Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-18 / 90. szám
ÉJFÉL UTÁN _ji toronyóra kis- és nagy- C7C mutatója rásimul a római 12-esre, s a következő pillanatban már megkondul az öregtemplom nagyharangja. Éjfél. S néhány perc múlva a város egy új hajnal bölcsőjében álmodik tovább. Az éjféli utcákon megelevenedik az élet. Nótáskedvű emberek siirögnek-forognak a szórakozóhelyek bejárata előtt. Hangjuk és a levegőben kaszáló kezek mozdulatai arról á.rulkod- nak: jókedvűek és szórakozni vágynak. Vidám nótaszó szűrődik ki az utcára, s a benti hangulatot csiholják a gyakori pohárköszöntők, koccingatások. Aranyló és hajnalpiros csillog a karcsúnyakú üvegekben, s a felszolgáló pincérek egyre gyakrabban látogatják a vendégeket. Ilyen mámoros pillanatokban még a gyámoltalanabb érzésű ember is lángragyullad, $ miközben táncot lejt, szerelmet vall partnerének, s tán a legjobban sikerült házasság születik egy ilyen bátor, lelkes őszinteség után, ( /L vannak olyan esetek is, /y amikor csak a pityókás hangulat beszél az emberből ás holnap már elfelejti azt, akinek tegnap még a csillagokat is lehozta volna az égről. Ha ilyenkor végigbandukolsz a sétákért lombosodó fái alatt, még életei találsz. A piros kis- padokon egymáshoz simuló szerelmes párok álmodoznak a holnapról. Tervek és vágyak születnek. s ha egy véletlenül arrave- tödó megzavarja csókbaforrt békességüket, pironkodva szátreb- bennek, s úgy ülnek egymás mellett, mintha szoborrá merevedtek volna. ,/Í tanácsház előtt a zöld gye- C7Z. pen egy 190 centiméter magas férfi horkol. Egyedüli takarója a szabad levegő. Talán azért választotta ezt a kényelmes fekhelyet magának, mert otthoni ágyában nem tud kényelmesen kinyújtózkodni, s egyszer szeretne ő is termeiének megfelelő körülmények között pihenni? De nemcsak szórakoznak, mulatoznak az emberek, hanem vitatkoznak is. Ez a fogalom már szorosan hozzátartozik az ember életéhez. Amíg mások ropják a táncokat, gyönyörködnek a muzsika szárnyalásában, addig egyesek a barna éjfél csendjében papírra vetik gondolataikat, melyekkel — úgy vélik — a jövő útját egyengetik. Azt mondják, ilyenkor születnek a legszebb versek, regények és novellák. vajon a művész gon- JS dol-e arra, hogy kik biztosítják számukra ezt a nyugodt, békés, alkotókedvhez elengedhetetlenül fontos életet? Vajon érzik-e az ismeretlen nevű hősök feléjük .nyúló baráti kezének forró szorítását akkor, amikor az emberi lélek meg nyugvásáról és az igazság egyént, és jellemet formáló erejéről írják egy emberöltő ars poétikáját? Bizonyára igen. Hogy hazánkban már rend, nyugalom és béke uralkodhat, ezt a párt és a kormány áldozatos munkája, töretlen hite segítette elő. Karhatalmistáink fáradságot nem ismerő, lelkiismeretes, odaadó ébersége és az ügy iránti szeretető hozta meg mindannyiónk számára a munkáshétköznapok tavaszi ünnepét. Ök is hozzátartoznak az utca éjjeli képéhez. Párosával, hármasával sétálgatnak és álmosságűzőnek vicceket mesélgetnek egymásnak. Nevetnek, de kezük acélosan szorítja a géppisztoly tusáját, — kys — Majdnem agyonverte a feleségét Bűnvádi eljárást indított a kecskeméti rendőrkapitányság Fazekas István, 42 éves, földműves, Kecskemét, felsőszéktoi lakos ellen. Nevezett feleségével (mindketten eléggé ittas állapotban voltak) összeszólalkozott, minek következtében az asszony kezéből kikapta a nyújtóiét, amellyel több ütést mért annak fejére. Az ütések Fazekas Ist- vánnénál agyzúzódást és kopo- nyaroncsolást eredményeztek. Az élet és halál között lebegő asszonyt a kecskeméti kórházba szállították, ahol jelenleg is eszméletlen állapotban fekszik. Rovatvezető: Bontsó László Eladó a világ legritkább bélyege Ügy látszik, hogy a világ legritkább bélyeget az 1856. évi Brit-Guyaim 1 c. állandóan foglalkoztatja a gyűjtők fantáziáját. Időnként különböző hírek bukkannak fel róla. Hol találnak belőle egy második példányt, amelyről azután kiderül, bogy mégsem az, hol kétségbevonjiik valódiságát, most pedig, mint a nagytekintélyű svájci lap: a Berner Briefmavkeo- Zcltung írja, az a hír terjedt cl, hogy jelenlegi tulajdonosa el akarja adni. A hír valódisága kissé nehezen ellenőrizhető, mert mély titok fedi, hogy ez a csodabélyeg tulajdonképpen kit boldogít. Utoljára 1910-ben cserélt gazdát. A beavatottak tudnivclték, hogy egy ausztráliai gyűjtő lett a tulajdonosa, később egy ismert amerikai céget gyanúsítottak a tulajdonjoggal, de mind a két hirt megcáfolták. A nagy belyegsztár legutóbb a newyorki FIPEX-kiállitáson szerepelt, külön szekrényben, golyóálló üveg mögött került közszemlére, de éjjel-nappal fegyveres, őrség őrködött mellette, s jobban vigyáztak rá, mint a Louvreban a Ilona Lisára, amelyro úgylátszik nem is nagyon ügyelnek, mert hisz köztlidomású, hogy egyszer el Is lophatták. A svájci lap értesülése szerint a tulajdonos nemcsak ezt a bélyegei, de teljes Brit-Guyana gyűjteményét kívánja eladni — potom félmillió dolláréit. Igaz, hogy ebből százezer dollárra becsülik a világritkaságot. Hogy mi minden van még a gyűjteményben, az egjyelőre szintén titok. UéljegáJilonságok: A balatoni üdülőhelyeken már a nyári idényre készülnek. A siófoki kikötőben átfestik a vitorlásokat és a kirándulóhajókat. Bulgária: A „Kultúra nagyjai“, B. Franklin, Rembrandt. W. A. Mozart, H. Heine, G. B. Shaw, F. M. Doszto- ievszkii. H. Ibsen és P. Curie arcképével, 10, 20, 40, 44, 60, 80 St., 1 ŐS 2 L. névértékben. Csehszlovákia: Jan Amos Komensky születése 365. évfordulójára 30, 40, 60 h. éa 1 K névértékű sorozat. Lengyelország: Lengyelországnak az ENSZ-be történt felvétele egyéves évfordulója alkalmára, 1.50 Zl bélyeg. NDK: Lipcsei vásár 1957, 20 és 25 pif. névértékű bélyegpár, hajó- és villanymozdonyt ábrázol, í ..Híres festők híres festményei“, • 5, 10, 15, 20, 25 és 40 pf. névértékű sorozat. j Szovjetunió: D. J. Menetele jov ■ kémikus halálának 30. évfordulójára, 40 köp. emlékbélyeg. Dominicana: A melboumei olimpiai játékok alkalmából hat értékből álló sorozatot bocsátott ki. Híres olimpiai bajnokok képét ábrázolja. Canada*. ..Szabadtéri sportok“, halászat, úszás és vadászat témájú sorozat, egyenként 5 c. névértékben. Í Portugália: A vasút 100 éves jubileumára négy értékből álló sorozat, az első gőzmozdony és a legmoder- £ nebb villanymozdony képével. Hordott-e szakállt Kolumbus ? Az októberi i bélyegkiállitáson a motívumgyűjtemények között * volt egy tabló, amely Kolumbust ábrázolta. A bélyegek szorgos vizsgálóinak feltűnt, hogy egyes bélyegei? a nagy felfedezőt dús szakállal, mások borotváltan ábrázolják. Bármennyire túlzásnak és aprólékos akadékoskodásnak tűnik is, de a külföldi filatéliai szaksajtó is fel-* veti a kérdést, 'vajon szakálit hor-* dott-e Kolumbui, vagy borotválkozott? Még egyes országok különböző kiadásai is eltérőek erről. így például Chile 1901-4-1910. között megjelent kiadásai simára borotváltan ábrázolj ók. míg az 1910-es kiadáson szakállt visel. Kuba Kolumbüs-bé- lyegein bajusszal és kecskészakállal mutatják be. Kimek higgyünk? ..Fiíatélial szövetek.”, mint rtivatslúserek A. Cheney Grteff & Co. USA cég „filatéliai“ benyomással ellátott szöveteket hozott piacra. A kék, sötét-* kék, sötétbarna, és ’ olaj zöld, vagy téglapiros színű szövetek mintái az Egyesült. Államok és más országúi-: különböző filatéliai ritkaságait és ritka bélyegzéseit ábrázolják. Azok számára, alak filatéliai lelkesedésé * ______________ ____ két külső megjelenésükkel is han-« Eg yiptomi Ä Szuezi-csatorna újból gozíatni akarják, tájékoztatás végett ; megnyitása alkalmával cmlékbélyeg : kerül kiadásra. közöljük, hogy égy yard „filatéliai szövet“ bolti ára 5.75 dollár. IIEYERDUIIs űehi/eő Valóban, délelőtt tizenegy óra tájban a hullámok kezdtek átcsap- dosni a torlasztetőn; a lagúna úgy megtelt, mint egy hatalmas medence; a víz szintje szemlátomást emelkedett a sziget körül. Később már valóságos árvízzel kellett megküzdenünk. Az egymás után gördülő hullámok folyton magasabbak lettek s a zátony bástyatetejének egyre nagyobb részét nyelte el az óceán. A hullámok dühösen csapkodtak szigetünk körül. Súlyos koralltömböket görgettek, nagy homokpadokat mostak el könnyedén, hogy másutt újakat építsenek helyettük. A roncs mellől bambusz-szálakat sodort felénk a víz, majd egyszerre csak azt vettük észre, hogy a Kon-Tiki megmozdult. De alig figyelhettünk rá, mert a parton heverő dolgainkat kellett a sziget belsejébe hordanunk, hogy el ne sodorja az ár. Hamarosan mar csak a zátonyfal legmagasabb szirtiéit lehetett látni és a sziget felszíne is fokozatosan csökkent, mert a tenger elöntötte a lapos íöldarab partjait. Hátborzongató látvány volt; mintha az egész óceán felénk nyomult volna. A Kon-Tiki lassan megfordult, lecsúszott, méltóságteljesen bes'klott a lagúnába és addig úszott, míg ípás, beljebb fekvő korallszirtek fel nem tartóztatták. Bennszülötteink a vízbe ugrottak és hol úszva, hol gázolva hatoltak át az örvénylő vízen, míg szirtről-szirtre haladva el nem érték a tutajt. Knut ts Erik velük tartottak. A kötelek már elő voltak készítve a tutaj fedélzetén és mikor a Kon-Tiki az utolsó koralltömb felett is átúszott s így teljesen elszabadult a zátonyfalról, a bennszülöttek a fedélzetre ugrottak és felénk akarták kormányozni a tutajt. Nem ismerték azonban a Kon-Tikít, s nem tudták, hogy kormányozhatatlanul kitér nyugat felé. Keménylelenül bajlódtak vele. A tutaj már sebesen úszott egyenesen a laguna belseje felé, le-letördelve magadott a kcrall'bokrokat. A csendes vizen kissé bizonytalanná vált, mintha zavarban lenne, hogy mitévő legyen. Mielőtt azonban tovább indult volna, hogy felfedezze a laguna kijáratát, a bennszülötteknek sikerült a végét egy pálmatörzshöz kötözni a parton. Így a Kon-Tiki, mely az óceánon úgy megállta a helyét, és a korallsáncon at útat törve magának, bejutott Raroia belső lagúnájába, végül a laguna toglya leit. Lelkes csatakiáltások közepette, melyekhez a minduntalan visszatérő »ke-ke-te-huru-huru« adta a lelkesítő refrént, egyesült erővel sikerüli a Kon-Tikit egészen a róla elnevezett sziget partja mellé húzni. A dagály elérte a tetőpontját; 132 centiméterrel emelkedett a rendes dagály- magasság fölé! Már azt hittük, hogy a kis sziget is szemünk előtt fog eltűnni a hullámokban .. 123 A szélkorbácsolta hullámok a laguna belsejébe is becsaptak. Felszerelésünket nem rakhattuk fel a keskeny, átnedvesedett bennszülött csónakokra. Barátainknak sietve vissza kellett térniük falujukba; Bengt és Herman pedig velük tartottak, hogy orvosi segítséget nyújtsanak egy haldokló kisfiúnak; a gyermeknek tályog volt a fején, nekünk pedig volt penicilinünk. A következő napot négyesben töltöttük a szigeten. A keleti szél olyan erős volt, hogy a bennszülöttek nem hajózhattak [át a lagúnán, rnely csendes időben is sok veszélyt rejtett, éles korall képződményeivel és alattomos korallpadjaival. Majd a dagály enyhült, a víztömeg heves hullámokban visszaáradt a tengerbe. Másnapra ismét nyugodtabb lett az idő. Most már vállalkozhattunk rá, hogy a Kon-Tiki alá merülve megvizsgáljuk a kilenc ijönk állapotát; Szinte hibátlanok voltak, csak alsó részükről ráspolyozott le pár centiméternyit a szirtek éle. Az összetartó gúzsok olyan mélyéül marták magukat a törzsekbe, hogy a sok közül mindössze négyet válgtak el a ko- rallszirtek. Nekiláttunk, hogy rendet teremtsünk a fedélzeten. Büszke tutajunk mindjárt jobban festett, amint lehordtuk róla ia törmeléket, egyenesre húztuk a kunyhó harmonikaszerű falait és kijavítottuk az árbocot is. A nap előrehaladtával újra megjelentek a kis fehér vitorlák a láthatáron. Értünk és holminkért jöttek. Herman és Bengt Is visszatértek velük, s elújságolták, hogy a bennszülöttek fényes ünnepséggel készülnek fogadásunkra. Arra is figyelmeztettek, hogy a világért se szálljunk partra a csónakból addig, míg maga a fejedelem fel nem ^zólít rá. * A hátunkba fúvó szél valósággal átrepítette kis flottánkat a hét mérföld széles lagúnán. Elszorult a szivünk, mikor a Kon-Tiki-sziget ismerős pálmái búcsút intettek felénk, majd egyre összébb zsugorodtak, míg végül már csak egy meghatározhatatlan, apró szigetet láttunk — egyet a zátony keleti oldalán fekvő sok sziget közül. Előttünk most új, nagyobb szigetek sorakoztak. Az egyiknek a partján nkólót vettünk észre, hátrább pedig az elszórt kunyhókból füst emelkedett a pálmák lombsátra fölé. A falu kihaltnak látszott. Egyetlen lelket sem lehetetit látni. Hová lettek? A kikötőhelyen, a korallszirtekből épített móló mögött két magános férfi állt. Az egyik magas és karcsú, társa hatalnpstermetű és vastag, mint egy hordó. Odaérve köszöntöttük őket: Téka fejedelem volt helyettesével, Tupuhoe .vice-fejedelemmel. Tupuhoe mindnyájunkat egycsapásra meghódított barátságos mosolyával. Téka nyilteszű és diplomata volt, Tupuhoéban viszont a természet- romlatlan gyermekét és nagyszerű fickót ismertünk) meg, olyan humorérzékkel és ugyanakkor annyi férfias erővel megáídva, amelyet csak ritkán lát az ember. Hatalmas termetével és királyi i magatartásával éppen olyan volt, amilyennek egy polinéziai főnököt elképzel az ember. Egyébként Tupuhoe volt a sziget tulajdonképpeni fejedelme, de Téka lassanként fölébe került, mert tudott franciául, meg írni-olvasm és számolni, úgyhogy a Tahitiból jövő kopragyűjtő hajók kereskedői már nem tudtak kifogni a falu népén. 124 ’ (Folytatjuk)
