Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-26 / 121. szám
Mit adott népi demokráciánk a gyermeknek? Dolgozó népünk állama tsagyérméi fl'2 épi demokratikus rendszerünk pártunk vezetésével hatal- (fi- más eredményeket ért el társadalmunk szocialista átalakítása terén a felszabadulás óta eltelt 12 esztendő alatt, s ezenközben nem feledkezett meg a jövő emberéről, a gyermekről sem, Ha csak az alábbi vázlatos összefoglalókat vesszük figyelembe azzal kapcsolatban, hogy megyénkben mi módon törődtünk az apró és serdülő emberpalántákkal, már ezekből is világossá válik, nemcsak szóval,, hanem tettekkel is valljuk: legdrágább kincsünk a gyermek! A gyermek egészségvédelme megyénkben Polgár Józsik» Azt tetszik kérdezni, hogy nekem mit adott a népi demokrácia? Nehéz kérdés. Nehezebb, mint amikor a mama azt firtatja, hogy miért nem iszom meg néha a tejet, vagy miért húzom meg a cirmos farkát? Én ezekre sem szoktam válaszolni, pedig már 'udoin, miről van szó. De az Önök kérdésére megmondom őszintén, én azt sem tudom, hogy mi az a népi demokrácia. — Nem baj, Józsika, kicsi Polgár Józsika, neked még nem is kell tudnod. De ha már nagy leszel, s előveszed ezt a fényképet, tudni fogod: a pufók arcocskádhoz, állad alatt ahhoz a gömbölyödő kis tokádhoz köze volt a népi demokráciának. Te sejtesz is valamit, ezért is nézel olyan magabiztosan előre, — a jövőbe. A kecskeméti úttörőházban 27 különféle szakkör, asztalos-, fotó-, kémia-, varró-, repülőmodellező-, razj-, stb. működik. A szakkörök munkájá- oan jelenleg 6—700 úttörő vesz tészt. A fotószakkör ötéves múltra tekint vissza. Ez évben is 16 út- <örő tanulja a negatív és pozitív képek kidolgozásának, na- ; nyitásának művészetét Kris Béla tanár felügyelete mellett, aki a IjJÍ fotószakkört vezeti és hetenként három-négy órát foglalkozik a < gyermekek szakköri munkájá- s, ,-í val. , Népi demokráciánkban a fény- * képezés már nem a kiváltságo- f sok kedvtelése, hanem a gyermekek számára is elért hasznos, szép szórakozás. A gyermekkel való törődés már a születése előtt kezdődik, azáltal, hogy a várandós anyáknak megvan a lehetőségük magzatuk higiénikus körülmények között történő világrahozatalára. A felszabadulás óta megyénkben több helyütt — Kereten, Kiskőrösön, Soltvadkerten, Izsákon, Lajosmizscn, Mélyhűtőn, Bácsalmáson, stb. — szülőotthonokat létesítettünk, ahol az SZTK-s, vagy egyéb biztosított szülő semmit sem, a nem biztosított pedig napi 10 forintot fizet a szakszerű ápolásért. A kórházban való szülés szintén költségmentes, illetve a nem biztosított szülők az ápolási díj felét fizetik. Míg a Horthy-uralom idején jóformán semmit sem törődtek a dolgozó anyákkal, addig most 400 forintos kelengyét, szülési segélyt kapnak és 3 hónapos fizetett szabadságot élveznek. A gyermek egészségvédelmi szolgálatának népi demokráciánk teremtette meg az egységét, mert amíg felszabadulásunk előtt csupán felvilágosító munka folyt, gyógyítás nélkül, most a keltöt egymástól elválaszthatatlanul gyakorolják gyermekeink egészségének őrei. Jellemző a gondoskodás növekedésére, hogy 1950-ben megyénkben az orvosokon kívül 86 az idén viszont már 143 védőnő segít szaktanácsok adásával az anyáknak. Államunk nagy gondot fordít a további vódöHőkép- zésre is, s e hivató* gyakorlását az érettségi utáni két és félévig tartó tanuláshoz köti. A múltban ismeretlen fogalom volt megyénkben a bölcsőde, most azonban már 18 állandó ilyen intézményünk van 626 férőhellyel, amihez járul a négy kecskeméti és az agy bajai vállalati bölcsőde. A mezőgazdasági munkák dandárjának kezdetén, ebben a hónapban pedig 23 (20—30, s egy 40 férőhelyes) idénybölcsőde is megkezdte működését, 3 állandói szintén kiegészítettünk idénybölcsődei férőhelyekkel. Nem nehéz kiszámítani, menynyibe kerül mindez államunknak, csak vegyük tekintetbe, * Tápai Klanka hogy egy kisgyerek napi ellátás sának költségei 6.50 forintot tesztlek ki, nem beszélve a karbantartás, felszerelés költségei- ről, minden títf gyermek után 8 órai munkaidőt számítva cgy- egy gondozónő, o technikai személyzet, a vezetőnő fizetéséről, a bölcsödét naponta meglátogató orvos díjazásáról—, s ugyanakkor a szülő mindössze 1,60 Ft-ot térit meg gyermeke szakszerű gondozásáért, táplálásáért. Azért, hogy az anyának a munkájában ne legyen teher a kisgyermeke — amit mind a ketten megsiny- lenének —, azért is, hogy már egészen kicsi korában hozzászokjék a közösségi élethez, a szocializmus társadalmi életformájához! Berényi Éva Vidáman folyik a bcszélgetésóra. Fenyvesi Kálmánná képeket mutogat és mesél a gyermekeknek. A kis Lakatos Kati arcáról leolvashatjuk, hogy vidám történetről folyik a szó. Gyermekeink a számadatok tükrében Megyénk területén 12 év alatt majdnem megötszöröződött az óvodák száma: 28-ról 130-ra növekedett, amelyekben 292 óvónő 8000 kisgyermeket nevel. Az elmúlt három esztendőben közei egymillió forintot fordított államunk óvodáink csinosítására, és több mint 400 ezer forint értékű felszereléssel látta el ezeket. Az 522 általános iskolánkban 77 000 kisdiák tanul, 3260 pedagógus irányításával. A nevelők fizetése, az iskolák fenntartási költségei évenként több mint 00 millió forintot' tesznek ki. Ezenkívül csaknem 3 millió forintos fordítunk az általános iskolák: tisztántartására, s ebben az évben másfélmillió forint értékű szemléltető eszközöket, könyveket, berendezési tárgyakat vásárolunk szántukra. cAílan tutik az elesett gyermekekért A múltban amolyan társadalmon kívül helyezett valaki, mindenki »lábakapcája« volt: a lelenc. Az a gyermek, akit vagy elhagytak a szülei, vagy árván, rokoni támogatás nélkül maradt, vagy a szülők erkölcsi, anyagi elesett- sege miatt a gyámhatóság intézkedése folytán-állami gondozásra« szorult. A lelencházakból a tanyákra, basaparasztokhoz kiadott gyermekekről, kik hajnaltól késő estig őrizték a jószágot, csak éppen iskolába nem járhattak, rémregényeket írtak a múltban. Hazánk felszabadulása után — ami az állami gondozást illeti — megszűnt az ilyen gyermekek sorsa rémre- gény-téma lenni. Nálunk, Kecskeméten működik a Megyei Gyermekvédő Otthon, amelyben még négy esztendővel azelőtt 2400 állami gondozott gyermeket tartottak nyilván, most pedig 1100-at. A csökkenés oka: megvan a lehetősége, hogy az ilyen és megfelelő korú gyermekeket más megyékben levő »Ifjúsági otthon«-okban helyezzék el, ahol szakmát tanulnak. A Gyermekvédő Otthonban általában 40— 60, jelenleg 18 gyermeket nevelnek, a többi nyilvántartottat pedig a gondozásukat elvállaló nevelőszülőknél helyezték el. Ugyanakkor azonban szigorúan felügyel az intézet arra, hogy az állami gondozott gyermeket ki ne zsákmányolhassák. Az illetékes helységek iskoláinak az igazgatóival szoros kapcsolatot tartva, ellenőrzi, hogy a nevelőszülő nem akadályozza-e a gyermek tanulását, s egyéb módon is ügyel arra, hogy a gondozott megfelelő körülmények között fejlődhessen, nevelődjék. Ahol rendellenességet tapasztal, onnan azonnal visszaveszi a gyermeket. Államunk fokozott gondoskodását az elhagyott gyermekekért mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy míg nemrégiben 70 forintot fi- zelctl havonta a nevelőszülőknek cgy-egy gondozott elvállalásáért, most — az ellen- forradalom okozta milliárdos anyagi károk ellenére — 3 éves korig 220, 6 évesig 200, 10-ig 160, 14-ig 120, 18 esztendős korig pedig 80 forint a nevelőszülő díjazása. Évente 1100 forint értékű ruhával is ellátja államunk a gondozásába vett gyermekeket. A fenti intézeten kívül 1954-ben Hajóson, 1955-ben pedig Kuni'ehértón is létesült 60— 60, az általános iskola felső tagozatára járó fiú-, illetve leánygyermeket gondozó gyermekotthon. Működik Kecskeméten a Süketnémák Intézetéből 1948-ban átszervezett Gyógypedagógiai Intézet is. Ennek internátusában 105 szellemileg visszamaradt gyermeket nevelnek dicséretes eredménnyel, de a városból bejáró hasonló gyermekek is részesülnek a gyógypedagógia áldásaiban, Ugyancsak a felszabadulás óta hoztak létre Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason, Baján, Kalocsán, Fülöpszállá- son az iskolák mellett 2—2, az utóbbi két helységben 1—1 tan- erős gyógypedagógiai osztályt. Így küzd dolgozó népünk állama a legnemesebb eszme, a humanizmus jegyében az ember legkisebbjéért, az elhagyott, elesett gyermekért! Kislány, kisfiú — nagy harmonika Ki Nczz a képrcí és gondolj a te gyermekkorodra. Te, amikor palán lányi ember voltál, maszatosan otl »csorogtál a kirakat előtt, és sóvárogva nézted azt a szájharmonikát, amit egy pengő hatvan fillérért kínáltak. Vágyad nem teljesülhetett, mert szüleid’ nek a kenyérre sem volt elég a pénzük. S most, a te másod, a kisfiad, nyakába akasztja a drága harmonikát, s mert zenét is tanul, tiszta kis szívének a rezdüléseit szakavatottan játssza tovább a billentyűkön, annak a másik kis tisztaszívűnek, a leánykának a megörvcndczlctésérc, akivel egyre liarsogóbb dallal, muzsikával lépdel a holnapok felé.
