Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-03 / 101. szám

Világ proletárjai, egyesüljcteh í A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÄCS-KISKUN MEGY El LAPJA II. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM Ära SO fillér 1957. MÁJUS 3. PÉNTEK A dolgozók tízezrei ünnepelték o megyében május elsejét KISKUNFÉLEGYHÁZÁN mintegy 12 000 dolgozó vonult fel. A Bányászati Berendezések Gyára és a Gépgyár munkásai mellett ott voltak a Vörös Csil­lag és a Felszabadulás Tsz dol­gozó parasztjai is. A nagygyűlé­sen Szabó Lajos, az SZMT el­nöke mondott ünnepi beszédet. Este a Fürdőkertben rendezett majálison szórakoztak a város lakosai. KUNSZENTMIKLOS községben reggel zenés ébresz­tőre kelt a lakosság. A község főterén Czérna Miklós, az MSZMP községi elnöke mondott ünnepi beszédet. Délután sport­műsor, este a kultúrotthonban bál nyújtott kellemes szórako­zást a közönségnek. KISKÖRÖS Színpompás felvonulás után Kö­rös Gáspár, a járási tanács VB- alnöke mondott beszédet. Utána a téren felállított halászcsárdák­ban közös ebéden vettek részt a dolgozók. Este a Petőfi téren tű­zijáték volt, SOLTVADKERTEN Fricska Margit, az MSZMP já­rási intéző bizottságának tagja méltatta a nap jelentőségét. Az ünnepség után a selymesi erdő­ben egésznapos majálist rendez­tek. KECELKN a pártszervezet, a községi tanács tagjai, az ifjúság és a parasztság a tüzoltózenekar kíséretében vonult fel. Benyó elvtárs, a he­lyi MSZMP szervezet elnöke mondott ünnepi beszédet. Este a kultúrházban a Katona József Színház művészei szórakoztatták a lakosságot. DUNAVECSÉN az ünnepség a helyi szokásnak megfelelően a Duna melletti fü­ves tisztáson zajlott le. Utána sgésznapos majális volt. IZSÁK községben régóta nem jött össze annyi ember, mint ezen a na­pon. Simó elvtárs, a járási MSZMP elnöke mondott ünnepi beszédet. Este tűzijáték, utcabál volt. KEREKEGYHÁZÁN-Megvédjük a munkáshatalmol« feliratú transzparens alatt vo­nult fel mintegy ezer lakosa a községnek. A felvonulókat zene­kar kísérte. A piactéren Mező Imre, az MSZMP járási intéző bizottságának tagja mondott be­szédet. Este vacsorával egybekö­tött bál volt. DUNAPATAJON Kocher László, a megyei tanács elnökhelyettese volt az ünnepi nagygyűlés szónoka. Utána me­leg baráti hangulatban együtt ünnepeltek az egyszerű paraszt- emberek, a falu értelmiségi dol­gozói a Kalocsáról vendégül hí­vott szovjet katonákkal. Egy szovjet hadnagy pohárköszöntő­jében ezeket mondta: »Magya­rok, ne felejtsétek el, hogy ezért a szép szabadságért együtt hul­latták vérüket a szovjet és ma­gyar katonák,« bajAn a május 1-i ünnepségek már kedden délután megkezdődtek. A járási rendőrkapitányság párt­szervezete megkoszorúzta az el­lenforradalom által ledöntött és április 4-re újjáépített szovjet hősi emlékművet. Reggel szín- pompásan feldíszített épületek fogadták a város lakosságát. A rendőrségi őrszobában leleplez­ték Zeleszkó Benjamin, hősi ha­lált halt rendőrfőhadnagy em­léktábláját, akit az ellenforra­dalmárok november 9-én meg­gyilkoltak. Az ünnepi nagygyű­lésen Cseh László, a megyei ta­nács titkára méltatta a világ proletariátusának nagy ünnepét. Ezután Katajev Alexandrov Ivanovics a szovjet nép jókíván­ságait tolmácsolta a város dol­gozóinak. A Baja és Vidéke Földműves­szövetkezet dolgozói ezután zász­lót adományoztak az MSZMP városi bizottságának, a 43-as Autóközlekedési Vállalat dolgo­zói a városi KISZ szervezetnek, majd az Internacionálé hangjai­val fejeződött be az ünnepi gyű­lés. Délután a József Attila mű­velődési házban és a Petőfi szi­geten szórakoztak a dolgozók. HAJOSON a felvonuláson a fiatalok nép­viseletbe öltözve meneteltek. A nagygyűlés a sportpályán volt, ahol Csecsetka János, az MSZMP megyei intéző bizottságának tag­ja mondott ünnepi beszédet. Má­jus elsejéről német nyelven is megemlékeztek. MÉLYHŰTŐN Varga Jenő. az MSZMP megyei intéző bizottságának tagja mon­dott beszédet az egybegyűit tö­megnek. Délután táncmulatság volt az üde, zöldgyepes téren. Este a kultúrotthonban ünnepi műsoron szórakoztak a község dolgozói. TOMPÁN az ünnepség fénypontja a köz­ségi motortulajdonosok tüntető felvonulása volt. Az első motor- kerékpár májust köszöntő díszes táblát vitt. Tompán a felsza­badulás előtt közönséges kerék­párból is nehezen lehetett 80-at összeszámolni, most ugyanennyi egyszerű dolgozónak, közöttük sok egyénileg dolgozó paraszt­nak van motorkerékpárja. csikérian már hetekkel ezelőtt készültek május 1 megünneplésére. Nagy ünnepség volt Mátételkén is. JÁNOSHALMÁN is zenés ébresztővel kezdődött a nap. Kilenc óra után megindult a végeláthatatlan színpompás felvonulás, amelynek éke az ál­talános leányiskola virágkoszo­rús formaruhába öltözött csapata volt. A tanácsháza előtti téren mintegy 2000-en gyűltek össze, ahol Weither Dániel, az MSZMP megyei intéző bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. Azt követően felszólalt a szov­jet hadsereg képviselője is. Az ünnepséget színvonalas kultúr­műsor foglalta keretbe, KISKUNHALASON több mint 8000 ember vonult fel zászlók, jelszavas táblák alatt a Hősök ligetébe, ahol Kővári Péter, az MSZMP megyei intéző bizottságának tagja mondott ün­nepi beszédet. Ezt követően sza­valatokban, zene- és énekkari számokban, táncokban gyönyör­ködhetett a közönség. Délután gazdag sportműsor volt. Az ün­nepet a szabadtéri színpadon rendezett esti kultúrműsor és az utána következő tánc zárta be, KELEBIÄN a falu házaiban csak a nagyon öregek és a fekvő betegek ma­radtak ezen a napon. A Szken- der járáson levő erdészház mel­lett gyönyörű, évtizedes fákkal árnyékolt tisztáson ünnepelt azí egész falu népe. A felvonulói menet pántlikás májusfák, zász-t lók serege alatt, két zenekarj hangulatos kíséretében érkezett! ide. A zenészek már kora reggelt minden házba külön bekopog- * tattak és a gazda kedves nótá-j jával hívogattak a majálisra és; a nagygyűlésre, amelynek elő-; adója Sztankovics Mátyás or-l szággyűlési képviselő volt. SOLTON színpompásan hatott a mintegy; 2000 felvonuló között az a 270; úttörő, akik egyenruhában, pi-j ros nyakkendőben vonultak ai menet élén. A nagygyűlés után* a szocialista szektorok dolgozói| baráti találkozót rendeztek. SZÁZEZREK a buda­pesti ÜNNEPSÉGEN KÁDÁR JÁNOS elvtárs beszéde (2. oldal) FALURÓL FALURA (3. oldal) BÉLA BÁCSI EMLÉKEZIK (3. oldal) VERSENYT KEZDEMÉNYE­ZETT A GARAI VÖRÖS TRAKTOR (3. oldal) BAKARUHABAN (4. oldal) Áprilisban 20 község­ben RENDEZTÉK A FÖLDÜGYEKET (4. oldal) Urbán Ernő: HINTÖNJARÖ SZERELEM (4. oldal) SPORT (6. oldal) : Feledhetetlen nagygyűlés Kecskeméten A munkás-paraszt hatalom megszilárdítása, az ellenforrada­lom elleni harc jegyében ünnepelték Kecskemét dolgozói a 13. sza­bad május elsejét. Az égbolt borongás volt, de az eső nem esett, s ez kellemessé telte az időt a felvonulás és a nagygyűlés alatt. A párt, a gazdasági cs kulturális élet vezetői együtt meneteltek a mintegy 17—IS ezres felvonuló tömeggel az öreg templom előtti téren felállított diszemelvényhez. A felvonulók színpompás töme­gében ott haladt az 1919-es kommunisták még élő kis csoportja is. A felvonulókon kívül még sokan eljöttek a diszemelvény köré, s így mintegy 20 ezres tömeg előtt lépett a mikrofon elé az ünnepi nagygyűlés szónoka, Balogh Elemér, az MSZMP Központi Bizott­ságának küldötte. Balogh Elemér elvtárs beszéde Balogh Elemér elvtárs beveze­tőjében a május 1 évtizedes múltjáról és a munkásság osz­tállyá szerveződéséről beszélt. — Majd így folytatta; Harcunk 1944—45-ben hozta meg a maga első nagy sikereit, ami­kor a Szovjet Hadsereg segítsé­gével végül is sikerült megtörni az úri rendszer fegyveres elnyo­mó gépezetét és megindulhatott a népi demokratikus rendszer a maga fejlődési útján. Nem volt sima, zökkenőmentes ez az út. A régi urak nem tanították meg a dolgozókat arra: hogyan kell az új társadalmat irányítani. Az új rendszer építése közben a nagy eredmények mellett a saját ká- i’unkon is tanulunk, s az újért a történelem folyamán mindig is nehéz tandíjat kellett fizetni. De a rendszer, gyermekbetegségei ellenére is, a dolgozók rendsze­re volt. Ezt a rendszert, amely 12 évig uralkodott nálunk, s ame­lyet az októberi ellenforradalom meg akart dönteni, a munkás- osztály vezette. Milyen „bűnöket" követtünk el? Mindszenty és a többi ellenfor­radalmár a múlt év októberében az »elmúlt 12 év bűnös rendsze­réről kezdett el beszélni, s arról, hogy a régi rendszert kell visz- szaáilítani. Nem tagadjuk mi egy pillanatig sem, hogy mi nem akármilyen »bűnöket« követtünk el. Felosztottuk 600 000 igénylő között a nagybirtokosok földjét és ezzel megszüntettük a három­millió koldus országát. Megszün­tettük a »köpködőket« és az »em­berpiacokat«, ahol az intézők és botosispánok fillérekért vették meg a nincstelen magyar paraszt és kubikos munkaerejét. Aztán elvettük a gyártulajdonosok gyá­rait, államosítottuk a magyar pa­rasztságot évtizedeken keresztül szipolyozó uzsorabankokat. De »bűneink« sora ezzel nem ért véget. Kiszelektáltuk a had­seregből a dzsentri-ivadékokat, a minisztériumokból a grófokat és a bárókat, a járásokból a főszol­gabírókat, a községházáról a népnyúzó jegyzőket, a faluról a kakastollas brigantikat és ezek helyett kérgestenyerü munkás- és parasztfiúk tízezreiből nevel­tünk ki katonatiszteket, rendőr­tiszteket, vállalati igazgatókat, agronómusokat és községvezető tanácselnököket. Az egyetemek és főiskolák a magyar történelemben elsőizben nyíltak meg munkás- és paraszt­fiatalok számára, s az úri bitan­gokat pedig onnan is kitessékel­tük. S ekkora »bűnök«, ha nem is a Mindenható, de mindeneset­re a régi urak szemében nem »bocsánatos« bűnöknek, hanem főbenjáró, halálos bűnöknek szá­mítanak. Mi büszkék vagyunk rá, hogy ezeket a »bűnöket« sor­jában elkövettük. A munkásosztály és a paraszt­ság 12 év nehéz erőfeszítésével és mérhetetlen áldozatvállalásá­val és hatalmas eredményeivel bebizonyította, hogy rátermett, méltó gazdája ennek a fiatal rendszernek. A dolgozó paraszt­sággal szövetségben lévő mun­kásosztály bebizonyította, hogy a legnemzetibb és a leghazafia­sabb osztály, bár a legkevesebbet szokta énekelni a Himnuszt és a Szózatot. Az igazi hazafiságnak ugyanis a munka és az áldozat- vállalás a mércéje* Az értelmiség egy öntelt, elbi­zakodott csoportja, amely bur- zsoá származásánál fogva legtá­volabb állt a dolgozóktól, az el­lenforradalom napjaiban nyíltan arról kezdett beszélni, hogy a munkásosztály alkalmatlan a tár­sadalom vezetésére, a szocializ­must az értelmiségnek kell ve­zetnie. Az értelmiségnek ez a ré­sze, amely erősen kompromittál­ta magát az ellenforradalomban, s amely azzal az igénnyel lé­pett föl, hogy a munkásosztály helyett vezesse a társadalmai, október 23-tól november 4-ig na­gyon is megmutatta, hogy mit tud és hogy tud vezetni. Ez az ér­telmiségi csoport egy hét alatt teljesen leszerepelt. Megkótyago- sodott a hatalomvágytól, de egy hétig sem tudta a hatalmat a kezében tartani. A szovjet csapa­toknak és a karhatalmistáknak kellett aztán újra rendbehozni a csúfosan elrontott politikát és megmenteni az aljasul elárult és prédául odadobott népi demok­ráciát. Október 23-án nem forradalom indult meg, hanem ellenforrada­lom, mely november 3-án azzal fejeződött be, hogy Mindszenty leplezetlenül bejelentette az egész rendszer felszámolását, és a régi úri rendszer visszaállítását. Októ­ber 23 nem forradalmat csinált hanem megszakította a for­radalmi folyamatot, s az újabb forradalom november 4-én kez­dődött el, amikor a munkásosz­tály néhány hónap alatt újra megmutatta a világnak, hogy mi­re képes. Amikor munkás-paraszt szár­mazású katonatiszteket gyilkol­nak meg, amikor százezer holdas püspökök a rendszer bukásáról beszélnek, amikor a régi rend csendőrei, a volt -főszolgabírók és népnyúzó ügyvédek a rablók­kal és gyilkosokkal együtt munkás-paraszt tanácselnököket akasztanak és gyilkolnak meg büntetlenül, ennek ellenforrada­lom a neve. Majd, amikor a munkásosztály és parasztság véréből való karhatalom a bűnös urakat és csatlósaikat fele­lősségre vonja és könyörtelenül megbünteti, ez forradalom. ÍFolytatás az 5. oldalul))

Next

/
Thumbnails
Contents