Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-10 / 107. szám

\JüfidMtóin KÉNYSZERSZABADSÁG j

ä ® w ír itt!

[Miért szűnt meg Baján a Garai Állami Gazdaság boltja?

Egy kommunista pedagógusnő vallomása

Régi ismerősünket látogattuk meg Solton, Farkas Magda igazgatónőt. Legutoljára 1955. ószén beszélgettünk, s azóta már elzúgott fejünk felett másfél kemény esztendő.

Mennyi tragédiával terhes időt rejteget magában ez a boldog viszontlátás. Belemart nemzetünk becsületébe az ellenforradalom, s mi most ezeket a soha nem feledhető történelmi napokat idézzük.

Napjaink eredményei már túlnőnek az októberi események okozta anyagi és erkölcsi romboláson. Ezek az órák mégis olyan elevenen élnek Farkas Magda lelkében, hogy szinte nem is tud másról beszélni.

Október 26-án reggel 60— 70 főnyi idegenekből és Solt salakjából verbuválódott »'felkelő« csoport rontott be az iskola épületébe. Hermanovszki János és Fenyvesi István »hazafias« érzéstől túlfűtve leszaggatták a tantermek falairól a népköztársaság címerét. Ez volt az előjáték. Vandalizmusuk odáig terjedt, hogy az úttörők munkája áltál szerzett díszoklevelekből bicskával kihasították a vörös csillagot.

»Működésük« folytatásaként az igazgatói irodában összetörték a gipszből készült pártjelvényt.

A gyerekek megdöbbenéssel nézték ezt a »hazafias« ténykedést. Némelyik elsírta magát, amikor látta a komoly munkával szerzett dicsőség meggyalá- zását.

Ez a szedett-vedett banda délelőtt 11 óra tájban — hogy az ellenforradalom »kultúrfölényét« Is bebizonyítsák — máglyába hordták a szovjet és magyar könyveket (kb. 150 darab) és ké- jclegve meggyújtották. Követelték, hogy a gyerekek ne tanuljanak, hanem gyönyörködjenek a »szabadságharcosok tűzijátékában«.

Csizmadia asztalos kerekperec kimondta: kommunista 'gazgatóra ezután nincs szükség \z iskolában. A nevelőtestület 'álasszon pártonkívüli igazgatót.

— Erre én — mondja az igaz- ;atónö — ezt válaszoltam: — íincs semmi közünk egymás- ioz, menjen a dolgára!

Délután már a személyi bosszú fűtötte a »hősöket«. Járőreik az igazgatói lakás előtt cirkáltak, ügyelve arra, hogy amint elhagyja a házat, elfoghassák. A szomszédok és jóbarátok azonban figyelmeztették és a hátsó kapun elvitték magukhoz, s napokig rejtegették. Innen október

29-én Budapestre utazott rokonaihoz, november 9-én tért visz- sza. Ekkor tudta meg, hogy távollétében a járási forradalmi bizottság leváltotta.

Mosoly suhan az arcára, szellemesen megjegyzi:

— Ezt az időt »rodostói száműzetésnek« neveztem, csak nem hallottam a tenger mormó- lását.

Tóth Ferenc, a megyei oktatási osztály vezetője mindig

mellette állt, felszólította, hogy foglalja el helyét és dolgozzon továbbra Is nyugodtan.

tlj erőt, munkalendületet adott neki a szeretet, amellyel a gyerekek és szülők fogadták.

Ez meg is mutatkozik az iskola munkájában. Üjra megindult az úttörőmunka és 12 gyermek kivételével mindegyik önként lépett be a szervezetbe.

Farhas Magda ma is töretlen hittel és hűséggel harcol azért, hogy az ifjúság meggyőződéssel vallja magáénak azokat az eszméket, amelyek igaz hazafi- ságra és becsületes emberségre nevelnek és eleve meggátolják azt, hogy a jövőben a szellemi kétlakiság áldozatai legyenek.

—y—r

Tanulmányi verseny KfiCSkfilflíítfill

Kedden délelőtt 10 órától délután 3 óráig zajlott le a kecskeméti Bányai Júlia Leánygimnáziumban az országos középiskolai matematikai tanulmányi verseny megyei döntője. Kecskemétről 3, Bajáról 4, Félegyházá- ről és Kiskunhalasról 2—2, ösz- szesen 11 harmadikos és negyedikes gimnáziumi, illetve építőipari technikumi tanuló vett részt rajta. A kitűnőre és jelesre minősített dolgozatok írói

CSEMFtóSSEISK

Kinek ne tűnne fel, ha valaki egyszerre nagyobb lábon kezd élni, mint amit a környezete által ismert vagyoni helyzete megenged. így volt ez Szőke Ferencné és Dudás Lajosné, kunbajai lakosok esetében is, akiknek az életmódja november óta észrevehetően megváltozott.

Mi tette ezt vajon? Mint kiderült, közelről sem a becsületes munka. Szőke Ferencné és Dudás Lajosné ugyanis az októberi ellenforradalomtól kezdődően egészen ez év márciusáig nagymennyiségű lúgkövet, kakaót és több más iparcikket csempészett át Jugoszláviából, aminek, ellenértékeként jeleni ös mennyiségű rézgálicot cipeltek ki az országból.

között dől el majd az országos helyezés. Az első helyezett 1000. a második és harmadik pedig 500—500 forint pénzjutalomban részesül, ezenkívül felvételi vizsga nélkül folytathatja tanulmányait az egyetemen.

Ugyancsak a fenti gimnáziumban rendezik meg május 13-án az említett középiskolák

I. és II. osztályos tanulói között az »Arany Dániel« matematikai verseny megyei döntőjét.

A két csempésznőt, úgy látszik, annyira magával ragadta a könnyű pénzszerzés lehetősége, hogy az iparcikkek mellett már embercsempészéssel sem átallották foglalkozni. Hogy hány embert csempésztek át a határon, még nem tudni, annyi azonban mai- most is bizonyos, hogy Kiss Sándor és Kijs Jakab esávolyi lakosokat ők segítették disszidálni. A lakásukon megtartott házkutatás során ugyanis nagyobb mennyiségű rézgá- lic szomszédságában megtalálták az említett két személy kerékpárját, amit azok fizetésképpen hagytak ott a két csempésznö- nél. Szőke Ferencné és Dudás Lajosné kunbajai lakosokat a bácsalmási rendőrkapitányság letartóztatta.

♦ Csütörtökön nem kis meglepetés érte a bajai háziasszonyo- {kat. Mint minden nap, most is vásárolni mentek, hogy friss húst, |tejet, vajat vegyenek az állami gazdaság boltjában. Szívesen jártnak ide, mert már egy éve áll a dolgozók szolgálatában, közmeg- jclégedésre. S minden hiába, a bolt ajtaja zárva van, nem lehet •vásárolni.

| Mint később megtudtam, április 30-án, délután Kecskemétről jegy kiküldött letiltotta a bolt működését. Magát a boltvezetőt fis váratlanul érintette ez az intézkedés.

I Nem tudják eldönteni a bajai háziasszonyok, de a bolt dol- Jgozói sem, hogy miért volt erre az intézkedésre szükség? A/. Iüzletbe járó vevők véleménye az, hogy egy ilyen üzletet nem {bezárni, hanem inkább bővíteni kellene.

A fogyasztók nevében kérünk választ a bolt további sorsáról}

Váradi Gyula

I

JCcjpL Jl£ruiij,eLaiL&£.á(j.l%ől

♦ Regi nemesi ház bejárata Gdanskban. A második világháború- I ban súlyosan megrongálódott házat az állam nagy gonddal é* | anyagi áldozattal eredeti formájába állította helyre. A képen

• látható, hogy az utcáról az épületbe a kapu elé emelt teraszom 1 keresztül lehet bejutni.

föl, nekem köszönheti a baját Berci. S csaknem ájulásba esik, hogy mit kap ő a Berci anyjától, hogy támad az neki, ha a feigság megszavazza a büntetést.

Szavazásra azonban még nem kerül sor. Az elnöké, Cseppentő Ferencé a szó. Ügy kérdi, hogy a hangját se emeli föl:

— No, fiam, megtudtad. Egységlevonás. Ezt javasolja a vezetőség. Hát te? Te mit mondasz rá, fiam?

— Azt mondom, hogy... hogy mától fogva nem vagyok tag. A községből is elmegyek.

— Itt maradsz!

Ki sikolt, kinek a hangja csuklik sírásba, mint a párjavesztett madáré?

Vilmuska áll sudáran, kigyulladva, ő ugrott föl a leghátsó sorban. Szembenéz Bercivel, az egész tagsággal s mitse törődve azzal, hogy megszólhatják, kinevetik; szapora, kopogós léptekkel Bercihez siet.

— Itt maradsz! — markolja meg a kabátja ujját. — Ha meg elmész, én állok be helyetted. Én dolgozom le a büntetésedet.

Ki hinné, hogy a nagy pillanatokban a legények mulyábbak, szégyen- lősebbek, mint a lányok? Hogy Berci is, ni, előbb fehér lesz, mint a fal, aztán tele csalánkiütéssel, a karját próbálja kiszabadítani Vilmuska szorításából.

— Azért se maradok — vicsorog. — Miattam ne hozzon senki áldozatot.

— Az eszed tokját, azt, nem áldozatot.

Ezt meg Peczöli, a kevésszavú Peczöli mondja, de úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ő, a megátalkodott „magángazda'’ felszólal a szövetkezet taggyűlésén. Mi több, nemcsak felszólal, azzal kezdi, hogy oktat. Azt mondja:

— Buta vagy te, fiam, cucli való neked, nem menyasszony. Meg bot, arra a nyughatatlan fenekedre. Hogy gondolod? Arra való a szövetkezet

13

vagyona, hogy rongáld? Aztán, ha megcsináltad a bajt, egyszerűen csak lovábbállj? Holló, barátom! Míg a tíz egységet le nem dolgoztad, az cn kislányom „nenyúljhozzám” neked.

— A-a-apja! Sándor! — ugrik föl Peczöliné. — Csak nem lépett be?

— Be én, már délután, a mezsgye fölött, mikor téged a méhecske szurkált.

Azt, a nevetést, azt a felszabadult kacagást! Hát ilyen ember ez a Peczöli? Ez van a mogorvasága mögött? Nézd csak, nézd. Ebből lesz ám a jó tag. Ez még a patkószeget is felszedi a földről, hátha jó lesz valamire. Hohó, várjunk csak azzal az örvendezéssel. Még nem fejezte be Peczöli.

— Beléptem, be — üt rá a fejével is. — Csak nem tagnak!

— Hát?

Ez nem egyetlen ember, hanem szinte az egész terem megrökönyödése. Baj azonban nincs, inert most meg a kedves vendég, Farsang Győző tudós elvtárs áll föl, szétlöki a bajszát és így felel meg öreges huncutkodással:

— Legalábbis nem szimpla tagnak. „Szőlész és gyümölcsész”-nek. Ha csemetésük lesz, elvtársak, őt ajánlom brigádvezetőnek.

— Halt! Halt! — nevet, kiabál az elnök is — ez már nem tartozik ide, ez már a második napirendi pont. Tessék rendet tartani, professzor elvtárs.

Farsang visszanevet rá, hogy jó-jó, aztán leül és bizalmasan idősebb Majsába könyököl. Hogy mit szól hozzá, ugye ügyesen csinálta?

Mit szólhatna idősebb Majsa? Hiába, öregszik már, hamar telemegy könnyel a szeme. Hogy ez micsoda ember, ez a professzor elvtárs, arany ennek mindene. Hát ő nem bánja, lesz ami lesz, őt kéri föl násznagynak a lakodalomba... Az ám, a lakodalom. Még mindig truccol, mindig hányja magát ez a bolond fiú?

Dehogy truccol, dehogy hányja magát, a mákszemnél is kisebbre zsugorította a szeretetnek ez a szép összeesküvése. Nem mer Vilmára nézni, csak érzi, nagyon érzi, hogy méltatlan hozzá, ha száz élete lenne, se tudná a szívjóságát megköszönni.

— No, fiam — hallja meg az apja hangját — te mit szólsz? Egyet- értesz?

— Nagyon — azt mondja —, nagyon. Élvtársak — kiáltja el magát — szavazzátok meg a büntetésemet.

Erre az anyja is odafut, nem őt, hanem Vilmuskát öleli meg, idősebb Majsa pedig végképp megenyhülve így köti meg fiával a békét:

— Ne félj, Berci, én leszek a lakodalmi kocsisod. Én fonom a lovak hajába a piros szalagot,

(Vége)

16 •