háoorúban egyaránt népünk igaz fiához méltó módon viselkedem, becsülettel elek és halok...« A becsület harcot követelt oktooer végén. Harcot az ellenforradalom ellen, fegyveresét, ha az ellenforradalom orvgolyókkal támadott, s másmilyet, hogyha a nemzeti színbe öltözött gazemberek másképpen, más eszközökkel törtek a néphatalom ellen. S az ezred mindvégig hű maradt, nem rettentették meg a gyilkos golyók, nem szédítették meg értelmet ölő szóvirágok. A 37. lövészezred katonái is épp olyanok voltak, mint más egységeké. Fiatal, 10—21 éves fiúk, kit a munkapad mellől, kit a szántóföld mellől, kit az íróasztal mellől szólított fegyverbe a bevonulási parancs. A tisztek most fiatal emberek — fiatal hadseregnek nem koros a tisztikara sem. Egy kézen is meg '.ehetne számolni, hogy a tisztek közül ki nézett már szembe a halállal, kinek ;utóit már osztályrészül, hogy fegyverei a kezében, életét kockáztatva harcoljon. S mégis, amikor október 26-án, cléljen a Kiskunhalasról Budapest felé naladó ezred Pesterzsébetre ért. s a Juta lombok felől tüzet kapott, senki sem 1‘iufér István: ▼TVTTTTVTTTTTTTTTTVVVTTTTTTTTTTTTTTVTT lőliitn a HONVÉDESKÜHÖZ: !AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A kiskunhalasi lövészezredről bizonyult gyávának, senki sem dobta el fegyverét, bátran vállalták a harcot. Csaknem 80 íelfegyverzett ellenl'orra- dalmár halála, 30—40 megsebesítése, sok elfogatása vívta ki a halasi lövészek becsületét. Az első orvlövés kioltotta Juranovics Miklós százados életét. A tisztet véresen vitték hátra, a segélyhelyre, de már késő volt. Az ő vére szentelte meg azt a zászlót, amelyet az ezred katonái magasra emeltek. Erősek voltak az erzsébeti ellenforradalmárok, a népi demokrácia minden rendű és rangú ellenségét egyesítették soraikban. Két oldalról nyitottak tüzet az ezredre. Gyilkos golyók törtek a Juta dombok és a másik oldal, a bolgár földek felől is a katonák életére. Az ezredparancsnok szava messze hangzott: »Harchoz!« A katonák leugrottak a gépkocsikról, villámgyorsan foglaltak tüzelőállást. Beszélik, hogy a szakácsok a legfürgébbek közé tartoztak. Az egyik szakács— nőmén est omen — Szakács a neve is, például mindig az élen harcolt, nem ismert félelmet egyetlen pillanatig sem. Az ellenforradalmárok nem kíméltek senkit és semmit. Beszorultak a lakóházakba — az ezred katonái onnan füstölték ki őket, minden egyes szobáért újabb és újabb véres harcot kellett, vívniuk. A kápolna tornyába befészkelő- dött az ellenség. A tüzérek nem haboztak, s nem is tévesztették el az irány- zékot — az ellenforradalmárok búvóhelye a porba omlott. A Barkó utca környékén különösen véres harc fejlődött ki. Az elleníorradalmárok ei'ős tűzzel lefogták a városba vezető utat, golyószóróik, géppisztolyaik ontották a lövedékeket. Aki katona volt, az tudja, hogy az utcai harc a legnehezebbek és a legveszélyesebbek közé tartozik. A fegyveresek biztos helyről tüzeltek — a katonáknak az utcán kellett minden apró fedezési lehetőséget kihasználniok. Az ellenforradalmárok — civilek lévén — veszély esetén, egyszerűen eldobhatták fegyvereiket, s máris átvedlettek utcai járókelőkké. A katonák — egy-egy tűzfészek leküzdése után — egy percig sem pihenhettek, máris új veszély leselkedett rájuk, újabb harcba kellett in- dulniok. Azt mondják a katonák, hogy az adott nekik erőt a harchoz, hogy Juranovics százados halálára gondoltak. A tiszt gyilkosa már a harc első negyedórája után fogságba esett. A haditörvények kérlelhetetlenek, nem ismernek könyö- rületet, sem tétovázást, ha orvlövészek- ről van szó. A katonák nem keresték a paragrafusokat, nem ■ mérlegelték az enyhítő cs súlyosbító körülményeket, hanem maguk ültek törvényt. A gyilkos elnyerte méltó büntetését — ott, a helyszínen végezték ki. Nem járt jobban az a fogoly sem, aki előbb megadást színlelt, majd az őt hátrakísérő katona torkának ugrott. Annyit már tudtak róia, hogy Juranovics százados gyilkosához hasonlóan, ő is nyilas volt, vasutas egyenruhában ment harcba, pedig nem dolgozott a vasútnál! Ott, ahol megtá-> madta az ezred harcosát, menten agyonlőtték. Több mint négy ólra hosszat tombolt a harc, változatlan hevességgel. Az ellenforradalmárok három'helyen is emeltek barikádot az úttesten: a szentlőrinci határúinál, a Fémárugyárnál és a téglagyár előtt. Mindhárihat sok ellenforradalmár védte, nagy jtűzerővel. Azonban az ezred páncéltörői aknavetői és géppuskái előtt nem vplt akadály. Hamaellenforradalmárok, a pincelejárosan szabaddá tették az utat. Az ellenforradalnni csoportokat viszonylag gyorsan szétverték, de nem semmisítették meg. Itt is, ott is maradtak íelfegyverzett banditák. A lakosság egy része maga hívna fel rájuk a katonák figyelmét. A kultűrház gondnoka szólni nem mert, —ide ujjával mutatta, hogy a kultúrház udvarán, a pincében még szintén vannak Egy harcos megközelítette ratot. Beszólt: — Van lent valaki?! Válasz azonban nem jött. Bedobott egy kézigránátot — s utána öt fegyvert hozott ki. Másutt egy pnunkásasszony mutatta meg a katonáknak, hol vannak még elleníorradalmárok az Atra gyárban. Az ellenforradalmároktól ott több mint 20 fegyvert szedtek össze. Ugyanakkor a gyár pincédébe szorult nőknek és férfiaknak kenyeret és konzervet adtak, hallván, hogyj már hosszú ideje nem ettek. Több mint négy I órai harc után az: ezred számba vehette veszteségeit. Juranovics százados hősi halált halt, 22 tiszt, tiszthelyettes és harcos megsebesült, de az ellenforradalmárok ennél még sokkal többet vesztettek. Több mint 80 halottjuk és 30—40 sebesültjük maradt az utcákon és a házakban, amelyet provokációjuk harcmezővé változatott. (Folytatjuk.)
