Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-17 / 89. szám

Hogyan haladjunk tovább gazdasági életünkben?|bosszúság reggeli estig...

Megyei kommunista és pártonkívüli gazdaságvezetők aktívaértekezlete Kecskeméten

Hosszú idő után — az ellenforradalom óta először — gyűltek össze a Magyar Szocialista Munkáspárt tanácskozó termében a megye fontosabb üzemeinek gazdasági, párt, szakszervezeti és munkástanácsi vezetői, hogy tisztázzák azokat az elvi és gyakorlati problémákat, melyek kijelölik: miként menjünk tovább, mik a tennivalók?

Ehhez közös platform kialakítására van szükség a vélemények és elképzelések tisztázása alapján. Ezt nagyobb részt sikerült is megtenni.

Varga Jenő, megyei intézőbizottsági tag megnyitója után Erdősi József elvtárs, az MSZMP intéző bizottságának tagja beszámolójában néhány időszerű kérdéssel foglalkozott, később rátért a pártszervezetek, szak- szervezetek munkájára. Érintette a munkástanácsok ellenforradalomban kifejtett tevékenységét, elemezte, miért nem alakult ki az együttműködés és munkamegosztás helyes formája az igazgatók, munkástanácsok között. — Hangsúlyozta, hogy a gazdaság irányításában Lenin tanításainak megfelelően, a demokratikus centralizmust fogjuk megvalósítani. Csak ez a biztosíték ahhoz, hogy elért eredményeinket továbbfejlesszük.

Miért van szükség az együttműködésre?

Nyílt titok, hogy ma kevesebbet termelünk, mint tavaly és főleg drágán. Az köztudomású, hogy 10—15 százalékkal emelték a béreket. Ez nem igaz! Legtöbb helyen a béremeléssel együtt normalazítást is végeztek, így a béremelés nem 10—15 százalék, hanem sokhelyütt eléri a 30—32 százalékot. Ugyanakkor a termelés meg sem közelíti sokhelyütt a harmadik negyedéves eredményeket. A Bajai Fémipari Vállalat igazgatója elmondotta, egy víszivattyúra 167 forintot fizetnek rá. Régen 8 óra alatt 8 tengelyt gyártottak. Ma pedig ugyanebből a tengelyből 8 óra alatt — egyet. Kalocsai Sándor, a Bányászati Berendezések Gyára kormánybiztosa közölte —

gyártmányaiknak nagyobb része veszteséges. Ez, sajnos, nem egyedi jelenség. Mindenki tudja, hogy jobban élünk, mint valaha és ha ez most már törvény, akkor az is törvény, hogy olcsóbban termeljünk. Ennek ellenére drágán dolgozunk.

Mi az oka? Az órabércs rendszer mely egyáltalán nem ösztönöz. Nincs újítómozgalom, nincs munkafegyelem, hiányzik a kedvet serkentő munkaverseny és így tovább. Éppen az, hogy olcsóbban termeljünk, kívánja meg a négy szerv együttműködését.

Ha már itt tartunk, nézzük meg, hogyan is vélekednek a munkaversenyről egyesek?

Budapesti Autóbusz Vállalat bérezését alkalmazzák, különféle $ pótlékokkal.

Ez máris oda vezetett, hogy aj volt nyereséges vállalat ma már: veszteséges. Az igazság kedvéért: említjük meg azt, hogy a bér-| emelésnél nem a 100 százalékos? teljesítményt, hanem a 150—1801 százalékos teljesítményt vették! alapul és ennek megfelelően? csapták hozzá a 10—15 százaié-? kot. Ez a bérfegyelem legdur-l vább megsértése. Ugyanakkor,! ilyen béremelés mellett még min-? dig, sokhelyütt az órabér rend-j szert alkalmazzák. így nem cso-| da, ha a dolgozó órabérében ásí-| tozik, mesél, sétál, ahelyett, hogy? a pénzért megdolgozna. Rendet? kell teremteni e téren még, ha* »•népszerűtlen« is. Hogyan? ;

Szilárd gazdaság- f vezetőkre van szükség :

Gombos Aladár, a Kecskeméti városi MSZMP intéző bizottsá-í gának elnöke tapintott rár a dol-l gok velejére, amikor így szólt:—* Itt az ideje, hogy a kommunista? vezető, vezető legyen, ne tévesz-? sze össze a demokráciát az anar-f chiával. Ne fogadjon cl mostan-, ság divatos álmunkás kéréseket,? bátran utasítsa vissza. S ami ai legfőbb, a gyakorlatban tegye! valósággá azt a tanítást: — ki? mennyit dolgozik, annyi bért? kap. j

Igazgatóink ne várjanak arra,* hogy az üzemi adminisztráció? egyszerűsítését a minisztériumok? kezdeményezzék, mert akkor ab-! ból nem lesz más, mint énekes! halott. I

A vezetést illetően több elv-| társ szóvátette, hogy a káderek-! kel is másképpen kell foglalkoz-f ni, mint eddig. Elmondották,? hogy az üzemben a rendcsinálás-j nál gátolja őket a megyei egyez-! tető bizottság is. j

Az aktíva igen hasznos és ér-j de kés volt. Sok okos javaslat,? felszólalás hangzott el, mely! nemcsak feladatot jelent a me-| gyei intéző bizottságnak, hanem? hasznos útmutatást az elkövetke-i zendő időkben az aktíva minden! tagjának. ?

A dolgozók nem idegenkednek a versenytől

Igaz, nem mindenkinek tetszik a verseny, de a többség — nem értjük ez alatt a munkaruhába öltözött fasisztákat, munkakerülőket, deklasszált elemeket, stb. —, ahogy Kiss Kálmán, a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat ÜB elnöke mondja: igenis akarnak versenyezni! Üzemükben eddig a dolgozók kis része kapcsolódott csak be a munkaversenybe, de már ez is bizonyítja, az ellenforradalom nem tudja visszafojtani a dolgozókban azt az érzést, becsvágyat: ki az ügyesebb, ki a legjobb.

— Hozzá kell fogni a verseny szervezéséhez — említette meg Erdösi elvtárs beszámolójában. Ezt erősítette meg Szabó Lajos, az SZMT megyei elnöke is, aki hangsúlyozta: az SZMT elnöksége visszautasítja azt a revizionista álláspontot, mely szerint a szakszervezet ne foglalkozzon a versennyel. A szakszervezet továbbra is foglalkozni fog ezzel, mert ez munkásérdek. Kovács Viktor, az ÉMUK igazgatója arra kérte a szakszervezetek kom-; munista vezetőit, hogy ne csak: egyoldalúan végezzék munkájú-: kát, hanem akkor is nyilatkozza-; nak, amikor valaki fegyelmezett len, lóg, lop, vagy más módon; zavarja az üzem termelését. A; szakszervezet nevét csak szerve-; zett és becsületes dolgozóknak; nyújtsa védelmük Tanítsa a kötelességekre — a jogokra úgyis megtanították — a dolgozókat.

E gondolat folytatásaképpen alakult ki vita arról, hogy a »népszerű« bérezési kérdésekre; is pontot kell már egyszer tenni.

hajtson végre béremelést. Ez a helyzet a Kiskunhalasi Vágóhíd- nál. Itt 33 ÜOO forint törvénytelen bért fizettek ki, illetőleg ingyenes ebédjuttatásokkal önkényesen emelték az amúgy is 33 százalékkal megemelt húsipari bértételeket. A Kecskeméti Gépkocsiközlekedési Vállalatnál még ma is működik a munkástanács, bár ez törvényellenes. Mit csinál? Béremelésért »küzd«. Ennek nyomán törvénytelenül a

*

„Áldom az eszemet, ormnpj “

Lássunk tisztán a bérkérdésben

A helyi ipari vállalatok — harminc — negyedévenként 2.5 millió forinttal fizetnek ki több bért, mint az előző évben. Évente ez az összeg 12—13 millióra rúg. Ennyivel fordít többet munkabérre, mint az előző évben. Hová vezet ez? Nyilvánvalóan ahhoz, hogy az ország erőforrá-: sai kimerülnek, a lakosság ellá-; tása majd nehézségekbe ütközik.: Ezt nem engedhetjük meg!

Miből adódik ez a nagyfokú: béremelés?

' Néhány vezető a bérdemagó-i gia hatása alá kerülve, arra tó-: rekedeít. bogy indokolatlanul'

deresedő haján. Az arcáról le lehetett olvasni azt a rémületet, fájdalmat, ami még most is benne él, ami eszébe juttatta újra azt a végzetes napot.

— MÁRCIUS 28-AN kimentem a földre, a tanyához alig párszáz méterre — kezdi el a történetet. — Amint dolgozgatok, arra leszek figyelmes, hogy a ház tetején, a kémény mellett füst száll a magasba. De mire odaértem..., már égett az egész nádtető. — Bütykös ujjaival körbemutat az ottlévő tanyákra — Nem mondom, az emberek mind idesereglettek és segítettek oltani a tüzet. Sikerült megmenteni a jószágállományt, s a bútorokat, de a padláson fennlévő ruhaneműeket és más használati tárgyakat a tűz mind megemésztette.

KASZA BÁCSI még sokat be szélt nekem a tűzről, fájdalmá írói, a földről, a gazdaságról és ;sok egyébről. De megmondom 'őszintén, engem legjobban az ér idekel, hogy kapott-e valahon- inan támogatást ahhoz, hogy pó tolhassa elpusztult ingóságait |Amikor erre terelődött a beszéd akkor az öreg bánatos szemébe [hirtelen öröm csillant.

| — HÁT ÉN MEGMONDOM 'ápertén. Jó, hogy február 19-én megkötöttem az önkéntes biztosítást. Tudja, a biztosítóval. A padláson lévő ruhaneműekért Szerszámokért 4780 forintot kap- itam. Ez olyan talált pénz — itette hozzá magyarázva. — Nen [számítottam rá, éppen ezért na :gyon jól jött. Nem akarok senkit rábeszélni, de áldom az ;eszem, amiért elhittem annak z biztosítósnak, amit mondott,

: NEMCSAK KASZA Józsi bácsinak térült már meg a biztosítótól a kára, hanem Körtési Ernőnek is, akinek március 14-én égett le a tanyája. Annakidején a Petőfi Népét úgy informálták hogy Körtési Ernő, úrréti lakos, nem kap kártérítést. A biztosító jó munkáját dicséri azonban az hogy április első hetében Körtési Ernőnének 10 500 forinto! fizettek ki.

A TŰZ NEM jelenti be magát, meg lehet ugyan akadályozni, mégis előfordulnak olyan esetek, hogy egyik-másik ház leég. S ha már leégett a ház, a benne lévő holmi, akkor hiába jöttek idejében a tűzoltók, hiába a szomszédok segítsége, a kár egyedül a tulajdonost sújtja. Milyen jól jön, ha a tragédia után ilyenkor megtérítik a kárt. Igen ám, de ehhez legelőször is bizto-- isítani kell.

— gém —í

— pedig istenigazaban nem olt volna a helye!

Békésen dolgozom délig, bizakodva, hogy az elrontott reggelit kárpótolja az ebéd. Igaz, ez a reményem is vesztett illúzióvá válik délután fél kettőre amikor a Hírős étteremben felcsigázott étvággyal felkelek a ebédtől.

— Mintha egy idő óta kevesebb és íztelenebb volna az étel! S ezt hallom másoktól is, s ez olvasom a kereskedelmi állandó bizottsági ülés jegyzőkönyvének hozzászólásai között is. No, nem baj, ha ott olvastam, akkor bizonyára még illetékesebb helyen is szóba kerül a dolog!...

Mikor este hazamegyek, örök álomra hajtva fejüket, gubbasz tanak reggel vásárolt tyúkjaim Micsoda átkozott nap ez! — bosz- szankodom most már igazán Pedig csak az az oka a kárnak , hogy reggel a piacon nem vök állatorvosi ellenőrzés és egy be teg csirkéhez volt szerencsém Jó lenne ismét rendszeresítem

— no, nem az ilyen balszeren eset —, hanem a piacon az állatorvosi ellenőrzést!

(Eszikné)

XVUi Cili 1 C-COÍZj-'^ Ci.\ ct yictvi Cl

bevásárolni. Baromfit szeretnék venni, eleven baromfit, aminek magam akarom elvágni a nyakát, s amit magam akarok megfőzni vasárnapi ebédnek. (Ebben még nincs semmi különös, ugye?) Azután találok is kedvemre való két szép tyúkot. Megalkuszunk — kifizetem az árát. (Még most is halálosan nyugodt és elégedett vagyok.) Hazaviszem, magot szórok elc- bük, hadd hízzanak egy kicsit vasárnapig, azután úgy sem gyarapodhatnak már.

No, de itt az ideje, hogy munkába rohanjak. A szerkesztőség előtt, a sarkon még benézek a tejcsárdába egy »kisfröccsre«, azaz egy csésze kávéra. A kávé jó is, forró is, de a bögrének nincs füle... Ezért már kezdek bosszankodni, de nem nagyon.

Állok és várok — mint igen sok reggeliző társam —, míg el- hül a kávé, s amikor már a bögre füle sem jelent technikai akadályt. Azután indulni készülök. — Jaj, hogy milyen rendetlenség is van itt! — No akkor legalább én visszateszem a csem- pült, fületlen bögrét a pultra,

| SZINTE NAPONKÉNT lehet [ olvasni az újságokban, rendőri »jelentésekben, hogy hol itt, hol • ott pusztított a tűz, a félelmetes t vörös kakas. Nagyon sok ember l panaszkodik, hogy leégett a há- I za, s évek során összegyűjtött

> ingóságait megsemmisítette a [ tűz. A minap sikerült megláto- [ gatnom Kasza József dolgozó [ parasztot, aki egy bérelt ház- i ban lakott, s látnom azt a há- ! zat, amely a tűz martaléka lett.

t SZÍVFACSARÓ látvány egy [ ilyen leégett parasztház. Gsu- t pasz, kormos falak, üszkös ge~ í rendák s a gerendák fölött ott t meredeznek a csorba kémények. [ A ház körül szinte bokáig ér a pernye s a fekete, égett nádtörmelék. Amikor Kasza bácsit, í Kecskemét, úrréti dolgozó pa- I rasztot megkérdeztem, hogyan

> történt, sóhajtva simított végig

■" &LLÄTÖKVOS |

«S ezzel el is jutottunk Varga László legsúlyosabb gondjához, a lakáshoz. Mert az nincs. Egyéves házas. 1300 forintos fizetéséből két konyhát tart, albérleti szobát fizet, drága vendéglői kosztot eszik. Pedig — s ezt a jakabszállási tanács vezetői is tanúsítják, — könnyen meg lehetne oldani a lakáskérdést. Csupán a traktorosok kétszobás pihenőjét kellene áthelyezni a gépállomásra a falu közepéből s a jelenlegi pihenőt egy-kettőre átalakítaná a tanács állatorvosi lakásnak. Pénze van rá. A gépállomás hajlandó is az áthelyezésre, viszont pénzt nem leap rá. S Varga Lászlónak nemcsak a lakás, a rendes családi élet miatt lenne szüksége erre az épületre, hanem munkája miatt is. A súlyos gyógyszertáskát, a többkilós műszereket naponta cipeli Kecskemétről és vissza, mert rendelő híján nincs hol elhelyeznie.

Varga László tárgyila- lagosan, derűsen, nem panaszképpen mondta el ezeket a dolgokat. Nem követelőzik, reméli, hogy előbb-utóbb megoldódnak problémái. Munkáját nagyon szereti s őt is megszerették már a jakabszállási gazdák, hiszen lelkiismeretesen dolgozik. S éppen ezért segíteniük kell az illetékeseknek, hogy jogos igényei — elsősorban a lakás — mielőbb' teljesüljenek. A jó állatorvos a: falu egyik legfontosabb embere.: Kezén milliós érték fordul meg] a jószágállomány képében.

cá.—ra:

Varga. László s a többi állatorvos szolgálatának döntő része a járványvédelem. Nemrég fejeződött be a haszonállatok tavaszi vizsgálata, most a sertésoltásokon a sor; ők végzik a szarvas- marhák tubcrkulinozását, rájuk hárul a baromfioltás, stb. S ezenkívül a szokásos esetek, a gyógyítás, ellesek levezetése. Naponta 4.0—60 házat látogat le a munkanapló tanulsága szerint.

hite« egy átlagos nap programja:

Reggel hirdetésszövegezés a sertésoltásra. Telefonhívás Kön- csögről: három sertés elpusztult ismeretlen bajban. Átkarikázik, boncol, utána megvizsgál kilenc beleg állatot. Mire visszaér Ja- kabszállásra, többen is várják: négy gazda vemhességi vizsgálatra vezette a tehenét, ketten adásvételhez kérnek szakvéleményt... Aztán bekapja a magával hozott hideg ebédet, ismét kerékpárra ül s estig a határt járja. Lóhalálában érkezik az állomásra s sokszor a már mozgó vonatra ugrik fel. De gyakran éjszakába nyúlik a munka s akkor valamelyik tanyán szundít pár órát.

Kecskeméten este, — ha nem túlságosan fáradt, — elmegy a vendéglőbe megvacsorázni, hogy legalább naponta egyszer meleg ételt egyék. Aztán 250 forintos havi bérű bútorozott szobájában összegezi a napi munkát; körmöl a szigorúan megkövetelt nyilvántartásokon. S utána még levelet ír Bajára, fiatal feleségét biztat- gatva, hogy talán hamarosan lesz lakás s akkor együtt lehetnek,,»

: — Dohtor úr! Jobban van

ám a jószág, jó keze van magának ... — S a nagybajuszú idős ember elismeréssel nyújtja nagy tenyerét a fiatal állatorvosnak, : aki korához képest nyugodtan le- : hetne a fia, az öreg tekintetéből mégis az arra érdemes szakembernek kijáró tisztelet sugárzik ...

Varga Lászlónak hívják az állatorvost. Az idén februárban kapott diplomán még meg sem száradt a tinta, máris kinevezték Jakabszállásra, ebbe a 14 000 holdas határú községbe, megtetézve körzetét a 4—5000 holdas Kis- . bugaccal.

Hogyan dolgozik, milyen tapasztalatokkal gazdagodik, miféle nehézségekkel vivődik ez a fiatal szakember, akinek alig hült ki a helye az egyetem padjában s aki most teszi az első lépéseket szép, de nehéz és felelősségteljes pályáján?

Mosolyogva beszél napjairól. Kecskemétről vonattal jár Jakabszállásra. Van ugyan egy kilenc esztendős rozoga motorja, de ha egy hetet megy, ugyanannyit áll. Reméli, hogy talán hamarosan kap hivatalos áron új gépet. Mert jelenleg a közel 20 ezer holdas körzetet gyalog, jobbik esetben kerékpárral járja. Aki ismeri a jakabi és bugaci feneketlen homokot, tudja, hogy mit jelent ez. De legjobban tudja az a káromkodó gazda, akinek & jószága nemegyszer azért pusztul el, mert az állatorvos nem tud ideiében megérkezni«, *