Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-16 / 88. szám
EMBER, POKLOK aki megjárta a POKLÁT Virágba borult iák a gyümölcsösökben, a határban kacarász- va integető fiúk, lányok a vetőgépek mellett, ahogy autónk halad a Belsőnyír 61. számú tanya- ház felé. Élet, pezsgés, tavasz rnindenütt ; . . , . és az említett ház udvarán egy huszonkétesztendős fiatalember bicegve jön felénk. Az embernek összeszorul a szíve, könny szökik a szemébe, aztán megkeményedik az ökle, ha e komoly fiút, Szabados Józsefet nézi. Ugyanolyan vidám volt ő Is még tavaly ilyenkor, még fél évvel ezelőtt is, mint a néhány száz méterrel odább munkálkodó társai, s most rokkantán, a jobb lábát nehezen húzva, lép ki az egyszoba-konyhás kicsi házból. Fiatal élet, de megjárta már e poklok-poklát, értünk, miértünk, ott imbolygott a sír szóién, nem latolgatva, hogy a halál pontot tehet huszonkét esztendejére. Nem, nem az életére gondolt akkor, amikor kockán forgott minden, a mi életünk, jövőnk, hazánk jövője. Proletár-fiú. Tízesztendős volt, amikor szüleit kiemelte a cse- iédsorból a felszabadulás, s ó hittel telve ment neki az életnek; dolgozott, mint segédmunkás Pentelén, majd a Kecskeméti Útfenntartó Vállalatnál. — Mint segédmunkás kereste meg a kenyerét Szabados József, de így is érezte, hogy egyenrangú ember bárkivel, aki hozzá hasonló odaadással építi azt a társadalmat, amelyben a jog azé, aki dolgozik. Érezte, tudta, hogy tia nem is fürdik tejben-vajban, van hazája, hogy ő, a nép egyszerű gyermeke, a jogos tulajdonosa mindannak, ami körülötte épül, gazdagodik. Amikor húszéves korában behívták katonának, a belső karhatalomnál megingathatatlanná szilárdult benne az elhatározás, hogy ha kell, magát nem kímélve védi mindazt, ami tartalmat, értelmet, hitet adott életének. A ranglistán nem vitte semmire, a hat elemijével egyszerű sorkatona maradt, havi 164 forint zsoldért őrködött a proletárdiktatúra hatalma fölött. A csillag nem a gallérján, a szívében ragyogott! Ott ragyogott, amikor október 23-án a Rádióhoz vezényelték, hogy védje ezt a fontos intézményt. Visóngva csapódtak körülötte a gyilkos golyók, hullt reá a téglatörmelék, s ő, a tanyasi fiú, rendíthetetlenül állt a vártán. Holtan bukott le mellette szakaszparancsnoka, óh, jó barátja, az ország másik részéből származó, Jurkovics Béla is, a gyilkosok áldozata lett. Egy könnycseppre sem jutott idő a sírig hű bajtársért; helytállni helyette is, megsokszorozott erővel, elszánással! — ezt érezte Szabados József. Kívül az ellenforradalmárok egyre rohamosó tömegei, s, ő, a már több ha-; tottat, sebesültet számláló tár-; saival együtt eleget tett a parancsnak: a szíve, a felettesei; parancsának. Menteni a sebe-; sülteket, kimenteni az ellensé-; ges gyűrűből, védeni a Rádiót,; ez a feladat. J Nagynehezen kiszabadult az ostromlott épületből; az egész iőváros, az ellenforradalmi bri- gantik, a félrevezetett tömeg ha-' 'ált kiáltottak a fejére, — meg-; szökhetett volna, hazajöhet a; kicsi tanyaházba, de nem, ő visz-; szament a laktanyába, hogy lő-; szert és új parancsokat kérjen.! ...és 26-án délelőtt féltizen-j egykor nyitott tetejű gépkocsin; elindul a Corvin-mozi és a Ki- linán-laktanya felé, az ellenfor-! vadalom tűzfészkébe. Szétron-1 csőit holttestek hevertek szana-1 szét, égett hússzag, hullabűz aj levegőben, rommá omló házak; a járda mellett, és pattog, sü-; vít a golyó elölről, oldalról, há-! túlról, fölülről, mindenünnen, j kézigránátok robbannak, vala- j honnan nehézgéppuskával is lő-j nek, lángok csapnak föl, s ő, a; társaival ott van az autón. Hár-; man már meghaltak, hatan meg-1 .iu,?k ír 1,1 h-rrikettőkor «je-• zi Szabados József is, hogy a lába összekoccan, nem tud ráállni. Még nem tudja, hogy a jobb combcsontját törte el a golyósorozat. Félig eszméletét vesztve hever a hasznavehetetlenné lőtt autó mélyén. Folyik a vére; tombol a harc, átlövik a ballábát is; a kicsi tanyaház révül fel benne, a két öreg szülő, a kishuga, a barátai, a zöldelő mezők, a virágzó fák, s a gondolat: mindennek vége, egy telitalálat és felrobban az autó lőszerkészlete, huszonkét esztendeje után nem marad más, csak az emberi test néhány roncsdarabja, s a Belsőnyír 61. számú házban egy zokogó család. öt óra hosszat fekszik így, a halál csattogó szárnya alatt, félötkor tüzet fog az autó, — s valakik, talán a bajtársai, talán a tömeg névtelen hősei, ajtóra fektetik, kimentik a zsákmányra éhes enyészet lángjaiból, kórházba, a Rókusba viszik. November 12-ig fekszik itt, innen klinikára kerül, december 18-án jöhet haza, mankóval, derékig gipszben; az állomáson szülei várják, akik már elsiratták minden nap, minden éjszakán. Még öt hetet kezelik a kecskeméti kórházban, aztán megmondják neki: jelentkezhet a munkahelyén, kérjen valami könnyebb beosztást. De még nem gyógyult meg, a jobb térde alig hajlik. A Belügyminisztériumban ugyan megígérték neki, hogy külföldi gyógyfürdőbe viszik, de bár április 4-re varta a beutalást, az még mindig késik. Kapott némi segélyt is, s most, hogy e sorokat írom, hallom: a KISZ megyei bizottságának a közbenjárására a Vöröskereszt is össze' állított számára, egy csomagot, a tanács is adott neki pénzt. Nem kér, ö, Szabados József nem kér semmit, pedig de ráférne erre a kicsi házra egyébként is a segítség! A bajtársait emlegeti most is, szerény, nem kérkedik, véletlen hallomásból bukkantunk rá mi is, csak azt szeretné, ha mielőbb felgyógyulhatna és valahol portás, vagy raktáros lehetne. És most rajtunk a sor! Rajtunk, akik a pincék mélyén, védett helyen, ingatag lélekkel megbújtunk, míg ő küzdött értünk; rajtunk a sor, emberek, hogy necsak szívünk minden melegével vegyük körül Szabados Józsefet, de Segítsük anyagilag is, minél jobban, megfizetni úgy sem tudjuk azokat a napokat! Hiszem, akad Kecskeméten nem egy, de több vállalati igazgató is, aki megfelelő állást biztosít neki. Hiszem, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai a munkahelyükön gyűjtenek számára, nem könyör- adományt, hanem a hála forintjait. És nem kétlem, hogy minden becsületes ember ad is Szabados Józsefnek, mert adni kell, hogy lássa: nem hiába vérzett, azért, hogy virágba borulhassanak a fák a gyümölcsösökben, s az üzemekben, a határban, az iskolákban mind vidámabban mehessenek fiataljaink a boldogabb jövendőnek! Tarján István A M AO MU S/GCIAUSTÁ Ml/NtfÄSfcÄRfr BÄCSKISKI/N M6£VE.l t APJA. ' í keddi megjegyzése ficctuásá*. az utcasarkon A minap Kecskemét szivében, a csemegebclt előtt tartott vásárt egy ilyen árus. Az egyik képen ultramarinkék tóban rózsa- színbóbitás hattyú úszkál, a romlotthús-színű égen’vajsárga íelh< pacnija. A másikon a lila legharsányabb árnyalataiban pompázik egy csokréta valami, a harmadik tájképen alaktalan íaször- nyetegek között sárga gilisztáknak látszó sugarak futkároznak szerte, egy, nyilván napot ábrázoló jajvörös palacsintasütőről. S a sok gyanútlan — főleg tanyai, falusi — ember megveszi ezeket a szörnyűségeket! Láttam díszelegni belőlük falusi vendéglők cukrászdák falán is ... A jóízlés szent nevében kérdezem: ki és miféle árusítási engedély szabadította ránk a giccsi'estészet kalandorait?! (gá-ra) Vízügyi gondolatok 40 Földünk lakosságának száma évente kb. millióval növekszik Földünkön jelenleg közel 3 milliárd ember él. A legtöbb ember, közel másfél milliárd, Ázsiában él, 400 millió Európában, 360 millió Amerikában, 210 millió Afrikában és 15 millió az óceániai szigeteken, A három legnagyobb népességű ország: Kína 600 millió lakossal, India 380 millió lakossal és a Szovjetunió közel 220 millió lakossal. A Föld lakoságának száma évente körülbelül 40 millióval növekszik. (Volksstimme.) Délután megszomjazom, veszem hát a polgárát, a mosdókagyló fölé tartom, egy csavarás, ... és fftty, akkorát köp, mint egy bagórágó cigányasszony, de vizet, nem, azt nem ád unciát sem. — Baj van a vízvezetékkel — gondolom. Este, vacsora előtt kezet akarok mosni, de a csap most a kezemet köpi le. — Baj van a kecskeméti vízellátással — gyanítom. Éjfélig írok, lefekvés előtt lx>rot- válkozni akarok, s lemosakodni. — keresztezi szándékom az egesz városi víz- gazdálkodás. És mindez elég gyakori eset, amelyen nem győzök töprengeni. A legbosszantóbb, hogy semmi okosat nem tudok kisütni. Illetve; egyet kitaláltam. Milyen jó lett volna, ha a kecskeméti Vízműveket előbb teremti a jóisten, közvetlenül a világ megkreálása után, s megbízza az égi csapolt kezelésével, vízzel való ellátásával. Elmaradt volna a negyven- napos eső, vele együtt a vízözön, s Noé ősapánk a bárka barkacsoiusir. használt idejét is a részegeskedésnel, szentelhette volna. S nekünk, egykor: hittant tánuló ne bulóknak egy biblir. történettel keveseb bet kellett voln; bebifláznunk, töt: időnk jutott voln; , — mondjuk — arra hogy a helyes víz gazdálkodást • megtanuljuk. Hiába, ha mát odafenn is így ► elszúrták« a dolgot, lehet csodálkozni a szóbanforgó vízügyi intézményen ? A lászlófalvi gazdák kérdik az illetékesektől A töldniuvcsszövet kezetek járási központja annak idején megígérte, hogy 1956. november 0 ü Ü 0 fkmom \/am%scosa 0 0 0 6 földje sem jobb egy szikrával sem, s Iám, mit lehetett belőle csinálni! — Mondok egy példát. Tavaly 1000 forintért íorgattattam meg egy 800 öles darabot. A csemeték közé sárgarépát vetettem. 80 mázsa elsőrendű répát adtam el róla, mázsánként 130 forintért s megmaradt még nálam a jószágnak 24 mázsa selejtes. Ki lehet számítani: megfizett-e kamatostul csak a kötetesnek vetett zöldség a forgatás árát? I* o 1 y á fc bácsi híres kis gazdaságában mindazoknak meg kellene fordulniuk, akik még mindig rozzsal, kukoricával kínozzák a rossz földeket, s soha nem jutnak egyről a kettőre. — Érteni kell a homok nyelvén s megbecsülni — hangoztatja Mihály bácsi. — Jártomban- keltemben láttam, hogy az országban sokfelé a jó búzatermő földeket telepítik be gyümölcscsel s állítom, hogy azok a fák sem különbek, mint az enyémek. Hiszen én sem sajnálom ám a trágyát, pétisói, a permetezőszert és a metszőollót. Teremjenek a fekete földek búzát, kukoricát, — a homokot használjuk ki a szőlővel, gyümölccsel... — A cikk címében azt írtuk, hogy Pólyák Mihály, a homok varázslója. Ezt a varázslatot bárki utána csinálhatja. Nem ördögi mesterség 2—3 aranykoronán homokon tízezreket jövedelmező gazdaságokat teremteni, — csak józan, ésszel élő, szorgalmas embereket kíván. S Pólyák Mihályon kívül sokszáz jómódú, elégedett gazda példája igazolja, hogy érdemes megtanulni a homok igazi nyelvét! G. K. Keresni Kell a párját Pólyák Mihály tanyájának a ja- kabszállási határban. A virágzó gyümölcsfákkal kerített kis gazdaság úgy ékeskedik itt a gyér rozsot nevelő, vagy holdszámra parlagon heverő sivár homok világában, mint szaharai sivatagban a zöld oázis. — Ezt a hat és fél hold birtokot nem adnám oda ugyanennyi jó búzatermő földért — mondja a gazda s igaza van. Hozzáértésével, maga s egész családja szorgalmával aranybányát varázsolt ebből a homokból s az áldozatos munka jutalmát bőven ontják a virágdíszben pompázó fák. l»olyák Mihály a barack szerelmese — és tegyük hozzá: mestere. De gyümölcsösében megtalálhatók a nemes alma- és körtefajták, a birs, köztesként a szamóca, málna. — A gyümölccsel sem szabad egyoldalúan gazdálkodni — mondja s nagyon helyteleníti, hogy újabban mindenki az alma után fut, a barackot, egyebet elhanyagolja. — Két éve 16 forintért adtam el a Rozmaringalmát. A környéken erre mindenki almát ültetett. Pedig nem helyes. Egyrészt nem normális ár a 16 forint, mert akkor a városi dolgozó duplájáért jut hozzá. Másrészt mi lesz itt, hä mindenki csak almát termel? Dunát rekesztünk vele, míg a többi gyümölcsnek hírmondója sem lesz? A barackkal már ugyanis majdnem itt tartunk. Pedig állítom, hogy gyorsabban és kevesebb ráfordítás árán terem, mint barmi más.i* X-rc felépítik es a vásárlók szolgálatába állítják az új üzlet házat. Most április van és csak a falak vannak felhúzva, mert az építkezés az ellenforradalmi események óta teljesen megállt. Lászlófalván nagy szükség lenne erre az üzletre nemcsak azért, hogy jobban kielégítsék a lakosság szükségleteit, hanem azért, hogy a jelenlegi bolt- és kocsma helyiség diiledezőben van. A lászlófalvi gazdák azt kérdik, hogy mikor indul meg újra az építkezés, s mikor adják át a boltot rendeltetésének? nA csodagyermeit“ győz Úgy gondoljuk, minden spori- kedvelőnek a szivét megdobogtatta Bérezik Zoltán, fiatal magyar asztaliteniszezőnk londoni sikere. A Daily Herald című angol lap a legnagyobb elismerés hangján ír a fiatal magyar versenyzőről: »Bérezik Zoltán mindent elsöprő győzelmével helyet kapott a legkimagaslóbb játék- nagyságok sorában.« Más újságok Berciiket az »asztalitenisz csoda?:vermekének - or vezáki liljutoUnnk hát Pólyák bácsi kedves gyümölcséhez. S nem túloz, mert tavaly májusi ültetésű őszibarackjai az idén már termést ígérnek s régi fákról is — bár a fagy csúnya munkát végzett köztük — 40— 50 kilót vár. Csupa virág az 50 darab termő rózsabarck is. Az idei tavaszon nagy munkába fogott Pólyák bácsi. A korábbi fagyok s a tavalyi vizes tavasz nagy rongálást csinált híres gyümölcsösében. Most átrakja, újratelepíti az egészet. A vízvette, alacsonyabb táblán meghagyja az almát, körtét, birset, a barackost pedig dombosabb részre telepíti. 60 cm-es sztali- nyec-íorgatásba el is ültetett már többszáz csemetét: a rózsabarackot 8 méterre, közé 4x4 méterre pedig az őszibarackot. A szaporítóanyagot maga neveli. A csemetésben negyed hold szépen beállt szamó- cása van, amely meglepő jövedelmet ad. Ügy mondja: 8—10 mázsát levesz erről a területről. Ez csak 10 forint átlaggal is 8— 10 000 forint. De sokat árul a palántából is. Meséli, hogy néhány éve 50 öl szamócapalánta árából egy vagon kukoricát vehetett volna s az anyatő még külön termett. Az Eszterbázi korai fajtát termeszti, amit május közepén már piacra visz. iVíeséaéiej. fiával s két kislányával tengersokat dolgozik, de van is látszatja. Szomszédait is állandóan biztatja, serkenti, — néha hasztalan. Éppen a földje mellett van egy darab ugar, «mit a gazdája szerint megszántani sem érdemes. Pólyák bácsi joggal mérgelődik: — micsoda buta emberi Hiszen az
