Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-21 / 116. szám

Munkacsapalohbán Munkaegységre ( Helyi normák szerint)

?* '*nrr**- .♦ :• > ♦ >.

dolgoznak a vasköti Kossuth Teriíietöszöveikezet tagjai

Szaporán halad a munka a vaskúti Kossuth Termelőszövetkezetben. Az egy híján száz tagnak bőven akad munkája a több mint 500 holdas szántón. Még ráadásul 38 hold szőlőjük is van, amely alaposan igényli a munkáskezet. Dolgoznak is benne szorgalmasan, sietnek az első permetezéssel, hogy megmentsék a termést.

Nemcsak a szőlőben, hanem mindenütt sok már a tennivaló. Megindult a növényápolás, és ugyancsak szorgalmazzák, mert ettől is ítigg a termés.

Klock Ferenc növénytermesztési brigád vezetőtől, a legilleté- kesebbíől érdeklődtünk a munkák felöl.

— Munkacsapatokban munkaegységre dolgozunk — válaszolta a rokonszenves fiatalember — nálunk ez már évek óta így van. A munkacsapatok egyénekre osztották fel a területet. Egy-egy munkafázis — például a cukorrépaegyelés, sarabolás — után írjuk be a munkaegységeket, természetesen ellenőrizzük a munka minőségét. Bátran inondhatom, hogy öntudatos, szorgalmas tagjaink vannak, akik ezt a munkaszervezést helyesnek találják.

A szövetkezet vezetősége, figyelembe véve a helyi adottságokat, egyes munkafázisoknál új munkanormákat dolgozott ki. Egy hold helyett 1000 négyszögöl széna betakarításáért kap tag egy munkaegységet. A kukoricabetakarításnál viszont 100 négyszögöllel többet kell teljesíteni. Ezzel szemben 1200 négyszögölről 900 négyszögölre csökkentették a szárvágás normáját, hogy a betakarítás időben történjék.

A szövetkezet közgyűlése úgy döntött, hogy a növényápolást maguk végzik, minthogy elegendő tagjuk van, de az aratásnál a gépállomás segítségét veszik igénybe.

— 170 hold őszi búzát és 40 hold őszi árpát vág majd le az aratógép — hangoztatja a bri- gádvezetp. — Kiszámítottuk, hogy így sokkal jobban járunk, gyorsabban és olcsóbban végzünk a gabonabctakaritással. Ha magunk végeznénk az aratást, nem. .á;, ZÖC< *1 ISTA.; S-fi fiCfiKTSÜKÚnL;‘ MfeYft

keddi

megjegyzése

Halié íSuclapesí ? !!

csak tovább tartana, hanem a szempergés is nagyobb lenne, márpedig nekünk minden szem gabonára szükségünk van.

Okos. józan gondolkozású parasztok alkotják a szövetkezetét.j Jórészük középparaszt, akik: szaktudásukat is magukkal hoz- i ták a közösbe. Meg is látszik ez j a gazdálkodásukon, amely olyan < példás, hogy tekintélyt szerez-3 tek vele a környékbeli egyénileg 1 dolgozó parasztok előtt. J

Tű* volt Mecelon

Kecel községben, mint szerkesztőségünknek jelentették, ismét tüzet okozott a gyerekjáték. Árvái Balázs helybeli lakos András nevű kisfia a házuk udvarán levő szalmakazal mellett játékból tüzet rakott. A kis Andris gyerek tüze az elhullajtott szalmaszálakon keresztül belekapott

az alig'pár lépésre levő kazalba. * A közel 20 mázsa szalmát tar- | talmazó kazal lobot vetve leégett X és a tűz lángba borított egy kö- | zelfekvő nádtetős melléképüle- X tét is. így a gyerekjátékból ke- | letkezett tűzkár több mint 2000 J forint.

Fokozódik a kolorádóreszélr

tanácsok és a Növényvédő Állomás megtették a szükséges ; óvintézkedéseket, csupán Kunbaján tapasztalható elégedetlen-; ség, mivel a községi tanács 101 mázsa védőszert igényelt, de ebből csak egy mázsát kapott meg, ami közel sem elegendő a veszedelmes kártevők kiirtására.

Az erős napsütés okozta hirtelen felmelegedés nemcsak a gyomokat, hanem a burgonya- földek veszedelmes kártevőit, a téli hideg elől földbe bújt kolo- ródó bogarakat is kicsalta rejtekhelyükről. Az elmúlt évben, úgy látszik, nem volt.elég hatásos a kártevők elleni védekezés, a mert megyénk területén egész sor helyről. így Ordas, Mélykút,] Csikéria, Bácsbokod, Gara, Bá-j tva, Kalocsa, Kunbaja és Sza-j badszállás községekből jelentet-] tek nagyobbfokú kolorádó bogár] fertőzöttséget.

Hm, hm... Nagyon furcsa a sors. Az ember semmit sem követ el, mégis ráfogják,... teszem azt..., hogy telefonált. Igen. Kategorikusan kijelentik: »Ön Budapesttel beszélt. Fizesse ki a díjat!" És ilyenkor hiába hivatkozik az illető az összes szentek kioperált tyúkszemére, Graham Belire, a telefon feltalálójára, a frászkarikára, ... nem használ semmi.

Nagyon valószínű, hogy hasonló gondolatokat forgatott fejében Liptay Béla is azon a napsütéses május eleji vasárnapon. amikor felhívta az I-es számú Postahivatalból Budapest 33Ó—483-as telefont. Néhány gyötrelmcs perc után egy szelíden csengő női szoprán megnyugtatta a telefonálót: »A hívott szám nem jelentkezik.«

Liptay Béla nem tehetvén egyebet, egy alaposan megfűszerezett mondattal gondolt a

nem jelentkező telefon tulajdonosára és távozni készült. Hja,.. a sors egy postás személyében előállt. S következett az ilyen alkalmakkor megszokott szóváltás: »Ön lebeszélt.« — »Nem beszéltem.« — »De igen.« — »De nem.« — »Aki beszélt, az fizessen!« — »De kérem!« — »Semmi kérem.« ... Ezután szinte cl sem maradhatott a panaszkönyv, a beírás, becsületben megőszüli édesanyák csuklása, kivizsgálás, és a többi és a többi.

... És a legvégén, amikor beszédből, írásból, sőt gondolatból is kifogy a telefonáló, kezd kételkedni a maga és mások józan eszében. S a megmegújuló idegrohamok után kijelenti: »Leesett a húszfillér, igen, telefonáltam és a Posta- igazgatóság valószínű megerősít ebben a véleményemben...

gém—

...

A felsorolt helyeken a községi]

LEVELEZŐNK ÍRJA:

Nagyobb érdeklődést várunk

A tassi általános iskola nevelőtestülete, igazgatója, de különösen Fauszt Ferenc, kémiaszakos nevélő a tervszerű iskolamunka eredményének, kifezejése céljából a tanulók által készíteti és év közben használt kémiai kísérleti eszközökből kiállítástj rendezett. A bemutatott tárgyak lényegében tíz nevelő és huszonkét VIII. osztályos tanuló munkáját dicsérik. A terem asztalainak hosszú során 67 kísérleti eszköz-csoport várta az érdeklődőket. Valamennyi mellett ott állt a kísérletező fiú vagy lány. Ezek az érdeklődők kívánságára elmagyarázták. majd bemu-\ látták a kémiai kísérleteket. A falakon rajzos illusztrációk vannak, amelyeket szintén a tanulók készítetlek el.

Az egész tárlat olyan, mint egy nyitott tankönyv, örömmel] kell megemlékezni az eszközöket elkészítő gyerekekről, pedagógusokról. Egyetlen egy hiba van csak. A kiállítás iránt nincs j érdeklődés. Pedig nagyobb iskoláktól is el lehetne várni azt, hogy\ megtekintsék, eljöjjenek erre az igazán szép, tanulságos oktatój

bemutatóra. j

Nagy Sándor •

Hauag-tát »- Centedig.

; Nem arról a csintalan, paj- ; kos, nemtanuló nebulóról lesz : szó, akire talán gondolnak, s • akit noszogatni kell, hanem a kedves, barátságos Erdélyi : Andrásról, a Bajai Fémipari : Vállalat szeretett Bandi bácsi- ! járói szól a történet. Ű volt az, ; aki a zavaros időkben tömören ; megfogalmazva a becsületesek : kívánságát, kimondta: lógósok I helyett nem dolgozunk ...

> Csinált is ezzel igen nagy ka- í varodást. Maróczki Géza, volt ; munkástanács elnök úr — azóta : már sikkasztásért hűvösre ke- ; rült — le-föl járt, s mint a ket- ; recbe szorított oroszlán, dohogott i magában: már a haveroknak ' sem lehet kedvezni? Miért fáj ; nekik, hogy a haverok 11 forintos órabért kapnak?

: Ha tetszett, ha nem, Maróczki i Gézának, Bandi bácsi Juhász : Pállal egyetemben, amikor csak ; tehette, odavágta: nem dolgozunk 5 forintért, a haverok helyett! Állítsák vissza a darabbért!

Nem ment ez egykönnyen.

— Vegyék tudomásul egyszer s mindenkorra, — hangoskodott még akkor Maróczki — maguk itt nem keresnek többet 1600— 1700 forintot.

Bandi bácsi komájára nézett. Egymásra kacsintottak. aztán Bandi bácsi nyugodtan, de határozottan szólt:

— Maga már nem lesz itt, de mi keresünk annyit, mint régen, — megértette? Követeljük a darabbért...

— Néni jó ez a darabbér, Bandi bácsi. Annyi rosszat hallottam róla — fogom tréfára a szót.

— Nekem jó. Rossz annak, aki órabérben akar sétálni. Mi, idősebb emberek, családapák a melóért jövünk ide, nem pedig üdülni. A haverok helyett nem

dolgozunk, — ez az igazság.

— Maga szerint, Bandi bácsi, nem serkent az órabér?

— Nem bizony — kapaszkodik a gondolatba. — Az órabé- rcs rendszerben közösséget kell vállalni a lógósokkal. Nekünk ez nem tetszik. Egyébként is miért dolgozzunk mi más helyett? Nálunk is volt órabér. Nyolc órát ledolgoztam —, ha akartam jól, ha akartam rosz- szul, s megvolt a pénz. Más az. amikor az ember tudja, — miért dolgozik,..

— Más biz a‘ — avatkozik a beszédbe egy másik munkás. Piacról él az ember. Nem mindegy, hogy 50, vagy 80 forint üti az ember markát naponta.

Kis csend következik. Rágyújtanak. Majd Bandi bácsi igy kezdi:

— Nézze — fordul felém — or élet kívánja; mindenki annyi bért kapjon, amennyiért megdolgozik. Ez a tiszta dolog Nincs itt mellébeszélés.

— No és ha Maróczkiék nem vezették volna be a darabbérezést, mit csináltak volna?

— Regi dolog, hogy aki ellene van a dolgozóknak, azt el- söprik. Ö is úgy járt. Ha pedig nyakunkon maradt volna, úgy határoztunk: — elhagyjuk a gyárat... De nem került rá a sor.

Ez azért nem történt mag. mert új vezető került a vállalat élére. Az új vezetők pedig a haladást szolgálják. Erről szól Bandi bácsi, amikor ezt mondja: — Mióta darabbérben dolgozok, nem 1000. hanem 1800 forintot vittem haza. Igaz, pödörni — igyekezni — kell érle, de megéri. Nézze — mutat körbe — előttem az anyag, hátam mögött a motor, s most már. Bandi, rajtad a sor. Adj bele mindent, ami belefér!...

Bandi bácsi időnként ellenőrzi, mit és mennyit végzett. Ha úgy látja, hogy kicsit esett az iram, akkor mosolyogva így noszogatja magát: — »Igyekezz, Bandi...«

És Bandi bácsi valóban igyekszik is. Hogy jó . úton jár, Horváth Mihály kovács példája is bizonyítja: harmadszor szólt a vezetőségnek, vezessék be náluk is a teljesítménybért.

Úgy látszik, nemcsak Bandi bácsi, hanem Horváth Mihály és még sokan mások is igyekezni akarnak.

Ve nesz Károly

keteképű vadmagyar géppisz-[ tollyal megállított mind a tízőn- i két. . I

— Igazolják magukat! — re- \

csegte. Különben nem kell —: válaszolta hirtelen, — úgy is Iá- ; tóm, hogy ÁVH-sok. A maguk | ideje már lejárt. — Vérszomjas ! szemével rápillant a fegyverére.; Mutatóujját ráhelyezte a billen-; tyűre és így szólt: •

— Csak egy moccanás és má- j ris alulról szagolják az ibolyát! j

E szavak hallatára megszólalt; közülünk az egyik fiú. j

— Ati tizen vagyunk, jól gon-1 dolja meg, mit cselekszik! — j

Nálunk nem volt fegyver, de j ha lő, puszta kézzel szétmar- i cangoltuk volna.

Vadorzó barátunk belátta, i hogy tíz emberhez ő egyedüli mégis csak kevés. így hát to- • vább engedett.

Amikor a falumba ér- j tem, még a tüszomszédok is ke- i rültek. Féltek, hogy valamij nyavalyát hoztam rájuk, s most,! hogy otthon voltam szabadsí-: gon, már olyan kedvesek vol-; lak hozzám, mint a saját fiuk- i hoz. J

Míg elértünk Karcagtól Cég- j lédig, két vármegyén át utaz- j tunk, s az elsuhanó szántóföl- 3 dekre ráiródott nemzetünk tör- j ténelmének egy tragikus sza- < kasza.

Bieliczky Sándor j

bér 4-ig ■ Pesten voltam szolgálatban. Egyébként nyírségi gyerek vagyok, így a bátorság nálam hazai örökség. Én is olt voltam a pártház ostrománál, mi védelmeztük. Talán ha nem láttam volna tulajdon két szememmel, ami olt történt, magam sem hinném el az esetet. Zöld vadászkalapos, gumiköpenyes. birgelicsizmás fickók járkáltak az utcákon géppisztollyal a vállukon, s hajtóvadászatot indítottak ellenünk, sorkatonák ellen is. Volt közöttünk egy főhadnagy, aki a szovjet csapatok megérkezéséig sapkáján hordta a vörös csillagoi és azt mondta: »En erre esküdtem fel, s csak a halál ütheti ki fejemből ezt a sapkát.«

E szavak hallatára mi is megfogadtuk, hogy követjük a főhadnagy elvtársat.

Verejték gyöngyöződött homlokára. Szemeit egy pillanatra lehunyta, s gondolataiban újból átélte az eseményeket.

— Olyan két hetet éltem át Budapesten, hogy ha ma visszagondolok rá, még a hálám is borsózik bele.

November 4-e után hazaindultam néhány barátommal szabadságra. Ezek is nyírségi fiúk voltak. Sülysápon egy fea fejében. Ennék a szófián katonának ’ messzirenéző tekintetéből a gyógyuló fájdalom szirmait láttam leperegni.

— Hova utazik? — kérdeztem. Szerényen rámnézett, majd igy válaszolt:

— Orosházára, olt teljesítek szolgálatot.

Komolyan hangzottak ezek a szavak, s éreztem, hogy kimondhatatlan súlya van ennek a mondatnak. Majd ő is megkérdezte tőlem: — Mi a foglalkozása? S mikor megtudta, hogy újságíró vagyok, felragyogott a szeme, s csak ennyit mondott: — Szóval, elvtárs! — Zubbonya felső zsebéből kihalászta cigarettatárcáját és megkínált.

— Ügy örülök, hogy találkoztam magával — mondta —•, tudom, hogy az újságírókat érdekli az olyasmi, amit. és most elmesélek.

Rágyújtottunk, s közelebb húzódott hozzám. Tányérsapkáját levette fejéről s mutatóujjával a vörös csillagra mutatott.

— Minálunk ez a divat — mondta mosolyogva, majd a sapkát felakasztotta a fogasra. Haját hátrasimította, s elkezdte mondókáját.

— 1956. október 23-tól novemEgy hétig távol voltam Kecskeméttől S mily érdekes és néha megmagyarázhatatlan az ember előtt, hogy ez a város, ahol dolgozik —, ha csak nem szülőhely — idegennek tűnik és hátborzongatóan hidegnek. így voltam én is veled, te öreg, homokszemcsés város, megkondu- ló nagyharangok, jóbort termő szölőskert.

Ma már munkámmal együtt megszerettelek, és úgy a szivemhez nőttél, mint a mátkái cseresznyefákhoz a virág. Ha az ember szívesen dolgozik, az edzi, lelkesíti, és megtanítja harcolni az emberi lélek tisztaságáért, a mosolygó holnapért.

Néhány röpke óra alatt az ember beutazhatja a fél országot, a Duna—Tisza közétől a Hajdúságig. A tovatűnő táj málcszem- nyi megállóhelyeiről új utasok lépnek be a vasúti kocsikba. — Körülnéznek a félig álombaszen- deriilt arcokon s ülőhelyet keresnek, hogy megpihenjenek.

A karcagi állomáson mellém sodródott egy fiatal határőr, aki augusztusban várja a leszerelését. Kisújszállásig nem beszéltünk. Mindketten kibá- multunk az ablakon, néztük a síneken túl meghúzódó árkokban a májusi esőformálta öblöket. Nem szeretek úgy ülni valaki mellett, hogy ne halljam a hangját, hogy ne tudjam, milyen gondolatok motoszkálnak