Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-17 / 113. szám

j Áztuuu, , ^Tjeqxem j vagy más ? Pillanatfelvétel a Kiskunhalasi Barneválbólj AHOGY AZ AUTÓ fényszó­rója megtöri a sötétséget, úgy villan fel, hol erősebben, hol gyengébben a fény a sötétkam­rának hitt tojáslámpázóban. Szokatlan a csend. Nagynéha hallik: — Marikám, tojást... Egy fürge kislány tojással telt tálcát helyez az asszonyok, lá­nyok elé. Nagyon ügyesek mind­annyian. Nehéz még most eldön­teni, ki lesz az első — mondja Szekeres Józsefné, a Kiskunha­lasi Baromfifeldolgozó Vállalat részlegvezetője. — Ügy hallik, hogy két esé­lyes van: Tegzes Imréné és Szűcs Imréné — adom vissza a szót. — Lehet.; * Hogy miért, azt később tud­tam meg. Zsuzsika néni, azaz Tegzes Imréné 12 éves gyerek­fejjel került az üzembe még Ézsa nagysága idejében. Akkor reg­gel 6-tól este 6-ig szólt a mun­kaidő. Zsuzsika megtanulta, mi a munka. De »vetélytársnője«, Szűcs Imréné is a türzsgárdúhoz tartozik. FIGYELEM a kezüket. Ügy jár, mint a motolla. Két-két to­jást vesznek kezükbe, s a hü­velyk-, mutató- és középujjal megforgatják egyszer, kétszer, s aztán, ha kifogástalan, a végte­len szalagra helyezik. — Ez exportra is jó, tiszta, friss. Emez főző — avat be a tojáslámpázás elemi tudomá-; nyába Szűcs Imréné. Csak rövid mondatokat mond. Csupán ak­kor élénkül a beszélgetés, ami-: kor a versenyzés rugóit bogoz-: gatva, valahogy szóbakerül kis-; fia is. ; — Tudja, a gyerekért az era-; bér mindent megtesz, — kezdi: újra, majd így folytatja. — Autó-] szerelő akar lenni. — Kislány is van? : •— Még nincs. — Majd az arc; mosolyra derül, s jóízű kacagás! közepette mondja: — Tudja, elő-! jegyeztettem.., de még nem je­lentkezik. FELJEGYZEM tréfás vála­szát. — Nehogy megírja ám mindezt — tiltakozik tréfásan, majd így gombolyítja tovább a beszéd fonalát: — Amikor ha­zamegyek, Imre a nyakamba: csimpaszkodik, 6 aztán ezt: mondja: — Anyuka, nekem kis-; testvérke kell.;. simogatnám,; szeretgetném, puszilgatnám. Az emlék fölelevenítése most; is átmelegíti az anya szívét: mo-! solyog, s magában mondja: —! Előjegyeztük.,, EZ A KIS TÖRTÉNET fel­oldja az eddigi feezélyezettséget, s aztán Zsuzsika néni is szót kér. Szívéből sóhaj tör fel, s aztán így kezdi: — Akkor tudja az ember, mi a gyerek, mennyi öröm, amikor nincs. Az egyik barátnőm, akivel iskolába jár­tam, tolja a kocsit, a másik kar­jában viszi édes apróságát, a harmadik vezeti, a negyedik a csintalanságára panaszkodik, én pedig azt mondom: — Nincs. Hallgatunk. Csupán a tojások koccanása hallik. A hallgatást Marika töri meg, aki a huszadik, tojással telt ládát teszi az asz­talra. — Huszadik láda. Hány lesz még a mai napon? — kérdem Szűcs Imrénétöl. — Még vagy ugyanannyi; — Azt tessék még elmondani, ki lesz a verseny győztese? : Pénteki feg yzeteink / — Ji bajai járásban felelevenítik az instruktort módszert ^ Orsó* Antal hesaűmolója első tapasztalatairól j AZ MSZMP ALAPSZERVE­ZETEK munkájának segítésére a bajai járásban instruktorokat állítottak, akik közreműködnek a pártmunka megszervezésében, a rendezvények előkészítésében és rendszerein tájékoztatják a párttagokat a felsőbb pártszer­vezet határozatairól, továbbá más pártszervezetek tapasztala­tairól. A régen is jó eredményt mu­tató instruktori munka feleleve­nítését számos helyen figyelem­mel kísérik. Tekintettel a párt­munka különböző módszerei iránt megnyilvánuló érdeklődés­re, megkértük Orsós Antalt, a bajai járás egyik instruktorát, hogy beszéljen munkájáról. — Túl sokat még nem tudok mondani ■— kezdte. — Mindösz­:: sze egy hónapja kaptam erre a munkára megbízatást. Két köz­ségbe — Vaskútra és Ersekcsa- nádra — járok. FÜZETET VESZ ELŐ, fella­pozza és megmutatja, hol, mikor lesz pártnap, vezetőségi ülés, taggyűlés, KISZ értekezlet, vagy egyéb rendezvény. Ezek a rendezvények most nem maradnak el, a kitűzött időben megtartják azokat. A pártszervezetekben eleven,' pezs­gő politikai élet folyik. — JELENLEG EGYIK legfon­tosabb feladatomnak tartom, — — Nem tudjuk, — válaszol! Zsuzsika néni, majd Szűcs Im-j réné Így egészíti ki: — Iparko-! dunk. Kétszer nyertünk lőnye-| reményt. I — Egyszer meg második díjat! — szól ismét Zsuzsika néni, majd! ezekkel a szavakkal zárja a be-| szélgetést: — Egy hónap múlva! mi is többet tudunk mondani,! maga is többet tud majd. f SZERÉNY, EGYSZERŰ mun­kásszavak. Pedig volna mivel di­csekedni. Naponta 38—40 láda, azaz 14 600, 15 000 tojást lám- páznak át és osztanak el három télé. Selejtjük a tavalyi 1,2 szá­zalékról 0,28 százalékra csök­kent. A folyóstojás napi 12-re csökkent. És mégis azt mondják, hogy majd meglátjuk. Én úgy érzem, ez a két asszony lesz a verseny győztese. Venesz tekintettel arra, hogy nemrég; kaptam ezt a beosztást —, hogy: a párttagokkal megismerkedjem.; Az alapszervezetek tágjai több: alkalommal kifogásolták, hogy régen a pártvezetők keveset tö­rődtek velük, elhanyagolták a kommunistákkal való egyéni foglalkozást. Elhatároztam, hogy; ebben a két községben minden; párttagnak elmegyek a lakására, megismerkedem körülményeik-: kel, problémáikkal. Egy-egy ki-; utazásom alkalmával két-három: párttaghoz tudok eljutni, őröm-; mel tapasztalom, hogy mindenütt szívesen fogadnak. Egy-egy: ilyen látogatás során a politikai problémákon kívül sok minden szóbakerül. Ahol csak lehet, a mezőgazdasági termelés kérdé­seire is ráterelem a beszélgetés fonalát. Szívesen beszélek er-; ről, mert mezőgazdasági szak-: iskolát végeztem, azután pedig; ezüstkalászos tanfolyamot ve-; zettem és örömmel adom to-: vább tapasztalataimat, más-; részt az ilyen beszélgetések so-: rán én is sokat tanulok az egyéni: dolgozó parasztoktól, tsz-tagok-; tói. ! EGÉSZÍTSÜK KI Orsós elv-i társ szavait azzal, hogy amit vé-; géz, meggyőződésünk, szívből-! lélekből teszi. Ha megfelelőeni segítik, munkája biztosan ered-i ményeket hoz. ?— N —■ Apró« gondok Bányai István püspökpusztai olvasónk a következő panasszal fordult hozzánk: »1951. március hó I3-án jó eredménnyel letet­tem a vontató és nagymotor ve­zetéséről szóló vizsgát, azonban az erre szolgáló jogosítványt még nem kaptam meg. Emiatt nem tudok elhelyezkedni.« Felkerestük a kecskeméti rendőrkapitányság közlekedési osztályának vezetőjét, aki a kö­vetkező felvilágosítással szolgált Bányai István ügyében: »Csak abban az esetben tudjuk a jogo­sítványt a nevezett címére el­küldeni, ha a mezőgazdasági szakiskoláról szóló bizonyítvá­nyát a kecskeméti rendőrkapi­tányság közlekedési osztályához elküldi..« • Nagyon sok szó esett az *Apró«-gondokban a mupkahél- ktili segélyek elintézéséről. — Sajnálatos, hogy nap mint nap érkeznek levelek, amelyek ar­ról adnak hírt, hogy a megye egész területén hiányok a kifi­zetés. Meg kell jegyezni, hogy a megyei tanács munkaügyi osztálya, nevezetesen M Hasin elvtársnő igen sokat tesz a pa­naszok elintézéséért; A leg­HOGYAN KAPHAT BANYAI ISTVÁN JOGOSÍTVÁNYT? — PÉLDÁT VEHETNE A PÉNZÜGYI OSZTÁLY — ÉLELMISZER­CSOMAGOT KAP JUHASZNÉ. — MILYEN ÍZŰ A TORTA? „Jámborság és középszer" ÍMicsoda csillogó szemek! Micsoda szemet és fület kápráztató motorpufogás! A sportrajongók igazi eldorádója volt va­sárnap délelőtt Kecskemét! Háztömbkörüli motorkerékpár­verseny áldásait élvezte a város apraja-nagyja — mér elsősorban azok, akik ezen a ragyogó vasárnap délelőttön a főtér kövezetét koptatták, vagy szándékoztak volna koptatni. Két oldalról is rátört az élmény az emberekre. Az egyik élmény édessége azoknak az arcán ragyogott, akik a köté'kordo- non belül, az útvonal mentén szorgalmasan összetömörülve szur­koltak a »gyengéden döngicsélő« motorok gazdáinak. Fülük szomjasan itta a dobhártyarepesztő zengzeteket s könyökük a mel­léjük »szorosan felzárkózott« sporttársak oldalába vagy gyom­rába mélyedve kutatta, vajon a szomszéd lelkesedésének hőfoka megfelel-e a szurkolói kívánalmaknak. Ezalatt szorgos jegykezelő és árusító »aktívák« gondoskodtak a kordonon kívül rekedt dolgozók szórakoztatásáról. Ez volt a másikfajta élvezet. Egy szerencsés lakó, aki könnyelműen a kor­donon belül bérelt lakást valamikor a ködös múltban, most bol­dogan lobogtatta háromforintos belépőjegyét, amely nemcsak arra jogosította fel, hogy eljusson lakása bejáratáig, hanem arra is. hogy gondosan bezárja a redőnyöket és eltömködje az esetleges nyílásokon beözönlő hangorkán útját. Egy másik boldog halandó, kezében két hatalmas bőrönddel, éppen az állomás felé tartott, hogy a negyedóra múlva induló vonattal elhagyhassa Kecske­métet. Ő is választhatott: vagy fizet három forintot, és rövidebb úton jut ki az állomásra, vagy megkerüli jó nagy ívben a város központját, és megtakarít ugyan három forintot, de elkésik a vonatról. Dicséretre méltó az a buzgalom, amely a dolgozókat a motor­sport »hathatósabb támogatására« ösztökélte fejenként három forint erejéig. De talán a buzgalom pár fokkal alacsonyabb hevü­lete is elég lett volna. Lehet, hogy egyetértenek ezzel néhányan Kecskeméten. —yia— CIGARETTA HELYETT utóbb például Kiss György, Du- napataj, Vasút utca 32. szám alatti lakos munkanélküli se­gély kérelmét vizsgálta ki és a részére járó munkanélküli se­gélyt az ő közbenjárására a du- napataji községi tanács vissza­menőleg kifizette. Szeretnénk, itt, az újság ha­sábjain elmondani, hogy a me­gyei tanács pénzügyi osztályá­nak sokkal több figyelmet és nagyobb felelősséget kellene tanúsítania a munkanélküli se­gélyek kifizetését illetően. Tfj. Juhász Péterná levélben kéri a szerkesztőséget, járjon közben a Megyei Vöröskereszt­nél, hogy kaphasson segélycso­magot. Idézünk leveléből: »öt apró gyermekem van. Én öthó­napos terhes vagyok. A férjem —, aki a Kecskeméti Vízművek munkása — újjá május 12-én egy 130 kg-os vas szétroncsolta, azóta munkaképtelen. Nehéz helyzetben vagyok. Egyik gyer­mekem tüdö-tbc-s.« Szabó elvtärs, a Megyei Vö­röskereszt titkára, miután kö­zöltük vele a tényeket, elmon­dotta, hogy ifj. Juhász Péterné az Aclio Catholicalól már kapott ruhasegélyt. A Vöröskereszt­nek és az Actio Catholicándk megállapodása van arra vonat­kozólag, hogy csak egy helyen adnak a rászorultaknak ruha- csomagot. Tekintettel arra, hogy Juhászáénak öt apró gyer­meke van és a férje munka- képtelen, a Megyei Vöröske­reszt élelmiszercsomag kiuta­lásban részesíti. C igaretta helyett csak a J bosszankodókkal egyet­értő sorok — talán kevésnek ; találják, ámbár ez a legtöbb, : amit az újság adhat. Mert a fél- ! egyházi, kiskunmajsai, lászló- falvai dohányosoknak ezeket a szükségükben együttérző soro­kat azzal a reménnyel írjuk, : hogy rövidesen Kossuth, Terv és í Munkás cigaretta lesz belőle. Kellemetlen helyzetben lehe­tett Szabóné lakiteleki olvasónk, amikor lakodalomba a »Ked- ves«-cukrászdából vásárolt tor­tát megszegte. Ugyanis ..., de talán az ő szavai jobban illuszt­rálják a tényeket: »Ez a torna, nem volt torta­ízű. A tésztája olyan fehér volt, mintha tojást még a közelébe sem tettek volna le. A massza úgy nézett ki, mint egy kelet­ien pite.« Most valóban nem a »Ked­ves« a hibás. A torta rendelése ténylegesen a megjelölt helyen történt, de elkészítése a cuk­rászüzem munkáját dicséri (?). A lentiekből mindenesetre az látszik, hogy Szabóné nem fu­karkodik az »elismerő« szavak­kal* 1 Csak a dohányos ember tudja jigazán, az is különösen a trafik- jínség óráiban, hogy milyen nagy .kincs a cigaretta. Az ínséges na- ipok és hetek helyett szándékos az »órák« megjelölés, mert egy óra is túl sok, maga a purgató- rium a dohánytalan dohányos számára. Hiszen nem egy esetet lehetett hallani, hogy vérbeli dohányzó belehalt szenvedélyé­be. (Az egyik abba, hogy túl so­kat szívhatott, a másik meg túl keveset, és a hadifogolytáborban ezt a keveset is csak a kenyér­adagjáért cserébe szerezhette meg.) Szóval ilyen nagy kincs a cigaretta, valóságos életszükség­let. Ezek után könnyű elképzel­ni, mennyire mérgelődhettek, bosszankodhattak a napokban Jászszentlászlón, Kiskunmajsán a dohánykercső emberek Egyik­másik trafikban Tulipán, meg Tihany ugyan akadt még (bo­csánat a kiszólásért, de ezek csak fűzfapipásoknak jók, meg annak, aki nem szívja, csak az illatos füst szagát érzi), de Lászlófalván egyenesen bezárt a trafik. Minek tartson nyitva, mikor semilyen füstölnivalója sincs? Egy szó, mint száz, baj van a trafik elosztásában. S ha nem hatották volna meg az illetéke­seket a dohánytalanság végze­tes következményeiről fentebt leírt szívreható sorok, úgy még megtoldjuk írásunkat a joggá: bosszankodó dohányosok egyön­tetű megállapításával: Disznó- ság, amit csinálnak a trafikkal' A dohánygyárak jól dolgoznak elegendő füstölnivaló készül, hát miért nem lehet azt időbén., szervezettebben és főleg folya­matosan eljuttatni a trafikok­ba? Érte válaszoljanak, ha tud­nak a szóbanforgó illetékesek Nem kívánjuk, hogy hlvátalós papíron, hivatalos kifogásokkal adjanak választ. Elegéndő lesz (sőt, csak az lesz elegendő), ha & «cigaretta helyett írt együttérző sorainkra Kossuthtal, Tervvel, Munkással válaszolnák és M- előbb. —pl— (Imraás tiíLkiLL... A mellette lakó Dúr nevű harmadszomszédom esernyőket vásárolt és emígyen lesi a Gá­bor arkangyal közbenjárására megnyíló égicsatornákat. A mi­nap láttam, amint egy legény­ségi sátort vontattak jel az emeletre annak jeléül, hogy ilyen totálisan szállnak szembe a lakásban uralkodó cudar idő­járási viszonyokkal. Ezenkívül meg az mondták, hogy ápolják a történelmi hagyományokat és felveszik a hunok régen igen jól bevált gyakorlatát. Mond­tam, hogy mitsem ér ez, hiszen az eső, ha rájuk nem is, de mé­gis csak a lakásba csurog. ' — Jó, jó — mondták — maga na­gyon okos, ezt mi is tudjuk. De legyen maga is ilyen okos a KIK-nél. E kijelentésre meg kellett hajtanom a megadás zászlóit. Tényleg, ész nem ér fel ahhoz a megfontoláshoz, vajon miért várják meg, míg leszakad a plafon, összedől a sátor, divat­ját múlja az ernyő és kilyukad a lavór. Es akkor... Akkor ta­lán majd unokáink megérhetik a lakáskultúra diadalmas vív­mányát: a csurgás nélküli pla­font. — re! — : K sős idő járja. Áldás ez a I földnek, a kalászba ! szökkenő rozsnak, az clporoso- | dott nyári útnak, a zsendülő ! cseresznyének, a nagy, levél- : fülű salátáról nem is szólva. : De nem jó Itt, a második eme- I létén. Szegény Széchenyi, ha : sejtené, hogy a róla elnevezett : tér 1-es számú házának és fel- ; sö emeletének milyen figyelmes : és a bajokhoz siető gazdája : van, megpeticionálná nevének méltatlan használatát. Én még csak vagyok. Az eső : áztatta plafon ötpercenként bú­csúzik egy-egy vakolatdarabtól. Különös kár még nem esett. A rádióm összetört és az éjjel ak­kora robaj ébresztett első ál­momból, hogy ijedtségemet lát­va, a feleségem mentőkért akart telefonálni. Lebeszéltem róla, mondván: majd akkor, ha az egész plafon leszakadt. Himony szomszédom előbbre van, mint én. Éppen ezért kény­telen volt nagyméretű lavórokat, vásárolni. Kiadósabb esőzés esetén fazék, lábos, palacsinta- sütő és a mosóteknő is a szo­bába vonul. Megtudták ezt az elsőemeletiek és azóta hozzá­járnak a fejmosáshoz esővízért.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents