Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-14 / 87. szám

( Ismerjük meg a KOLBAl-féle

hu kar ieat er messt esi módszert /!

lulipánéknál raeionaíisálnak

in.

így vessünk ...

A területki választásnál a tábla lehetőleg egyenletes legyen. Ha lejtős talajon vetünk, akkor az ikersorok a rétegvonalaknak megfelelően vízszintesen haladjanak. A talaj előkészítés és trágyázás a szokásos módon történik, mint más módszerű vetéseknél.

Holdanként 12—18 kg kukoricát célszerű vetni, ha a terület- egységenként szükséges 14—18 ezer növényt vesszük alapul. Sorosvetőgéppel ikerfolyóméterenként 24—30, fészkesvetés esetén 3—4 magot vetünk

A vetés idejét illetően: hazánk időjárása annyira szeszélyes, hogy pontos dátumot nem tudunk meghatározni Azok a szakemberek cselekszenek helyesen, akik az ország melegebb részein (Duna—Tisza közén, Tiszántúlon és a Dunántúl déli részén) április 12—25 között; míg a hűvösebb részeken (a Dunántúl északi és nyugati részén, valamint az északi megyékben) április 20—30 között elvetik a kukoricát. A kései vetés feltétlenül terméscsökkenéssel jár.

Hazai viszonyaink között a kukorica mélyebb vetése az indokolt, mert a talaj felső 5—6 cm-es része nagyon száraz. Ha sekélyen vetjük, a csíragyökér nem talál elegendő nedvességet, s elpusztul a növény. A szükségesnél mélyebb vetés szintén káros, mert a kukorica befullad. Általában lazább talajokon 8— 10, száraz homokon 10—12 cm között, hidegebb talajokon pedig 6—8 cm mélyen velünk.

A vetés technikája — vázlatos

rajza:

I«

! 40 í 260

i 40

260 í 40

l\ !

í

1

Az ilyen

vetés

esetén a kés

kény sorközök flcultivátorozása nagyobb gondosságot és óvatosságot igényel. A tövek távolsága 20—25 cm, a növényszám holdanként 14—18 000.

■ 50 i 250

II;

Í 50 i

250 150

: i I i i

Ez a megoldás jobban lehetővé teszi a keskeny sorközök kul- tivátorozását. A vetéshez meg- relelő beállítással éo átalakítás- ial alkalmas a 30xl2-es sorvetőgép, a fogatos sorvetőgépek, a I'VD 6-os és a Horog-féle négy- setbevetőgépi

Az első velőgépen négy csorosz- lyát kell hagyni olyan beosztásban, hogy egyezerre két ikersor- párt vethessünk. A gép központjától jobbra és balra 130 cm-re kerülnek a belső csoroszlyák, ezektől 40 cm-re a kerekek felé jobbra és balra a külsők, illetve a II. számú vázlat esetén, 125 cm-re a középponttól egy-egy csoroszlya, majd ezektől 50 cm- re a karekek felé a külső csoroszlyák. A kukorica csak akkor ápolható tökéletesen, ha az ikersorok egyenesen futnak éa a sorközölc szélessége egyforma. Ezt úgy érjük el, ha a vetőgép nyomjelzőjének helyes beállításával pontos nyomon vezetjük a gépet.

Fogatos vetőgépen a csorosz- lyákat úgy helyezzük el, hogy a középtől jobbra és balra 20—20 cm-re kerüljenek. Kisebb típusú vetőgéppel csupán egy ikersor- párt vetünk.

Az ikersoros kukorica vetésére a négyzetbevetőgépek a legalkalmasabbak; Előnye, hogy a vetőelemek átszerelésével & 40—: 45 cm-es tőtávolságot már vetés-: kor biztosítani lehet. Átalakítás» kor a differenciáltengelyen lévő 25 fogú lánckerékre tesszük fel; a láncot, miután az előtéttenge-: lyen lévő 20 fogú lánckereketl 10 fogúra kicseréltük, Ezzel a| 70 cm-es tőtávolság a felére? csökken. Ezzel egyidejűleg a? magtartály fenekében lévő vető-; korongok furatszámát is meg: kell növelni. A magtartályokat: és csoroszlyákat úgy kell felszerelni a gépre, hogy a széles sorközök 260, a keskenyek pedig- 40 cm-esek legyenek. Nincs szüle-: ség drótvezérlésre, hanem ügy,; mint a traktoros sorvetőgéppel,' nyomjelzővel vezetjük a csatla-j kozó sorokat. Ezzel a kevés át-: alakítással a gép első és má-i sodik sebességét alapulvéve, 18- 25 holdat vethetünk naponta. Tudni kell azonban azt, hogy: 4 km-nél több nem lehet a ve-; tógép vontatási sebessége.

A Horog János-féle négyzetbe-; vetőgép szintén átalakítható azi előbbi elgondolások alapján;

(Folytatjuk)

A Szögkiegyenesítő Vállalat központjában nagy volt a vita. A minisztériumbál ukáz jött, hogy 40 százalékkal csökkenteni kell a létszámot. Mi lesz most? Tulipán, a Iwzpont igazgatója összedugta fejét a »nagyokkal«.

—- Sajnos meg kell szüntetni két főosztályt, a jancsiszögfe- jelőt és a patkószegtartósítót. Mi legyen veletek? — kérdezte aggódva a két főosztályvezetőt, Telefántot. meg Csudarit. —. Nem tehettek benneteket az utcára.

— Legjobb lenne, ha a minisztériumnak összeállítanánk egy jelentést, amelyben bizonyítanánk a jancsiszögfejelés nép- gazdasági jelentőségét, egyben azt is, hogy nem megszüntetni kell a főosztályokat, hanem a létszámot emelni szükséges — dörmögte Telefánt sokatmondóén,

— ügy van — szólt Itözbe Csudáid fejlett orr hangon, — Tulipán kartárs, te, mint a vállalat igazgatója, majd bebizonyítod, aláírásoddal igazolod, hogy a két főosztály nélkülözhetetlen, s egyben minden további kellemetlenség elkerülése végett létszám- emelést is kérsz. Nekem úgy is szükségem volna még egy titkárnőre.

Tulipán kartárs összevonta a szemöldökét és megírta a jelentést. A minisztérium azonban nem tágított. Sőt, lejött egy bizottság kivizsgálni az ügyet. A rettenthetetlen küldöttek Tulipán viselt dolgai után kutattak. Sötét arccal járták a szobákat; szemükben rejtelmes fények bujkáltak, majd megettek egy- egy halpaprikást és elmentek.

Egyik nap fényes autó jelent meg a vállalat igazgatójának küszöbe előtt. Kökörcsin főosztályvezető szállt ki a minisztériumból, egy alacsony, kopasz kartárssal. — Kikirics, a vállalat új igazgatója — mulatta be Tulipánnak a lxirtársa.t. A régi igazgatóban elhült a vér, annyi ereje volt még, hogy leroskadt egy karosszékbe és elrebegle: — Hiszen ön a törött virágcserépgyűjtő főosztály vezetője volt, kedves Kikirics kartárs.

— Igen — válaszolt Kikirics helyett Kökörcsin kartárs —, de azt a főosztályt meg kellett szün-t tetni.

— De mi lesz velem? — kér-* dezte Tulipán kétségbeesve.

— Téged végeredményben racionalizálni kellene, mert abszolút dezorganizáltad a létszám- csökkentést. De lásd, mi jó emberek vagyunk, kedves pajtás, egy új igazgatóhelyettesi állást iktattunk be. Mennyi volt eddig a fizetésed? Ja, tudom, háromezer forint. Annyi is marad, az igazgatói fizetést pedig fölemeltük négyezerre. Tudod, nem altattuk, hogy Kikirics Irattársat anyagi veszteség érje.

Tulipán megkönnyebbülten sóhajtott. Telefánt és Csudari pedig most már az új igazgatót ostromolta. — Remélem, nem raksz bennünket az utcára? — kérdezte Kikiricstől, miközben bánatos szemeit annak nyfifh nyakkendőjére függesztette.

— Ugyan, gyerekek, tudom én, mi a dörgés. Létrehozunk két új főosztályt a vállalatnál, egy ellenőrzésit és egy föellenőrsésit. Az egyiknek Telefánt, a másiknak Csudari lesz a vezetője. A minisztériumban is így csináltuk.

— És mi lesz a dolgunk? — kérdezte a két újdonsült főosztályvezető.

— Hát eddig mi volt?

A kérdezettek bizonytalanul takintgettek egymásra: — Nem tudjuk.

Az új igazgató némi töpren- kadés után megnyugtatta őket.

— Lényegében ugyanazt csináljátok majd, mint eddig.

A három fejes a tettvágytól fátyolos szemekkel kutatta a jövő perspektíváit a reprezantatív költségekből vett Helvéciái kadar csillogó tükrében.

*

A kedves olvasó erre bizonyárra azt mondja, hogy ilyen eset nemcsak a Szögkiegyenesítő Vállalatnál történt. Igaza van!

GAZDAG MŰSORRAL 1 JfÜSSl,

a bajai művelődési otthon

színdarabjával

Széna + kukorica -|- ablaküveg — p n y áy j h n r J íj R

C. Koszó István, 20 éves, nőtlen, büntetlen előéletű bócsai lakos a könnyű pénzszerzésre adta fejét, A bócsai tsz kaszálójáról két fordulóval ellopott tíz mázsa szénát, majd több dolgozó paraszt kukorlcagóréját is megdézsmálta, Ilyen lelki felkészültség után nem is csodálkozz tak rajta, hogy ő volt, aki 1956.» november 22-én egy karóval a| tanácsháza összes ablakait be-t verte. C, Koszó Istvánt ezért a* kiskőrösi járásbíróság egyévi! börtönbüntetésre ítélte, *

A bajai József Attila művelődési otthon áprilisban is gondosan összeállított műsorral lép a közönség elé. Április 15-én a művelődési ház színjátszói Harmat Imre-Zerkovitz Béla Aranymadár című operettjét mutatják be. Április 22-én a magyar játékszín Fodor: Érettségi című vígjátékával vendégszerepei. Április 24-én a Liszt Ferenc Zeneiskola növendék-hangversenyt rendez. 29-én a budapesti Petőfi Színház Bánk Pál: Feleség kis

hibával című vendégszerepei.

Egész hónapban folyik a művelődési ház ismeretterjesztő előadássorozata a gyermek mese- délelőttök és mikróbarázdás lemez-estek. Folytatódnak a művelődési ház francia, német, olasz, spanyol nyelvtanfolyamai. Rendszeres munka folyik a csillagász, női kézimunka, fotó, színjátszó, énekkar és zenekari ezak- körökben is.

.OOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOCCKKXJOOOOOOOOOOOOOÖOOOOOOOO •o oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooocoooooooooooooooooooc

Lacikával madarat lehetne fogatni. Persze, ha nemcsak porcelánból volna madár a kecskeméti Állami Áruházban, hanem ott röpködne egy valódi az emeleti elárusító helyen. Szökkenne érte a lajosmizsei Csillik Lackó hatodik osztályos tanuló, mert — új ruhát vesz neki az édesmama

Ahogy teleszívja mellkasát a Laci, s féloldalvást belegyönyörködik a szekrény tükörül is szolgáló üvegajtajába, önkéntelenül is nem őt látom onnan visszapillantani, hanem azt a tizenegy éves kisfiút, aki én voltam — hej-haj, bizony, már negyedszázada. »

Ilyen ünnepies büszkeséggel kakaskodtam én is, ha felutaztunk Pestre és ruhát vett nekem az édesanyám. Illetve, nem egészen így szokott történni.

A harmincas ével« elején mi ha elindultunk a kelenföldi állomásról a Teleki térre (ez volt a szegényemberek »perzsavására-«), előbb egy ostromgyűrűn kellett magunkat keresztül verekednünk. Fordított »hadrendű« csatározás folyt itt, mert bár mi voltunk a kívülről jövők, nem mi támadtunk, hanem minket ostromoltak meg. Kezdődött pedig a küzdelem már a Népszínház

jßaeika új nahát kap

utca elején (ez vezet az említett térre), s általában itt véget is szokott érni, és a következőképpen zajlott le.

— Van valami eladó, ténsasz- szonyom? — lépett hozzánk egy erőszakosan nyájas modorú férfi, édesanyám batyujára pillogatva.

— Dehogy van,

— Brávó, szóval venni akarnak, — s már engem mért végig szaporán, a kopottas ruhámat, aha, e fiúnak vásárolnak itt ma — tessék az üzletbe fáradni, príma öltönyeink vannak.

Én kerültem elsőnek a ruhásboltba, engem agitált a kereskedő felhajtója, mert valószínű észrevette, hogy édesanyámat nehéz csak úgy uk-muk vásárlásra bírni. (Nagy gyakorlata volt drága szülőmnek az ellenállásban, előttem öt gyermekét ruházta fel a szegények módján.)

Odabenn aztán körülvettek hárman is. Dicsérték, hogy milyen szép fiú vagyok, pedig is- tenazatyám (hiúság ide, vagy oda, most már bevallhatom) eléggé csúf kis kölyök voltam. Mire édesanyám szóhoz jutott. •— engem már »megfőztek«. A kereskedő pártjára állottam, s szinte ellenséges szemmel néztem szülőmet, amiért sorra utasítja visz- sza az öltönyöket.

— De ez csak jő lesz ténsasz- szonyom — fejkendője miatt nem lehetett anyám nagysasz- szony —•, mintha csak ráöntöt- ték volna a Pityura.

A ruha jellegzetes szaga, a beszéd, a felszított büszkeségem, az, hogy még utóbb új öltöny nélkül maradok, s az »ugye Pityu, tetszik«, már hadállásba vonultatott engem is édesanyám ellen.

— Rövid az ujja a kabátnak — mondta azonban ő.

—. Á. az nem baj kérem, jobb

is, az ilyen legényke úgyis sokat pancsol, még kirój tozná a kabát ujját.

— Gyerünk fiam! — parancsolta anyám, hiába lobogott a tekintetem.-— Várjon, asszonyom, van itt még, próbáljuk meg ezt kérem- szépen — serénykedett a kereskedő.

S csakugyan, akadt rám való ruha. Szép, jólszabott, anyámnak is tetszett.

— Nyolcvan pengő — mondta a kereskedő.

— Tizennyolcat adok érte.

— Asszonyom, hogy* gondolja;-.: Hatvan pengő,

— Tizennyolc.

Az öltöny visszakerült az akasztójára, engem pedig kézenfogott az édesanyám, vezetett kifelé. Szerettem volna neki megmondani, mit gondol ezekről a derék, jó embex'ekről, akik szépnek neveztek, meg azt is mondták, hogy jó bokszoló lesz majd belőlem, mert hosszú a karom (azóta is legnagyobb átkom a készing vásárlásnál), de nem. anyám hajthatatlan maradt.

A kereskedő utánunk szaladt.

— ötven pengő, de az utolsó

ár.

— Tizennyolc;

Már a második háznál: »Negyven«. — Húsz. — »Harminc.« — Húsz. — »Huszonöt.« — Húsz. — »Asszonyom, ne tegyen tünkre, huszonkettő, de könyörgöm, nekem is annyiban van, higy- gye el;;.«

így kaptam meg huszonkét pengőért a nyolcvanra tartott öltönyt.

S ezt juttatta eszembe Csillik Lacika, ahogy büszkén visszanézett önmagára a szekrény üvegajtajából, a 340 forintos új ruhájában.

Megkérdem az édesanyjától: nem rossz, hogy most nem lehet alkudni? — Jobb így — feleli —, úgy sohase tudta az ember, hogy mikor csapják be.

És a kereskedő, az áruház alkalmazottja. Ismerem, többször beszélgettem már vele. Most nem kell megalázkodnia a vevő előtt könyörögnie, rászednie, nem, emberibb a mostani adásvétel, mint volt annak idején.

Igen, az új ruhát nemcsak a Lackók, Pityuk kapják ma másképp, — »új ruhát« hord a kereskedelem is.

Tarján István