Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-21 / 116. szám
j, I Képek a cannesi filmfesztiválról GYEREKEK Sok-sok apró bárány Idegei kint a réten. Mint megannyi csillag. Ragyogna az égen. Friss, harmatos íüvön Harapnak vidáman Jóllakva indulnak Haza valahányan. Mégy kis gyerek gurul Utánuk a porba, Molyosgós. maszalós Képük piros pozsga. Hol elöl szaladnak. Hol hátra maradnak. Most meg összebújnak Tanácsot tartanak. Jancsiból kovács lesz, Tóniből traktoros. Géza, te mi leszel? Én meg géplakatos! Peti paraszt marad. Neki ez a terve, Brigádvezető lesz A szövetkezetbe’. Ismét elindulnak. Fogják egymás kezét Megszorítják, mint ha Már a szerszám nyelei Ölelné bársonyos Izomnyaláb körül. Ennek a szép tervnek Még a nap is örül. Arany sugarat hint A tervezgetökre. Eelülteti a hírt A bárányfelhőkre. Hogy szétsugározza Erdőre, mezőre. Eszik Sándor f Válaszolt Mezősi doktor Két héttel ezelőtt P. Gyurka félegyházi pajtás, érdekes problémát vetett föl: Petőfi szülőhelyének kérdését. P. Gyurka kételyét a Gyermekvilág hasábjain dobra vertük, s ezzel egyidejűleg megkértük dr. Mezősi Károlyt — aki tudvalevő, hogy tudós felvilágosítással szolgál — írja meg, mi itt az igazság. Mezősi doktor -valóban elküldte válaszát, azonban válaszának tudományos nyelve cs bölcs logikai okfejtése, és — nem utoljára említve — a válasz terjedelme nem engedi, hogy a Gyermek- világ szószerint közölje. Ezért csak a válasz lényegét közöljük. Az igazság az, hogy Petőfi valóban Félegyházán született, de Kiskőrösön keresztelték. A félegyházi születését magától a költőtől tudjuk a Szülőföldemen című költeményéből. Petőfi többször is hangoztatta, hogy ő Félegyházán született. A ma is meglevő házassági anyakönyve erre a bizonyíték. Ebben az okiratban is félegyházi születésűnek vallotta magát. Petőfi kortársai is így hallották a költőtől. Úttörők a csapatzászlóról j A csapatzászló arra kötelezi nzj úttörői, hogy híven szolgálja a cs.i-| patát és a népi demokratikus álla-| munkát. Azonkívül arra is kötelez,t hogy az úttörő legyen igaz cs min-| dig becsületes. Király Lajos, Baja í Amikor az első osztályt elvégeztem, igazgató néni az évzáró ünnepélyen^ egy nagyon szép selyem zászlót mu-J látott nekünk. Négy jó tanulót hívott ki, és azok fogták a zászló négy* árkát. A négy közül egyik én vol-j tani. ; Sose felejtem el, milyen büszke* voltam erre pedig akkor még azt se" tudtam, nii az a csapatzászló. De már akkor is éreztem, hogy aki ezt a zászlót tartja, annak mindig jó tanulónak és jó magaviseletünek kell; lennie. Ez eddig nekem mindig sikerült is. Ezután sem akarom cserbenhagyni a csapatzászlót. Madarász Laci, Kecskemét ; >0000000000000* DIÁKOK HUM A Szovjetunió »Negyvenegyedik« című legújabb filmjével versenyez a fesztivál mezőnyén. — Képünk: Izolda Izvickája és Oleg Sztrijenov, a film két főszerepleje megérkezik a bemutatóra. — Rejtvényverseny 1. Madarász Laci, Kecskemét, 10 p. 2. Király Lajos, Baja, 9 pont. 3. Kara József Kecskemét, 6 pont. 4. Lalia Katalin, Kuskunhala-s 4 p. ÜJABB KÉRDÉSEK Mikor volt az, amikor egy év csak három hétből állt? Ki volt Akakijevics Akakjj? Mikor volt Kecskemétnek több lakója, mint Budapestnek? Iskolai tízpercben csörög a telefon a tanári szobában. Kovács tanár bácsit keresik. — Halló! Itt Kovács beszél.. ,| — Kérem szépen, tanár űrj tessék tudomásul venni, hogy a| kisfiam magas lázban feksz’ik,? emiatt nem mehet iskolába. A tanár tudomásul veszi a* hallottakat, de szokatlanul vé-j konynak tűnik a telefonba be-f szelő hang, ezért megkérdezi: » — Ki beszél ott? I • Valami elszörnyedt hang riad-| tan mondja: — A papám. { mm-. j Elisabeth Taylor, a gyönyörű angol l'ilmszinésznő, akinek a magyar lapok halálhírét költötték, szintén részt vesz a fesztivál ünnepségein férjével, Michael Tóddal, á híres amerikai filmvállalkozóval. (4.) Most, utólag visszagondolva a dolgokra, világosnak tűnik, hogy a halasiaknak harcolniok kellett- az erzsébeti fegyveresekkel. Nemcsak azért, mert. azok támadtak, hanem azért is, mert azok ellenforradalmárok voltak, akik nem érdemelnek kíméletet. De gondoljunk csak vissza azokra a napokra. — Gondoljunk vissza arra a zűrzavarra, amely beíérkőzött mindenhová. Vajon miért rekedt a halasi ezred sorain kívül? Hódosán őrnagyék azzal indultak útnak Budapest felé, hogy tisztában voltak az ellenforradalom taktikájával. Tisztában voltak azzal, hogy senki sem beszél a kapitalizmus visszaállításáról, senki sem kérkedik azzal, hegy nyilas, hogy a szocializmus ellen tör. A parancsnok és a politikai apparátus indulás előtt és az út alatt nem mulasztott egyetlen pillanatot sem, hogy felhívja erre a katonák figyelmét. A katonák értettek a szóból, s nem inogtak meg, mert tudták, hogy miről van szó, de azért sem, mert vasfegyelem jellemezte az ezredet. Vasfegyelem. Az a katona, aki vajszívű, hamar elvesz, az a parancsnok, aki engedékeny, saját katonái vesztét okozza. Hódosán őrnagy és tisztjei nem tartoztak ezek közé. Ezredparancsba írták: amelyik katona a fegyverét eldobja, átadja, vagy átszökik az ellenforradalmárokhoz, azonnal a parancsnokhoz kell kísérni, s ha ez nem lehetséges, azonnal agyon kell lőni. Kihirdette, hogy a vörös csillagos sapkajelvényt az ezredparancsnok parancsa nélkül senki a sapkájáról le nem veheti, s másoknak sem engedheti meg, hogy levegyék. Aki pedig a parancsot megszegi, a harci feladatra induló ezredet elárulja, az árulókhoz méltó módon, halállal lakói. Ott, Erzsébeten nemcsak az bizonyosodott be, hogy szinte rajongásig szeretik a katonák tisztjeiket, életüket kockáztatva álltak bosszút Juranovics százados haláláért, hanem az is, hogy milyen fegyelemmel viseltetnek olyan helyzetben is, amelyben ők maguk nem látnak, illetőleg nem Iá!halnak tisztán, de követik parancsnokaikat. Az ezred parancsnokai elmondták, hogy , nem egy erzsébeti fiú volt a harcosok sorában, aki a többiekkel harcolt Erzsébeten — az erzsébetiekkel szemben. Elmondták, hogy az ezrednek mind a 12 harcosa, aki I‘illíél' isi váll: YYYYYYYYYYYYVYYYYYVYYYYYYYYYVYYYYYYYYY löíiM, a HONVÉDESKÜHÖZI iAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A kiskunhalasi lövószezredről Pesten töltötte szabadságát, a parancsra haladéktalanul bevonult az akkor már a fővárosban állomásozó egységhez. Amikor két, egységtől elmaradt cs az ellenforradalmárok oldalára átállni kész katona az ezredparancsnoktól parancsot kapott, hogy másnap reggel jelentkezzék nála, jelentkezett. A zűrzavar, a sorozatos parancsmegtagadások napjaiban sem merte megtenni, hogy az előírt időben, szabályszerű öltözékben, sapkáján a sapkarózsával, szabályszerűen begombolkozva és kitisztított csizmával ne jelentkezzék az ezredparancsnoknál. öröm hallgatni, hogy az ezredparancsnok miképpen beszél katonáiról, tisztjeiről. Ez a kérlelhetetlen katona, aki szigorú parancsban szabta meg, hogy az árulókat végezzék ki, milyen szeretettel és rajongással beszél katonáiról. — Az embereken nem múlott! — ismétli újra és újra. — Az embereken nem múlott, megfékeztük volna az ellenforradalmat! Az ezred munkás- és parasztfiatalokból állt. Pádár tizedes battonyai szegényfiú, parasztemberek a szülei. Ramasz Imrééknek Pusztaföldváron van öt hold juttatott földjük. Pusztai József Nagyszénáson lakik, gépkocsivezetői taníolyamot végzett bevonulása előtt, azt választotta életpályául, amitől most sebesülése miatt örökre el kell búcsúznia. És sorolhatnék tovább az ezred katonáit, de a tisztjeit is — mind munkás- és parasztfiú: ugye, csak drága lehet számukra a néphatalom? Pádár, Ramasz, Pusztai súlyosan megsebesültek az ellenforradalommal vívott harcban, tizenhetedmagukkal már soha életükben nem lesznek testileg teljes értékű emberek. De nem sajnálják az elhullatott vért, mint ahogy társaik sem menekültek gyáván a sebesültek sorának láttán. Mindenük, egész életük a muhkáshatalom. úgy gondolkoztak; hogy mit ér az élet, ha a munkások és parasztok állama elvész.. Ezek a fiúk magyar emberek, itt nőttek fel, ki a Duna—Tisza közén, ki Budapesten, ki a Dunántúlon, ki másutt a magyar földön. Hányán és hányán mondták nekik, hogy »magyarok vagytok, miért lőttük a magyarra?« A nemzeti Színű mezbe burkolt ellenforradalom hányszor és hányszor próbálta őket megtéveszteni az álhazafias jelszavakkal. Csakhogy az ezred katonái nemcsak bátorságból és fegyelemből, hanem ha- zaíiságból is jól vizsgáztak. Magyar lőtt a magyarra? Hcdcsán őrnagy nevet: — Tudja, ezt a leckét már megtanultuk. Az igaz, hogy magyarok vagyunk mi is, mert herceg Észterházy is. Magyar volt Héjjas Iván és Francia Kiss Mihály is. Csakhogy mi a,magyar embert nem arról ismerjük fel, hogy magyarul beszél. Eszterházyék a magyarok tízezreit dolgoztatták éheztetve a birtokaikon, Héjjas és Francia Kiss az igazi magyarokat gyilkolta halálra. Ilyen alapon magyar Mártontfy Barna földbirtokos úr is, akinél én odahaza, Körössza- kálon cselédeskedtem. Magyar volt az édesapám is, aki hét gyermekének még becsületes karéj kenyeret sem tudott szelni. Azért fájt volna a szívem, mert olyanokra lőttem, akik belőlem ismét cselédet akartak csinálni. Francia Kiss- ből pedig ismét bandaíőnököt? És Hódosán őrnagy katonái is — jóllehet korban fiatalabbak és tapasztalatokban szegényebbek parancsnokuknál — hamar megtanulták ezt a leckét. Hiszen az Erzsébeten elfogott ellenforradalmárok is magyarságukra hivatkoztak, lobogtatták a magyar zászlót, s nem sajnálták a torkukat a Himnusztól és a Szózattól sem. A halasi lövészezred katonáinak szent a háromszínű lobogó, szent a Himnusz és szent a Szózat is, Csakhogy a csavargó I csavargó, az ellenforradalmár ellenforradalmai’ marad akkor is, ha ezekkel próbálja is álcázni magát. — Meg aztán — j folytatja Hódosán őrnagy — mi nem lőnünk senkire, amíg ránk nem lőttek. Oszlattuk a tömeget, fegyvertelenül, mert a nép érdeke így kívánta. Amikor pedig ránk lőttek, nem maradtunk adósak. Nem követtük azokat a krisztusi szavakat, hogy »akj téged kővel deb meg, dobd vissza kenyérrel«. De követtük azokat, amelyek azt: mondják: »aki kard|ot ránt, kard által vesz el«. Egyetlen nyugtalan éjszakám sem lesz azért, mert) veszteségeket okoztam az ellcnlorradaJmároknak, De míg élek, büszke leszek larra, hogy az ezre- dem így mutatkozott be! Hányán cs hányáit mutatkoztak be az ezred névtelen tisztjei és harcosai közül is a parancsnoknak. Pető hadnagyot, elöljárói alig ismerték, akkor avatták, még csak rövid ídőj töltött az alakulatnál. S a harcban olyan helytállást mutatott, hogy egyszeriben kivívta a bizalmat, a megbecsülést. Sokan akadtak, azok közül, akikben nem bíztak a parancsnokok, akik az októberi napokban bebizonyították, hogy helyén van a szívük Mások — jóval kevesebben— viselkedésükkel megcáfolták a róluk előzőleg alkotott jó véleményt. Kovács százados, a törzsfőnök, az erzsébeti harcot gyáva módon, kocsija mélyén remegve élte végig. Egy karcolás Sem esett rajta — s mégis súlyosan megsebesítette őt saját gyávasága. Az ezred a gyávát kivetette soraiból, leszerelték, nincs helye a hős ezredben. Azt mondják Hojdosón őrnagy elvtársik, hogy sohasem várták könnyebb szívvel az újoncok j bevonulását, mint az idén. Hiszen a hajreosoknak most már nemcsak beszélni tudnak a helytállásról, hanem példáikra is tudnak hivatkozni. Pető hadnagy harcosai például csak bízhatnak parancsnokukban — ez az ember bebizonyította, hogy nemcsak kiáltja, hogy »Utánam«, hanem elsőnek is rohamoz. S bánly ilyen hőst ismer az ezred története! Ezt a történetet vérrel írták, tisztek és harcosok, munkások és parasztok fiai, október vérzivataros napjaiban. (Vége.)
