Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-17 / 89. szám

Úi HANGVERSENYTERMET’avattimK tlj, illetőleg egy elfelejtett hangversenytermet avattak csü­törtökön a zene csarnokává Kecskemét Zeneiskolájának nö­vendékei. A Rákóczi út 3. szám alatti cpiilct I. emeleti nagyter­mét. Tíz zenepedagógus-tanít­vány lépett dobogóra és Inter­pretált Bacliot, 'Haydn-t, Mo- I zartot, Schum an nt és Kabalcvsz- kijt. Húsznál több fiatal, tehet­séges muzsikus tett tanublzony- | hágót a művek tőlük telhető hű és máris egyéni megrajzolása- j \ al arról, hogy tanáraik a zene- | pedagógia legjobb eszközeinek felhasználásával igyekszenek leg- • többet nyújtani gyermekeinknek, j Az igen sokat ígérő hangszer- technika vonalán talán legjob­ban megragadta a lelkes hallga­tóságot a kis pianisták helyesen kezelt billentésc (Burján Mik­lós, Jónás Kata, Várkonyl Erzsi) és a hegedűsök fejlett vonókeze­lése (Fehér Zsigtnond, BruucSák ! Éva, Lakó Sándor). Az éneke­seknél az artikulációs fejlettség mellett az átélés művészetéhez való közeledésben láttunk nagy előrehaladást. (Kériné, Nagy Ottóné, Terebesi Károly). Gyer- tnekajkakröl néhány ritkábban megszólaló madrigált hallottunk a kis énekkar tolmácsolásában, igen szép, finom előadásban. Valahogyan már megszoktuk, hogy időnként zeneiskolánk ki­csinyei és nagyjai élvezetes ze­nei estben gyönyörködtetnek bennünket. Ez az éneklő, muzsi­káló sereg talán sohasem talál­hatott megfelelőbb előadói ter­met magának, mint a Katona József Társaság új hangverseny­terme, amely méreteinél, eszté­tikai adottságainál és kiváló akusztikájánál fogva igen alkal­mas arra, hogy a művészet ki­forrott, nagy előadóinak pódiu­mává válhassék újra. Mert ne feledjük, ebben a teremben nem kisebb művészek szólaltatták nieg hangszereiket, mint Bartók Béla, Szigeti József, Ungar Imre, stb. A csütörtökön este boldog örömmel hazatért közönségnek az a vágya; mihamarabb és mi­nél sűrűbben szeretne ismét együtt lenni hasonló zeneiskolai megmozdulásokon. A zenének, mégha nem is kikristályosodott előadásban megteremtett, de an­nál közvetlenebb, melegebb le­vegőjében immár egybeforrottak a zenészfiatalok, hozzátartozóik az oktató és más falak között működő zenepedagógusokkal és ez a körülmény nem lebecsülen­dő városunk állandó koncert­publikuma kiszélesítésének te­kintetében. Hallani akarjuk hát továbbra is a zeneiskola kicsi­nyeit, de az oktató gárda nagy­jait is, hiszen ők városunk zenei életének biztosítékai, zenei éle­tünk jövőjének zálogai. Lőrincz Béla ÉRDEKESSÉGEK a tudomány és technika világából Főzés rövidhullámokkal A háziasszonyok munkáját nagy mértékben könnyíti az u. n. elektronikus tűzhely. Ebben elektroncsövekkel rádióhullámo­kat bocsátanak az ételekre, ami­JaJg»t° történet (7 fireg ember már Hábencius László. Ott lakik a la- dánybenei Jajgató dűlőben jelesé­gével és két fiával, eladó lányá­val. Ebben a dűlőben van Vas Sándor »úr« 36 kataszteri hold földje. Van még neki Lajosmi- zsén 9 hold szőlője, gyümölcsöse, Pesten valaha bérháza volt és jelenleg is a fővárosban lakik. A környékbeliek azt beszélik róla, hogy a múltban autófuvarozási nagyvállalkozó volt, s így sem azelőtt, sem azóta földjeiben so­ha nem tett egy kapavágást sem, csak a hasznát húzta. Hábencius bácsi 1946-bun 25 holdat felesbérletbe vett a Jajga­tó dűlői Vas Sándor-birtokból. Tizenhárom hold volt benne a szántó, a többi vízállás és legelő. A felesbérlet három évre szólt. 1948 őszén a lajosmizsei tanács­nál találkozott Hábencius bácsi' és Vas »úr«. A bérlő ez alkalom­mal le akart mondani a bérlet­ről. de a tulajdonos azt mondta: — László bácsi fizesse meg he lyettem a 25 mázsa búzatarto­zásom a tanácsnak és művelje a földet. Én ezután semmi mást nem kérek. /~2f.abencius bácsi két rúsz­7/\J létben be is adta a búzát,' minden évben rendszeresen fi­zette az adót, teljesítette a be­adási ,kötelezettséget. 1956-ban 6394 forintot fizetett adóba, 333 forintot községfejlesztésre, 345 forintot tűzbiztosításra. Beadott 900 kiló rozsot, 130 kiló búzát.] egy hízottsertést, 17 kiló baromfit,' ugyanannyi tojást, stb., stb.: Summa summárum a beadott tar-] menyek ára és a befizetett adój mintegy 18 000 forintot tett ki. : s~/l történethez az is hozzú- CSL. tartozik, hogy a föld rendkívül kihasznált állapotban került Hábencius bácsi kezébe. 1946-ban csak 180 kiló gabonát adott holdanként. Azóta az öreg jó gazda módjára kezelte a föl­det és az elmúlt évi termése már 9 mázsa volt holdanként. Nem is olyan régen, 1956. októ­berében aztán levelet hozott a posta. A feladó Vas »úr« volt, aki 1948-ban megszökött a föld­jéről, a címzett természetesen Hábencius bácsi. Az állt benne, hogy három napon belül hagy­ja el a földet és a lakást (a ház egyébként államosított), mert neki, Vas Sándornak szüksége van rá. Nem tudni, mi szállta meg Vas urat, talán gazdálkodni szottyant kedve, mert akkor ott van a kilenc év óta nem haszno­sított 6 kataszteri hold földje, amit bevethetne és gazdálkod­hatna rajta, Hábencius bácsi nem ijedt meg ás ott maradt a földön. Valahogy bízott benne, hogy a dolgozók ha­zájából mégsem lesz úri vadász- terület. Nem hagyta el a földet, mert kenyér nélkül maradt volna a család. Az őszön elvetett 8 és fél hold rozsot, egy hold búzát és S00 öl árpát ő akarta learatni. Azóta persze változott a Vi- CyT, lág. Hábencius bácsi is nyugodtabban dolgozik. Nem ő volt• az egyedüli, akit az urak, a kulálcok a rájuk hagyott földről ki akartak túrni. Jó lenne, ha az államhatalom is felfigyelne az ilyen esetekre és igyekezne a ta­lajt megerősíteni az ilyen sze­gény emberek lába alatt. Horváth Ignác Mindennapos jelenet Johannesburgban. Rendőrök verik szét az utcán tüntető négereket, mert tiltakoznak a faji megkülönböztetés ellen. nek következtében az ételben hö keletkezik. így tehát ebben a tűzhelyben víz nélkül főznek. Igen érdekes, hogy a főzés során az ételek íze nem változik meg és vitamintartalmuk is nagyobb a szokottnál. Természetesen a rövidhullámú sugarak ebben az esetben az embert nem veszé­lyeztetik, mert a tűzhely csak akkor működik, ha a tűzhelyaj­tók zárva vannak. Nem kell megvizsgálni azt sem, hogy a hús vagy kalács belseje átsült-e, hiszen a rövidhullámok egyenle­tesen melegítik át az ételeket. A kalácstéezta kisütése 6 per­cig, a szalonnáé 90 másodpercig tart. Egy hétkilós pulyka pediy 1 és egynegyed óra alatt süt meg. Az ételek fajtája és meny- nyisége szerjint az elkészítés ide­je általábaij a felére csökken. Az elektronikus tűzhely sorozat- gyártása folyamatban van. Mágneses műanyag Az amerikai Westinghouse Electric Corporation-cég labora­tóriumában mágneses műanya­got állítottak elő, vegytiszta mangán- és ( bizmut-por keveré­kéből. Ez az anyag ellenáll az úgy nevezett lemágnesezésnek. A műmágnes könnyen fúrht - tó, vágható, önthető, alakítható, stb. v (»A Promislenno Ekonomicse sz- kaja Gazeta«-ból.) H japánok radioaktivitás eiten védő rudakat és ernyőket vásárolnak I .Miután az lángol kormány nem 5 hajlandó beszüntetni a Csendes- •óceán vidékién tai-tandó hidro- Igénbomba-robbaníási kísérleteit. {Tokióban rekordméreteket öltött |a »rádióaktivitás ellen védő« ná­thák és ernyők vásárlása. I A halárusok felszólították ve- Jvőiket, hogyj már most jelent- |sék be, ha március és augusztus {között, azaz a Karócsony-szige- jteken folytatandó angol bomba» «robbantási kísérletek időszaki, ♦alatt »rádioak ti vitás-mentes -ha­! lat« akarnak vásárolni. (A »Daily Worker«-bői.) llliYE.UlEAIIL: űmdeő íbmM&n Végre is úgy határoztunk, hogy egyikünk követként a bennszülöttek­kel tart és visszatérve, hírt hoz majd nekünk a lakott sziget viszonyai­ról. Mi nem hagyjuk magára a tutajunkat a zátonyon és a felszerelést sem hagyhatjuk gazdátlanul a kis szigeten. így hát Beugt szállott a bennszülöttek csónakjába és a két kis vitor­lás kedvező hátszéllel csakhamar tovatáncolt a hullámokon. Másnap a kis fehér vitorlák serege nyüzsgőit már a nyugati láthatá­ron. A bennszülöttek láthatólag minden csónakjukat összeszedték a ked­vünkért. A csónakflotta egyenesen felénk tartott, s mikor közelebb ju­tott, az első csónakban Bcngt barátunkat pillantottuk meg, amint barna alakokkal körülvéve, felénk lóbálta kalapját. Csupa mosolygó arc volt körülötte. Már messziről kiáltotta, hogy maga a fejedelem jön értünk, fogadjuk hát minél ünnepélyesebben. Erre lesiettünk a kikötésre alkal­mas kis öbölbe és tiszteletteljesen sorbaálltunk a parton. Bengt ünnepélyes szertartással mind az ötünket sorra bemutatott a fejedelemnek, akinek neve — mint társunktól megtudtuk — Tepiuraiarú Teriifaatau lenne, de beéri azzal is, ha egyszerűen Teká-nak szólítjuk. — így hát inkább a Téka név mellett döntöttünk. Téka magas, karcsú, igen értelmes arcú bennszülött volt. Fontos és leiette tekintélyes személyiség: egyenes leszármazottja Tahiti egykori királyi dinasztiájának és hatalma Raroián kívül a Taküme-szigetekre is kiterjedt. Tahitin járt iskolába, beszélt franciául és tudott írni és olvasni. Úgy tudta, hogy Norvégiának Krisztiánra a fővárosa és megkérdezte tő­lem, ismerem-e Bing Crosbyt. Tőle hallottuk, hogy az utóbbi tíz évben mindössze háromszor érintette idegen hajó Raroiát, de a Tahitiból ér­kező bennszülött kopragyűjtő hajók évente többször is idelátogatnak, hogy átvegyék a szárított kókuszbélt és különböző árukat adjanak érte cse­rébe. Mivel a legközelebbi koprahajó érkezése már hetek óta esedékes volt, bármelyik nap megjöhetett. , Bengt közölte, hogy Raroia szigetén nincs sem rádió,, sem iskola, sem teher ember; a falu egész lakossága 127 lélek, ezek azonban mindent előkészítettek, hogy kellemes fogadtatásban legyen részünk. A fejedelem mindenekelőtt azt a hajót kívánta látni, amelyik elve ho­zott át bennünket a zátonyon. Átgázoltunk hát vele a lagúnán, a Kon- Tikiig. A bennszülöttek libasorban követtek. Amint közeledtünk, hirtelen megállották és csodálkozva kiáltottak fel. Mindegyik egyszerre beszélt és magyarázott. Tutajunk rönkjei világosan láthatók voltak s az egyik benn­szülött meglepetve kiáltott fel- ___ 12 1 — Hiszen ez nem hajó, hanem pae-pae! — Pae-pae — ismélték kórusban. Rohanvást gázoltak keresztül a zátonyon és felmásztak a tutajra. Mint az izgatott gyermekek, úgy bámultak meg minden deszkát, végigtapogat­ták a rönköket, a bambuszborítást, a gúzsköteleket. A fejedelem, maga is olyan felindult volt, mint a többiek, és érdeklődő hangsúllyal ismételgette: — A Tiki nem hajó! A Tiki pae-pae! A pae-pae polinéziai nyelven »tutajt« és »dobogót« jelent. A Husvét- szigeten a bennszülöttek csónakjainak is pae-pae a neve. A fejedelem, el­magyarázta, hegy az ilyen pae-pae már réges-régen kiment a divatból, de a faluk vénei beszélnek még róla. Sem ő, sem a társai nőm tudtak- betelni a hatalmas fatörzsek csodálatával, de az általunk font gújzskötelek láttán fintorgatták az orrukat. Azt mondták, hogy az efféle keltéiét pár hónap alatt tönkreteszi a tenger sós vize és a nap. Büszkén mutogattak vendég­hajós csónakjaik kötelékeit, melyeket kókuszrostból fonnak!; ezek a kötelek akár öt évig ázhatnak a vízben, akkor sem árt meg nekik a tenger. Visszagázoltunk kicsiny szigetünkre, amelyet Fenua Kon-Tiki, azaz Kon-Tiki-sztget névre kereszteltünk. Ezt a nevet valamennyien jól tud­tuk kiejteni, viszont a mi rövid norvég nevünk kiejtésével! ugyancsak kín­lódtak barnabőrű barátaink. El voltaic ragadtatva, mikor njegmondtam ne­kik, hogy engem Terai Mateata néven is szólíthatnak. Ezt ja nevet kaptam Tahiti fejedelmétől, első csendes-óceáni kalandozásaim alkalmával, amikor ünnepélyesen »fiává« fogadott. 'A bennszülöttek baromfit, tojást és kenyérgyümölcsjöt hoztak elő a csónakokból, mások pedig háromágú dárdákkal nagy halajkat fogtak ki a lagúnából. Nagy lakomát rendeztünk a tábortűz mellett. ! Mesélnünk kellett kalandjainktól, amelyeket a pae-pae-n való átá­zásunk során éltünk át. Az óriási cetcé,pávai való találkozásunkat több­ször el kelleti mondanunk és mikor ahhoz a részhez elitünk, hogy mi­ként döfte Erik a szörnyeteg fejébe szigonyát, újra és jújra egyformán izgatott kiáltásokban törtek ki. Megismerték és nyelvükön sorra meg­nevezték mindazokat a Italféléket, amelyekről rajzot vagy fényképet készítettünk, csak az óriási cetcápáról, meg a kigyómakrjiláról nem tud­tak idáig. Este bekapcsoltuk a rádiót, közönségünk óriási elragadtatására. Leg­szívesebben az egyházi zenét hallgatták, mígnem — meglepetésünkre — véletlenül valódi hula-hula zenét fogtunk valahonnan Amerikából. Az élénkebbek nyomban ütemesen tekergetni kezdték a íeitjk fölött karju­kat és rövidesen már az egész társaság felpattant és leguggolva ringatta magát a zene ütemére. Mikor pedig eljött az éjszaka, mindnyájan kö- rülültiik a parton a tüzet. E:mcny volt mindez nekik is. nekünk is. Másnap reggel, mikor felébredtünk, mát ébren találtuk őket; az imént fogott halak már a tűzön pirultak, hat friss kókuszdió pedig meg- iékelve, előkészítve várt ránk, hogy reggeli szomjunkat ojtsuk vele. Sie A koralltoriaszt ezen a napon eddig még nem tapasztalt erővel ostro­molták kívülről a hullámok. A szél is erősödött, veszett j dühvei fújt és magasra fölcsapta a tenger szürke tajték foszlány alt. — A Kon-Tiki ma bizonyára becsúszik majd a laguijába — mondta a fejedelem, a tutajra mutatva. — A dagály igen magas lesz! 122 (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents