Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-16 / 88. szám
Í Tjcloujz ! 'Tjcohuz! öaaasz! Hnram#*oro# temető a Cteollner tér alatt A mi iskolánk még csak iiéí éve működik. Az a legnagyobb neveze- írsségo, hogy Kodály Zoltán ez idő alatt kétszer is meglátogatta. Az iskola két épületben kapott helyet. Az egyik épület az Erkel utcán, a másik a Czollner téren áll. Ügy tudom, hogy a Czollner teret Czollner Mihályról nevezték el, aki Katona József korában élt Kecskeméten. Arról is hallottam már, hogy a tér alatt háromszoros temető van, A legalsó kb. 1300 éves, ügy tudom, avarkor! temető. Eréől a kérdésről ennyit tudtam kinyomozni, de időközben még megtudtam, .hogy a Lugossy utcát miért hívták Kápolna utcának, Azért, mert csakugyan volt itt egy kápolna, de lebontották és annak a köveiből építették a Czollner téri templomot. Madarász Laci, Kecskemét, Zenei Általános Iskola — Itt Tibet! Kukkantó jelentkezik ! — Szervusz Karesz, itt Kecskemét beszél. Mi újság, hogy vagy? — Köszönöm, mostmár jól. — Hál eddig mi baj volt? — Hajaj,- figyeljetek, majd elbeszélem. — Halljuk! — «Kredeti tervem szerint a múlt héten Angliába akartam maradni, de barátom, Charles Evans angol orvos és néhány társa rábeszéltek, hogy tartsak velük, mert ők a Nepál és Sikkim halárán fekvő Kancsenjun- ga hegycsúcsot akarják megmászni. Az ajánlat nagyon izgatónak ígérkezett, ezért velük tartottam. Még akkor éjjel Sikkimbe repültünk és másnap engedélyt kértünk Sikkim uralkodójától, hogy a hegyet: megmászhassuk. Az uralkodó félve engedett útnak bennünket, és elmondotta, hogy még nem akadt ember, akinek ez a vállalkozása sikerrel járt volna. Azért, — tette hozzá az uralkodó, — mert a hegynek szelleme van és ez a szellem pokoli tréfákat úz a vándorokkal. A szellem hol jégszakadékokat bocsát a vándor útjába, — amely átkelhetetlen, — hol pedig hatalmas viharba csap szédítő haragja. Mi mégis nekivágtunk a hegymászásnak. Amikor 5500 méter magasra értünk, elrettentő látvány tárult elénk. Ráleltünk egy ötven esztendővel ezelőtt ittjárt expedíció nyomaira. Sírt találtunk és néhány felszerelési tárgyat. Hátborzongató érzés futott rajtunk végig. Arra gondoltunk, ránk is így találnak majd egykor. Egyre följebb merészkedtünk. Hétezerötszáz méter magasan ütöttük fel táborunkat. Itt megpihentünk, de innen már nagyon nehezen haladtunk. Egy- szeresak szörnyűséges hóviharba keveredtünk, nem kaptunk elég levegőt, állandó rosszullé,t környékezett bennünket. De egyre följebb haladtunk.;; Már nem tudtuk lehunyni a szemünket a nagy izgalomtól, hiszen nem messze voltunk a csúcstól. Rövid tanácskozást tartottunk, majd úgy döntöttünk, csak ketten megyünk a csúcsra. Kétórás nehéz mászás után fölértünk a csúcs tetejére. Itt valami kimondhatatlan jóérzés veit erőt ■ rajtunk, hiszen amióta a Kancsenjunga sok milliárd év előtt megszületett, most érté ember lába először a tetejét fedő szűz havat. —• Gratulálunk, Karesz! — Köszönöm. ,o oooooo ooooo-c Bajai pajtások, figyeljetek TÖRÖK KARDOK A BAJAI KÜTBA.N ] Az Általános Központi Fiúiskola I . növendőkei most ismerkednek is- I kólájuk történetével. Király Lajosi pajtás még csak ezt tudta megírni; * ..A ml iskolánk 1904-ben épüli, f Alatta alagutak vannak. Van egy1 rossz kútja, amelyben találtak már kardokat, buzogányokat és sok más törökkori fegyvert.“ i- zt a röpke tudósítást — habár nem mond sokat, — mégis nagyon nagyra becsüljük. Kérjük a 'központi Iskola tanulóit, tudassák vetünk bővebben mikor találták a Kijos által említett eszközöket és* mit tudnak még ezekről. Leveleiteket nagyon várjuk. Rejtvényverseny RANGSOROLÁS: 1. Madarász Laci, Kecskemét, 4 pont. 2. Király Lajos, Baja, 4 pont. 3. Kupeczik Ferenc, Nagyszénás, 3 pont. 4. Lalia Katalin, Kiskunhalas, 4 pont. 5. Vancsai Jolán, Kecskemét, 1 pont. ÜJABB KÉRDÉSEK: 1. Mik a nyári terveid? (Csapatok tervei.) 2. Mikor és melyik országban volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom? 3. K i írla a »Szülőföldemen« című költeményt és mikor? A hegyek között Is beköszöntött a tavasz. Most meg esténként hűvös szelek borzongatják a korai kirándulókat, de napfényes időben már egyre jobban benépesülnek a hegyvidékek. Lesz már istápolójuk a szelíd őzikéknek. Egyébként egyes üdülőhelyek már meg is nyíltak, mások rövidesen üzembe állnak, hogy befogadhassák a pihenni vágyó dolgozókat szerte az országban. nmwwwwnw>HMW»mtt4www»mHtwwwitM»áHimmwwwwmttn Vlagyimirovics Majakovszkij MAJAKOVSZKIJ a XX. század kiváló orosz költő újítója. Majakovszkij népének érző fia, korának gyermeke, aki költészetének egész »csengő erejét« annak a forradalmi harcnak a szolgálatába állította, mely az újat törekedett erősíteni és az élet szocialista rendjét építette a szovjet földön. A forradalom elölt írt műveit elemen(1893-1030) íúris lázadó düh halja át. így támad rá a burzsoá társadalomra, az elnyomás minden fajtájára, a burzsoá társadalom minden intézményére. Az októberi forradalom utáni periódusban Majakovszkij azokat a kérdéseket vetette fel és döntötte cl, amelyeket a forradalom tűzött napirendre és határozott meg. A költő mindenütt kaz életnek minden zugában« üldözte és rombolta a régit cs szeretettel feegííette növekedésében az újat. Törekedett felemelkedni és fel is emelkedett korunk leghaladóbb gondolatáig — a párt gondolatáig. Valóban olyan költi, volt, akit a forradalom mozgósítod es akit a forradalom tett hivatottá.« HEYIiKDlUL: Ugyanezen a napon magam is a lagúnán át gázoltam hazafelé a szigetünkre, mikor egyszerre villámgyors mozdulattal megragadta és ugyancsak szorongatni kezdte valami a bokámat. Polip volt. Nem volt nagy, de mégis rettenetesnek és undorítónak éreztem hideg karjainak tapadó ölelését és megborzongtam a kékesvörös zsáktestből kimeredő apró szemek gonosz nézésétől. Nagyot rúgtam a levegőben, de az alig méternyi nagyságú polip nem tágított. Nagy ugrásokkal igyekeztem partra, lábamon vonszolva az utálatos dögöt. Csak akkor engedett el, mikor már kint voltam a meleg, száraz homokon. Visszahúzódott a víz szélére, de továbbra is kinyújtva tartotta karjait és a part felé meresztette szemét, mintha készen állna az újabb támadásra. Néhány korullrögöt vágtam hozzá, mire végre eltűnt a vízben. Sokféle kalandunk mintegy fűszere volt paradicsomi életünknek a szigeten. Mivel azonban tudtuk, hogy mégsem vénülhetünk meg itt, gondolkoznunk kellett azon is, hogy miként térjünk vissza a nagyvilágba. Egy hét leforgása alatt a hullámverés-egészen feltolta a Kon-Tikit a ko- ralltorlasz tetejére, szinte beledöngólte a szárazföldbe. Vázának rönkjei simára tördelték az útjukba került kisebb koralltörzseket, de most már mozdíthatallanul feküdt a tutaj. Egyesült erőnkkel se tudtuk lehúzni a roncsot a lagúnába, pedig csuk ott tudtuk volna összeilleszteni a törött árbocot, és rendbehozni a kötélzetet, hogy elvitorlázzunk a széllel a csen» des lagúnán keresztül és megnézzük, mi van a uilsó partvidéken. Hu a szigetek lakatlanok is, a láthatár szélén keletre húzódó szigetser mentén kell találnunk olyan pontot, ahol biztonságban átjuthatunk az atoll szcl- mentes oldalára. így teltek, múltak a napok. Egy reggel aztán rohanva újságolta pár társam, hogy a lagúnán egy fehér viloriát láttak. A pálmák csúcsáról valóban kivehettünk egy apró foltot, mely fehér színével különösen hatolt az opálkék lagúnán. Nyilvánvalóan vitorla volt, közel a szemközti parthoz; világosan láttuk, amint irányt változtat és csakhamar egy másik is feltűnt mögötte. A délelőtt folyamán a 'vitorlák közelebb értek és egyre nagyobbak lettek. Egyenest felénk tartottak. Felvonluk a francia zászlót egy pálmafa tetejére, a norvéget pedig egy rúdon lobogtattuk. Az egyik vitorla már olyan közel jutott, hogy szemügyre vehettük és megállapítottuk: polinéziai vendéghajós csónak, de mar újabb típusú árboccal. Két barna férfi állott benne, felénk tekintgetve. Integettünk. Visszaintegettek és egyenesen felénk vitorlázlak, a sekély vízre. 11 ci — Ia-ora-na! — köszöntöttük őket polinéziai nyelven. — Ia-ora-na! — kiáltották vissza egyszerre. Egyikük kiugrott és a vízben gázolva kötélen húzta maga után csónakjukat a homokos sekély részre. A kőt barnabőrű ember a fehetek- ruházatát viselte, de mezítláb volt. A fejüket sajátkészítmenyű széles szalmakalap védte a naptól. Bizonytalankodva közeledtek, de amint rájuk mosolyogtunk és kézét szorítottunk velük, gyöngyfehér fogsorukkal ránkvigyorogtak és ez minden szónál többet mondott. Polinéziai nyelvű köszöntésünk éppúgy bámulatba ejtette és felbátorította őket, akárcsak minket nemrég angataui társuk. »Góod night« kiáltása. Jóidéig darálták szavaikat polinéziai nyelven, míg rájöttek, hogy ömlegéseikből egyetlen szót sem értünk. Ekkor elhallgatták, de kedvesen nevetgéltek és a közeledő másik csónakra mutattak. Ebben hárman, ültek és amint partra gázollak, kiderült, hogy egyikük beszél keveset franciául is. Megtudtuk tőle, hogy a laguna túlsó partjának egyik szigetén van a falujuk, ahonnan a bennszülöttek már napok óta figyelték esti tábortüzünket. Megtudtuk, hogy a Raola-zátbnydn keresztül a lagúnája körül fekvő szigetekhez a külső világból csupán egyetlen hajózható út vezet. Mivel pedig ez a bejáró éppen a falun túl van, senki sem juthat el a zátonyövön beiül fekvő szigetekre úgy, ho|gy a falu lakói ne látnák. Ebből következően a falu vénei kisütötték, hógy a zátonyon kelet felé látszó íűzfeny nem lehet emberek műve. csak szellemek tanyázhatnak ott. Ezért nem nagyon kívánkoztak átvitorlazni, hogy szétnézzenek a színhelyen. De azután egy láda roncsait fedeztek fél a laguna vizén; holmi jelek is voltak ráfestve. Két bennszülött, aki volt már Tahiti-Szigetén cs ott megismerkedett az ábécével, kibet^zte a felírást, és megállapította, hogy nagy fekete betűkkel a Tiki névj áll a deszkán. Most már semmi kétségük sem volt afelől, hogy szellemek vannak a zátonyon, hiszen Tiki az ő népük ősapja volt, amint azt náluk minden gyermek tudja. De azután óndobozbon kétszersültet, cigarettán, kakaót, végül pedig dobozban egy pár ócska cipőt sodort feléjük a lagijna vize. Most már megértették, hogy hajótörés történhetett a torlasz keleti oldalán és a fejedelem kiküldte ezt a két csónakot, hogy keressék mjey a hajótörötteket, akiknek tüze messzire világított a szigetről. Társainak unszolására a franciául beszelő bennszülött végül azt is megkérdezte, hogy miért volt a hozzájuk hányódott ládadeszkán »Tiki« felirat. Megmagyaráztuk neki, hogy a járműnek, amellyel idejöttünk, Kon-Tiki a neve s a felszerelés minden darabján is ez olvasható. Uj barátiunk nem tudtak magukhoz térni a bámulattal, hogy a zátonyon fekvő lapos roncs az. a jármű, amin idejöttünk és hogy minden utasa megmenekült a hajótörésből. Nyomban csónakba akartak] ültetni mindnyájunkat, hogy átvig,yenek a faluba. Megköszöntük szívességüket, de visszautasítottuk, mivel olt akartunk maradni, amíg a Kon-Tikit le nem vontatjuk a zátonyról, Megdöbbenve nézegették szegény, sokat szenvedett, lelapult alkotmányt. Hiszen csak nem gondolhattuk komolyan, hogy ezen a szétlapított vázon mégegyszer utazni akarunk. Végül a tolmács határozottan kijelentette, hogy okvetlenül vele kell mennünk, mert a fejedelem szigorúan megparancsolta, hogy ne térjen vissza 'a hajótöröttek nélkül, '20 (Folytatjuk)
