Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-14 / 87. szám
0.1 A KISKUNFÉLEGYHÁZI .MIÉRT termelnek d rágan berendezések ........................................................................: ** GYÁRÁBAN CM «! Kevés azoknak a száma, akik gondolják, hogy az a munkatempó, amely ma divatos az üzemben, még az óv végén nyereségrészesedéshez juttatja a dolgozókat. Miből táplálkozik a keveseknek ez az illúziója? Az 'első negyedévi tetszetős tervteljesítésből. De ne áltassuk magunkat, nézzük meg, mi van e mögött a szám mögött? Két és fél millióval kevesebb termelés cs 25 százalékos termcickenység-csök- kcnés. Vajon, sokáig tartható ez az (állapot? Mi lenne, ha az állam ennek megfelelően drágábban adná a ruhaanyagot, a cipőt, az élelmiszert? A gyár dolgozói zúgolódnának. Hát zúgolódjanak akkor is, amikor drágán termelnek, s olcsón akarnak vásárolni, — de elsősorban önmagukra. Nem kitalált fecsegés a drága termelés. Egy aknatorony 80 000 forinttal kerül többe a gyárnak, mint amennyit kap érte. Nem jobb a helyzet a fúrótornyoknál Darabja 30 000 forinttal többe kerül, mint amennyit a megrendelő küld érte. Sajnos, ez a helyzet a kátránytartálynál is. Ez is 50 000 forinttal drágább, mint ahogy azt eredetileg tervezték. Mi az oka ennek? Meddig lehet ezt így csinálni? A becsületes, józangondolkodású dolgozók között az járja: ha órabérbe dolgozunk, továbbra sem jutunk előbbre. Alábbhagyott a munkatempó, mégis több bért fizetnek kiegy- egy gyártmányra, mint októberben. így akarunk életszínvonalat emelni? Bosszantó, de így van. Kalocsai Sándor kormánybiztos a dolgozók régi kívánságát — az adminisztráció csökkentését ■— nem tudja még megoldani. Nem azért, mert ő nem akarja, hanem azért, mert az egyeztető bizottság sorra rendre visszahelyezi munkahelyükre azokat, akiket racionalizáltak. Hát képviseli-e az ilyen egyeztető bizottság ■—, melyben nem kívánatos elemek is vannak — a fizikai munkások és az ország érdekeit; kevesebb papírt, kevesebb székkoptatót? Nem csoda, ha Kalocsai elvtárs erőfeszítése ellenére nem csökkent, hanem 36 százalékról 48—49 százalékra növekedett az improduktív munkát végzők száma. Ez a helyzet tarthatatlan. Nem vezet máshová, csak az eladósodáshoz^ MIT AKARNAK TENNI? Nem valami rózsás a helyzet a gyárban Kalocsai Sándor kormánybiztos még sem esik kétségbe, sőt optimista w szemmel nézi az eseményeket, s bízik a dolgozókban. Mit akarnak csinálni? Munkatársaival egyetemben rövidesen kialakítják a gyártmánycsaládokat és a lehetőségekhez mérten biztosítják a sorozatgyártást, mely a gazdaságos termelés egyik előfeltétele. Megszüntetik az órabérben való sétálgatást, a mesélgetést és bevezetik azt az igazságos teljesítménybérezést, hogy mindenki annyi pénzt kapjon, amennyiért megdolgozik. Átszervezi az adminisztrációs munkát végző ■ dolgozók munkaköreit is és csökkenteni fogja az improduktív dolgozók létszámát. Ezenkívül értékesítik azokat az anyagféleségeket, amelyekre nincs szüksége a gyárnak, s így a felvett hiteleket vissza tudják fizetni. Ezenkívül még sok egyéb intézkedés lát napvilágot. De ez még mindig csak az első lépés. A feladatokkal a kormánybiztos egymaga nem tud megbirkózni. A gazdaságos termelés ügye csak akkor lesz valósággá, ha az üzem egész kollektívája tudásának legjavával • belekapcsolódik ebbe a munkába. ■gaz, a második negyedév végére sem érik el még a tavalyi harmadik negyedéves termelési szintet, de megközelítik. Ez egy lépés ahhoz, hogy a gyár dolgozói ne élősködjenek más gyárak nyereségrészesedéséből. Ha mindez mevalósul, a harmadik negyedévben már nekik is megadatik az a lehetőség, hogy saját .lábukon járjanak. r Qljvu a leqjő hiúik között Fiatal kislány Batka Etel. Arról ismerik a Kinizsi Konzervgyárban, hogy igen szorgalmas és ügyes. Nem ok nélkül kapta meg régebben a szakma kiváló dolgozója címet. Jelenleg is teljesítménybérben dolgozik a szárítóüzemben és híven önmagához, ma sem adja alább, mint régebben — 175 százalék — és így méltó a »Szakma kiváló dolgozóija címre. Ünnepélyes hangulatban zajlott le az első Katona József emlékest Az idén a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének József Attila könyvtára emlékezett meg először ünnepélyes keretek között a nagy drámaíró. Katona József halálának 127. évfordulójáról. Az irodalmi est a forró ünneplés légkörében zajlott le. Csaknem kétszáz lelkes kecskeméti diák és értelmiségi vett részt az esten és hallgatta végig feszült figyelemmel dr. Orosz László irodalomtanár szép és értékes előadását. Maga az egyedüli a pártszervezet tagjai közül, aki rendszeresen, minden hónapban meglátogat — mondja a betegen fekvő Konoród József népbíró, Ceffer Lajos pártbizalminakj Fullad, nehezen lélegzik, Néhány másodpercig pihen, azután újra beszélni kezd, — Ki sem tudom mondani, milyen jó érzés betegen is tapasztalni, hogy a párt, amelynek éveken keresztül harcosa és katonája voltam, legalább ezen az egy emberen keresztül tartja velem a kapcsolatot. Minden hónapban megkapom a pártbélye- get, tájékozódom az eseményekről és a pártszervezet munkájáról. — A pártszervezetbe nem tudok bejárni, de szívvel-lélekkel ott vagyok az elvtársak között. Egy évvel ezelőtt izületi gyulladás után maradt vissza ez a szívgyengeség. Az ilyen tavaszi Időszak és a lakás egészségtelen levegője kedvezőtlen a betegségemre. Most re;. , abbul érzem magam A HOSSZÚ ÉPÜLET — amiből Konoródél. egys soba-konyhás részt laknak — valamikor cse- iédháznak készült. Konoród Jó- rsef egyszerű parasztember volt. A múlt rendszerben magasabb iskolát nem végezhetett, bár tanulni mindig szei-etett. A párt felhívására még az első időben latOénpR jggpcl-.'i. — cißdJt termelőszövetkezetbe; Elnöknek választották. Azután a párt elküldte iskolára. Szorgalmasan tanult, azután járásbíró lett, — vagy ahogy itten ismerősei nevezik — népbíró. Három éven keresztül kerékpárral járt be Kecelről Kiskőrösre hivatalába. Egyszer megunta a sok kerékpározást és ideiglenesen beköltözött ebbe a helyiségbe. Azután jött a betegség. Nem tudott lakás után járni. Reményét azonban nem adta fel, hiszi, hogy egyszer betegen is megfelelő lakáshoz juthat. A PÁRTBIZALMI megértőén hallgatja Konoród elvtárs problémáit. ígéri, elviszi a hírt, továbbítja a kérelmet az illetékesekhez. MÉG MARASZTALNAK bennünket, de sok a dolgunk, tovább kell meni. Gyógyulást kívánunk a betegnek, majd később a pártbizalmi lakásán folytatjuk a beszélgetést. — Három hónapja választottak meg bizalminak — kezdi Ceffer elvtárs. Szívesen, örömmel végzem ezt a munkát. A csoportomba tartozókat rendszeresen felkeresem. Megállapításom szerint mindenütt örömmel fogadnak. A látogatások során rendszerint hosszasan beszélgetek az emberekkel, ismerkedem problémáikkal. Arra törekszem, hogy ennek a kis kollektívának minden tagja összeforrjon. Csak akkor tudunk megfelelő eredményt elérni a pártmunkában, ha a szervezet minden tagja egységbe tömörül és egyakarattal végzi munkáját, ÉS A PÁRTCSOPORT tagjai ismerik-e Ceffer elvtársat? — Itt születtem Kiskőrösön. Ügy gondolom, ismernek. Két évig cselédeskedtem, azután szabó mesterséget tanultam. Amíg segéd lettem, négy évig inaskod- tam. Abba az időben az inasok munkaideje nem úgy nézett ki, mint ma, hanem reggeltől késő éjszakáig, gyakran éjfélig dolgoztattak a mesterek. Hét évvel ezelőtt kerültem a postára. A vezetékes rádiók működését irányítom és újak beszerelésével foglalkozom. Jelenleg 557 hangszóró van felszerelve a községben. Ha szabadidőm van, azt a párt erősítése érdekében használom fel. Pártmunkát végzek. Tagja vagyok a munkásőrségnek is. A PÁRTVEZETÖSÉG milyen segítséget ad a bizalmiak munkájához? — kérdezem. — Minden hónapban pártbizalmi értekezleten veszünk részt. Legutóbb Rápolti Gyula vezetőségi tag tájékoztatott bennünket Kártya9 bank* és a fiatalok A „bankos" és ami mögötte van em a dohányzóasztal mellett történt, ahol kártyázni szokás, hanem a város peremén, a máriavárosi állomás melletti téren, ahol a szovjet baraklakások is vannak. A tavasziassá vált időben a zsengén sarjadó -fűre 10—16 év közötti, nem éppen jól öltözött fiúk telepedtek le. Körbeültek egy agyonhasznált sapkát és »zsu- gáztak«, öten voltak, mögöttük hat néző kibieelt. Pénzre játszottak. Hogy honnan vették? Állítom, hogy nem becsületes úton jutottak hozzá. Talán édesanyjuk éppen kenyér- vásárlás közben vette észre, hogy a két kilóra való 6 forintból három hiányzik. Hazardíroztak a fiúk, hogy ezt tehessék, csaltak, loptak. Meglopták a szüleiket és megcsalták egymást. Nevüket nem tudtam feljegyezni, mert »alvilági« neveken szólították egymást. »Csórikám, üssél már, mi az, talán rossz zsugát kaptál7« — Hapsikám, add már ide, még besokalsz. — Beszélgetésüket elég sűrűn fűszerezték olyan szavakkal, melyek hallatára az édesanyák bizonyára elkomolyodtak volna. Egy-egy jó bemondás után nagy röhej tört ki, ami jó alkalom volt a »bankosnak«, hogy egy »tízest« odacsaljon a »disznója« mellé, s így mindenkit befogott. Nem nyerés, hanem bukás lett ennek a körnek a vége is. Ilyen kört sokat osztott a »bankos« ezen a délutánon. Már jó ideje néztem a kártyapartit, s Itözben gondolataimmal vitáztam, hogyan hívjam fel egy- egy csalásra a legények figyelmét. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy egy vézna, szőke fiú már minden pénzét elvesztette és a többiek szidalmakkal marják ki a bandából. A hangadó ebben is a »bankos« volt. Nemsokára így járt még két fiú. Kifosztották őket az utolsó fillérig. Egy 15 év körüli fiú könyörgésre fogta a dolgot: »Legalább két kört engedjetek játszani, biztosan nyerek.« A »bankos« erre nem volt hajlandó, hanem felugrott és leakasztott neki egű csattanós pofont. Az futni kezdett, emez pedig utána kiabálta: — Máskor több pénzt lopjál anyád bugyellárisából, ha nyerni akarsz. Akkor újra beveszünk a bandába. Ezzel a játéknak vége lett és a két kártyapecér összekapaszkodva elindult a város felé. Útközben elosztották a nyereséget, amit a három kifosztott fiútól csaltak el. Sokáig gondolkoztam a látottakon. Bizony többet kellene törődnünk az ifjúsággal. Nekünk, felnőtteknek kellene megakadályozni, hogy az aszfaltbetyárok és kártyapecérek ne csavarják el az egyébként rendes, becsületes fiatalok fejét. A szülőknek kellene megakadályozni, hogy gyermekeik az ilyen úgynevezett »galerikba« bekerüljenek, mert itt csak cinikus viselkedést, vagány- kodást és a szülők iránti tiszteletlenséget tanulhatják. Ezek viszik a romlás útjára a fiatalokat. Természetesen, egész társadalmunk felelős az ifjúság neveléséért. Ezért a város vezetői és az ifjúsági szövetségek is nagyobb gondot fordíthatnának arra, hogy az ifjúsági szervezetek olyan otthonoldal váljanak a fiatalok számára, ahol nevelőhatású játékokkal tölthetnék el szabadidejüket, s nem az utca nevelné a jelenleg még odaszorult fiúkat. iiuiiHiiiiitiniiiaMiiniHiiiiitiaiiiiiuiiifflmmiiffliiiiyimnuniüHfflmfflnmiiBmnimnmnBwmnfimqffimTipimiflminig M ÉRDEKESSÉGEK a tudomány és technika világából ■ Lelőtte önmagát egy amerikai repülőgép Az Egyesült Államokban egy léglökéses vadászgép lőgyakorla- ton vett részt. A gyakorlat alatt kb. 1400 km-es óránkénti sebességgel haladva ferde zuhanó repülésbe lendült, miközben géppuskájából négy másodpercig tartó sorozatot adott le. A sebességet nem csökkentve merede- kebbre vette bukószögét, s tovább repült a lövés irányában. a feladatokról, Kielégítőnek tartottam. HOGYAN LEHETNE a pártcsoport munkáját tovább javítani? Véleménye szerint, helyes lenne-e a pártcsoport tagjait havonta egy-egy elvtárs lakásán összehívni? — AZ ÚJSÁGBÓL olvastam a pártsejtek kiépítésére vonatkozó javaslatról. A gondolatot helyesnek tartom. Szerintem a pártsejtekhez hasonlóan lehetne működtetni a falusi pártcsopor- tokat is. A csoport tagjainak havonta rendezendő összejövetelein, hogy úgy mondjam, baráti beszélgetésein, kötetlenebb vita alakulhatna ki, mint a taggyűléseken. Az én pártcsoportomba különböző foglalkozású és képzettségű elvtársak vannak. Például Vörös Ferenc elvtárs vasboltvezető, Sütő István termelőszövetkezeti elnök. Ezek az elvtársak maguk munkaterületén gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek. A havonta rendezett ösz- szejöveteleken nagy lehetőség nyílna az egymástól való tanulásra. — JAVASOLNI FOGOM a pártvezetőségnek, hogy támogassa a pártcsoportösszejövetelek megindítását. A pártszervezet munkáját, a tömegek között végzett munkát a jövőben nagyobb mértékben lehetne a jól működő pártcsoportokra építeni — fejezte be Ceffer elvtárs. N. Ja A géppuska csövét elhagyó lövedékek ismeretlen okok miatt hamar lefékeződték és így a sorozatot leadó repülőgép beleszaladt saját lövéssorozatának szórásába, s három találat érte. Ezért a gépnek kényszerleszállást kellett végrehajtania, s ennek során a pilóta súlyosan megsérült. Bár nem valószínű, hogy ilyen eset megismétlődik, mégis a pilóták parancsot kaptak arra, hogy lőgyakorlaton csökkentsék a gép sebességét, vagy hasonló esetben oldalra térjenek ki a lövés irányából. A világ leghosszabb alagút) a Az a tizenkét hágó, amely Olaszországot Franciaországgal és Svájccal az Alpeseken át ösz- szeköti, oly magas fekvésű, hogy alapjában véve csak májustól októberig használható biztonsággal. így azután az egyre növekvő autóforgalom télen csak nehezen, nagy kerülővel bonyolítható le Franciaország és Olaszország között. Ezért már régebben felvetődött az a gondolat, hogy a Mont Blanc alatt alagutat kell építeni. Miután az olasz parlament már 1955-ben törvényben biztosította az alagút építéséhez szükséges, Olaszországra eső költségeket, ez év januárjában a francia parlament is megszavazta a Mont Blanc 4810 méteres csúcsa alá tervezett 11.900 méter hosszú és 8 méter széles közúti alagút építését. A tervezett alagút Franciaország, Olaszország és Svájc határainak találkozása közelében rövidíti meg az utat. Az alagút bejárta Chamonix francia magaslati üdülőhelynél kezdődik, 1200 méter magasságban és Ent- reves olasz falu közelében, 1380 méter magasságban végződik; Az építéshez mintegy 5000 építőipari munkás lát hozzá még ebben az évben és a tervek szerint már 1960-ban be is fejezik az alagút építései
