Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-16 / 112. szám

A munkás-paraszt kormány megérdemli a bizalmatj^v^lé£Qnkirja^ Forgó Boldizsár elvtárs, a Kecskeméti Gépgyár dolgozója mondja: — Nagy érdeklődéssel figyel­tem az országgyűlés mostani időszakát. Ha csak tehettem, rádiómon hallgattam a beszédeket, fel­szólalásokat — s kezével gesztikulálva mutatja, mint kereste a Kossuth-adó hullámhosszát ké­szülékén. Meghallgattam természetesen Kádár elvtárs országgyűlési záróbeszédét is. Nagyra becsültem a miniszterelnököt azért, amit eddig tett dolgozó népünk érdekében, de most különösen a szívembe férkőzött meleg baráti hangjával, egyszerű, de­rűs szavaival. Éreztem, hogy nemcsak a képvi­selőkhöz beszél, hanem hozzám is s az ország egész népéhez. Azért pedig, amit mondott, úgy éreztem, hogy a munkás-paraszt kormány meg­érdemli a bizalmat. Kádár elvtárs nem festett elénk hiú reménye­ket, nem tagadta el előlünk a nehézségeket. Azt mondta többek között, hogy az időbér helyett vissza kell állítani a darabbért. Igaza van. Ah­hoz, hogy kilábolhassunk nehéz gazdasági hely­zetünkből, utána pedig az életszínvonalat emel­hessük, növelnünk kell a termelékenységet. Üze-j Köszönet az SZTK dolgozóinak műnkben is több helyen bevezették az időbért,f „ ami nem ösztönzi a termelés tokozását. Termé-t Mondjuk meg oszintcn, hogy több alkalommal hallottunk, sőt szetesen nem gondolok arra, hogy túlfeszített,! olvastunk panaszokat az SZTK-ról. Amikor az átszervezés során teljesíthetetlen normákat állítsanak vissza, mertf racionalizáltak, közölték velem, hogy a folyósított járandóság ez vagy kevés keresethez, vagy selejtgyártáshozí lejárta után nyugdíj iránti kérelmet nyújthatok be az SZTK-hoz. | Aggodalommal néztem a jövő elé, abban a Íriszemben, hogy a * tömeges nyugdíjazások miatt hónapokig kell várakoznom — eset­leg többszöri sürgetés után — amíg nyugdíjam folyósításra kerül: Ezzel szemben kérvényem beadása után 6 nappal megkaptam a nyugdíjat megállapító határozatot és az illetménnyel-ellátottság letelte után négy nappal, a csonka hónapra járó összeget. Itt mondok köszönetét az SZTK dolgozóinak ügyem gyors elintézéséért. K. M. nyugdíjas vezetne, Amint meghallottam, hogy az országgyűlés el­fogadta az új címert, magam vettem le a gyár kapujáról a Kossuth-címert. Helyébe népünk jelenlegi életét, érdekeit jobban kifejező címer fog kerülni. Végül Forgó elvtárs az áremelkedésről szólt néhány szót. A legfontosabb közszükségleti cik­kek árai nem emelkedtek. Élelmiszerek, ruhák, cipők árai érintetlenek maradtak. Ügy gondo­lom, hogy velem együtt sok dolgozótársam sem szándékozik legalábbis most motort venni. Így tehát nem érint Dennünket sérelmesen az ár­emelés, annál is inkább, mert jóval több a kere­setünk, mint október előtt, mert részünkre a Kádár-kormány inkább fizetésemelést adott. I öröskeresztes csoportok az úttörőcsapatokban Máté Sándor és brigádja (Tirtoka, vagyona van? Az északnyugati szél meghaj­lítja a tőzegbánya kiaknázott részein ültetett nyárfákat. Köz­ben egy 12 csilléből álló szerel­vény rohan tova a Bács megyei Tőzegbánya Vállalat keceli tele­pének sínpárján. Utána csend. Az ingoványt tapodva lépege­tünk az igazgatóval együtt az őrjegi részen Máté Sándor tő­zegbányász és brigádja felé, — Jószerencsét! — Jószerencsét! — adjuk vissza a szót, közben kezet rá­zunk Máté Sándorral, a brigád vezetőjével, miközben az igaz­gató ezeket mondja: — Ök rak­ják a legszebb boglyát, ők mu­tatták meg ezt az új munkamód­szert a többieknek is. Máté Sándor brigádvezető nem szól. Szikár, napszítta arca mozdulatlan. Hajlik, mint a nádszál, s a kocsiról kapkodja a hat-hét kilogrammos, vízzel bőven telített tőzegkockákat, s rakja boglyába. Tőle balra, a másfélméteres gödörben két férfi áll. Flajsz Feri egy lapáttal szúr, azaz ki­emeli a tőzeget, átdobja Józsi kezébe, aki szemben áll vele, az pedig feldobja Pistának, aki a kocsira rakja. S ez így folyik 8 órán át. Esőben, szélben, hideg­ben. Ide egész ember kell, mert ez férfimunka: — Nem is gyereknek való — szól közbe az egybesereglett bri­gádtagok közül az egyik. —Csak aki megpróbálja a napi 50—C0 köbmétert kitermelni, az tudja, mit jelent tőzegbányásznak lenni. Gyorsan számolok. — Ez 500 mázsa, azaz öt va­gon egy embernek. Igen sok... — Ügy, ahogy mondja — erő­sítenek meg a brigáfltagok. Lop­va az igazgatóra nézek, ö pedig a fejével bólint, hogy ez így' van. A zsebekből aztán előkerül a cigaretta. Bodor füstfelhők kö­zepette hajlítjuk a beszélgetés témáját. A keresetről, no meg a; családról esik aztán szó. Az: egyikőjük felesége most várja a trónörököst, másiknál egy ara­nyos csöppség szalad odahaza apukája elé. Máté Sándoréknál pedig hat éhes száj kielégítése vár az édesapára. Máté Sándor csak így számol: hat ruha, hat cipő, hat szelet kenyér, hat po­hár tej, hat darab sütemény, hat: szájnak cukor, stb. Étvágya van a hat gyermek-: nek! Aztán elmondja, hogy napon­ta két egész kenyér, meg két li­ter tej lel gazdára. — Ez még csak hagyján — csuklik meg hangja —, de mi lesz Antal fiammal?... — Mi a baja? — kérdezem. — Gyermekparalízise ‘ van. Gyógyintézetben is voltam már, de tudja, én csak SZTK-tag vagyok, velem nemigen állnak szóba. Hjaj, bezzeg ha lenne 13 ezer forintom, meg 40 kiló zsír­szalonnám, mint Bar Jóskáék- nak volt, akkor az én Anti fiam is egészséges lenne. — Budapesten is volt? j — Bár ne lettem volna! Tud-| ja, mit kérdeztek? —: fakad kit kebléből gyermekének jövője! lelett aggódó édesapai keserű-! sége: — Mije van? Birtoka, va-| gyona? — Hat gyerekem, meg ami ezzel jár — válaszoltam.-— No és mit mondtak? — Amit szokás. Majd meglát juk, mit tudunk segíteni. Azóta, ahogy maga nem segített, ők sem. — Eh! — csap kezével a levegőbe..; Hallgatunk. Mindannyian át- érezzük e becsületes munkás gondos édesapa lelki vívódását. Mi lesz az ő Antijával? Iskolá ba nem jár. Felesége beteg, nem tudja elvinni, ő maga meg dől-' gozik. a telep legjobb tőzegbányásza, újító, kommunista, sok gonddal, és bajjal küszködő hatcsaládos édesapa. Elbúcsúzunk. Befejezésül csak az ő szavait tudom megismétel­ni: ha valaki tud, akkor segít­sen Máté Sándoron, a kis An­tin. Venesz Károly A bajai úttörőcsapatokon be­lül újjászervezték a vöröske­resztes csoportokat. Minden iskolából egy-egy egészségügyi felelős, pedagógus közvetlen kapcsolatot tart a helyi Vörös- í kereszt szervezettel, hogy meg- í felelő irányítást kapjon a kis pajtások egészségügyi tevékeny­sége. Az elmúlt hetekben tisztasági verseny indult az iskolák, illet­ve az egyes osztályok között. A versenyt az iskolai év végén ér­tékelik és a győztesek mosdó­készletet kapnak, melyen az a felírás díszeleg: — »Legtisztább osztály«. A Vöröskereszt ezen­kívül egészségügyi csomagokat, mentőládákat 'juttat az iskolák­nak a jobb munka érdekében. A Vöröskereszt a tanév befe­jeztével sem szakítja meg kap­csolatait az úttörőkkel. A du­nántúli Kiskövesden sátortábort létesít, ahol több 'csoportban két héten át táborozhatnak az út­törők. A bajai Vöröskereszt munká­ját dicséri az is, hogy rövidesen elsősegélyt nyújtó tanfolyam in­dul a bajai iparvállalatok, ál­lami gazdaságok dolgozói, vala­mint az Autóbusz Vállalat jegy­kezelői részére. Ugyanakkor el­sősegélyt nyújtó állomást sze­relnek fel Baján a József-város és Kiscsávoly városrészekben olyan helyeken, ahonnan tá­volesik az orvosi rendelő, vagy nem is lakik orvos a környé­kén. KISKUNHALAS h Európa „UScU-flíváwsa* , j A Kiefer-körle meghonosítása és világsikere KIEFER PÉTER nevű ameri­kai farmer állította elő ezt a róla elnevezett körteíajtát a Vilmos vajkörte és a homoki úgyf.Chinai japán körte keresztezé­séből. Már az 1890-es években bent volt hazánkban, mint a leg­jobban termékenyítő virágporú változat, hogy vegyes ültetéssel más körtéket is dús termésre ösztönözzön. Halas már a századvégi 70— 80-as években gyümölcs-köz­ponttá alakult ki Kecskemét és — Legalább egy gépet adná-t Nagykőrös után. Hamburgban, nak neki, amivel tudna járni, de: azt is sajnálják. Tudja, a sze­gényember az most is csak sze gényember — szól ismét. Mit válaszoljak erre? Én nem: tudom meggyógyítani a kis An­tit. Csupán annyit tehetek, hogy; Rusznyák professzor elvtárshoz: fordulok: — Segítsen, hogy a: kis Anti meggyógyuljon és ne vádolhassa az apját: — Nem tettél meg mindent az én egész­ségem érdekében. — Ha tud, akkor segítsen ne­kem — kezdi újra Máté Sándor, Prágában és más német kiállí­tásokon mutatta be kertészetét. Almáját Vilmos német császár is megdicsérte Szögyényi Ma­nch László berlini követnél, akinek társalkodónője: Ortlieb Lina azelőtt Novák Rudolf ha­ltisi gyógyszerésznél tanította a német nyelvet 6 az innen cso­magokban küldött almát, kör­tét a nagykövet uzsonnáin is gyakran felszolgálták. A HALASI gyümölcstermesz­tés sokat nyert Szilády Áronnal, a nagy egyházi szónokkal s a halasi gimnázium alapítójával, aki 15 évig a város ország- gyűlési követe is volt. Vári Sza­bó polgármesterrel együtt — Nagykőröst is megelőzve — fel­állították a város 14 holdas mintakertjét 1883-ban. Az isko­lásokat hetenként kétszer kive­zették ide s megtanították a gyümölcsía-szemzésre, a méhé­szet kezelésére, stb. A tanulók tavaszonként 2—3 gyümölcsfa­csemetét is kaptak ajándékba, hogy megkedveltessék a szülők­kel s a tanyai kertekben elter­jesszék a nemes fajtákat. Szi­lády Áron a mintakert vezetésé­vel Vass Elek főkertészt bízta meg. aki mintaméhészetet is lé­tesített itt. A halasi mézet Svájc aranyakért vitte ki otthoni gyenge mézeinek feljavítására. VASS ELEK minden évben meghozatta kipróbálásra a világ gyümölcsfaújdonságait s ezek között volt a híres Kieler is. A mintakertet városi bizottság el­lenőrizte, minden ősszel megbí­rálta' a termés eredményét s a nem megfelelőnek talált válto­Egy keceli iíjíló Hajdú György, a Keceli Tő-: zegtelep vezetője a tőzeggyú­ró- és kotrógép főtengelyének közepére támcsapágyat helye-: jett el. Ezzel az eljárással ki­küszöbölik a sorozatos tengely-| töréseket. Az újításért 300 rint újítási díjat kapott. Belépek a városka gimnáziumának igazga­tójához. Szikár, rokon­szenves férfi fogad, s így üdvözöl: »Máris megérkezett, mester?« Meghökkenek. A »már- is«-on először, mert honnan tudja az igaz­gató, hogy Kecskemét­ről hozzá utaztam, ami­kor az ilyesmit mi, új­ságírók, nem igen szok­tuk előre bejelenteni? Másodszor a »mester« miatt lepődöm meg, mert még csak inasnak érzem magam műhe­lyünkben, amelyben a toll a szerszám. Deháí máskor is előfordult már, hogy egy-két rang­gal feljebb tituláltak, ezért lenyelem mester- ré-avatásom is. Hamarosan kiderül azonban, hogy tévedés történt, az igazgató másnak nézett, szemé­lyemet annak hitte, _ akivel közvetlenül a fo-| betoppanásom előtt te- ' lefonon beszélgetett, s ÜZLET, ÜZLET aki ilyen rövid idő alatt legfeljebb csak a táltosok szárnyán ér­kezhetett volna meg. Aztán megjön ő is, a várvavárt, az írógép­szerelő. Elromlott az igazgató-tanár írógépe, azt kellene megjavíta­ni. » A 35 év körüli, jó­húsban levő ember odaül a lapos táskagép­hez, söprögeti egy erre a célra szerszámmá elő­léptetett fogkefével, nyomogatja a billen­tyűket, csleng-pling, tíz perc — az iroda sarká­ban még végére sem értünk egy rövidke tör­ténetnek az igazgatóval —, s kész a gép. Most jön az alku. Az igazgató magatar­tásán látszik, hogy az iskola nincsen bővében a pénznek, meg kell hát gondolnia minden fűiért. — Remélem, nem úgy számol, mint két hó­napja is, amikor száz forintot fizettetett fél­órás munkáért — mond­ja. A szerelő a szakmája ritkaságának tudatában mosolyog: — Nem, ké­rem, á, kérem... Ceru­zával számol, s odaadja a számlát: 50 forint. Megkapja a pénzt, de arra a kérdésre, hogy mi volt a gép baja, hát­ha legközelebb saját- kezűleg is meg tudják reparálni, kitérő vá­laszt ad. — Jó szakma a ma­gáé, hallja, ha tíz perc alatt ötven forintot le­het keresni vele — szúrja meg enyhén az igazgató. — Barátom, nekünk, tanároknak, kilenc forint az órabé­rünk. — Nem rossz szak­ma az enyém — vallja dicsekvően a másik. — A fiamat én is írógépszerelőnek tanít­tatom — így az igaz­gató. — Én is papnak ké­szültem, kérem, de át­léptem. .. — Nem bánta meg? — csapok le rá. — A, lehet ezzel is keresni — röppen ki a száján. Hiába, ilyen a világ. Vannak emberek, akik­nél olyan mindegy, hogy milyen szakmát választanak. Mindegy nekik, hogy a lelkek billentyűit söprögetik, nyomogatják-e, vagy az írógépét. Egyre megy. Csak megfizessék ezt is, azt is! Taráin István zatokat kiselejtezték. Ez történt a Kieferrel is — mondván, hogy sokkal jobb ízű vajkörték is vannak. Nem tudták, hogy két Héttel előbb kell leszedni s zöl­den utánaérlelni, amikor szom­júságot csillapító rumos ízt kap. Nem sejtették, hogy később mint »mézédes császár« uralja majd a budapesti piacot, hogy öm­lesztve is szállítható lévén, va­gonszámra hódítja meg Norvé­giát, Svédországot, Londont hogy cukros, ragadós levéből ki­tűnő körtepálinka és likőr ké­szíthető s olyan bőven terem, hogy ágai védelmére támlául egész akácerdőt kell melléje ül­tetni. Az ellenőrző bizottság minder­ről nem tudva elrendelte, hogy a mintakert három Kiefer- csemetéjét hányják ki. A városi bizottság elnöke ekkor Szattí­már! Sándor volt, a helyi gim­názium igazgatója, egyébként nagy borász: Ö elkérte magának a kidobott csemetéket és elül­tette. EKKOR KEZDTE meg diadal- útját a Kiefer s a kétholdas Szathmárit egy millió frankkal több. mint 1000 holddal rendel­kező vagyonos emberré tette. A halasi nedves altalaj fölötti homokban kitűnően termett ez a fajta s Halas környékét Euró­pában a körte fővárosává tette, Az egyik ősszel a 35 holdas pír­tól telepítésen 8000 mázsa ter­mést láttam kazlakba prizmáz- va. Akkortájt őszidőben a meg­rakott ágak recsegésétől volt hangos az éjszaka a környéken Lassanként elhallgattak a hi­vatalos szakkörök, amelyek »ta­karmánykörtének« csúfolták a Kiéiért s aggályoskodtak, hogy eladhatatlanná válik, ha szapo­rítják. Mihelyt a környékbeliek észrevették Szathmáriék nagy eredményét, azonnal lopkodni kezdték az oltóvesszőket. A MÚLT ÉVI FAGY 40 szá­zalékos kárt okozott a kiefere- sekben, de az épen maradt fák gazdag termést ígérnek Halason, a Kiefer igazi hazájában, ahol a nedves, agyagos altalaj Bah terem a legfinomabb, kövecsesség '■nél­küli minőség. Mcdvccíky Karoly, múzeumi h. igazgaló Kiskunhalas

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents