Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-12 / 85. szám
Új HA NGO Ka MÉK taggyűlésén ) * Mlírt nein vettek fel három vezetőt ? Pénteki Jobb későn, mint soha, jelszóval ültek össze a MÉK (volt MEZÖKER) kommunistái, hogy ' égre megalakítsák a vállalat MSZMP alapszervezetét. Kevesen voltak, de már hónapok óta várták ezt az órát. Várták és sürgették november óta. Sürgették, mert tudták, hogy eredményes munkát végezni az ellenforradalom okozta gazdasági és ideológiai veszteségeket pótolni csak a párt soraiban, a párt erejével képesek. Miért csak most került sor niégte az alakuló taggyűlésre? Miért vannak csak 14-en a MÉK kommunistái? Ezekre a miértekre adott választ a taggyűlés. Ezek. a miértek keserűen hangzottak cl az elvtársak szájából. Azért, mert a vállalat vezetői, igazgatója, főosztály- és osztályvezetői megalkuvó magatartásukkal, ingadozásukkal akadályozták a pártszervezet megalakulását. »Majd meglátjuk mi lesz! Ráérünk még« megnyilvánulásaik hátráltatták, visszavetették annak a két-három elv társnak munkáját is, akik az ilyen álláspontok, megnyilvánulások ellenére igyekeztek a párt- szervezetet létrehozni. Jogosuk voltak-e a tagggyűlés kritikái? Igen! Kiknek a bizalmából lettek ezek az elvtársak a vállalat vezetői? A párt, a munkásosztály bizalmából! Jogos volt a taggyűlés egyhangú határozata. Azoknak, akik csak addig haladnak a párttal, »wwwwwwwmwtHHmmuwwMW I míg az út felfelé vezet, nincs helye a párt soraiban. Határozott, harcos volt a taggyűlés. Sok szó esett a hibákról, az ellenforradalomról, a feladatokról, a proletárdiktatúráról. Egyöntetű volt az álláspont, hogy a vállalaton belül még fennálló hibák kijavításában a párttagságnak alaposan ki kell vennie a részét. Hosszú volt a taggyűlés, de szívesen volt ott mindenki, senki sem sietett, mert tudták a jelenlévők, hogy saját sorsuk felett döntenek, saját jövőjüket építik. Várják a soraik közé azo-; kát az áldozatkész, öntudatos elvtársakat, akik nem riadnak meg a nehézségektől és meg vannak győződve ügyünk igazsága-; ról. Csonka Kálmánj i Jég yseteink HÍREK LADÄNYBENE község MSZMP szervezetében a kommunisták taggyűlésen tárgyalták a pártszervezet előtt álló legfontosabb feladatokat. A pártszervezet elnökének beszámolója tájékoztatta u jelenlévőket az. előző taggyűlés határozatainak végrehajtásáról. Ismertette a párttagsággal az iskola nevelőtestületével való megbeszélés eredményeit. A jelenlévő pedagógusok többsége elmondotta, hogy a párt politikájának megfelelően az igaz hazafiság szellemében és a szocialista haza szolgálatára nevelik a gyermekeket. A beszámoló foglalkozott azzal, hogy az elmúlt időszakban ff pártszervezet segítséget nyújtott az EPOSZ megalakulásához, amelynek elnökévé Hábencius László fiatal kommunistát választották. A taggyűlés határozatot fogadott el, hogy lépéseket tesznek a párthelyiség félbemaradt építkezésének mielőbbi folytatása ér-; dekében. KUNBARACS községben még december elején nyolc taggal alakult meg az MSZMP alapszervezet. A pártszervezetben azóta; rendszeres pártélet folyik. Pártnapokat tartanak és a dolgozók' között végzett politikai munkával növelik a pártszervezet befolyását. Jelenleg már 19 párttagot tartanak nyilván, de nap mint nap újabb ; Ívtársak kérik felvételüket a párt soraiba. űú&zn vsát a natytyUasaHfy — kottából A kecskeméti öreg templom nagyharangjáról van szó, amelynek a hangjától sírva fakad egy vadgalamb a monostori zöld. erdőben. No és a kotta? Hát kérem, nem a harang kong az öt vonalra és közeibe pötyögtetett hangjegyek szerint, hanem a »Hírős- zenekara játszotta a papírra rajzolt hanglétra segítségével ar.í. hogy: »Hejde kihallatszik a pusztába...« A világ persze nem dőlt össze, csak a kecskemétiek rökönyód- tek meg rajta, hogy van a világon zenekar, amelyik ezt a tipiku san »hírösvárosi« nótát nem tudja fejből. Mert azt mondják, hogy még a párizsi Grande Caféban is kotta nélkül szól búsan a kecskeméti öreg templom nagyharatigja (a vérmesebbek szerint miatta rítta el magát, néhai jó Szabolcska Mihály), sőt, Stockholmban is csak úgy, minden mankó nélkül zend.it rá a zenekar (különös'’:: ha Pestről van ott, turnén.) Szóval, — de meg ne sértődjenek kedves zenésZvendégeink, — jót lehet kacagni az eseten. Ezért pedig dicséretei érdemelnek, mert egy jó nevetés felér egy habbal teli pohár sörrel (amivel a pincér szokta meglepni az embert.) Hahahn, mégliogy a ha-ha-ha- rang, kot-kot-kottából! (tarján) Szép magyar nyelvünk óh í I gyakori tüzesetekből 1 ! vonjuk Le a tanulságot] A bácsalmási járásban ez év első negyedében csak 3000 forinttal volt kevesebb a tűzkár, mint 1996-ban, egész évben. Az 1955-ös évhez hasonlítva a tűzkárok az 1955-ös évinek már ötszörösére rúgtak. Az ezévi tűzkárok közül öt gondatlanságból, hat gyermek- játék folytán, kettő pedig építési hibából adódott. A helyzet ezen a téren a második negyedévben sem mutut nagy javulást. Ezt bizonyítja az is, hogy a második negyedév első napjaiban Katymár községben leégett három házzal a tűz-] kár máris elérte a 38 931 forintot. Figyelmeztessen ez minden1, szülőt, hogy gyufát, vagy egyéb) gyújtáshoz szükséges eszközt! olyan helyen tartson, ahol aj gyermekek nem férhetnek hoz-j zá. A lakóháztulajdonosok pedig] vizsgáltassák felül a házak ké-j ményét, s küszöböltessék ki an-j nak tűzveszélyességét. Ilyenformán saját anyagi ja-l vaikat, egyben pedig az egész] nemzetgazdaság értékeit is védik.] ’döt és pénz takaríthatunk meg Gyhkran előfordul, hogy fon-; tos, pótolhatatlan személyi ira-] tok, okmányok, stb. fordítása; miatt megyénkből is sokan fel-] utaznak Budapestre, az Országos Fordító Irodához, mert nem] merik a fontos iratokat levélben] elküldeni. A felesleges utazási] költségek elkerülése végett fel-; hívjuk olvasóink figyelmét, hogy: a fordításra szánt iratokat köz-] jegyző útján is eljuttathatják a' Fordító Irodához. Kiskőrösön dalestet rendeznek a csökkent hallóképessé- gűeknek. Nem valami rokkantegyesü- let rendezvénye ez. Hogy mégis csökkent hallóképességű emberek az elsőszámú meghívottak, arról a plakát tanúskodik. Ez az egyébként díszesen megrajzolt írásmű ugyanis azzal fejezi be Utry Anna közeli vendégszerepléséről szóló híradását, hogy -érdemes meghalgatni!-» így, egy 1-lel. így olvassa az egész község. A plakát készítőjének vagy nem futotta feetékkészleLéből még egy betűre, vagy nem jól tanulta meg a nyelvtant. Az aranyszabály szerint ugyanis a »hallgatni« igét két 1-lei kell írni, mert két füllel hallunk. A kiskőrösiek eg^fülűek lennének-': Ejnye, kedves plakát festő’ Fősaerkesztő űr voltam in. Azt mondjált a tagok, hogy soha ilyen szorgalmasan nem dolgoztak, mint most. A burgonya és a kukorica kivételével mindent elvetettek már. Valóban így is van, ha az ember végignéz a Törekvés szépen, gondosan megmunkált földjén, feltétlenül az a meggyőződése támad, hogy ebben a termelőszövetkezetben most jól halad a munka, ígérik, hogy őszre közös állatállományt hoznak létre A termelőszövetkezet gazdasági épületei most üresen tátonga- tnak. A hatvan férőhelyes tehén- istálló falai szomorúan keresik a jószágokat. Szinte fáj az ember szive, hogy egy ilyen jól felszerelt gazdaságban nincs közös állatállomány. — A tagoknál lévő állatokból a selejtet eladjuk és új törzsállományokkal népesítjük be istállóinkat, — magyarázza a termelőszövetkezet elnöke. — Úgy határoztunk, hogy most már nem szabad eladni semmiféle olyan jószágot, amit a közösből birtokol a tagság, Egymillió forint vagyonhiány Jobb későn, mint soha — mondja a közmondás. Jól illik ez a Törekvés esetére. Erre már akkor kellett volna gondolni, Egy termelőszövetkezet feloszlása és újjászületése mikor széthurcolták az állományt. A városi tanács végrehajtó bizottsága nem engedélyezte a termelőszövetkezet megalakulását. Ismert okok miatt. A megyei tanács megvétózta ezt a határozatot, mondván: ha szövetkezetét akarnak alakítani a feloszlott termelőszövetkezet tagjai, joguk van hozzá, majd meglátjuk, hogy dolgoznak, Ha jól gazdálkodnak, az adósságot is ki tudják fizetni, az adottságaik meg vannak ahhoz, hogy virágzó, közös gazdaságot hozzanak létre — így vélekedtek a megyei tanács mezőgazda- sági osztályán, A részes mátélés előnyei és hátrányai Meg kell jegyezni, hogy a termelőszövetkezetnek majdnem egymillió forint a vagyonhiánya. Ez nem lenne, ha nem hurcolják szét a közöst. Nagy Illés és a tagok fogadkoznak, hogy az idén rendezik az esedékes adósságot és megtérítik a vagyonhi- ányt. Most tavasszal a tagság még a gépállomási díjakat is magára vállalta, valamint minden költséget, ami a föld megművelésével kapcsolatos, azért, hogy a közösben maradó 60 százalékból tudják rendezni az esedékes hiteleket és még szövetkezetfej lesztésre is jusson. A tagság a termés 40 százalékát kapja. Ennek a részesművelésnek előnye, hogy a tag a betakarításkor közvetlenül megkapja a 40 százalékot, tehát közvetlenebbül van érdekelve, mint a munkaegységrészesedésncl. Ha jól dolgozik, több lesz a 40 százalék. Ez azonban nem mindig így van és itt mindjárt rá lehet mutatni a részesművelcs nagy hátrányára. A földek nem egyformák. Ha valaki gyengébb minőségű, elhanyagolt területet kapott, az kétszer annyi munkával sem juthat annyi részesedéshez, mint esetleg az, aki kevesebbet dolgozik, de jó földje van, A munkaegységelszámolásnál viszont, aki több munkaegységet teljesít, annak több is a jövedelme. A gazdasági év dönti majd el, hogy mennyire válik be ez a módszer és őszre majd bizonyára törik a fejüket a termelőszövetkezet tagjai egy jobb, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás gyakorlati megvalósításához közelebb álló forma kialakításán. Az alap megvan a nagyüzemi gazdálkodáshoz Összefüggő földterülete, elegendő gazdasági épülete van a Nem akarok Mark Twain, az egykori híres amerikai író utánzója lenni, aki megírta, hogy miképpen szerkesztett mezőgazda- sági lapot ifjú korában, mégis úgy érzem, közzé kell tennem nekem is, hogy: hogyan lettem főszerkesztő úr Kecskeméten? Mert az voltam, egy teljes értekezlet alatt. Hogy miféle értekezleten, az nem fontos. Úgy kezdődött, hogy mint a Petőfi Népe egyszerű munkatársa, elmentem arra a bizonyos értekezletre, lapom tudósítása végett. Valaki — akivel riporteri minőségemben egy ízben már beszélgettem — így mutatott be az értekezlet vezetőjének: »a fő- szerkesztő úr!« Tiltakoztam, hogy nem vagyok az, de mitse számított, a vezető csak így adta tud- tul jelenlétemet a részvevőknek: szövetkezetnek. Szép szőlővel és gyümölcsössel rendelkezik és új gyümölcsös telepítését is tervezik. Az alap megvan tehát ahhoz, hogy nagyüzemileg gazdálkodjanak. Azt mondják a tagok, hogy most a vezetés is jobb, a munka is másképp megy, tehát minden feltétel együtt van. A tagságnak azonban nem szabad megfeledkezni az adósságról és arról a kárról, amit meggondolatlanul, zavaros fejjel okoztak maguknak és az államnak. Ezt a kárt meg kell téríteni. A megyei tanács előlegezte a bizalmat a termelőszövetkezet tagságának. A bizalmat azonban nemcsak a felsőbb szervek felé kell kiharcolni, hanem elsősorban a még kívülálló, egyénileg dolgozó parasztok felé, akikből a későbbiek folyamán termelőszövetkezeti tagok lesznek. Be kell bízonyítaníok, mint ahogy számos termelőszövetkezet bebizonyította ebben a megyében és szerinte az országban, hogy a nagyüzemi gazdálkodás a jövő útja. Ha vannak hibák a termelőszövetkezetnél, áz nem a nagyüzemből, hanem a rossz gazdálkodásból fakad. Ha a tagság szívveWélekkcl törekszik a jó gazdálkodásra és valóban kihasználja a nagyüzemi adottságokat, akkor kiváló eredmények születnek, mint ahogy a példák is bizonyítják. Bízunk benne, hogy a Törekvés tagjai méltók lesznek az előlegezett bizalomra. — íi-r — »üdvözlöm körünkben a főszerkesztő uratl« (Még meg is tapsollak.) Megint tiltakoztam, de azért csak megtitüláltak egy órával később ugyanúgy. Üsse kő, az »úr« mégcsas hagyján. Ha az úr a pokolban is űr, miért ne lehetne az egy értekezleten, — de a főszerkesztőséget nem vállalom. Soha nem voltam az .(kivéve, amikor gyerekfővel diáklapot csináltam sokszorosítógépen), és mive' egyetlen porcikám sem kívánja hogy az legj'ek. minden valószínűség szerint sohasem is leszek főszerkesztő. A dologban azonban nem aa az érdekes, hogy mi voltam éf mi nem leszek, hanem az, hogy nálunk, úgy látszik, a »fő«-né! (kezdődik minden. Alább nem j adjuk. Nagyon jól tudom, hogy az újságírókat általában szer kesztőurazzák, mert valahogy furcsán hangzik így: »üdvözlöm újságíró úr«, de a »fő« az mái sok. És baj. Mert akarva-akaraí- lanui elismerése annak, hogy csak a főszerkesztő, a főgépész a főcipész, a főpincér, a főfiáke- res, a főfőnök — ember. A többi? Brrr, — nem is jó rágondolni! Irigylem Mark Twain-t. Nemcsak a tehetsége miatt. Azért is mert az ő idejében és hazájában nem voltak ilyen problémák. Ott és akkor mister volt az álamelnök, az utcaseprő, sőt, mister az újságíró is. A foglalkozás »fő« és »al« minőségi megjelölése nélkül. Apropó! Miért ne lehetnék elvtárs? Úgy, mint államunk vezetője! Lám, így jobban megtiszteltek volna, ha már minden áron azt akarták a főszer- kesztőzéssel. Az államfő ugyanis négis csak több a ranglistán, mint a főszerkesztő, mert egy van belőle tudniillik! (tarján) Lökhajtásos hashajtó Még egy hashajtónak is hatalmas reklámot kell csapni, hogy kelendő légyen — legalábbis az Egyesült Államokban. Egy gyógyszergyár pályázatot hirdetett új, állítólag igen gyorsar ható hashajtó elnevezésére. A győztes egy tanonc lett, aki 6 következő nevet javasolta: »Lök- ha.itúsos vadász«. {Volksstimme)
