Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-10 / 107. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek.’ i A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÄCS- KISKUN MEGYEI L ÜK mg V ■r II. ÉVFOLYAM, 107. SZÁM Áru 50 fillér 1957. MÁJUS 10. PÉNTEK A tanácsok tömegkapcsolata JJaeáti találkazó Az ellenforradalom sötét vihara a tanácsaink felett sem vonult el nyomtalanul. A nép ellenségei tudták, hogy csak úgy, egyszerűen nem söpörhetik el a dolgozók által választott helyi államhatalmi szerveket, ezért főleg arra törekedtek, hogy azokat a néphez hű vezetőitől megfosszák. Sok helyen elkergették a tanácselnököket, többek között Tiszakécskén Orosz Józsefet, Orgo- ványon Balogh Pétert, Dávodon Pétiké Jánost. Több mint 169 vezetőt váltottak le megyénk járásaiban, városaiban és közsé­geiben. 25 községben elégették a tanács iratait, még az anya­könyveket sem kímélték. Felgyújtották a helvéciai és a lászló- íalvai tanácsházát. Üldözték a szakapparátusban dolgozó, becsü­letes alkalmazottakat. Kiskunmajsán például bestiális módon meg­gyilkolták Neményi Józsefet, a tanács ipari csoportjának dolgo­zóját. Tiszavölgyi Ferencet és Bujdosó Mátyást, a kecskeméti járási tanács VB tagját tettleg bántalmazták. Az ellenforradalmárok jól látták, hogy a tanácsoknak szoros kapcsolataik vannak a dolgozó tömegekkel. Ezt úgy akarták ki­használni és céljaik szolgálatába állítani, hogy az elkergetett tanácsvezetők helyébe saját embereiket, kipróbált fasisztákat ültettek. Többek között Bugacon D. Kovács Benjamin csendőrt, Lajosmizsén Buttinger Károly ügyvédet, Orgoványon Herodek János kulákot és így tovább. Első dolguk az volt, hogy kivették a hatalmat a végrehajtó bizottságok kezéből, szétbomlasztották a tsz-ekct, a földeket visszaadták a kulákoknak és hajtóvadászatot indítottak a kommunisták ellen. Mindezt természetesen nem in­gyen csinálták, mert a legjobb fizetési osztályba sorolták be magukat. Mint említettük, tanácsaink szoros kapcsolatban voltak a tömegekkel, ez a kapcsolat azonban távolról sein volt hibamen­tes. Különösen a községi tanácsok tevékenységét kötötte gúzsba a túlzott centralizmus, s a felülről rájuk bízott népszerűtlen fel­adatok, mint például a begyűjtés. Ennek következtében- a helyi allamhatalmi Szervek csak tanácskozó testületek maradtak. A köz­ség életét érintő fontos kérdésekben sem dönthettek önállóan. Ilyen formán a tanácsoknak nem fejlődhetett ki olyan tömegkap- csolatúk, melynek alapján a dolgozók széles rétegeit bekapcsol­hatták volna állami életünk irányításába. Az utóbbi években, de különösen 1956 eleje óta azonban jelentősen javult a tanácsok tömegkapcsolata, s ezen keresztül munkája is. Alapot nyújtott ehhez az a körülmény, hogy az MDP es a kormány igen helyesen megkezdte a törvénysértések korri­gálását. Kezdeményezte többek között, hogy a tanácsok saját hatáskörükben rehabilitálják a jogtalanul kuláklistára helyezett becsületes középparasztokat. Az MSZMP és a forradalmi munkás-paraszt kormány ennél jóval tovább ment. Eltörölte a paraszti érdekeket legjobban sértő termény beadást, megszüntette a kötelező biztosítást, rendeletet adott ki a földrendezésről. Egy sor lehetőséget biztosított taná­csainknak az önálló tevékenységre, szociális, kulturális és gazda­sági téren. Ezt célozza igen sok vállalat tanácsi kezelésbe való átadása. Az adófőkönyvek is visszakerültek a községek kezelé­sébe. A szőlő-, erdőtelepítések, a falvitermelés és még sok más kérdésben ma már a helyi tanács dönt. A döntés joga pedig nem­csak szélesebb jogkört, hanem nagyobb tekintélyt is jelent, A tanácsoknak, mint a nép által választott helyi államhatalmi szerveknek feladata e kedvezőbb lehetőségek között az, hogy a központi vezetés tovább szilárdítása, s az állam iránti kötelezett­ségek (adófizetés, stb.) betartása mellett bátrabban, aktívabban foglalkozzon a területén élő, lakosságot érintő kérdésekkel. Ezt úgy érhetik el, ha tartalmasabbá teszik a tanácsüléseket. Ha a külpolitikai események és az országos ügyelt ismertetése mellett behatóbban tárgyalnak a község lakosságát érintő kérdésekről. Hogyan használják fel például a község fejlesztésére szánt pénz­összegeket (járda-, kútépítésre, parkok létesítésére, stb.) Mennyi legyen a fűbér? Meddig tartsanak nyitva az üzletek, milyen iparengedélyek kiadására van szükség, stb. A tanácsok munkájában jelentős szerepe van az állaijiió bizottságoknak. A jól működő állandó bizottságoknak nemcsak feladatot kellene adni, hanem jogkört is biztosítani, hogy ered­ményesebben dolgozhassanak. Nem mindenütt vannak azonban jól működő állandó bizottságok. Ilyen esetben helyesebb inkább ideiglenes bizottságot választani egy-egy feladat végrehajtására. Ezekbe a bizottságokba jó, ha bevonják a tanácstagokon kívül a faluban megbecsülésnek örvendő és^zakmailag is hozzáértő dol­gozókat. Természetesen, az ideiglenes bizottságok munkája is akkor lesz eredményes, ha jogkörrel ruházzák fel őket, s a leg­közelebbi tanácsülésen be is számoltatják a végzett munkáról. Dolgozó népünkben mindinkább növekszik a bizalom, az MSZMP és a forradalmi munkás-paraszt kormány iránt. De van­nak még tisztázatlan kérdések, amelyek foglalkoztatják az embe­reket. Nem lesz-e újra beadás, milyen társulásokat lehet alakí­tani, milyen a nemzetközi helyzet, hogyan értékesíthetik majd! a terményeiket, stb. Ezért helyes, ha a tanácstagok sűrűbben jön­nek össze választóikkal, s nem várják meg a tanácstagi beszá­molók idejét. Az időszerű kérdéseket barátibb hangulatú össze-: jöveteleken is meg lehet tárgyalni. Népünk növekvő bizalmát; használják fel a tanácstagok tömegkapcsolatuk szorosabbá; tételére., kiszélesítésére, i A Szakszervezetek Bács-Kis- kun megyei Tanácsának kultúr- otthona barátságos megbeszé­lésre hívja május 11-én, szom­baton este a kultúrotthon klub- helyiségébe a megyei és üzemi szakszervezeti vezetőket, dol­gozókat. E baráti találkozó légkörét meghittebbé és barátságosabbá teszi az a kedves kis műsor, melyet a Katona József Szín­ház művészei és má6ok nyújta­nak. Az est keretén belül ének­számokkal lép fel Gyólai Vik­tória, monológgal kedveskedik! Bicskey Károly. A cigánytáncot! Vince Miklós, Vince Miklósnéj és Kovács Erzsébet adja elő,] míg a zongoránál Bild Ottó adj ízelítőt tudásából. Ha a találka részvevői közül j netán valaki megéhezne, vágyj megszomjazna, akkor a büfében] csillapíthatja éhségét, szomjú­ságát. Végezetül csak annyit írunkj még, hogy a meghívó felmuta-j tása kötelező. JiítökoníeFencia ésuatásai A Kiskunhalasi Baromíifel- j ajtót, s adták át az eddig tar-J dolgozó Vállalatnál az üzemi j Bolyukban őrzött újításokat, ♦ bizottság javaslatára újítói kon- ' játék és VALÓSÁG (2. oldal) KI ADOTT HOZZA A NEMZETI JÖVEDELEM­HEZ ÉS KI VETT EL BELŐLE? (3. oldal) PÉNTEKI JEGYZETÜNK (3. oldal) A KOMMUNISTA PARTOK EGYÜTTMŰKÖDÉSE (3. oldal) »RODOSTÓI« KÉNYSZER­SZABADSÁG (4. oldal) Urbán Ernő: HINTÓNJAKÓ SZERELEM (4. oldal) SZIGORÚBB LETT A TÖRZSKÖNYVI ELLENŐRZÉS (5. oldal) LAJOSRA MAR ITT SZÜLETETT (5. oldal) SPORT (6. oldat) ferenciára gyűltek össze a leg jobb szakemberek és az újítók. A konferencián az újítómozga- lomról volt szó és arról, hogy az utóbbi időben miért nem nő az újítások száma. Tisztázták az elbírálás módját, a jutalmazás problémáit. A konferencián mindjárt öt újító brigád alakult, és az újítók maguk közül vá­lasztottak újító bizottságot. Az újító bizottság létrehozása kísérletképpen történt. Az újító bizottság vállalta, hogy egy évre visszamenőleg felülvizsgálja a beadott újításokat, és azokkal kapcsolatosan teszi meg észre­vételeit. A jövőben a beadott újításokat előbb ők vizsgálják felül, javaslattal látják ci, an­nak fenntartásával, hogy az újí­tás végső elbírálója egyszemcly- ben az igazgató. E megbeszélés óta csak pár nap telt cl. Hatásáról csak any- nyit: a dolgozók gyakran nyi­tották rá az újítási felelősre az A BELTERJES GAZDÁLKODÁS tót A tajszi Vörös Csillag Tsz követendő példája Ebben az esztendőben már főbb mint 100 000 forintot fordí­tottak a közös gazdaság beltcr­Halálos baleset Kovács József jakatezállási fűrészgéptulajdonos gyors for- dulatú köszörűköve üzem köz­ben széttörött, s a kőnek az egyik darabja a nevezett fejébe hatolt és annak azonnal halálát okozta. A gyászos végű balese­tért, mint a hatósági vizsgálat megállapította, a felelősség ki­zárólag Kovács József fűrészgép­tulajdonost terheli, alti a per­cenként mintegy 4000 fordulatú köszörűkőjének meglévő védő- burkolatát gondatlanságból nem használta. KÖZEI 3 MIIMÓ FORINT ■■ r || r Wm w m m ma m ■■ onallositasi kölcsön A racionalizálások folytán el­bocsátott dolgozók legnagyobb része már új, gyakran az előb­binél jobb, képességeinek meg­felelő állásba jutott. Sokan akadnak azonban olyanok is, akik állami kölcsön segítségé­vel, mint kisiparosok, vagy kis­kereskedők önállósították ma­gukat. Az Országos Takarék- pénztár közel 3 millió forint köl­csönt folyósított azok számára, akik önállósítani kívánták ma­gukat. Megyénkben 38-an kér­tek kölcsönt, ami mintegy 337 ezer forintot tesz ki. jes irányú fejlesztésére a fajszi Vörös Csillag Tsz-ben. Ezt az összeget teljesen saját bevételeikből fedezték. Zetort. halászhálót és sok mezőgazda- sági felszerelést vásároltak. Megyénknek ez az egyik leg­jobb* termelőszövetkezete jöve­delmének nagyré6zét a konyha­kertészetből nyeri. Ebben az évben egyedül ebből fél millió forintra számítanak, ami 200 000 forinttal több, mint az elmúlt évben. A korai primőrárukból eddig már 50 000 forint értékű mennyiséget értékesítettek bu­dapesti standjukon. Egyedül parajból több mint 100 mázsát adtak el a fővárosban. Ugyan­csak jó jövedelemre számíta­nak a minőségi kertimagvak termesztéséből is. Több mint 10 holdon foglalkoznak uborka, pa­radicsom, tök és hagymamag termesztésével. Ezenkívül mint­egy 40 holdon foglalkoznak fű- szerpaprika termeléssel. Több mint 100 holdas kertészetük egy részét korszerű öntözőberende­zéssel — esőztetéses módszerrel öntözik. Az állattenyésztés és a kerté­szet jövedelméből az idén több mint 110 000 forintot osztottak ki tagjaik között. A kecskeméti Szociá­lis Otthon lakói és dol­gozói egy hűséges gon­dozót, munkatársat bú­csúztattak az ünnepi ebédnél. G. Marton Er­zsébet 60 éves mosónő több évtizedes nehéz és küzdelmes munka után elbúcsúzott társaitól — egyszóval, nyugdíjba vonult. Tizenkét év óta — 1945-től — esőben, hó­ban, viharban, napsü­tésben egyforma korán nyílt a Cserép utca 20. szám alatti kis ház ka­puja, mert a végtele­nül szorgalmas és csen­des Erzsi néni soha nem maradhatott volna el munkahelyéről. Pe­dig nem volt könnyű dolga. Kotvics elvtárs, az otthon vezetője ma­cjvzm nttá elbúcsúzott ga is elmondta, hogy csupán azért is elisme­rést érdemelne, hogy ilyen hosszú időn ke­resztül szolgálta az idő­seket, az elesetteket. Pedig ez a tizenkét év még nem minden. Azelőtt, tizenegy évet töltött el egyhuzamban a Faragó Béla Árvaház mosókonyhéjában. Mos­ta a ruhát, hogy mások szépbe, tisztába jár­janak, pedig őt, mikor hazament, nem várta senki szerető, kedves szóval, nem dédelgette gyermeke sem, mert nem volt senkije. Elhiszik-e, hogy meg­fáradt, hogy pihenésre vágyik? A lába fáj a sok állástól, a szeme meggyengült a mosó­konyhák gőzétől, de sohasem panaszkodott. Csak néhány hónappal ezelőtt említette, hogy pihenni szeretne már és el is megy nyugdíj­ba rövidesen. Azóta ké­szült, készült, de ha rá­gondolt, a szíve elnehe­zült. Mindig halogatta, mindig megtoldotta egy hónappal, hisz munka­társai olyanok voltaic, mintha a testvérei len­nének. Nehéz volt tő­lük megválni, s hogy mégis rászánta magát, az keresztlányának kö­szönhető. Végül ő lé­pett közbe erélyesen, hogy most már tényleg nem maradhat tovább. Ha elfogadja az aján­latát, ő magához veszi, gondját viseli, hiszen Erzsi néni is annyi em­ber hűséges gondvise­lője volt. És az egyszerű mo­sónő szemében a május 1-i ebédkor a tányérba gördült két szomorú könnycsepp: — Elme­gyek hát tényleg, bú­csúzni szeretnék... S meghatódva, könnyes szemmel búcsúztak a többiek is. Őszinte szív­vel kívánták, hogy öreg korára övezze annyi öröm és boldogság, amennyi egy élet szor­galmas, szép munkájá­ért megilleti.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents