Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-08 / 105. szám
A Magyar Szocialista Munkáspárt a munkásosztály forradalmi pártfa KISS KÁROLY ELVTÁRS ELŐADÁSA Az MSZMP Központi Bizottsága politikai előadássorozatának második előadását, hétfőn délután rendezték meg a Néphadsereg Központi Tiszti fjázá- ban. Biszku Béla elvtárs megnyitó szavai után Kiss Károly elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága Intéző Bizottságának tagja tartott előadást az MSZMP — a munkásosztály forradalmi pártja címmel. Kiss Károly elv társ bevezetőben elmondotta, hogy októberben másodszor kaptunk nagyon fájdalmas és tanulságos leckét: miért szükséges a munkásosztály forradalmi pártja, nemcsak a hatalom meghódításáért, de még , inkább megszilárdításáért, a szocializmus építéséért folyó harcban. 1919-ben a Tanácsköztársaság bukásának az volt az egyik fő oka, hogy a jobboldali szociáldemokraták bentmaradtak az egyesült pártban, s belülről bomlasztották azt. Most októberben a revizionisták, a megalkuvók ismét a pártban, sőt a vezetésben tevékenykedtek, belülről ideológiai zűrzavar keltésével bomlasztották, majd az ellenforradalom döntő támadásakor megbénították a pártot. A forradalma párt a munkásosztály nélkülözhetetlen fegyvere — E tényekből kitűnik, hogy a part külső és belső ellenségei sok kommunistánál jobban megszívlelték azt a lenini igazságot. hogy -kommunista párt nélkül proletárdiktatúra nem lehetséges'« Ezért összpontosították az ellenforradalom előkészítése során minden erőfeszítésüket előbb a néphatalom vezető ereje, a párt. erkölcsi hitelének megsemmisítésére, ezért törekedtek később a párt szétverésére, s végül az ellenforradalmi fehérterror kibontakozása idejen ezért törekedtek a kommunista párt vezető kádereinek fizikai elpusztítására. — A forradalmi párt csakis akkor teljesítheti hivatását, ha valóban élcsapata a munkásosztálynak. Tehát a pártban kell tömörülniük a munkásosztály legjobb elemeinek. A pártnak pedig a leghaladóbb forradalmi elmélettel kell felvérteznie magát, ismernie kell a munkás- mozgalom. a forradalom fejlődéstörvényeit, mert különben nem vezetheti a munkásság tömegei!, nem irányíthatja harcaikat. Az októberi ellenforradalom nemcsak arra tanított meg bennünket, hogy párt nélkül nincs proletárhatalom, hanem arra is, hogy amikor a párt vezetésében pártcllenes frakció működik, az teljesen megbénítja a vezetést s így megbénul az élcsapat ereje is, cselekvőképtelenné válik az egész párt. A párt tehát csak erősödik, ha nem tűr meg semmiíéle frak- ciót, s ha kiveti soraiból az opportunista elemeket. Az MSZMP büszkén vállalja a magyar munkásosztály nyolc évtizedes harcának dicső örökségét Az előadó a továbbiakban arról beszélt, hogy kommunista pártunkat rendkívül nehéz helyzetben szerveztük újjá. — Az MSZMP büszkén vállalja a magyar munkásosztály és forradalmi pártja nyolc évtizedes harcának dicső örökségét. Vállalja a munkásosztály korábbi pártjainak, a Magyar Szociáldemokrata Pártnak, a Kommunisták Magyarországi Pártjának, a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak, a Magyar Kommunista Pártnak és a Magyar Dolgozók Pártjának legjobb forradalmi hagyományait. Hangsúlyozta, hogy az MSZMP szerves tésze a nemzetközi forradalmi munkásmozgalomnak, ezért a proletár internacionalizmus szellemében együtt küzd a kommunista világmozgalom minden pártjával és forradalmi tömeg- szervezetével. Foglalkozott azokkal az eredményekkel, amelyeket dolgozó népünk a felszabadulás után az MKP vezetésével eléri, Az MKP kezdeményezésére és vezetésével 1948-ban a munkás- osztály túlnyomó többségének meghódítása és a kommunisták, valamint a marxizmushoz hű baloldali szociáldemokrata elvtársak munkája nyomán megalakult az MDP. a munkásosztály egységes, forradalmi, marxista—leninista pártja. Tagadhatatlan, hogy a dolgozó magyar nép az MDP vezetésével rendkívül sikeresen építette a szocializmust: hazánkban fejlett nagyipar keletkezett, — 1949-től 1953-ig kibontakozott a mezőgazdaság szocialista szektora, kialakult a gépállomások országos hálózata, s mindez biz- ' tesította az egész mezőgazdaság szocialista átalakításának további sikereit. Miért értük el ezeket a nagyszerű eredményeket? Mert alapvető tevékenységében az MDP marxista—leninista párt volt. De rögtön állapítsuk meg, hogy az MDP vezetésében — és jórészt munkájában is — a szocializmus építése során (különösen 1949-től kezdve) halmozódtak a hibák. A régi pártvezetés súlyosan megsértette a pártélet lenini törvényeit, elsősorban a demokratikus centralizmust. A pártban megszűnt a kollektív vezetés, s kialakult a káros személyi kultusz. A pártvezetés lenini elvének érvényesítése helyett — különösen a vezető szervekben — a parancsolgatás és a kritikátlanság kerekedett felül. Elterjedtek a bürokratikus vezetési módszerek. A pártban nem folj't színvonalas marxista—leninista elméleti munka. Annál inkább elterjedt a dogmatikus betű rágás, a súlyos eszmei és politikai bajok táptalaja. Ez megakadályozta, hogy helyesen alkalmazzuk. a mi viszonyainkra az elméletet és a szovjet tapasztalatokat. A pártvezetés sokáig ,nem ismerte fel á hibákat, s nem tárta fel a párttagság előtt a nehézségeket. Ellenkezőleg. Kicsinyítette, s gyakran az alsóbb párt- szervekbe beosztott funkcionáriusok, vagy általában a dolgozók rovására írta a bajokat. A pártban különösen 1953 júniusa után egyre több párt- funkcionárius és párttag ismerte fel a pártvezetés hibáit. Ezek az elvtársak nem szervezetten, nem frakciós módon, hanem pártszerűen; a pártban szokásos formák között mutattak rá a felismert problémákra, s úgy bírálták a vezetést. 1953 júniusa, de különösen 1955 márciusa után Nagy Imre és Losonczy Géza vezetésével fokozatosan kialakult az a főleg értelmiségi, írói, újságírói körökből, továbbá egyetemi oktatókból és hallgatókból Összeverődőit csoport, amely túlozta, a párt világnézetével ellentétes platformról bírálta a kétségtelenül súlyos hibákat, de a szocializmus jelszavai möeé bújva voltaképpen a burzsoá restauráció javára dolgozott. Ez a csoport mindinkább szervezett , frakcióként működött, s mind különfélébb formák és elnevezések mögött áskálódott; — ezért verbuválta össze a Petőfi Kört és a többi vitafórumot. Kiterjesztette befolyását a sajtóra és a rádióra is. Búr nem nyílt sisakkal, konokul tagadta a kommunista párt alapelveit, például a munkásosztály hegemóniáját, a Szovjetunió és a párt vezető szerepét, a demokratikus centralizmust. A szocializmus építése «magyar utjának« keresése ürügyével, a »nemzeti kommunizmus« antimarxista következtetésére jutott. s nacionalista nézetek hirdetésével szovjetellenes álláspontra helyezkedett. — A »marxizmus—leninizmus alkotó továbbfejlesztésének« és a »sajátos magyar viszonyokra való alkalmazásának" tüntette fel revizionista zagyvaságait. A kétségtelen nehézségek kiaknázása folytán nagy népszerűségre tett szert, s ügyesen kihasználta a párt- és a kormányvezetés régi hibái nyomán kialakult tömeg- hangulatot. Ez a csoport objektíve az ellenforradalom előkészítésén munkálkodott. S mivel a vezetés nem vívott elvi harcot a revizionista nézetek ellen, sok becsületes, a pártmunka megjavítására törekvő kommunista akaratlanul a Nagy Imre—Losonczy-csoport eszmei, politikai befolyása alá került, s nehezen ismerte fel az ellenzéki csoport pártellenes tevékenységet. Az MDP Központi Vezetőségének 1956 júliusi határozata uj fejezetet nyitott pártunk történetében. E határozat megvalósítása lehetővé tette volna, hogy pártunk és kormányzatunk minden nagyobb megrázkódtatás nélkül, fokozatosan kijavítsa a korábban elkövetett hibákat, s ezzel helyreállítsa a párt és a kormány tekintélyét. A júliusi határozat igazi jelentősege az volt, hogy megindultunk a helyes úton. Sajnos ellenségeink sok elvtársunknál világosabban látták a júliusi párthatározatnak ezt a fontosságát, ezért elhatározták, hogy fokozzák aknamunkájukat, s október 23-án kirobbantották a szocialista rendszer ellen szervezett fegyveres felkelést. Vajon mivel magyarázhatjuk, hogy a pártvezetés az október 23-án kirobbant ellenforradalom idején, amikor a legnagyobb szükség lett volna szilárd és egj'séges vezetésre, megbénult, valósággal tehetetlenné vált? A júliusi határozat után az új pártvezetés még nem forrt össze. A régi idők maradványaként még ki-kiütköző nézet- és szemléletkülönbség is megakadályozta ezt. Október 23. után ebbe a vezetésbe még bekerültek, egyre döntőbb szerephez jutottak a Nagy Imre—Lo- sonczy-esoport szervezett frakcióként működő képviselői. Ezek hiúsították meg, hogy a pártvezetőség több tagjának helyes törekvése értelmében a kommunisták és a munkásság mozgósításával és felfegyverzésével verjük le az ellenforradalmat. Ezért a pártvezetőség mindinkább elszigetelődött, tehetetlenné vált. Az államgépezetbe beépült ellenséges elemek árulása, valamint egyes vezetők ügyeío- gyottsága miatt a fegyveres erők sem tudtak szembeszállni az ellenforradalommal. A Nagy Imre—Losonczy-cso- port, amely az ellenforradalom kitörése idején rögtön döntő pozíciókba került, egy húron pen- dült a felkelőkkel, s szabotálta az ellenforradalom leverésére kiadott intézkedéseket. Az MSZMP megalakulásának körülményei A párt szétverése, majd feloszlatása teljesen dezorientúlta a kommunistákat az ellenforradalom sorsdöntő napjaiban. Amikor a legnagyobb szükség lett volna a pártra, a kommunisták és a szocializmushoz hű munkások összefogására és az egj'séges forradalmi cselekvésre, akkor maradtunk párt' nélkül. A párt feloszlatása súlyos likvidá- tori hiba volt, mert a legkritikusabb időben, az ellenforradalom tombolásakor dezorganizál- ta a párt még megmaradt szervezett erőit. Ilyen körülmények között alakult meg a Magyar Szocialista Munkáspárt. Bár csak kél-há- rom napról van szó, mégis éles határvonalat kelt vonni az MSZMP november 4-e előtti és utáni tevékenysége közé. A november 4-e előtti napokban az MSZMP vezetőségének a Nagy Imre—Losonczy-csoporthcz tartozó többsége együttműködött az ellenforradalommal, kapitulált, megtagadta a szocializmust, a munkásosztály legfontosabb érdekéit, s szembefordult a Szovjetunió vezette szocialista táborral. Hozzá sem fogott a párt szervezéséhez, kis ellenzéki pártnak képzelte el a pártot a kapitalisták garantálta valamiféle -demokráciában". Valójában csak a szovjet hadsereg felszabadító harcának megkezdése, a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulása utón kezdődött meg a párt újjászervezése. Kiss Károly leszögezte, hogy az MSZMP a lenini elmélet I alapján épül fel, s elsősorban a ! munkásosztály pártja, élcsa- I pata. A párt egysége megköveteli, hogy csak olyanok lehessenek 1 Dárttasíok és csak olyanokat vegyepek fel az MSZMP soraiba, akik a politikai alapkérdésekben egyetértenek a. párt Központi Bizottságának álláspontjával; tehát határozottan vallják, hogy október 23-án ellen- forradalom robbant ki a munkáshatalom megdöntésére és a régi tőkés földesúri rend helyreállítására. Elfogadják pártunk Központi Bizottsága decemberi határozatának elemzését a régi pártvezetés (hibáiról. Elfogadják a Nagy Imre—Losonczy-csoport megítélését; azt, hogy ez a csoport renegáttá, a párt- és a munkásosztály árulójává vált; vallják, a szovjet csapatok behívásának szükségességét és helyességét, hogy a Szovjetuniói népei hűségesen teljesítették in-« tcrnacionalista kötelességüket, amikor mellénk álltak; elismerik és elfogadják továbbá a pánt és a munkásosztály vezető sze-*( repét, a párt legfontosabb céH jait, politikáját és a szervezeti szabályzatban lerögzített alapelveket. Ezután az MSZMP-bc való átigazolásokról szólptt. Hangsúlyozta, hogy pártunkat elsősorban a nagy- * üzemi munkások legjobbjaival kell erősítenünk. — majd így folytatta: — Az MDP volt tagjai, akik mindeddig nem kérték k pártba való felvételüket, vagy akiket elular sítottunk, csak ritkább esetbeit ellenséges és karrierista elemek, többségükben becsületes dolgozók, akik szimpatizálnak velünk, de akik ma még különböző okoknál fogva alkalmatlanok a párttagságra. Türelmes szervező és politikai munkával mindenképpen terjesszük ki és szilárdítsuk meg a párt körül kialakulóban levő igen fontos, hasznos cs szélps szimpatizáns gyűrűt. Az MSZMP fejlődése egészséges irányba hal^d — mondotta; Pártunknak jelenleg több mint háromszázezer tagja van. És hadd tegyük mindjárt hozzá: nem akármilyen tagja. Tagjai elsősorban az 1919-cs cs a régi illegális kommunisták, az 1945—46-os párttagok, a volt MI)r log- önludatosabb, lcgáldozatké- szebb harcosai. Az üzemekben a közvetlen termelőmunkában I részvevő munkások alkotják a párttagság többségét. Falun elsősorban a, termelőszövetkezet i parasztok, továbbá az állami gazdaságok és gépállomások dolgozói. Ezek a harcokban kipróbált elvtársak nem rettentek [meg az ellenforradalom nyomásától és fenyegetéseitől. Sok pártszervezetünk és párttagunk bizalniatlan az értelmiségi dolgozókkal szemben. Nem vonhatunk le olyan következtetést, s nem követhetjük azt a káros gyakorlatot, hogy reakciósnak bélyegezzük az egész értelmiséget vágy akárcsak nagy részét, s ezzel, elzárjuk a párthoz vezető utat a becsületes, a néphez és a párthoz hű értelmiségiek előtt. Jónéhány pártszervezet kevéssé törődött i az MDP volt fiatal tagjainak a pártba való átigazolásával. Ezek a pártszervezetek, az értelmiségiek esetéhez hasonlóan, rendszerint az egész fiatalsággal szemben bizalmatlanok. Ezen is okvetlenül változtatnunk kell. Az MSZMP-hen a pártélet lenini elveinek keli érvényesülnie Az MSZMP marxista—leninista párt — folytatta —, ezért a lenini demokratikus centralizmus elvén épül fel és működik. Sok elvtárs leegyszerűsítve és mechanikusan értelmezi a demokratikus centralizmust. A demokratikus centralizmus: — a helyesen alkalmazott demokratizmus és centralizmus egysége. A demokratikus centralizmus azt jelenti, hogy a pártot alulról a központi bizottságig választott szervek vezetik. Ezek kötelesek beszámolni tevékenységükről választóiknak. A kisebbség alárendeli magát a többségnek. Az alsóbb szervek kötelesek végrehajtani a felsőbb szervek határozatait. A pártbeli demokrácia nem választható el a centralizmustól. A történelmi szükségnek megfelelően időnként előtérbe kerülhet a demokratikus centralizmus egyik vagy másik jellegzetessége, Ugyancsak a legutóbbi évek nagy tanulsága, hogy amikor a régi pártvezetés mindinkább elszakadt a tagságtól, s. félrelökte a tagság jogait, nemcsak a partdemokrácia ellen vétett. hanem la centralizmus ellen is, mert á párt politikájában és módszereiben nem a többséf; akaratához igazodott, s így szét- •bomlasztolta1 a cselekvés egységét. Gyakran j parancsolgatással akarta keresztülhajszolni a kisebbség akáralát. Amikor a Nagy Imije—Losonczy-csoport gyengítette, majd megrendítette a centralizmust, nem a pártdemokrácia erősítésén dolgozott, hanem frakciót szervezett , a pártban, s az áruló kisebbség likvidátorpolitikáját erőszakolta rá a párttagság többségére. A demokratikus centraliznfus célja a párt akarat- és cselekvési egységének, a párttagság (Folytatás az 5. oldalon)
