Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-11 / 84. szám

J* JK T Y ARSQrOZQ.S ( Beszélgetés Nagy Czirok Lászlóval) AZ ALFÖLDI BETYÁRÉLET .számos részletkérdése ma még i isztúzatlan, pedig ahhoz, hogy oarki is világos és tiszta képet adhasson u betyárkérdésről, is­mernie kellene csaknem az ösz- szes szereplők életét, betyárrá ! ételük hátterét, a gazdasági és szociális szempontokat, mint cse­lekményeik rugóit. Igazi arcuk, lelki elemzésük éneikül lehetet­len, többször csak írói elképze­lés. A leírtak nem kapaszkodnak valóságos tényékbe, s így követ­kezteléseik még a több kérdé­sekben sem egyezőek, sokszor évesek Í6. ötven-hatvan esztendő távia­mból régi betyár emberek alak­jai derengenek elém, kikkel még .-rtekezhettem. Elbeszéléseik nyo­mán a Petőfi Népe számára a végi betyárélet részletkérdései­hez akarok néhány olyan adattal ■szolgálni, inelyekroi tudtommal még senki meg nem emlékezett, A KISKUNSÁGI régi betyár- világban egy-egy kiszemelt nyár­faerdő mélyén kerekedett »tisz­táson« volt a betyárpihenö. Ott rejtve voltak, s napokig pajzán- kodhattak. Olt sütötték-főzték a ■ szorzott« húsokon kívül további terveiket is. Ott adták »férjhez« (orgazda kézbe) a lopott lovakat, s vették számba egy-egy »zöld- mczöjegyzőtől« {hamis passzusíró paraszttól) a hiányzó passzuso­kat. Ott értesültek a besúgóktól íz általános helyzetről, a jó és **kalleilen« hírekről. Az erdő széleire a maguk so­raiból vigyózókat állítottak, bár ha »féreg« közeledett, lovaik már füleltek, majd horkantották is. Egyik népdaluk ezt így örökí­tette meg: Betyár lova mikor fülel Már zsandái'ok gj ünnek közel, Ha felugrik a hátára, l lrepül madár módjára ... A nem közéjük valók ilyenkor gyorsan szétrebbentek az erdő- ven, de a betyárok is lórakaptak as még idejében elszeleltek. Az összecsapások elől többnyire ki­tértek, de a cseh zsandórokkai többször megütköztek. Világot- vetnek erre Gázon István halasi népköltőnek »volt pandúrnak«, Baski Gyuriról írt alábbi vers­sorai is: Nem próbált móg zsamiár csatát a mienknél különbet, Mert ók húzták utoljára ki a leg- rövíde.bbet. Orgoviínyon szembeszáUtunk, szűk lett nékik a puszta A'kért pardont, ki a kardját leghamarabb kihúzta ,., Betyárpihenők alkalmával so­rozták be az öreg betyárok az új jelölteket, a íelkínálkozókat, kiknek idejében hirt adtak. HALASON, Bogárzópusztán, az Egyed Izsák-féle nyáros egyik tisztásán volt ilyen betyár »le- nyergeid«, melyről a puszták né­pe így fonta tovább a dalkoszo­rút : Azér jó a sűrű erdő, ott van csak jó lenyergelö, Miskor lóhátán a nyerög, Benne ül a betyár-gyerük ... — Engöm is ilyen betyár? pihenő alkalmával sorozlak be az öreg betyárok 1850-ben — be­szélte D. Sándor. — A tölt na­pon ketten jelöntköztünk a »so­rozásra«. Két héttel azelőtt rön- dőtek oda bennünket, mikor egy másik pihenő alkalmával je­löntköztünk. Ott voltak már számunkra a lovait is főnyargel- ve, a nyerögkápáboz erősítve a bottartószíj, s benne a bunkós­bot. — Miko odaköszöntünk, az öreg betyárok jó szömrevételpz- tek bennünket, hogy milyen bá­tornak, erősnek látszunk; ke- menyheszédűek vagyunk-e, )e- rí-e rólunk, hogy nem ijedünk mög a nyúl árnyékéiul, a vár- mögyével, üldöző cseh zsané­rokkal szömbe merünk-e majd szállni. — Szömrevételözés után a ve­zérbetyár figyelmeztetőit ben­nünket, hogy mindig »lakat lá­gyon a szánkon«, ami nem kibe­i. : széni való, azt magunkba tart-t suk. I — Ez a figyelmeztetés azt je-ú lontötte, hogy testileg röndbe vő-: nánk; mögtetszöttünk, hanem a vastaga még hátra vét, :— A bandavezér bődített egyet a tülkivel, mire másik két be tyár már vezette is kantárszáron: a két sallangus, nyergös lovat; A kantárszárakat adták a ke-i zünkbe, mink mög egy huszár-; szakaszvezetőt is njögszégyenítőj frissességgel ugrottunk a nye- rögbe. ; —* Aztán lassú ügetés követ-: között, ott az üres térségön, az-; tán adott jelre a sebös vágtató«; Nyargalás közben — előírás sző-: rint — kirántottuk a botot a; bottartószíjbul, s a kör széléit lehajitottuk a gyöpre. : —- A másik körnó le köllöttj ugranunk a nyerögbül a boto­kért, de a kantárszárat nem: eresztöttük ám el, mint olyik: buti embör, hissze aztán futtába köllött mögen a kengyelbe hágni, s nyeregbe főpattanni.;: —* Mikó ez is mögvót, a botot; vágtatás közben becsúsztattuk a bottartószíjba.;: A SOROZÁS feltételeivel igen.: csak tisztában voltak a jelöltek,: bátorságot nem kellett könyvből; lamilniok. Mutatványaik sikeres befeje-i zése után nagy tetszésnyilvání­tás közben lekezeltek velük az öreg betyárok, majd fegyverü­kön »megemelték« őket. Egy kis lakoma következett: utána, mely dalban hamvadott el.: Ilyeneket dalolgattak: Betyár lova kinn leget a pusztába, : Nem kön annak se vasbéklyó, ■ se pányva. : Betyár lova más gazdára nem ; vágyik, j Betyáré volt, betyárt szolgál halálig... j Sorozás, után hátra volt még aj »■betyáravatás«, de előbb az újon-í eoknak »betyárpróbát-' kellett: tenniük. j (Folytatjuk) 1 Rovatvezető: Bontsó László Néhány 16 tanács a Kezdő gyűjtők részére 6. Lépjünk bélyeggyűjtő JtórUe; li Ne gyújtsunk Összevissza. Ál­lapodjunk: meg egy gyűjtési terüle­ten. hogy a gyűjteményünket köny- íiyen fejleszthessük. 2. Fogadjunk el minden bélyeg­ajándékot ismerőseinktől, mintha az a legnagyobb iltkaság lenne. Cserére minden bélyeg jó. 3. Ne ócsároljuk másolt gyűjtemé­nyét cs ne magasztaljuk ámításun­két, 4. Állandóan olvassuk a szakköny­veket, szaklapokat, gyarapítjuk Is­mereteinket. M.Ír o uid Sím«* Olaszország annak emlékére, hogy egy éve vették fel az Egyesült Nem­zetek Szövetségébe, 2a es 60 L ér­tékű cmlékbélyeget bocsátott ki. A bélyegrajz a föld pályájának két azo­nos kivetített ábráját mutatja piros, illetve zöld színben. Az alap hal­ványpiros, Illetve világos zöld. A bélyegek egyedülálló érdekessége, hogy ha ú, n. anagliphlkus szemüve­gen keresztül nézik, a föld pályájá­nak kettős rajza egybeolvad és tér­beni kiterjedés benyomását kelti. Pzért nevezik háromdimenziós bé­lyegnek. Természetesen, aki a bélyegábra teslszerűségét akarja látni, annak nieg kell vásárolnia ezt a speciális kék-piros színű szemüveget, mert csak azon keresztül lehet a plasztikus hatást elérni. Ezért a bélyegekhez az árusításnál 20 líráért szemüveget is adnak, aminek sok gyűjtő nem örül. mert a vásárlást megdrágítja. \ háromdimenziós bélyeg kibpcsá- ' men itt. időleges bélyegeinket cet: réihetjük, könnyen juthatunk a ne künk hiányzó bélyegekhez és mii: den új bélyeget utánjárás nélkü megkapunk. 1 6. Az igazi líiiatéhsta nem károsílj, meg c.ieretársát, nem cserei Itatni*, vagy hibás bélyeget, az üzérkedést kertül és az üzéreket nem támogat ja. 7. A bélyegjét szépsége, ismeretter­jesztő volta miatt gyűjtsük. X bc- lyeggyüjtés célja sohasem tőkehal­mozás, vagy vagyonszerzés. 12*06 Mlták tásánalc egyébként tudományos ak < tnalitása is van. 1986-ban ünnepelték- a mesterséges stercoszkopikus látás mód anagliphlkus eljárása feltalála sának centenáriumát. A jövő fogja majd eldönteni, meny­nyire lesznek népszerűek ezek av újfajta bélyegek. (Filatéfiai Szemle, VII, 3. sz. («utlitlógus — hamis bélycseltről Jean de Spétati valamennyi „mű vének.'1 teljes katalógusát adta k nemrégen a Brit Filatéli.ai Társa lat. Az első kőtét a Spérati-íélc hu misítványok pbntos és részletes le­írása. s tanácsiokkal szolgál, milyen módszerrel leltet az egyes hamis bt lyegeket'megküjlöhböztétni az eredeti, tői. A második kötet — több. min: százötven oldal — a lianiisitvánvok reprodukcióiból áll. HárointlimeiiziiOs béites ■ V U<w j Azonos ábrával (Uszított svéd és finn bélyeget használna« a 8500 apró szigetből álló Aland-szigeksoporton országos Hiúsági kiállítás I V. -7 III. ». a MEYKIIDAHIi; űméeóifamwm Mintegy húsz méternyire voltunk a torlasz gonosz peremétől, pokoli, szenvedésünk okozójától, amelyet egymásután következő hullámokkal ostromolt az óceán. A koraljállatkák olyan magasra építették az atollt, hogy csak a hullámok tarajáról tudott átcsapni hozzánk és a halaktól nyüzsgő lagúnába a tengervíz friss árama, Itt, a torlasz belső oldalán volt a korall igazi hazája, buján tenyésztek itt a legkülönösebb alakú, leg­pompásabb színű korallképződmények. Messze a korallszirt peremétől, fenn a zátonyon társaim megtalálták az odasodródott, vízzel megtelt gumicsónakot sértetlen épségben. Kiürí­tettük és odahúztuk a tutajroncs mellé. Beleraktuk a legfontosabb felsze­relést: a rádiókészüléket, az élelmiszert és az ivóvizet. Mindezt áthúztuk a zátonyon és halomba raktuk egy magános koralltömbön, mely úgy fe­küdt ott, mint valami égből hullott meteorkő. Azután visszamentünk a roncshoz, újabb rakományért, hiszen nem tudhattuk, hogy milyen ma­gasra emelkednek majd a hullámok a dagály idején. A zátony mögötti sekély vízben valami csillogó tárgy feküdt. Odagá­zoltunk, hogy kihalásszuk. Nagy meglepetésünkre két üres konzervdobozt találtunk. Igazán nem vártuk volna, hogy ilyesmire akadunk itt. De mennyivel nagyobb lett meglepetésünk, mikor megállapítottuk, hogy mindkét doboz egészen friss nyitású és éppen olyan betűkkel áll rajta az »Ananász« felirat, mint a mi, kipróbálás céljából magunkkal hozott kon- zerveinken. A két doboz a saját készletünkből vajó volt. A Kon-Tikin elköltött utolsó étkezés után dobtuk üresen a tengerbe. No, elég hamar utolértük őket; Eles, hasadozott szélű korallépítményeken állottunk s az egyenetlen talajon hol bokáig, hol mellig gázoltunk a zátony felszínének árkaiban és mélyedéseiben. Az ágas-bogas korallfélék és a virágállatok olyan be­nyomást keltettek, mintha kaktuszokkal és sárga, vörös, zöld és fehér színű megkövült növényekkel borított mesebeli gziklakeiTben járnánk. Nincs olyan szín, vagy forma, amely ne lett volna képviselve a koraitok, algák, kagylók, tengeri csigák és a legfantasztikusabb alakú halak nyüzsgő sokaságában. A mélyebb árkokban kisebbfajta, félméteres hosz- szúságú cápák suhantak felénk, de elég volt a tenyerünkkel csapkodni a vlaiet, hogy elűzzük őket magunktól. Azen a helyen, ahol partot értünk, csak tócsák és száraz korallfoltok voltak körülöttünk; beljebb a kékvizű, csendes laguna feküdt. A dagály már visszavonulóban volt, tó mind több és több korallszirt emelkedett ki a vízből, közben pedig a zátony külső falát szakadatlanul ostromló hul­111 lámok szintje egy fokkal alább szállott. Nem tudhattuk, mi történik a keskeny zátonyon, ha újra beáll a dagály, máshová kellett tehát vo­nulnunk. A koralltorlasz úgy helyezkedett el, mint egy félig elsüllyedt észak­déli irányú várfal. A déli végén egy pálmaerdővel borított, hosszúkás kis sziget feküdt, tőlünk északra pedig alig (i—700 méternyire j— egy másik, de jóval kisebb .pálmasziget emelkedett ki a lagúnákból; fehérhomokos partja a laguna kék vízébe lejtett, a fák törzse karcsún nyúlt az ég fele. Olyan volt az egész sziget, mint egy gazdagon megrakott 'Zöld virágos­kosár, vagy mint egy darabka a paradicsomból. Ezt a szigetet választottuk. Herman mellettem állott. Szakállas arca csak úgy ragyogott. Egy szót sem szólt, csak kinyújtotta a kezét és csendesen mosolyogva a kis szigetre mutatott. A Kon-Tiki még most is fent feküdt a torlaszon. A hullámok taraja át-átegapott fölötte. Roncs volt, de tiszteletreméltó roncs. A fedélzet fel­dúlt és letarolt, de a quevedói erdőben nőt kilenc balsafatörzs épp olyan épnek tetszett, mint amikor ráfogtuk a fejszénket. Ezeknek a törzsek­nek köszönhettük az életünket! A rakományból nem sokatj rabolt el a tenger; a kabin belsejében elhelyezett holmik mind megmaradtak. Ma­gunk szereltük le a tutajról mindazt, aminek tényleges értéke lehetett számunkra, és biztonságba helyeztük a napfényben álló nagy korallszirt tetején. Mióta leugrottam a tutajról, határozottan hiányzott, hogy nem lát­hatom a Kon-Tiki orra előtt úszkáló pilótahalakat. A hatalmas rönkök most már alig arasznyi vízben feküdtek a zátony szélén és barna tengeri csigák hevertek alattuk. A pilótahalak és a dorádók eltűnteti. Csak egy ismeretlen, lapostestű, pávaszem-mintás, tompafarkú halfaj példányai úszkáltak köztük nyugtalanul. Egészen új világba érkeztünk. János, a kis rák is elköltözött valahová; bizonyára más búvóhelyet talált magának. Búcsúzóul még egyszer végigtekintettem a roncson és egV pálmaese- metén akadt meg a szemem, amely egy ceszenyomódott kosárból kandikált ki. Egy kókuszdió-szemből kelt ki, s már félméternél is magasabbra nőtt, alul pedig két erős gyökeret fejlesztett. Ezzel a pálmacsemetével a ke­zemben gázoltam at a kis szigetre. Valamivel előttem Knut haladt boldo­gan a part felé, hóna alatt tutajunk apró másával, amelyet annyi türe­lemmel és szeretettel faragcsált a hosszú út folyamán. Utánunk Bengt jött, a példás kapyhafönök. Homlokán jókora daganat ékeskedett, szakál- lából pedig csöpögött a tengervíz, míg kétrét görnyedve egy nagy ládát tolt maga előtt, amelyet újra és újra megtáncoltattak a lagúnába átcsapó hullámok. Büszkén emelte fel előttem a láda tetejét. A konyhaládánk volt, benne szép -rendben elhelyezve a gyorsfőző és a legszükségesebb konyhaeszközök. ; Sohasem fogom elfelejteni ezt az útat a zátonyon át a mennyei szép­ségű palmás sziget felé, mely szemlátomást nőtt és szépült; amint köze­ledtünk hozzá. Mikor elértem a homokos partot, ledobtam cipőmet és beletúrtam lábamat a meleg, száraz homokba. Minden lépés külön örö­met okozott az érintetlen, puha homokparton, mely a pálmák alá veze­tett. 112 (folytatjuk) A szövetség elnöksége az ifjúsági1 szervező bizottsággal együtt elhatá­rozta, hogy ebben az évben is meg­rendezi a már hagyományossá vált országos ifjúsági kiállítást, ezúttal a harmadikat. A kiállítás időpontja április 27—május 2. Az ifjú filatélistákra bizonyára ösz­tönzően fog hatni az a közlésünk, bogy a legjobb helyezési elérő gyuj töményeket nemzetközi kiállításoké: is elküldjük. így a moszkvai VI? alkalmából július 2(-án megnyílt nemzetközi kiállításra, továbbá « csehszlovák szövetség által Pardubi céban megrendelésre kerülő kiállt tusra is.

Next

/
Thumbnails
Contents