Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-13 / 86. szám

Egészségünk védelmében

A szokásos havi (s rendkívüli esetekben gyakrabban Is ösz- ezehívható) értekezletre jöttek össze Kecskemét Városi Tanácsának egészségügyi osztályán a körzeti, üzemi és az iskolaorvosok. hogy megbeszéljék a közegészség védelmének íeladatait.

Dr. Somogyi Lajos, az osztály vezetőjének beszámolója után az elmúlt esztendő bakteriológiai vizsgálatainak az eredményeit ilr. Szénái Jenő ismertette. A különböző üzletekben árusított élelmiszereken naponta végzett vizsgálatok alapján elkészített statisztika szerint 1956-ban a lej 58. a tejfel 75, a vaj 100, a kenyér 100, a cukor 75, a felvágott 50, a csemegekolbásznak pedig 50 százalékán találtak szeny- nyező baktériumokat. Ugyanakkor a piacon »megmintázott« tej T> százaléka volt lefölözött és vizezett a vegyi vizsgálat szerint. (Hz egyébként javulást mutat az azelőtti esztendők 50 százalékos átlagához képest.)

K nagymértékű szennyeződés oka az üzletek nem megfelelő tisztasága, a gyakori kézmosás elhanyagolása, vagy például az, hogy sokhelyütt ugyanaz az eladó kezeli a pénzt is, aki az árut íogdossa. Mindez pedig azt eredményezheti, hogy a szennyező ■baktériumokkal együtt ,kórokozó csírák is a szervezetbe juthatnak.

Or. Varsányi Mátyás, az 1956. évi oltások eredményeiről számolt be. Az utóbbi hat esztendőben évente 11 féle oltást. végeztek, s e téren javulás észlelhető. Míg például 1954-ben a tanulók 82. addig 1956-ban már 90 százalékát oltották be himlő ellen. A tüdőbaj elleni BCG-oltás végrehajtását azonban az ellenforradalmi események hátráltatták. a város közegészségügyi szervei nem kaptak elegendő oltóanyagot.

Szó volt arról is, hogy az SZTK-ban végzett őszi himlőolásokra sokan panaszkodtak. Kétségtelen, az oltótűk mintegy 10 százaléka nem volt megfelelő, másrészt, az anyák nem egy esetben a szomszédasszonyok ja- vaskodása szerint »gyógykezelték« beoltott gyermeküket (pókhálót, stb.-t raktak a gyulladásos

karcolásra), ahelyett, hogy orvoshoz fordultak volna.

A most kezdődő tömeges oltásokra fokozottabb gonddal készülnek fel orvosaink, de munkájuk sikeréhez az is szükséges, hogy ne gátoljak, hanem segítsék őket a szülők. Segítsék azzal, hogy hívják fel az oltáshoz meglehetősen kevés idővel rendelkező orvos figyelmét a gyermekük esetleges betegségére (ekcéma, stb.), ne tolongjanak, viselkedjenek fegyelmezetten.

Ami pedig az élelmiszerüzletek tisztaságát, az élelmiszerek kezelését illeti, nem lehet meggyőzőbb parancs orvosaink egészségügyi utasításainak a követésére, mint a bakteriológiai vizsgálat közölt eredményeinek elképesztő volta! T. I.

További jóegészséget K atona bácsi

A NAPOKBAN egy kis cikkecske jelent meg lapunkban arról a megható ünnepségről, amely a KIOSZ megyei helyisegében zajlóit le az idős kisiparosok tiszteletére. Ezek az emberek már ötven éve forgatják kezükben a szerszámot és éppen az öt évtizedes jubileum alkalmával rendezték ezt a kis megemlékezést.

A kis cikkben felsoroltuk néhány lisztes mester nevét, akik betegség miatt nem tudtak megjelenni. A felsoroltak közé keveredett Katona Kálmán kecskeméti asztalos mester neve is. As ördög tudja hogy, de közéje keveredett.

Pedig Katona Kálmán bácsi olyan egészséges, mint a makk.

Be is jött a szerkesztőségbe és megmutatta magát életnagyságban, bizonygatva, hogy az öreg ember nem vén ember

— Nincs énnekem semmi bajom kérem — mondogatta — ne tessenek már ilyent csinálni. A szomszédok kétségbeesve kérdezték, hogy mi bajom van, mikor elolvasták a cikket. A kuncsaftok is megijedtek.

Az őszhajú, vidámszemű Katona bácsi még hozzátette: — Ne tessenek már kérem rontani az üzletet.

Eszünk ágában sincs ilyesmi, kedves Katona bácsi. Sót, örülünk neki, hogy egészséges. Kívánjuk, hogy még sok évig dolgozzon a kuncsaftjainak, erőben, egészségben.'

♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

M ÉRDEKESSÉGEK Mg Menlöcsónak — üvegbal ún hősi

borot cakésxü lé k

Csehszlovákiában mar hosz szabb ideje üvegből készítik a mentőcsónakokat. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az üvegcsónakok sok szempontból előnyösebbek az eddigi fa-, illetve bádogcsónakoknál. Az üvegcsónak súlya mindössze 240 kilogram, vagyis egynegyede a bádogcsónak súlyának, ezenkívül 2000 kilogram súlyú szállítmány továbbítására is alkalmas. Rendkívül könnyen siklik a vizen, tartósabb és olcsóbb, mint az eddigi csónakok. Legnagyobb előnye, hogy nem merül a víz alá.

(A Ceskoslovensky Svet-ből)

Világszerte hízás készülődés előzi meg a Moszkvában meg* $ rendezendő világifjúsági találkozót, A találkozón a japán ifjúság } küldöttei is részt vesznek. Többek között ezt a gyönyörű pillangő♦ táneot is bemutatja balettcsoportjuk.

♦

Embercsempészek feleli ítélkeztek

Svájcban a közelmúltban új-j típusú borotvakészüléket állí-1 tottak elő. A ' készüléket nem ] villanymotor, hanem miniatűr I viziturbina hajtja azáltal, hogy I a készüléket a vízcsaphoz kap- i csői jók. Az új típusú borotváké- j szüléket rendkívül könnyű önt- j vényekből és plasztik-anyagok- 1 ból állítják elő, úgyhogy sem ] súlyban, sem terjedelemben nem j nagyobb, mint az eddigi villany- j borotvakészletek, ezzel szemben | ára jóval alacsonyabb. ;

riús János katymári lakost öthónapi börtönre, Balogh Imre katymári lakost négyhónapi börtönbüntetésre, Epres! András, szintén katymári lakost pedig háromhavi börtönbüntetésre ítélte, mivel nevezettek négy, a a országból disszidálni akaró személyt a következő módon a határig segítettek: Máriás János Bajáról Kalymárra vitte őket 500 forintért Balogh Imre innen Madarasra szállította, ahol a disszidáléknik Epresi András mutatta a magyar-jugoszláv halár tele vezető utat.

Ill VI KIM,III.:

mán

A tutajroncsról a partra hoztuk a víztől súlyos vitorlát és kifeszitet- tük két nagy pálmatörzs közé, a lagúnára néző kis tisztásra. A vitorla másik két sarkát bambuszrudakkal támasztottuk alá. A dúsan virágzó bokrok sűrűje leszorította a vitorla széleit, úgyhogy a sátornak teteje és három fala volt, elől pedig pompás kilátás nyílt f lagúna kék vizére. Orrunk megtelt a szédítő virágillattal. Élvezet vált benne pihenni. Boldogan mosolygó arccal sürgölődtünk. A talajból kiálló ágas-bogas korall- üarubokat letérdeltük, a homokot elegyengettük és fekhelynek friss palma- leveleket hordtunk halomra. Még alig alkonyodon, maris elkészültünk mindennel és az első álmunkat a jó öreg Kon-Tiki szakállas ábrázata őrizte. Mellét már nem dagasztotta a hátulról jövő keleti szél. Mozdulatlanul, hátaníekve nézte Polinézia egének szikrázó csillagait.

A közeli bokrokra teregettük a még víztől csepegő zászlókat es a hálózsákokat, a homokon meg szétraktuk felszerelésünk átnedvesedett darabjait. A verőfényes szigeten másnapra már teljesen száraz volt mindenünk. A két rádiós is abbahagyta a munkát és a napra bízta, hogy szárítsa ki másnapra a készülék belsejét. Mikor lefekvés előtt összeszedtük es kifordítottuk a hálózsákokat, azon vetélkedtünk, hogy l;ié a szárazabb. Bengt nyert, mert az övé már nem cuppogott, ha megfordult benne. Milyen mennyei élvezet volt gondtalanul aludni!

Másnap már hajnalban felébredtünk. A vitorla alacsonyra ereszkedett felettünk és telegyűli kristálytiszta esővízzel. Bengt gondjaiba vette ezt a kincset, majd lebandukolt a lagúnához és reggelihez partra rántott néhány különös halat, amelyeket előzőleg a homokpart csatornáiba csalogatott.

Herman az éjjel erős fájdalmat érzett a nyakán, meg a hátában, ahol a Limából való indulás előtt megsérült, Eriknek pedig kiújult egy régi nyilallása. Különben azonban néhány karcolás és horzsolás árán, csodálatos szerencsével asztuk meg a tegnapi veszedelmes hajótörést, csak Bengt kapott egy jókora ütést a homlokára a rázuhanó árboctól, úgyhogy könnyű agyrázkódást szenvedett. Jómagam igazán különös látváim! nyújtottam a karomon és lábamon éktelenkedő kék foltokkal, a komi súrlódásának nyomaival.

Egyikünk sem volt azonban annyira legyöngülve, hogy ne csábította volna a lagúna csillogó, tiszta vize egy elevenítő úszásra reggeli előtt. A reggeli szellő fodrosra hullumositotta a messzenyüló hatalmas medence . kék vizét. Szemünk alig tudta kivenni annak a ködös, kék szigetbornak a körvonalát, amely a túlsó oldalon az atoll görbületét jelezte. Itt u szige115

tele szélárnyékában a passzátszél enyhe szellővé szelídült; és sejtelmesen susogott a pálmalevelek közt, a laguna pedig olyan sima volt, mint a tükör és bűbájosán verte vissza a bárányfelhős ég, megj a zöld lombok szépségét. A keserű sosvíz olyan tiszta, átlátszó volt, rpint a kristály, úgyhogy úszás közben egyre kapkodtuk lábunkat, hogy meg ne sebezzék a közelinek látszó élénkszínű koraitok — pedig hát, amint megmértük, több, mint három méternyi melységben voltuk alattunk. A vízben változatosnál változatosabb halak serege nyúzsgött. Csodálatos, cseppet sem unalmas világ volt ez.

A víz kellemes hűvössége felfrissített, a levegő pedig száraz és jól- esően meleg volt a napsütéstől. De aznapra csakhamar véget kellett vetnünk a fürdőzésnek. Tudtuk: ha a nap folyamán nem jelentkezünk, akkor rarotongai barátunk vészhírekkel árasztja el a világéit.

A tekercsek és rádióalkatrészek koralldarabokra fektetve száradtak, a trópusi napon. Torstein és Knut szorgalmasan, drótozott) kapcsolt, forrasztott. De eltelt az egész nap s a hangulat egyre idegesebbé vált. Mi, többiek is abbahagytunk minden munkát cs a két rádiós körül tenfereg- tünk, hátha segíteni tudunk valamiben. Este tíz óráig okvetlenül eleijeit Kellett adnunk magunkról! Akkor lelik le a harminchatórás határidő cs a rarotongai rádiós repülőgépet és mentpexpediciót log kérni számunkra.

Dél régen elmúlt, sőt a délután is. A nap már leáldozóban volt. Csak engedne valami haladékot rarotongai barátunk! Hét óra, nyolc... kilenc... Az izgalom tetőfokára ért. A leadónk még mindig élettelen Ivóit, de a vevőkészülék már éledezni kezdett és távoli zenét juttatott fülünkbe —, de nem az amatőrök hullámhosszán. Az még mindig nem jelentkezett; talán az egyik tekercs belseje nem száradt ki egészen. A leadóállomás pedig hallgatott, mint a sír. Rövidzárlat és szikrák mindenütt.

Egy óránk sem volt már hátra. Semmire se mentünk. A fiuk otthagyták u rendes leadókészüléket és egy kis készülékkel próbálkoztak, amely még a háború idejéből való volt. Napközben is kísérleteztek már vele, de hiába. Most újra kipróbálták, hátha szárazabb már. A szárazelemeink teljesen tönkrementek és kis kézi áramfejlesztővel bajlódtunk, De nehezen Járt és így négyen, akik nem értettünk a rádíószereléshez, naphosszat felváltva forgattuk az átkozott szerszámot.

Már végéhez közeledett a harminchatodik óra. Emlékszejm, egyikünk suttogva mondta maga elé:

— »Még hét perc .,. még üt perc ...«

Aztán már senki sem nézett az órájára, többet. A leadó némább volt, mint valaha, de a felvevőnk mar ott sercegett az illetékes hullámhossz táján. Egyszerre ráhibázott rarotongai barátunk frekvenciájára; tisztán hallhattuk, hogy lázas érintkezésben van Tahiti rádióállomásával. ■Csakhamar elcsíptük az üzenet loszlányát:

— ...Néni! Samoán ezidőszerini nincs repülőgép! Biztosra veszem.-.;

A további szavak elvesztek. Szinte magunkon kívül voltunk. Mire készülnek ezek odakint? Már kiküldték vajon a repülőgépet ua a mentő- expedíciót ? Semmi kétség, hogy u mj sorsunkra vonatkozó hírek már minden irányba szétmentek!

HU

(Folytatjuk)

A bácsalmási járásbíróság büntelőtanácsa tiltott határátlépés előmozdításának büntette miatt Bozóki József, mélykúti lakost háromhónapi börtönbüntetésre ítélte, mert nevezett Dévai Mihály és felesége, debreceni lakosokat Mélvkútról Ke- lebia felé szállította lovaskocsiján. ahol azok engedély nélkül át akarták lépni a magyar-jugoszláv határt.

A járásbíróság ugyancsak embercsempészés büntette miatt hozott ítéletet Máriás János, Balogh Imre és Epresi András ügyében. A büntetőtanács Má-