Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-26 / 121. szám

Pécsett, Szegeden, Debrecenben és mái Nemcsak Baján ismerik Ruhaüzem által gyártott ízl szép gyermekingeket, női liákát, bébiholmikat, hanem az ország más tájain: Pécsett, Sze­geden, Debrecenben, Szolnokon és még másutt. Gépkocsik gyak­ran fordulnak meg a gyár ud­varán és rakják lel az asszonyok és lányok által készített ízléses fehérneműt. Jól dolgoznak, áprilisban is 0,2 százalékkal túlteljesítették a havi tervet. Ez önmagában még nem jelentene semmit, de azt is hozzáfűzik, hogy nem lépték tűi e béralapot, azaz jól gazdálkod­tak* Hasonló törekvések észlel­hetők munkájukban május hó­napban is. Az ígéretnek megfelelően Hiaba, igy ran már hosszú evek óla a Kecskeméti. Gyufa­gyárban, A család összeül, meg- hunyja-veti mielőtt komolyabb munkába, vállalás teljesítésébe kezel. így volt ez nemrégiben, amikor úgy szólt a közös meg­egyezés: — Két százalékkal túl­teljesítjük a Szikra-gyújtó ter­vét megtakarított faanyagból. No és most mi a helyzet? Ügy értesültünk, hogy a Szikra-gyúj­tó tervét nem kettő, hanem a mai napig három százalékkal szárnyalták túl, s ami' igen ör­vendetes: — megtakarított fa­anyagból. Az igazsághoz tartozik még az, hogy gondokkal teli napok hoz- fák meg ezt a szép, dicséretre méltó eredményt. Sok édesanya otthon maradt, hogy beteg gyer­mekét ápolja, s helyettük a töb­biek végezték el az otthonma- radottak munkáját. S még emel- ’ett is jutott erejük arra, hogy Családi-gyufát gyártsanak terven felül a kiutalt faanyagból. Paprika, mégpedig a javából Csak a malom és a kiszerelő üzemrész folytat termelő tevé­kenységet a Kalocsai Fűszerpap­rikaipari Vállalatnál. A malom­ban dolgozók mintegy 50—60 mázsa paprikát adnak át a rak­tárnak, hogy szorgos asszonyi kezek zacskókba csomagolva el­Ha csak fél napra is, de ontja melegét a májusi nap. Bizony délutánonként az eső veszi át a meleg uralmát. Ez nem is má­jusi, hanem inkább áprilisi idő. Vasárnap gyönyörű meleg idő köszöntötte a vizet kedvelő em­bereket. Ha még kevesen is, de egynéhányan lemerészkedtek Baján a Kamarás-Duna hűvös hullámaiba. A fürdőzőknek ma még in­kább több a nézője, de holnap vagy holnapután sokan élvezik majd a jó frissítő vizet, ha be­jön a nagy meleg idő, A Sugovica partján is meg­élénkült az élet. Serény kezek készítik, csinosítják az egyre jobban épülő strandtelepeket, várva rövidesen a teljes üzem­ben megnyíló fürdőszezont. Tud­Filmriport készül Türr István emlékeiről Garibaldi emlékéveit ül Olasz­ország. Legvitézebb hadvezére, a bajai Türr István emlékét idézi fel a Budapesten megnyíló Gari­baldi emlékkiállítás. A bajai Türr István Múzeum anyagát a minap Budapestre szállították. Az illetékesek ígéretet tettek arra, hogy a Garibaldi—Türr kiállitás teljes anyagát lehozzák Türr István szülővárosába, Bajá­ra és bemutatásra állítják ki a megyeszékhelyen, Kecskeméten is. Türr István bajai emlékeiről egyébként film és rádióriport készül. Ezt a történetet két kislány mesélte el ne­kem. Barna hajuk, ár­tatlan kék szemük, ró­zsás arcocskájuk alig árulta el, hogy mind a ketten komoly harcot vívtak az osztályban az úttörőmozgalomért. — Ügy szeretném vissza­adni, ahogy elmondot­ták, semmit sem veszek el belőle, semmit sem teszek hozzá. Zsuzsika megvédte az úttörő név becsületét Két—három hete tör­tént a Zrínyi Ilona le­ányiskola VI/A. osztá­lyában. Szerdán Már­ton Zsuzsi és Nagy Eta éppen Ili nénitől jöt­tek le, ahol megtudták, hogy újból megalakult az úttörőcsapat, örül­tek is nagyon. Ugrán­dozva, viháncolva jöt­tek le a lépcsőn, de sajnos, a többiekkel már nem tudták közöl­ni az örömhírt. Meg­kezdődött az óra.' A ta­nítás végén Zsuzsi így szólt azokhoz a lányok­hoz, akik a múlt évben az ő őrsében voltak: — Lányok, holnap vegyétek fel a piros nyakkendőt ; Végre megkezdődik az úttörő­élet. Másnap, azon az em­lékezetes csütörtöki na­pon mintha szebben ra­gyogott volna a tavaszi égbolt és úgy érezték a lányok, hogy nekik da­lol minden kis madár. Márton Zsuzsi is bol­dog volt. Piros nyak­kendőjében ő maga is úgy ragyogott, mint egy friss rózsaszín szirmú virág. Mikor belépett az osztályba, s a többiek meglátták rajta a piros nyakkendőt, az egyik felkiáltott: — Nem szégyelled magad, Zsuzsi !..s — azután gúnyolódva tet­te hozzá: — Talán fá­zik a nyakad, hogy be­kötöd? A kis Zsuzsának az arca bíborszínűre gyú- ladt a sértésre. Apró kis öklét összeszorítva, halkan mondta a zsi­bongó osztálynak: — De utálatosak vagytok..; Szeretnétek ti még úttörők lenni, s viselnétek ti még a pi­ros nyakkendőt! — tor­kát a keserűség fojto­gatta, s könny szökött a szemébe. Lassan a pad felé indult. Alig tett azonban néhány lépést, amikor utolérte T. Mária hangja: — Talán azért le­gyek úttörő, hogy va­sat hordjak, mi? — ka­cagott. — Most hord­hatod egymagad. Zsuzsit, mintha kígyó csípte volna meg, úgy fordult vissza. Könny­áztatta szemeiben már a harag szikrája lob­bant. — Akármit is be­szélsz. : s Hiába buzdí­tod a többieket a rossz­ra. .. mégis belépünk a csapatba. Az osztály úgy zú­gott, mint a méhkas. Egyszerre beszélt az összes lány. A szőke és barna fejecskék hol kö­zelebb hajoltak, hol tá­volabb szökkentek egy­mástól. Nagy Eta már a padban ült, amikor s mellette levő R. Eszti így szólt hozzá: — Ugyan, Etus, mi­ért léptél be? — Miért? — adta vissza a kérdést. — Tu­dod te nagyon jól..; Megkezdődött az óra; Lassan peregtek a per­cek, pedig a lányok na­gyon várták a szünetet. De mindennek vége van egyszer, s az óra vé­gét jelző csengő is megszólalt. A szünet­ben már nem volt olyan nagy zaj. Már nem kia­báltak. És R. Eszti ko­molyra vált arcocská­val fordult Nagy Etá­hoz: — Tudod mit? Írja­tok fel engem is.: 5 Én is úttörő leszek! Ettől a naptól kezd­ve Nagy Eta, Márton Zsuzsi, Kosa Margit és még tizenöt leány a VI/A-ból a táskájuk­ban hordják, mindig maguknál tartják a vörös zászló egy darab­ját, a piros nyakkendőt. Gémes Gábor 0-0 O Ch>CK>OCKK)-00^CKKKHXKK>C>0<K>0-0-0<KKH>0<K>CXK><K>0<KK>-CH>CKK>0-0 OOO-OOOOOOOO-O-OOOOO-O-O-COOOO-OOOOO-OO-OOOOOOOOOOOO-OOOO-OO-^OO-O-O-O-OO-OOOOO-OOOd ÉS A TÖBBIEK: három pe­dagógus, élükön az igazgatóhe­lyettessel, hat, és egy hetedik, idegen szülő, egy hatodikos, kor­rekt kisfiú, meg az újságíró. Ök voltak együtt, az általános iskola igazgatói szobájában ezen a dél­utánon. Az ok: a hét negyedikes lurkó az iskolából hazafelé menet ki­csúfolta az öreg köszörűst, meg­rongálta köszörűjét is. Ezt meg­látta a hetedik szülő, az «ide­gen«, akinek a gyermekei mils iskolába járnak ugyan, de mert nem nézhette el a történteket, a szintén hazaigyekvő hatodikos segítségével összeírta a rendet- lenkedöket, aztán felment az igazgatójukhoz, bejelentette őket. Erre hivatták be. -'fegyelmi vét­ség miatt« a hét lurkó szüleit, s ezek közül hatan meg is jelen­tek. A CÉL: a pedagógusok meg­beszélik velük gyermekeik ra- koncállanságának okát-fokát, s a jó útra terelésük módját Is. Megilletődve ül a széken az öt anya- és egy apa, az egyik anyá­nak kisírva a szeme; megilletőd­ve ül az áldozat, az öreg köszö­rűs is. És megszeppenve állnak a lur­kók. Szépek, elevenek, de most elfojtva bennük a tűz. A kérdé­sekre felelgetni kezdenek, előbb szipogva, majd mind bátrabban, de imigyen: "nemcsak én csú­foltam a bácsit, hanem az Anti is ...«, >>én nem csináltam sem­mit, mentem haza, aztán beizél- tek a többiek, hogy én is ron­gáljam meg a köszörűt.;.«, "a Józsi lehajtotta aztata lábhajtó- ját, aztán ...« —, s felélénkülve kenik a bűnt maid a Józsira. Az öreg: köszörűs, NEM OK NÉLKÜL, ö a "ve­zér« (ezt elismerve, ki is mond­ják), nagyobb, erősebb a többi­nél, vagányabb. És elvadult, na­gyon elhanyagolt emberke ez a kisfiú. Szegényke ott áll elől, gondozatlan ruhában, összekú- szált hajjal, szomorú, támaszt kereső tekintettel, arcán azzal a vonással, amely nevelésből, sí­rásból indulna ki a lelke mélyé­ről, de nem, ő nem sír, nem ka­cag; makacs, öreges vonás tor­zítja el gyermekarcát. — Mit szólnál hozzá, ha édes­apádat kicsúfolná hét ilyen rossz gyerek? — kérdi tőle az igazga­tóhelyettes. Ö tétován néz félre. látszik rajta, nem is keresi a feleletet, de egy kicsike fény a szeméből — a leikéből — elárulja, hogy sóvárogja a segítséget... és nem szól szót sem. Egyedül van, az ő szülei közül nem jött el senki; édesapja messzi vidéken dolgo­zik, de nem jöttél, magára hagy­ta az édesanyja is. TEHÁT ITT a baj első oka, ha rossz a gyerek. A szülői ház­nál kezdődik a jó, de a rossz is. Miután a lurkók kimentek a szobából, erről értekeznek a szü­lők és a pedagógusok. Hogy a Józsi is azért rossz, mert rendezetlenek otthoni kö­rülményei, nem törődnek vele a szülei. Az utca neveli, a kül­város részegeit látja példának, azok ugratják, heccelik. nyom­nak a kezébe egy-egy pohár bort, kínálják meg cigarettával. És Józsi így lesz »nagyfiú«, ezt »tisztelik« benne a többiek is, ezért tekintik a vezérüknek. Még azt is elszívelik tőle, ha az ut­cán cigarettával kiégeti a mac­kójukat. Mert az rendkívüli do­log, tehát vonzó. Aztán utánozni kezdik. fi mi A gyerekek tehát kiestek a pe­dagógusi felügyelet köréből, s nincsenek benne a szülőében sem. Hiába kíséri őket a kapuig az osztályfőnöknő, s megígérteti ve­lük, hogy hazamennek, otthon a szülőt félrevezeti nem kis ré­szük. Egyikük azt szokta füllen­teni, hogy hittanórára jár. * PEDIG AZ UTCÁN van a gyerek, itt "nevelődik«. — hogy így mondjam — a társadalom széles kebelén. S mit lát, mit tanul itt? El­mondja az egyik szülő, hogy egy ízben hajbakaptak * az utcán a gyerekek, de öt vasutas, ahe­lyett, hogy szétválasztotta volna néhány nevelő szó kíséretében, még inkább biztatta őket, röhög­ve, mulatva rajtuk, pedig egyi­küknek már ömlött a vér a szá­ján. És annyira nekivadultak, hogy amikor az illető szülő — habár nem az ő gyerekeiről volt szó — közbeavatkozott, még ő húzta a rövidebbet, belerúgdos- tak a biciklijébe. Itt a baj, az utcán. Meg emitt. — Gyakran olyan filmeket sem minősítenek a 16 éven alu­liak számára tilosnak, amelye­ket nem volna szabad gyerek­nek megnézni. Miért engedik es­te moziba a gyereket? — ezt is felveti egy szülő? A gyerek rosszútra térésének oka kiszélesül tehát, a probléma megoldása azonban mégis a pe­dagógus és a szülő nyakán ma­rad. * TÖBBSÉGÜK meg is tesz minden lehetőt. Mint'ez a dél­után is igazolja: a szülök hathe­ted részének nem közömbös, hogy milyen magaviseletű a gyermeke, mert a pedagógus hívó szavára hét közül hatan el­jöttek. Az egyhetedrész szülővel — ez a szám lehet kisebb, de nagyobb is — azonban szintén baj van. Azokkal, akiket nem érdekel az, hogy mit művel az utcán, hogyan tanul az iskolában a gyermekük. Példák hangzanak el, hogy az állandó kapcsolatot az iskolával a jó tanuló gyerekek szüleit tart­ják. Nem kétséges tehát, hogy az ő gyermekeik azért is tanúi­nak jól. Viszont, mit lehet, tenni az olyan szülőkkel, mint a Józsiéi, vagy az olyanokkal, akik késő este mennek moziba a gyerme­kükkel, s ha véletlenül találkoz­nak a pedagógussal, ennek fi­gyelmeztető szavára rámordul­nak: "Mi köze hozzá, most nem az iskolában vagyunk!«? * BIZONY, MIT lehet itt ten­ni?! Pedig tenni kell, mert meg­issza a nemtörődömség levét az öreg köszörűs (aki öt gyermeket nevelt fel), de nemcsak ő, ha­nem egész társadalmunk, maga a rendetlenkedő gyerek, a jö­vőnk. És kinek kell cselekednie? Az egész társadalomnak. Hatni kel.’ a gyermekével nem törődő, a neveléséhez nem sokat értő szü­lőre, de figyelmeztető szóval .jó útra keli terelni a zabolátlan gyereket úton-útfélen, bárkinek, hiszen a gyermek a társadalomé is. — Ügy. miként az »idegen- szülő tette. Van azonban egv probléma amire a szóbaníorgó eset is rá­világít. A gyermek szereti, ke­resi a romantikusát. S mert nem. talál magának megfelelőt, a — számára annak látszó — köszörű és mestere is kitűnő »alany« eb­béli igényeinek a kielégítésére. * VÁLTOZTATNI KELL tehát pedagógiánk tartalmán is. és kell, muszáj, cselekedni kel! mindannyiunknak, közös erővel, különben az elhanyagolt, rossz, gyerekek a fejünkre nőnek! Megmondom őszintén: amikor a hét lurkót ott láttam a »vád­lottak padján«, nemcsak őket láttam, hanem mögöttük mima­gunkat, ismerős és ismeretlen — felnőtteket is! Tarján István juk jól, hogy nem egy bajai ein- J bér kívánságát tolmácsoljuk, ha } azt írjuk: jó időt várunk hozzá. | Varadi Gyula J Megkezdődött Baján a fürdő szezon ] feladata a tojás és baromfi fel­dolgozása, exportálása, jelenleg a várható nagy baracktermés feldolgozására készül. Ennek megfelelően a csekély mennyi­ségű baromfi és tojás feldolgo- : zása mellett a dolgozók nagyobb j része ládaszegezéssel tölti el ide- : jét és így naponta 4500, tíz kilo- : gramm gyümölcsöt befogadó Iá- ■ dát készít. Értesüléseink alapján egy hó- : nap múlva indul meg a gyű- : mülcsfcldolgozás. juttassák a fogyasztókhoz. Érdekességként említjük meg, hogy az utóbbi időben igen ör­vendetesen javul az őrölt pap­rika minősége. Ennek mi és bi­zonyára a háziasszonyok is csak örülni tudnak. Készülnek a gyümölcsszezonra Talán furcsának hangzik, de így van, hogy az a Kecskeméti Baromfifeldolgozó V., melynek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents