Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-14 / 87. szám
A „SZABIN NOK" a keejkeinÁii sríttpadúii Sokat vitáztak az utóbbi időben színházaink műsor- politikájáról, a vidéki színház kulturális missziójáról. Arról, hogyan és miért torzult el sokfelé az országban a műsortervezés . nagy megfontolást igénylő, egyáltalán nem könnyű munr kaja. Bizonyára a »Szabin nők« budapesti felújításának közönségsikere, de talán azok a tendenciáié, amelyekre Kende István is rámutatott a Népszabadság egyik számának cikkében, ahol a revizionizmus, és a kultúrpolitika viszonyáról •'írt — szék buzdítgatták a Katona József Színházat arra, hogy Kellér Dezső által kozmetikáit, »poraiból felélesztett« darabot hoz- la ßzinre az ellenforradalmi eseményekkel megzavart évad vé- gefelé. Bizonyos, hogy nem a bohő- zatírás java terméséhez sorolható a »Szabin nők elrablása«, bár bőven adagolt groteszk humorával, fejetetejére állított helyzeteivel kielégítheti a szórakoztatás legelemibb céljait os lehet, hogy kasszasiker lesz. De itt álljunk meg egy pillanatra! Színházunk művészeti vezetése, úgy látszik, mintha az utóbbi időben nem állna eléggé szilárdan a lábán. Erre mutat a műsortervezésnek az ellenforradalmi események utáni bizonytalansága, a sűrűn felbukkanó változtatások a műsortervben. Bizonyos mértékig ezt igazolja a »Szabin nők« műsorra tűzése is. Eredetileg az Ember tragédiája színrehozatala mellett arról volt szó, hogy a színház még egy operettet játszik (valószínűleg a Vígözvegyet) és valami prózai darabot. Szóbakerült a Kaméliás hölgy is és a kecskeméti közönség nagy örömére egy kiváló színésznő, Fogarassy Mária forró sikerét, felejthetetlen alakítását hozta. Megzavarta a műsorvá- lasztáei elképzeléseket a többszörösen meghosszabbított lengyelországi vendégszereplés is. (Bár itt világosan meg kell mondanunk, nagy-nagy örömmel tölt el bennünket színházunk lengyelországi sikere.) Mindezek azonban még mindig nem tették volna indokolttá, hogy u műsorpolitika az esetlegességek, a pillanatnyi elképzelések kátyúiba kerüljön. Véleményünk szerint mind a prózai együttesben, mind az operett részlegben meg van az erű, hogy színvonalasabb alkotásokon mutassák meg rátermettségüket, mint ahogy a Ka- mcliás hölgy is igazolta. A »Szabin nők elrablása«, ez a mesterségesen kőrisruált helyzetekből, rikító fordulatokból összetákolt mű bár közönségsikert hozott, talán mégis várhatott volna arra, hogy egy sikerültebb egész éves műsorterv keleti között — más értékes bemutatók árnyékában színreke- rülheesen. A* első előadás a nem kielégítő próbalehetőségek miatt és nem utolsó sorban több szereposztási tévedés következtében is még nem érett nleg a bemutatóra. Sok a szöglet, lecsiszo- latlan sarok az előadás konstrukcióján. És ezért talán elsősorban a rendező hibáztatható. Nem kovácsolta össze egységes stílusú és a darab adottságainak megfelelő harmóniába a bemutatóra az előadást. Voltak igen jól bemutatkozó szereplők. így Csorba István, aki Rettegi Fridolin színigazgató szerepében legtöbb jelenetében, vérbő humorral telített alakítást nyújtott. Mojzes Mária mint szigorú feleség és kérlelhetetlen anya nem egy jelenetében őszinte tapsot kapott. De az előadás egységes lendületét és csiszolt- ságát mindenképpen számon kell kérnünk. Az egyik alapvető baj onnan adódott, hogy az egyébfratkozz be MEGYEI KÖNYVTÁRBA! Megtalálhatók a világirodalom klasszikusai, olcsó és ifjúsági regények, útleírások, szakkönyvek. — Szeretettel vár a Megyei Könyvtár. 413 ként is kiélezett, tehát színpadi megjelenítés szempontjából amúgy is hatásos fordulatokat, j csúcshelyzeteket túldíszítették. Néhol egészen a triviális meg-: oldások határát súroló, harsogó ; hangú pillanatokkal terhelték j meg. Viszont, ahol a darab lassúbb mederben folydogál és nagy szükség lett volna a vonta- í tottabb rcszek ötletes színészi j játékkal, rendezői instrukciókkal 1 való élénkítése, ez elmaradt. Szalma Sándor Raposa Bogdán : borkereskedő vérmes figurájá- j nak megteremtése közben pél- j dául nem érhetett él teljes ha- i tást, bár játéka túlzásoktól men- j tes volt, mert jeleneteiben az < össze nem hangolt színészi játék - nem emelhette ki darabbeli szerepét, funkcióját. Mojzes Mária, akiről az előbbiekben már em- < .ütést tettünk, majdnem teljesen | egysíkúvá tette a szerepét, nem í használta ki minden lehetőségét. ? Bodó Györgyi Róza cselédlány 1 szerepében valami régi népszín- | műből kölcsönzött figurát pró-1 bál beleerőszakolni a darabba. | Groteszk, pantomimszerű moz-« gása nem illeszkedhetett bele az ' egyébként is eléggé összehango- í lattan együttesbe. Pusztai Ilona; kiforratlan színészi eszközeivel > nem tudott megbirkózni a szere- í pével és Papp Ibolya sem voll« képes teljesértékű alakítást adni j Az idei fürdőruha-modellek, úgy 1 aszik, a kétrészes fürdö- az egyéniségétől teljesen idegen jiuhadivat hanyatlását mutatják. A nyárra tervezett magyar für- szerep en. jdőruhák között a legtöbb az egybeszabott. Ezt mutatta a RuhaJánoky Sándor szerepfelfogása |ipari Tervezőinézet bemutatója is. Képünk az elasztikus anyagok- jóval halványabbá tette az általa »női készült új fürdőruhák közül mutat be ötöt. meg formált figurát, mint kellett | volna. A körülötte harsogó hang- | zavar maga is szürkítette Jáno- [ ky halkabb tónusú játékát. 3 Ugyanez történt Temes Gábor- j ral is és így veszett el az egyéb- ] ként jó adottságokkal játszó Ba-! logh Béla alakítása. i A századforduló idején lejátszódó darabhoz egyéb- < ként sem illő — bár rendkívül dallamos, kitűnő számokból ösz- szeállított — dalbetéteket a ze- j nekar jól intonálta. A Szalma | Sándor által tervezett táncszá-j mali ötletessége (bár itt is volt j egyenetlenség) emelte az előadás * hangulatát. Deák József díszlete jó térhatást mutatott. CKauák Jíafos emlékkiállítása Budapesten, a Csók-Galéria- ban március 30ián nyílt meg a nemrégiben 70. születésnapját ünnepelt Kassák Lajos festményeinek kiállítása. Képünk a 70 éves Kassák Lajost ábrázolja. UEYERMHL : A két rádiós lázas sebességgel dolgozott. Nagy cseppskben perget arcukról a verejték, akárcsak a mienkről, akik az áramfejlesztőt forgattuk. Végre lassan energia jutott a leadó antennájába és Torstein lelkesülten mutatott az árammérő kilendült nyilára, amely a Morse-billentyű nyomásaira lassan mozogni kezdett a skála óralapján. Működik a leadó! Mint a veszekedettek, úgy forgattuk a dinamót. Közben Torstein Ra- rotongát hívta. Senki sem válaszolt. Még egyszer. Ekkor a felvevőkészüléket figyeltük, de Rarotonga nem hallott bennünket. Torstein erre Halt és Frankot hívta Los-Angelesből és a Haditengerészeti Akadémiát Limából, de egyikkel sem talált összeköttetést. Most Torstein a CQ jelt sugározta, amely mindenkinek szól az egész földön, aki a mi speciális hullámhosszunkat fogni tudja. Ennek a hívásnak mégis lett valami eredménye. Egy halk hang minket hívott az éterből. Válaszoltunk, közöltük, hogy egészen jól halljuk őket. Azután az óterbeli hang vette át a szót: — Paul a nevem. Colorádóban lakom. Mi az ön neve és hol él? Szóval amatőrállomást fogtunk. Torstein a Morse-billentyűhöz ült, mi meg az áramfejlesztő fogantyúját forgattuk. — Itt a Kon-Tiki beszél! Partra szálltunk a Csendes-óceán egyik lakatlan szigetén.;. De Paul nem hitte az üzenetet. Azt gondolta, hogy csak a szomszéd utcából ízetlenkedik vele egy lábát lógató másik amatőr és elzárta a készülékét. Mi meg a hajunkat tudtuk volna tépni kétségbeesésünkben. — Partot értünk egy lakatlan szigeten, itt ülünk egészségesen a pálmák alatt a csillagfényes éjszakában, és senki sincs, aki elhinné, amit mondunk! Torelein azonban nem nyugodott; tovább ült a billentyű melletti és szüntelenül sugározta: — Minden rendben! Minden rendben! Minden rendben! Mindenáron meg kellett akadályoznunk, hogy a Csendes-óceánon át meginduljon a mentésünkre irányuló akció! Egyszerre halkan, de érthetően megszólalt a mi vevőnk: — Ha minden rendben van, akkor mit nyugtalankodik? S utána újra elnémult az éter . ; ; Már ugrálni tudtunk volna mérgünkben és kétségbeesésünkben talán leráztuk volna a fákról az összes kókuszdiót, vagy más bolondságot csinálunk, ha egyszer csak Rarotonga és ugyanakkor a jó Hall is fel nem fogta volna üzenetünket. Hall — mint mondta — könnyezett örömében, 117 hogy a LI 2B végre hírt adott magáról. Bennünk is rögtön fölengedett a feszültség. Újra egyedül voltunk a kis sziget zavartalan magányában, és fáradtan, de megkönnyebbült lélekkel nyújtóztunk végig pálmaleveles ágyunkon. A következő napot az általános lustálkodásnak szenteltük és csali élveztük az életet. Némelyek fúrödtek, mások halásztak vagy különös tengeri állatokat gyűjtöttek a szirteken, a legtevékenyebbek pedig a sátor környékét szépíthették. A szigetnek azon a csúcsán, amelyik a Kon-Tiki- re nézett, göröt ástunk az erdőszélen, kibéleltük falevelekkel és beleülte!- lük a Peruból hozott és ütközően kicsírázott kókuszdiót. Mellé koralldara- bokból raktunk halmot, szemben azzal a hellyel, ahol tutajunk! a zátonyra vetődött. A Kon-Tikit az éjszaka folyamán a hullámok még magasabbra tolták a torlaszon. Már szinte egészen a szárazon állott, nagy koralltömbök közé szorulva, fenn a zátony tetején, csak kisebb-nagyobb tócsák voltak körülötte. Miután alapos napfürdőt vettek a meleg homokban, Erik és Herman kijelentették, hogy már ők is újra kifogátalanul érzik magukat és nagyon szeretnének kirándulni a zátony mentén dél felé, remélve, hogy át tudnak jutni az ott fekvő nagyobb szigetre. Nem is annyira a cápáktól, mint inkább az angolnáktól óvtam őket, mire mindegyikük övébe tűzfe macheté- jét. Tudtam, hogy egy igen veszedelmes, mérges harapáséi angolnafajnak éppen az ilyen lagúnák a lakóhelyei; ez az állat hosszú, mérges fogaival könnyen le tudja tépni egy ember lábát. Villámgyorsan támad és rettegésben tartja a bennszülötteket ifi, akik egyébként a cápák közelében is nyugodtan úszkálnak. Két társunk hosszú darabe n gázolva is tudott haladni a torlaszon dél felé, de utána időről-időre mélyebb vizű árkok állták útjukat, amelyeket át kellett úszniok. Minden baj nélkül érték el a nagy szigetet. Éz hosszan, keskenyen húzódott tovább déi felé, a zátony szélárnyékos oldalán, napsütötte homokpartok szegélyezték és szép pálmaerdő díszlett rajta. Erik és Herman végigmentek a sziget legdélibb csúcsáig. A fehér tajtéktól borított korallöv innen tovább folytatódott dél felé, további szigetek irányában. Útjukon egy nagy négyárbócos vitorláshajó roncsaira bukkantak, — melyet valósággal kettészelt a korallszírt. Régi spanyol hajó v©lt, síneket szállított, a zátonyon rozsdás sínek hevertek szanaszét. Visszafelé a sziget másik oldalán jöttek vissza, de emberéletnek nyomát se látták. | Hazafelé vezető útjukon különös halakat láttak feljönni a víz színére. Éppen ki akartak fogni néhányat, mikor hirtelen nem kevesebb, mint nyolc nagy angolna támadt rájuk. Szerencsére a tiszta vízben karán észrevették a veszedelmet és kiugrottak a korallszigetre. A bestiák alattuk ficánkoltak. Mindegyik legalábbis olyan vastag volt, mint egy férfi lábikrája; síkos bőrüket zöld és fekete pettyek borították, mint a mérges kígyókét. Kicsiny fejük, apró, gonosz hüllőszemük volt. Fogaik elérték a harmadfél centiméteres hosszúságot és olyan hegyesek voltak, mint az ár. Herma- nék machetéikkal csapkodták a feléjük nyúló apró fejeket; az egyiknek sikerült is levágni a fejét, egy másikat pedig megsebesítettek. A kiömlő vér egész raj fiatal kékcápát csalt oda, ezek rárohantak az áldozatokra, a fiúk pedig közben át tudtak kapaszkodni egy másik, majd egy harmadik korallszirtre, ahonnan továbbmehettek. 118 (Folytatjuk) ■ i .1
