Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-05 / 103. szám

Az ősszel mái 25 elsőéves ezüstkalászos tanfolyam indul Kevés a termelőszövetkezeti hallgatók száma A demokratikus centralizmus és az önállóság Megyénkben az ellenforradal­mi események miatt a már ko­rábban megszervezett 40 ezüst­kalászos tanfolyam helyett csak 17 indult meg december, január hónapban. Feoruárban hat tan­folyamvezető lemondta az okta­tást, mivel a hallgatók a kijárási tilalomra hivatkozva nem láto­gatták megfelelő létszámmal az órákat. A megmaradt tanfolyamok ál­talában az induló létszámmal vizsgáztak. A hallgatók többsé­ge különösen a szőlő- és gyü­mölcstermesztési előadások iránt tanúsított nagyobb érdeklődést. A nagybaracskai kertészeti tan­folyamnak például 56 hallgatója volt. Ezt az elsőéves tanfolya* mot Suchy György, a Bajai Ker­tészeti Technikum gazdasági ta­nára vezette. Nehéz körülmé­nyek között szervezte meg s a hallgatókat a vizsgáig együtt tartotta. A rossz közlekedési vi­szonyok miatt többször kerék­párral járt Baracskára. A tan­folyam hallgatóival határjáráso­kat szervezett s így a helyszí­nen is elősegítette az elmélet­ben tanultak gyakorlati elsajá­títását. A megye legnagyobb lét­számmal működő tanfolyamát vezette s a vizsga során a hall­gatók értékes feleletekkel bizo­nyították a tanfolyamvezető eredményes munkáját. Suchy Györgyöt ezért jutalmazásra ja­vasolták; A megyei tanács mezőgazda­sági osztálya már megkezdte a szervezést az idei tanfolyamok­ra. Az ősszel 25 elsőéves ezüst- kalászos tanfolyam indul, — el­sősorban ott, ahol a legnagyobb az érdeklődés. A tanfolyamok színvonalát több módon javítani akarják. Tavaly az ellenőrzések során például azt tapasztalták, hogy a hallgatók érdeklődésére az elmúlt Evekben, a kapi- lalista világban és annak egyik leg­jelentősebb területén, Nyugat-Euró- :>ában la gazdasági konjunktúra jött iétrc. Ez a tény tagadhatatlan és áelytelen volna ezzel szembeszállni. A polgári közgazdászok éppenügy, mint a múltban, már arról beszélnek, hogy a „felvirágzás“ korszaka kö­vetkezett be, a tervszerűen irányí­tott kapitalista gazdálkodás és vele i dolgozók különleges jóléte, foly­tonosan felfelé ívelő életszínvonala. MI AZ IGAZSÁG a konjunktúra kérdésében történelmileg? A második világháborúban Nyu- gat-Európa országai súlyos károkat szenvedtek részben a háborús ese­mények, részben a fasiszta Német­ország megszállása következtében. \nglla egyébként Is elavult gazda­sági technikai berendezéseinek jó­része. egyes fontos ipari Körzetei a német légitámadások áldozata lettek. \ fogyasztási elkkeket gyártó tpar- ogak színvonala visszaesett a hábo­rús termelés miatt. Ugyanez vonat­kozik Franciaországra, Olaszország­ra és különösképpen Németországra. Így a történelmi szükségszerűség ts azt diktálta a nyugatcurópai or­szágok számara. hogy gazdaságukat helyre kell állítani és nagyrészt meg kell újítani. Ez a folyamat játszó­dott le 1948—19-ig. A konjunkturális időszak létrejöt­tét 1950—51-től kezdödöleg elősegítette a nagyarányú beruházások megindí­tása és az állótőke gyorsított fel­újítás» Is. DK BÁRMILYEN objektiven is szemléljük a második világháború után kialakult történelmi, gazdasági helyzetet a konjunktúra létrejötte szempontjából, nem téveszthetjük szem elől, hogy a konjunktúra fő oka a nyugatcurópai és általában a Kapitalista nemzetgazdaság militari- /áJasa. Franciaországban 1951-ben hivatalos adatok szerint a közvetlen katonai kiadások S0« milliárd fran­kot teltek ki, 1055-brn már 1047 mil­liárd frankéi. Angliában 1050—51-ben * katonai kiadások a költségvetés bizonyos mértékben károsan ha­tott az a szabály, hogy vala­mennyi szaktantárgyat a tanfo­lyamvezetőnek kell tartania. Ezért két tanfolyamon bevezet­ték, hogy a szaktantárgyakat megfelelő szakemberek oktatták külön a növénytermeléstant, ál- | lattenyésztéstant, kertészeti is­mereteket. Ezeken a tanfolya­mokon nagyban fokozódott a hallgatók érdeklődése. Másik javaslat a tanfolyamvezetők, elő­adók pedagógiai továbbképzése. Nem elég, ha a tanfolyamok ve­zetésére jó szakembereket jelöl­nek ki, hanem ezeket azokra a helyes módszerekre is meg kell tanítani, amellyel a szakmai is­mereteket a legeredményesebben át tudják adni a hallgatóknak. Erre a megyei tanács mezőgaz­dasági osztálya legmegfelelőbb­nek tartja az összevont módszer­tani bemutató foglalkozásokat. A múltévi tanfolyamokon ösz- szesen közel 300 hallgató vett részt. Igen kevés volt azonban a termelőszövetkezeti tagok ará­nya, — holott természetesnek látszanék, hogy éppen a fejlet­tebb, nagyüzemi mezőgazdaság építői érdeklődjenek jobban a szakismeretek iránt. Sajnos, nem így volt. Az elsőéves tanfolya­mon 164 egyéni gazdával szem­ben mindössze 24, a második év­folyamon pedig 85 kistermelő között csupán hat volt a tsz-tag. Ennek a számaránynak az idén okvetlenül javulnia kellene, — a női hallgatók számának növeke­désével együtt. Egyes községek­ben jócskán jártak asszonyok, lányok is az előadásokra —Kis- kunmajsán például 10, Nagyba- racskán öt volt a női hallgató, — de minden tanfolyamon ott a helyük a tanulnivágyó paraszt­asszonyoknak, lányoknak. 20.4 százalékát képviselték, 1955—56- ban 28.7 százalékát. A NYUGATNEMET konjunktúra bizonyos értelemben másképp bon­takozott ki. Az amerikai tőke segít­ségével talpra állított nyugatnémet monopóliumok éveken keresztül vé­dettséget élveztek a nemzetközi piaci harcban, söt a militarizálás terheit sem viselték. így gyorsabban ter­jeszkedhettek, visszaszerezhettek régi piaci területeik egész sorát; Közel- Keleten. Afrikában, sőt Nyugat-Eu- rópában is. A különbségek ellenére a kon­junktúra úgyszólván valamennyi nyugateurópai országra vonatko­zik, bár egyes országok belső gaz­dasági struktúrájának és nemzetközi helyzetének megfelelően más-más méretű, erőteljesebb vagy gyengébb. Olaszországban, vagy Franciaország­ban pl. lényegesen labilisabb alapo­kon nyugszik, mint Nyugat-Németor- szágban. Ezért beszélnek Nyugal- Németországról szólva ..gazdasági esodá“-ról, pedig semmiféle csodá­ról nincs szó, se ott, se másutt. Legfeljebb arról, hogy az ideigle­nesen ható tényezők a konjunktúra fejlődése szempontjából jobban vagy kevésbé érvényesülnek egyes orszá­gokban. Mindamellett, hogy ez a gazdasági konjunktúra több tényező halasára jött létre, ma is Igaz a marxizmus-leninizmusnak az az alap­vető tanítása, hogy a felsorolt okok ltőzül a legfőbb ok, a miljia- rizálás nemcsak ideiglenes konjunk­túrát hoz létre, hanem messzemenő­en eltorzítja a kapitalista nemzetgaz­daságot és magába rejti a válság minden jelét. Egyébként is sok jel mutat arra, hogy a gazdasági „csoda“ egyes or­szágokban a végefelé közeledik, vagy legalább Is hanyatló tendenciát mutat. Ennek a folyamatnak Jelleg­zetes tünete a dolgozók hitclvásár- lásainak gyors emelkedése, a dolgo­zók eladósodása. Nyugat-Némctor- szágban a hitelügyletek kerete évről- évre nő. 1952-ben 5.2 milliárd nyugat­német márka. 1953-ban 5.« milliard, 1951-ben «.1 milliárd voll. Sokkal több véde­kezőszer fogyott el az idén, mint tavaly MAR KÖZÖLTÜK, hogy ele­gendő rézgálic áll rendelkezésre a permetezéshez. Megjavult a mészellátás is, mert az első fél­évre szükséges mennyiségnek mintegy 70 százaléka már meg­érkezett. Tehát a szükséges hol- daiikénti 60 kilogramot meg­kaphatják a szőlőtermesztők. EZEKEN KÍVÜL egyéb nö­vényvédő szerekből is megfelelő készletekkel rendelkezik a MÜ- NÖSZER. Egyesekből sokkal többet vásároltak fel az idén, mint tavaly. Természetesen a rendelkezésre álló készletek is nagyobbak. Tavaly egész évben kénporból 1919 mázsát hoztak forgalomba, addig az idén csak I az első negyedévben 1342 má­zsát. NITROGÉNTARTALMÚ mű­trágyából már az első negyed­évben többet adtak el, mint ta­valy az egész évben. Mintegy 500 vagont használtak fel a ter-1 melók talajerőutánpótlásra. A paprikatermesztő vidékeken azért tapasztalható itt-ott át­meneti hiány, mert a külföldi szállításoknál fennakadás volt. A MÜNÖSZER-hez befutott ér­tesülés szerint azonban ez már megszűnt, külföldről újabb szál­lítmányokat várhatunk. Addig is igyekeznek, ha korlátozottan is a paprikatermesztőknek meg­felelő mennyiségű nitrogéntar­talmú műtrágyáról gondoskod­ni. A NITROGÉNTARTALMÚ műtrágya iránti érdeklődést né­hány számmal is lehet bizonyí­tani. Tavaly Kiskőrös az első negyedévben 480 mázsát vásá­rolt fel, az idén az első negyed­évben pedig 2400 mázsát. Izsá­kon tavaly az év első három hó­napjában 230 mázsa, ae idén ugyanebben az időszakban 1200 mázsa nitrogéntartalmú műtrá­gya fogyott el. KÁLISÖBÚL is megfelelő készletek vannak. Tavaly egész évben 13 000 mázsa lelt kiadva1 ebből a műtrágyából. Az idcn\ az első negyedévben már 9000 J mázsát használtak fel a terme­lők. Az árak emelkedése Angliában, Nyugat-Nemetországban, Franciaor­szágban, Olaszországban mutatja: a militarizálásból eredő gazdasági nehézségeket, a konjunktúra meg­szűnését és egy fenyegető válság kö­zeledtét, a tőkések növekvő adót fi­zető munkások, alkalmazottak és kisemberek terhére akarják meggá­tolni. Ez az ideiglenes, a múlthoz ké­pest viszonylag hosszabb ideig tartó konjunkturális időszak, hatással van természetesen a munkások helyzeté­re is. Nyugat-Németországban az át­lagos ipari évi nominál bérek indexe 1938-at 100-nak véve, 1950-ben 181-et, 1955—56-ban 230-at mutatott. Persze ez önmagában még nem magyaráz meg mindent. Figyelemmel kell len­ni arra, hogy a fogyasztási cikkek árai is nagymértékben emelkedtek. A létfenntartáshoz szükséges cikkek árindexe ugyanezen időben 1938-at 100-nak véve 1956-ban körülbelül 180 •—185-öt tett ki. IIA TEKINTETBE vesszük egy­részt, hogy a béremelkedés elsősor­ban a kvalifikált szakmunkások kö­rében jött létre, másrészt, hogy meghosszabbodott a munkaidő, rend­kívüli arányokat öltött a munkain­tenzitás és, hogy igen nagy terhet jelentenek a nyugatnémet munkás- osztály társadalombiztosítási levoná­sai, úgy világosan látszik, hogy az ipari termelés növekedésével és a konjunktúrával semmiképpen sem áll arányban a különböző számítá­sok szerint, kétségtelenül megnöve- kedett reálbér. Hol áll ez arányban a munkások számára juttatott reálbér emelkedés­sel, amelyet ráadásul kemény har­cok árán szereztek meg, vagy pró­báinak megtartani. Ha Franciaország munkásainak helyzetét nézzük, akkor még meg­közelítőleg sem kapunk olyan vi­szonylagosan is kedvező képet, mint Nyugat-Németországban. Franciaor­szágban az említett ipari termelés növekedése szinte kizárólag a gazda­ság militarize It ágazataiban jött. lét­re.’ Egyes fontos ipari területeken. Az októberi ellenforradal­mat megelőző időben nemcsak hazánkban, hanem a szomszédos népi demokratikus országokban is széleskörű vita indult meg a szocialista gazdálkodás kérdései­ről. A vita középpontjában az ipar demokratikus irányítása és az önállóság szerepelt. Ebben az időszakban nálunk az egészséges vitát felváltotta a demokratikus centralizmus irányában megin­dított ellenforradalmi demagó­gia, mely a centralizmus felszá­molását, azaz a szocialista ipar jól bevált, kialakult módszerét, vagyis azt akarta elvenni, amit Lenin örök érvényűnek jelentett ki; a gazdaság irányításának alapelve a demokratikus centra­lizmus. Nem mondunk új dolgot, ha csak megismételjük azt, hogy Lenin tanítását az elmúlt évek­ben megsértettük. Az ipar irá­nyításában alkalmazott bürokra­tikus megkötöttségek joggal sér­tették az üzemek vezetőit, dolgo­zóit és megteremtették az alapot az egészséges vitához. Csak hogy a vita szabadságát túlhajtva a revizionizmus, az önállóság han­goztatásának jegyében félredob­ta a demokratikus centralizmus elvét, az állam központosított uralkodó szerepét a gazdaság irányításában, Mi adott alapof a revi­zionista szemlélet kialakításá­hoz? Az általunk ismert bürok­ratikus irányítási módszer, mely nem vette figyelembe az embe­rek szaktudását és azt. hogy bíz­zák az üzem gazdaságos terme­lését az üzem tulajdonosaira, a dolgozókra. A termelés problé­máinak vitatása, a munkaszer­vezés egyes kérdései még ebben »»az önállótlan« időben is rend­szeres beszédtémák voltak. Mi magunk is ostoroztuk azokat a vezetőket, akik nem hallgatták meg a dolgozók javaslatait, el­mint például ■ széniparban, már évek óta stagnálás mutatkozik. A francia munkásosztály klzsákmá- nyoltsága méginkább szembetűnő. A francia bérmunkások 22.4 százaléka 23.500 franknál, 50.0 százaléka 32.700 franknál és 62.5 százaléka 37.500 franknál kevesebbet keres. Ugyan­akkor amidőn a létminimum 30 000 frank körül mozog. DE NÉZZÜK TOVÁBB. Angliá­ban éppen napjainkban bontakozott ki a hajóépítő munkások és gépipari dolgozók hatalmas sztrájkmozgalma. Egy angol munkáspárti lap, a Tri­bune, ez év elején kénytelen volt megállapítani, hogy Anglia a gazda­sági nyugtalanság évébe lépett. — Angliában depressziós év várható, erős bérharcokkal, elbocsátásokkal. A hajóépílőiparl munkások köve­telése világosabban beszél minden jóslatnál cs burzsoá statisztikai ma­nővernél. Megállapítják, hogy a hajó- építőiparban és az elektromosipar­ban a termelés 1946 óta 70 százalék­kal emelkedett, ugyanakkor a lon­doni és a Cambridgei Gazdasági In­tézet adatai szerint is az árak álta­lában 70 százalékkal, az élelmiszer­árak 100 százalékkal nőttek meg. A bérek viszont csak 60—65 százalék­kal. Innen ered az angol hajóépítő és gépipari munkások 10 százalékos bérkövetelése. Ezzel szemben a Daily Exprcss- ben közzé tett cikk szerint a Sway Hunter hajógyár mérlegéből kide­rül, hogy az címűit üzleti év 3 399 000 font nyereséggel záriüt, anü 819 ezer lomban éppúgy, mint az egész ka­pitalista világban egyre jobban mé­lyül a tőkések és a munkásosztály között fennálló, kiengesztelhetetlen ellentmondás. Ezt nem takarja el semmiféle konjunktúra. Ezt nem fe­lejtheti el a nyugati nroletáriátus sem hősies harcai során. fektették az újításokat, stb. De nem tudtunk olyan kérdésekben segítséget adni, mint az egészsé­ges bérezés kialakítása, a lét­számproblémák. Nem tudtuk el­érni azt, hogy eigy 25 éves szer­számkészítő ne Í200 forintot ke­ressen. A bérezést, a besorolást fent a minisztérium illetékes osztályai intézték. Nem csoda, ha aztán olyan bérfeszültség ke­letkezett egyes helyeken, mely fékezte az alkotó munkát. Olyan eset is volt, hogy a minisztérium kötelezően előírta, hány segéd­munkást, nem iparit kell foglal­koztatni, annak ellenére, hogy a, vállalat kézzel-lábbal tiltakozott: ez ellen a helytelen intézkedét ellen, Az utóbbi évben iparunk' irányításában a bürokratizmus' csökkent. Ha közbe nem jön az- októberi ellenforradalom, akkor ma e téren sokkal nagyobb ered­ményről adhatnánk számot. A? igazság megkívánja, hogy őszin­tén elmondjuk: addig, amíg rend nem lesz az országban, a terme­lés vissza nem tér régi medrébe az önállóság növeléséről szó sem lehet, azaz csak az előkészülete-1 két lehet megténni. E téren pe­dig van mozgolódás. A Kohó- és Gépipari Minisztériumban meg­tartott sajtótájékoztatón Csergő elvtárs kijelentette, hogy a mi­nisztérium további hatásköröket! ad le a vállalatokhoz. Többek- között felülvizsgálják az utóbbi években kiadott — mintegy 15- ezer — rendelkezést, s csak azo­kat hagyják érvényben, amely segít az önálló gazdálkodásban. A társminisztériumokkal együtt megkezdik, illétve tovább foly­tatják a bürokrácia csökkenté­sét. Csergő elvtárs őszintén el­mondta, hogy tapasztalata sze­rint a bürokrácia náluk sem csökkent, sőt néhány helyen nö­vekedett. Vigyázni keli arra, hogy ez megint oda ne vezessen, hogy gúzsba kösse a vállalatok önállósági törekvését. Igaza van Csergő elvtársnak akkor, amikor azt mondja: az íróasztal papírt keres. Ezzel együtt szét kell osz­latnunk azokat az illúziókat is, amelyek egyek munkástanácsok berkein belül honosak. Ez pedig az: a demokratikus centraliz­mus gúzsbaköti az önállóságot. Ne tévedjünk ebben a kérdés­ben. Nálunk az elmúlt időkben — nevetséges, de így van — az önállóságot félreértelmezve, az egyes helyi szükségletekre ter­melő vállalatok legfőbb »önálló­sításig óhaja a külfölddel való« kereskedés volt. Ez dőreség, ál­modozás. Egyébként sem lehet­séges. Nemcsak a helyi Iparban, hanem a minisztériumi iparban sem — egy-két esetet kivéve —, mert ez anarchiát szülne s tönk­retenné szocialista gazdaságun­kat. Ezt nem engedhetjük meg, éppen ezért ez ellen a káros ideológia ellen harcolni kell, mert az állam irányító szerepé­nek kétségbevonása a revizionis­ták álláspontja. Üzemeink vezetói, szak­emberek, pártszervezetek érzik, hogy az üzem önállósága egyre bővül. Ez arcnak tulajdonítható, hogy kommunista vezetőink, mi­niszterek meg akarják szabadí­tani béklyóitól a központi irá­nyítást. Nehéz ez a harc. A ma- radiság, a mcgcsontosodottsáo, az íróasztalhoz való ragaszkodás gátolja — részben — az önálló­ság kiszélesítését. Ennék tudu- tában nekünk az a megtisztelő kötelességünk, hogy javaslala­nista minisztereket, a pártot, a kormányt, hogy a lehetőségek birtokában adjon még több jogot üzemeinknek, mely egyet jelent a demokratikus centralizmus megerősödésével, Ismét mennyiét a kecskeméti museum A kecskeméti Katona József Múzeum május 1-én ismét meg­nyitotta a nagyközönség előtt kiállítási termeit. A múzeumban változatlanul a »»Homok élű világáéról szóló kiállítás áll az érdek­lődők rendelkezésére. Eredetileg az volt a terv, hogy május 1-e után a Bács megyei ,-s a Csongrád megyei képzőművészek együttes tárlatának bemu­tatására kerül sor. Ez azonban különböző szervezési okoknál fogva nem valósulhatott meg. A múzeumban valószínűleg egy-két hóna­pon belül egy érdekes, új anyagot tartalmazó, helytörténeti vo­natkozású kiállítást rendeznek be. A kiállítás előkészületei rövi­desen megkezdődnek, Baromfitenyésztők! FIGYELEM! Naposbaromfi (csirke, pulyka) a földmüvcsszövctkczeteknél 387 OLCSÖ ÁRON BESZEREZHETŐ. Nyugat gazdasági helyzete és a munkásosztály harca fonttal nagyobb az előző évi nyere­ségnél. A TÉNYEK, SZAMOK, ADATOK azt bizonyítják, hogy mindenfajta konjunkturális időszak ellenére a nyugatcurópai kapitalista társada­inkkal, észrevételeinkkel bátran és őszintén keressük fel baráta­inkat, elvtársainkat, a komniu-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents