Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-21 / 116. szám

Munkacsapalohbán Munkaegységre ( Helyi normák szerint) ?* '*nrr**- .♦ :• > ♦ >. dolgoznak a vasköti Kossuth Teriíietöszöveikezet tagjai Szaporán halad a munka a vaskúti Kossuth Termelőszövet­kezetben. Az egy híján száz tag­nak bőven akad munkája a több mint 500 holdas szántón. Még ráadásul 38 hold szőlőjük is van, amely alaposan igényli a mun­káskezet. Dolgoznak is benne szorgalmasan, sietnek az első permetezéssel, hogy megment­sék a termést. Nemcsak a szőlőben, hanem mindenütt sok már a tennivaló. Megindult a növényápolás, és ugyancsak szorgalmazzák, mert ettől is ítigg a termés. Klock Ferenc növénytermesz­tési brigád vezetőtől, a legilleté- kesebbíől érdeklődtünk a mun­kák felöl. — Munkacsapatokban mun­kaegységre dolgozunk — vála­szolta a rokonszenves fiatalem­ber — nálunk ez már évek óta így van. A munkacsapatok egyé­nekre osztották fel a területet. Egy-egy munkafázis — például a cukorrépaegyelés, sarabolás — után írjuk be a munkaegysége­ket, természetesen ellenőrizzük a munka minőségét. Bátran inondhatom, hogy öntudatos, szorgalmas tagjaink vannak, akik ezt a munkaszervezést helyes­nek találják. A szövetkezet vezetősége, fi­gyelembe véve a helyi adottsá­gokat, egyes munkafázisoknál új munkanormákat dolgozott ki. Egy hold helyett 1000 négyszög­öl széna betakarításáért kap tag egy munkaegységet. A ku­koricabetakarításnál viszont 100 négyszögöllel többet kell telje­síteni. Ezzel szemben 1200 négy­szögölről 900 négyszögölre csök­kentették a szárvágás normáját, hogy a betakarítás időben tör­ténjék. A szövetkezet közgyűlése úgy döntött, hogy a növényápolást maguk végzik, minthogy elegen­dő tagjuk van, de az aratásnál a gépállomás segítségét veszik igénybe. — 170 hold őszi búzát és 40 hold őszi árpát vág majd le az aratógép — hangoztatja a bri- gádvezetp. — Kiszámítottuk, hogy így sokkal jobban járunk, gyor­sabban és olcsóbban végzünk a gabonabctakaritással. Ha ma­gunk végeznénk az aratást, nem­. .á;, ZÖC< *1 ISTA.; S-fi fiCfiKTSÜKÚnL;‘ MfeYft keddi megjegyzése Halié íSuclapesí ? !! csak tovább tartana, hanem a szempergés is nagyobb lenne, márpedig nekünk minden szem gabonára szükségünk van. Okos. józan gondolkozású pa­rasztok alkotják a szövetkezetét.j Jórészük középparaszt, akik: szaktudásukat is magukkal hoz- i ták a közösbe. Meg is látszik ez j a gazdálkodásukon, amely olyan < példás, hogy tekintélyt szerez-3 tek vele a környékbeli egyénileg 1 dolgozó parasztok előtt. J Tű* volt Mecelon Kecel községben, mint szer­kesztőségünknek jelentették, is­mét tüzet okozott a gyerekjáték. Árvái Balázs helybeli lakos And­rás nevű kisfia a házuk udvarán levő szalmakazal mellett játék­ból tüzet rakott. A kis Andris gyerek tüze az elhullajtott szal­maszálakon keresztül belekapott az alig'pár lépésre levő kazalba. * A közel 20 mázsa szalmát tar- | talmazó kazal lobot vetve leégett X és a tűz lángba borított egy kö- | zelfekvő nádtetős melléképüle- X tét is. így a gyerekjátékból ke- | letkezett tűzkár több mint 2000 J forint. Fokozódik a kolorádóreszélr tanácsok és a Növényvédő Ál­lomás megtették a szükséges ; óvintézkedéseket, csupán Kun­baján tapasztalható elégedetlen-; ség, mivel a községi tanács 101 mázsa védőszert igényelt, de eb­ből csak egy mázsát kapott meg, ami közel sem elegendő a vesze­delmes kártevők kiirtására. Az erős napsütés okozta hir­telen felmelegedés nemcsak a gyomokat, hanem a burgonya- földek veszedelmes kártevőit, a téli hideg elől földbe bújt kolo- ródó bogarakat is kicsalta rej­tekhelyükről. Az elmúlt évben, úgy látszik, nem volt.elég hatá­sos a kártevők elleni védekezés, a mert megyénk területén egész sor helyről. így Ordas, Mélykút,] Csikéria, Bácsbokod, Gara, Bá-j tva, Kalocsa, Kunbaja és Sza-j badszállás községekből jelentet-] tek nagyobbfokú kolorádó bogár] fertőzöttséget. Hm, hm... Nagyon furcsa a sors. Az ember semmit sem követ el, mégis ráfogják,... teszem azt..., hogy telefonált. Igen. Kategorikusan kijelen­tik: »Ön Budapesttel beszélt. Fizesse ki a díjat!" És ilyen­kor hiába hivatkozik az illető az összes szentek kioperált tyúkszemére, Graham Belire, a telefon feltalálójára, a frász­karikára, ... nem használ semmi. Nagyon valószínű, hogy ha­sonló gondolatokat forgatott fejében Liptay Béla is azon a napsütéses május eleji vasár­napon. amikor felhívta az I-es számú Postahivatalból Buda­pest 33Ó—483-as telefont. Né­hány gyötrelmcs perc után egy szelíden csengő női szoprán megnyugtatta a telefonálót: »A hívott szám nem jelentkezik.« Liptay Béla nem tehetvén egyebet, egy alaposan megfű­szerezett mondattal gondolt a nem jelentkező telefon tulaj­donosára és távozni készült. Hja,.. a sors egy postás sze­mélyében előállt. S követke­zett az ilyen alkalmakkor meg­szokott szóváltás: »Ön lebe­szélt.« — »Nem beszéltem.« — »De igen.« — »De nem.« — »Aki beszélt, az fizessen!« — »De kérem!« — »Semmi ké­rem.« ... Ezután szinte cl sem maradhatott a panaszkönyv, a beírás, becsületben megőszüli édesanyák csuklása, kivizsgá­lás, és a többi és a többi. ... És a legvégén, amikor beszédből, írásból, sőt gondo­latból is kifogy a telefonáló, kezd kételkedni a maga és má­sok józan eszében. S a meg­megújuló idegrohamok után kijelenti: »Leesett a húszfillér, igen, telefonáltam és a Posta- igazgatóság valószínű megerő­sít ebben a véleményemben... gém— ... A felsorolt helyeken a községi] LEVELEZŐNK ÍRJA: Nagyobb érdeklődést várunk A tassi általános iskola nevelőtestülete, igazgatója, de külö­nösen Fauszt Ferenc, kémiaszakos nevélő a tervszerű iskola­munka eredményének, kifezejése céljából a tanulók által készí­teti és év közben használt kémiai kísérleti eszközökből kiállítástj rendezett. A bemutatott tárgyak lényegében tíz nevelő és hu­szonkét VIII. osztályos tanuló munkáját dicsérik. A terem asz­talainak hosszú során 67 kísérleti eszköz-csoport várta az érdek­lődőket. Valamennyi mellett ott állt a kísérletező fiú vagy lány. Ezek az érdeklődők kívánságára elmagyarázták. majd bemu-\ látták a kémiai kísérleteket. A falakon rajzos illusztrációk van­nak, amelyeket szintén a tanulók készítetlek el. Az egész tárlat olyan, mint egy nyitott tankönyv, örömmel] kell megemlékezni az eszközöket elkészítő gyerekekről, pedagó­gusokról. Egyetlen egy hiba van csak. A kiállítás iránt nincs j érdeklődés. Pedig nagyobb iskoláktól is el lehetne várni azt, hogy\ megtekintsék, eljöjjenek erre az igazán szép, tanulságos oktatój bemutatóra. j Nagy Sándor • Hauag-tát »- Centedig. ; Nem arról a csintalan, paj- ; kos, nemtanuló nebulóról lesz : szó, akire talán gondolnak, s • akit noszogatni kell, hanem a kedves, barátságos Erdélyi : Andrásról, a Bajai Fémipari : Vállalat szeretett Bandi bácsi- ! járói szól a történet. Ű volt az, ; aki a zavaros időkben tömören ; megfogalmazva a becsületesek : kívánságát, kimondta: lógósok I helyett nem dolgozunk ... > Csinált is ezzel igen nagy ka- í varodást. Maróczki Géza, volt ; munkástanács elnök úr — azóta : már sikkasztásért hűvösre ke- ; rült — le-föl járt, s mint a ket- ; recbe szorított oroszlán, dohogott i magában: már a haveroknak ' sem lehet kedvezni? Miért fáj ; nekik, hogy a haverok 11 forin­tos órabért kapnak? : Ha tetszett, ha nem, Maróczki i Gézának, Bandi bácsi Juhász : Pállal egyetemben, amikor csak ; tehette, odavágta: nem dolgo­zunk 5 forintért, a haverok he­lyett! Állítsák vissza a darab­bért! Nem ment ez egykönnyen. — Vegyék tudomásul egyszer s mindenkorra, — hangoskodott még akkor Maróczki — maguk itt nem keresnek többet 1600— 1700 forintot. Bandi bácsi komájára nézett. Egymásra kacsintottak. aztán Bandi bácsi nyugodtan, de ha­tározottan szólt: — Maga már nem lesz itt, de mi keresünk annyit, mint ré­gen, — megértette? Követeljük a darabbért... — Néni jó ez a darabbér, Bandi bácsi. Annyi rosszat hal­lottam róla — fogom tréfára a szót. — Nekem jó. Rossz annak, aki órabérben akar sétálni. Mi, idősebb emberek, családapák a melóért jövünk ide, nem pedig üdülni. A haverok helyett nem dolgozunk, — ez az igazság. — Maga szerint, Bandi bácsi, nem serkent az órabér? — Nem bizony — kapaszko­dik a gondolatba. — Az órabé- rcs rendszerben közösséget kell vállalni a lógósokkal. Nekünk ez nem tetszik. Egyébként is miért dolgozzunk mi más he­lyett? Nálunk is volt órabér. Nyolc órát ledolgoztam —, ha akartam jól, ha akartam rosz- szul, s megvolt a pénz. Más az. amikor az ember tudja, — mi­ért dolgozik,.. — Más biz a‘ — avatkozik a beszédbe egy másik munkás. Piacról él az ember. Nem min­degy, hogy 50, vagy 80 forint üti az ember markát naponta. Kis csend következik. Rágyúj­tanak. Majd Bandi bácsi igy kezdi: — Nézze — fordul felém — or élet kívánja; mindenki annyi bért kapjon, amennyiért meg­dolgozik. Ez a tiszta dolog Nincs itt mellébeszélés. — No és ha Maróczkiék nem vezették volna be a darabbére­zést, mit csináltak volna? — Regi dolog, hogy aki elle­ne van a dolgozóknak, azt el- söprik. Ö is úgy járt. Ha pedig nyakunkon maradt volna, úgy határoztunk: — elhagyjuk a gyárat... De nem került rá a sor. Ez azért nem történt mag. mert új vezető került a vállalat élére. Az új vezetők pedig a haladást szolgálják. Erről szól Bandi bácsi, amikor ezt mond­ja: — Mióta darabbérben dol­gozok, nem 1000. hanem 1800 forintot vittem haza. Igaz, pö­dörni — igyekezni — kell érle, de megéri. Nézze — mutat kör­be — előttem az anyag, hátam mögött a motor, s most már. Bandi, rajtad a sor. Adj bele mindent, ami belefér!... Bandi bácsi időnként ellenőr­zi, mit és mennyit végzett. Ha úgy látja, hogy kicsit esett az iram, akkor mosolyogva így no­szogatja magát: — »Igyekezz, Bandi...« És Bandi bácsi valóban igyek­szik is. Hogy jó . úton jár, Hor­váth Mihály kovács példája is bizonyítja: harmadszor szólt a vezetőségnek, vezessék be ná­luk is a teljesítménybért. Úgy látszik, nemcsak Bandi bácsi, hanem Horváth Mihály és még sokan mások is igyekez­ni akarnak. Ve nesz Károly keteképű vadmagyar géppisz-[ tollyal megállított mind a tízőn- i két. . I — Igazolják magukat! — re- \ csegte. Különben nem kell —: válaszolta hirtelen, — úgy is Iá- ; tóm, hogy ÁVH-sok. A maguk | ideje már lejárt. — Vérszomjas ! szemével rápillant a fegyverére.; Mutatóujját ráhelyezte a billen-; tyűre és így szólt: • — Csak egy moccanás és má- j ris alulról szagolják az ibolyát! j E szavak hallatára megszólalt; közülünk az egyik fiú. j — Ati tizen vagyunk, jól gon-1 dolja meg, mit cselekszik! — j Nálunk nem volt fegyver, de j ha lő, puszta kézzel szétmar- i cangoltuk volna. Vadorzó barátunk belátta, i hogy tíz emberhez ő egyedüli mégis csak kevés. így hát to- • vább engedett. Amikor a falumba ér- j tem, még a tüszomszédok is ke- i rültek. Féltek, hogy valamij nyavalyát hoztam rájuk, s most,! hogy otthon voltam szabadsí-: gon, már olyan kedvesek vol-; lak hozzám, mint a saját fiuk- i hoz. J Míg elértünk Karcagtól Cég- j lédig, két vármegyén át utaz- j tunk, s az elsuhanó szántóföl- 3 dekre ráiródott nemzetünk tör- j ténelmének egy tragikus sza- < kasza. Bieliczky Sándor j bér 4-ig ■ Pesten voltam szolgá­latban. Egyébként nyírségi gye­rek vagyok, így a bátorság ná­lam hazai örökség. Én is olt voltam a pártház ostrománál, mi védelmeztük. Talán ha nem láttam volna tulajdon két sze­memmel, ami olt történt, ma­gam sem hinném el az esetet. Zöld vadászkalapos, gumiköpe­nyes. birgelicsizmás fickók jár­káltak az utcákon géppisztol­lyal a vállukon, s hajtóvadásza­tot indítottak ellenünk, sorka­tonák ellen is. Volt közöttünk egy főhadnagy, aki a szovjet csapatok megérkezéséig sapká­ján hordta a vörös csillagoi és azt mondta: »En erre esküdtem fel, s csak a halál ütheti ki fe­jemből ezt a sapkát.« E szavak hallatára mi is meg­fogadtuk, hogy követjük a fő­hadnagy elvtársat. Verejték gyöngyöződött hom­lokára. Szemeit egy pillanatra lehunyta, s gondolataiban újból átélte az eseményeket. — Olyan két hetet éltem át Budapesten, hogy ha ma vissza­gondolok rá, még a hálám is borsózik bele. November 4-e után ha­zaindultam néhány barátommal szabadságra. Ezek is nyírségi fiúk voltak. Sülysápon egy fe­a fejében. Ennék a szófián ka­tonának ’ messzirenéző tekinte­téből a gyógyuló fájdalom szir­mait láttam leperegni. — Hova utazik? — kérdez­tem. Szerényen rámnézett, majd igy válaszolt: — Orosházára, olt teljesítek szolgálatot. Komolyan hangzottak ezek a szavak, s éreztem, hogy ki­mondhatatlan súlya van ennek a mondatnak. Majd ő is meg­kérdezte tőlem: — Mi a foglal­kozása? S mikor megtudta, hogy újságíró vagyok, felragyogott a szeme, s csak ennyit mondott: — Szóval, elvtárs! — Zubbonya felső zsebéből kihalászta ciga­rettatárcáját és megkínált. — Ügy örülök, hogy találkoz­tam magával — mondta —•, tu­dom, hogy az újságírókat ér­dekli az olyasmi, amit. és most elmesélek. Rágyújtottunk, s kö­zelebb húzódott hozzám. Tá­nyérsapkáját levette fejéről s mutatóujjával a vörös csillagra mutatott. — Minálunk ez a divat — mondta mosolyogva, majd a sapkát felakasztotta a fogasra. Haját hátrasimította, s elkezdte mondókáját. — 1956. október 23-tól novem­Egy hétig távol voltam Kecskeméttől S mily érdekes és néha megmagyarázhatatlan az ember előtt, hogy ez a város, ahol dolgozik —, ha csak nem szülőhely — idegennek tűnik és hátborzongatóan hidegnek. így voltam én is veled, te öreg, ho­mokszemcsés város, megkondu- ló nagyharangok, jóbort termő szölőskert. Ma már munkámmal együtt megszerettelek, és úgy a szi­vemhez nőttél, mint a mátkái cseresznyefákhoz a virág. Ha az ember szívesen dolgozik, az ed­zi, lelkesíti, és megtanítja har­colni az emberi lélek tisztasá­gáért, a mosolygó holnapért. Néhány röpke óra alatt az em­ber beutazhatja a fél országot, a Duna—Tisza közétől a Hajdú­ságig. A tovatűnő táj málcszem- nyi megállóhelyeiről új utasok lépnek be a vasúti kocsikba. — Körülnéznek a félig álombaszen- deriilt arcokon s ülőhelyet ke­resnek, hogy megpihenjenek. A karcagi állomáson mellém sodródott egy fiatal ha­tárőr, aki augusztusban várja a leszerelését. Kisújszállásig nem beszéltünk. Mindketten kibá- multunk az ablakon, néztük a síneken túl meghúzódó árkok­ban a májusi esőformálta öblö­ket. Nem szeretek úgy ülni va­laki mellett, hogy ne halljam a hangját, hogy ne tudjam, mi­lyen gondolatok motoszkálnak

Next

/
Thumbnails
Contents