Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-10 / 83. szám

r,. , . s i,* \ / i-v / is-\ / s \ J OasKtlák ügyelem! JCanSXaLLaU ( R ) ( E ) ( P) (£) (_K)j Fenyeget a répabarkó és a földi bolha-Ha gonddal tele a fejed, gya­logolj pór kilométert, majd ki­szellőzik.« — így mondják ezt mifelénk, s hogy van ebben va­lami igazság, az bebizonyosodott ezen a szép vasárnapi reggelen, amikor gyalogosan vágtam neki a kunszállási határnak. Az aká­cokkal szegélyezett út mentén — jobbra is, balra is 71- zöldelő bú­zatáblák, árpa-, zab- és borsó- vetések gyönyörködtetik a sze­met; meglátszik, .hogy errefelé sokat cs jól dolgoztak az ősz fo­lyamán az emberek. Tehát októ­berben és novemberben, vagyis akkor, amikor Budapesten és a nagyobb vidéki városokban ja­vában dühöngött az ellenforra­dalom. „Könyérnek jönni köll!“ Akik pedig még szeretnek vi­tázni e kérdés körül, azoknak ajánlom: jöjjenek ki a határba, nézzék meg a földeket, beszélje­nek a parasztokkal, s akkor min­den kétségük elmúlik. Néhány hónappal ezelőtt az eszmék zűr­zavarában — főleg az értelmi­ségiek közül — 6okan szinte tán­torogva keresték elvesztett hi­tükét, ugyanakkor ezek a pa­rasztok, ezek az egyszerű embe­rek, beleláttak az események mélyébe. Nem vettek részt sem­miben, dolgoztak reggeltől nap­estig, mert tudták, érezték, hogy —- miként ezt Szabó Péter bácsi mondotta nekem •—, ha »hőbö- lögnek« is a városiak, de azért »könyérnek lönni köll«. Az el­lenforradalom tunyasággal vá­dolta az ország dolgozó paraszt­ságát, amiért nem kapcsolódott bele az eseményekbe, de aki itt, künn, a határban látja a zöldelő vetéseket, az tisztán érezheti: — nem tunyaság, nem passzivitás tartotta távol dolgozó parasztsá­gunkat az ellenforradalomtól, hanem a józan ész, a rossztól, ! gyűlölttől való félelem. Az októ­beri események nem tudták ki­törölni a szegényparasztság lei­kéből a régi világ emlékeit, el­lenkezőleg, az ellenforradalom vihara leseperte a feledés porát még a 19-cs ellenforradalom ál­dozatainak koporsójáról is, cs ma a francia-kissek és héjjasok nevei még jobban sértenek, mint valaha. líj tagok az Alkotmányban Rendezett, tiszta kis község Kunszállás. Adófizetés terén is jól áll, 100 százalékon felül tel­jesítette az állammal szembeni kötelezettségét. Lakói dologsze­rető, becsületes paraszti embe­rek, akiknek egy része a tsz-ben, egy része az állami gazdaságban dolgozik. Az Alkotmány Tsz a maga 1200 holdjával, szorgalmas tagságával szépen fejlődik. Ki­lépő nemigen volt, ha meg is inogtak páran, pillanatnyilag már jobb belátásra tértek és ma az a helyzet, hogy a gazdaság új tagokkal is szaporodott. Sa­ját pálinkaíőzdéje, méhészete van, azonkívül saját javítómű­helyekkel rendelkezik. A tejtsarnok is szép forgal­mat bonyolít le naponta, ide szállífják ugyanis a Városföldi Állami Gazdaság tejét is. Veres Sándor, az MSZMP elnöke mondja, hogy jelenleg 20 tagja van a pártnak, amely elég szép szám, ha tekintetbe vesszük, hogy a régi MDP-tagok száma is csak 22 volt. A fülöpkei alap- sZervezet 10, az Alkotmány Tsz 26 MSZMP-tagot számol. Akció­programjukban a mezőgazdasági termelés fokozása, a dolgozó if­júság megszervezése, s az isko­lák rendbehozatala szerepelnek, mint fő pontok. Megszabadultak Ancsától és Bánótól És most Valamit a község köz­ős vagyonbiztonságáról. Már sa­lját rendőrőrse van, melynek tag­ijai éberen vigyáznak a rendre. Legutóbb a hírhedt Ancsa—Mol­nár bandát tették ártalmatlan­ná. Ezek — négy férfi — való­sággal rettegésben tartották a falut. Hatóság elleni erőszak, lopás és egyéb bűncselekmények szerepelnek ezeknek az embe­reknek bűnlajstromán, akiket most Hájas Sándor, az őrs ve­zetője -«kikapcsolt« a falu életé­ből. Mint mondják, ez esetben is szembeszálltak és megtámad­ták a rendőröket. A másik »szenzációja« Kun­szállásnak a sikkasztó szövetke­zeti alkalmazott,- Bánó László le­leplezése és letartóztatása. Nem kevesebb, mint 19 000 forint el- sikkasztása terheli Bánó lelkét,, akinek lakásán elrejtett árucik-í keket találtak a házkutatás so-f rán. J Néhány parányi kép csupán,| mindez egy község életéből. De| leírásra érdemes, mert emberek} alkotják e képeket, szorgos, bi-í zakodó, szennyet és becstelensó-5 get gyűlölő kunszállás! parasz-| tok. ' I A cukor- és takarmányrépa I legveszedelmesebb kártevője a lisztes répabarkó. Az áttelclf. bo­gár koratavasszal jön elő pihe­nőhelyéről, amikor a hőmérsék­let 12 fok fölé emelkedett. A ki­éhezett bogár azonnal megkezdi a répa pusztítását s nemcsak a leveleket, hanem a' szárreszeket is megrágja, A hőmérséklet emelkedésével ét­vágya rohamosan nő. Éjjel és hűvösebb napokon, nem .táplál­kozik, hanem a rögök alá húzó­dik. Május végén, június elején rakja le tojásait a talajba, a répatövek közelébe. A tojások­ból kikelő kukac a répa gyökér- zetét rágja. A barkók élszaporodásának a száraz, meleg április—május kedvez, és a laza mezőségi és homoktalajok. A tavaly ősszel végzett felté­telezések alapján a kalocsai és bajai járásban gyenge, illetve közepes fertőzés várható. Sok­kal » veszélyesebb kártételre lehet számítani Kunszentmiklós, Fülöpszállás, Jánoshalma, líorota. Rém, Tompa, Kis- kunmajsa, Mélykút, Kunba­ja, Bácsalmás és Gara köz­ségekben. • Hogyan védekezzünk a répa-' barkó ellen? A lábon vándorló bogarak elé ássunk bogárárkot. Elsősorban a tavalyi répatáblá­kat vegyük körül 25—30 cm szé­les és mély meredekfalú árok­kal, majd az új répatáblát. Az árokból a bogarakat összeszed hetjük -és vízbe öljük. Ha na­gyon sok a bogéi-, ajánlatos az árkot lángszóróval végigper­zselni. Erős fertőzés esetén az ar- koláson kívül permetezni is kell a répát. A permetezés célja, hogy a nö­vényt méregréteggel vonjuk be, mielőtt a bogár megtámadta vol­na. A permetezést arzéntartal­mú szerrel: Darsin 0,7—1 száza­lékkal végezzük. Várható a répaföldeken a föl­di bolha megjelenése is. Ellene. 10 százalékos DDT hatóanyag- tartalmú Hungária Matador-raJ védekezzünk. Letartóztatta a kiskőrösi rend­őrkapitányság Kalmár István, Letartóztatták ÍÍSlSÖ7Íͧpf a soltvadkerti kommunisták UBifllíLUJwi 40 éves, MÁV-allcalmazott, solt­vadkerti lakost, mert a nevezett,] mint kiderült, 1956. óktóber hói 28-áii az ellenforradalom idején j több fiatalembert íelbújtatott ésj azokkal együtt a soltvadkerti| MDP-lagoknál házkutatást tar-j tottak. Több párttagot a lakásuk-j ról elüldöztek, ablakaikat be-| verték, milöbb, Péczkai Imre, 5G éves párttagot még tcltlcg iS; bántalmazták úgy, hogy neve-: zott 8 napon túl gyógyuló sérü­lést szenvedett. Az ellenforrada-| lomra szervezkedő Kalmár Xst-x ván ellen a kiskőrösi rendőrka-f A bácsalmási járási FMSZ választmányi ülése . A járási választmány megállapította, hogy az elleniorradalmi események folytán bekövetkezett nagy vásárlási láz következté­ben az üzletek takarítását és csincéabbá tételét elhanyagolták. Ez olyan határozat hozatalra kényszerítétte a választmányt, hogy , zen a téren sürgősen rendet kell teremteni. Célul tűzte továbbá a választmány a tagszervezést, az apparátus szakmai továbbkép­zését, különböző termelési társulások szervezését, az önálló tej- szövetkezetek és takarékszövetkezetek alakítását. Vizsgálatok megtartását rendelte el egyes kezelésében lévő szeszfőzdéknél és több üzemegységnél, mely vizsgálat eredményesebbé és gazdasá­gosabbá kell, hogy tegye ezek működését. ,0000000-0000000000000000 OOOOO 0 0000 000 000000000000000 ooooo 000 OOŰOO OOOOC OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO 00000 ooooooooooooooc Suhanó autók keresztezik az utat kora reggeltől késő estig a prágai Vencel-tércn. Képünk egy ilyen esti »csendéletet« ábrázol. Amit Benes köztársaság ígérni sem tudott, azt most valóra váltja, pitányság bűnvádi eljárást indí-| a szocializmust építő Csehszlovákia: személygépkocsit ail nemcsak tott. * a mérnököknek, íróknak, orvosoknak, hanem a munkásoknak is. «• NEM DICSEKVÉSKÉPPEN mondom, de ha minket, férfiakat is aszerint osz­tályoznának, mint a foxikat, akkor en­gem a »drólszőrüek« közé sorolnának. Borbélyaim *a megmondhatói, hogy erre alapos okot szolgáltat — a szakállam. No, nem az elmúlt hónapokban divat­ba jött »forradalmi szőrzet«, hanem az egy-, két-, ritka esetben háromnapos sörte, mely hívatlanul úgy kibújik arc­bőröm mögül, mint fű a mezőn, vagy — hogy helytállóbb legyen a hasonlat — nád a tóparton. Az egyik fővárosi fodrászmester meg , is mondta őszin­tén: kartársam, nem szeretném, ha min­den vendégemnek ilyen erős volna a szakálla. (A »kurtáit,« megszólítás kü­lönben nem üres formaság, mert szok­tam én is borotválni — önmagamat.) Ezek után képzeljék el, hogy három­napos szakállal csámborgok Alpár köz­ségben; halászni megyek, a mezőn po- tiíizálgatok, s miközben a fejtörés illuszt­rálásaként meg-megvakarászom az ál­lam, egyre fokozódó aggodalommal állapítom meg, hogy szőrösödön), még jobban is a szokásosnál; valószínű, a Tisza környéki levegőben van valami szakállnövesztő elixir. Tetézi szoron­gásomat az a tudat, hogy este hétkor Kecskeméten egy fontos összejövetelen kell részt vennem, a vonatom viszont csak fél 8-kor érkezik meg. így szimp­lán is elkésem, hátha még borotvál­kozni is fogok odahaza, pedig kell, muszáj, mert tudom, mindenki csak a szakállárnál nézné, ami eléggé kelle­metlen dolog, inkább fordítva szeretem: legyek csak én a néző, ne pedig a szen­vedő alany. ügy látszik, a szakállasodé férfiak vé­dőangyala meghallja halk fohászaimat mert úgy intézi a dolgom, hogy délután háromra végzek, Hermes istenfi, az uta­sok istápolója viszont bizonyára alszik, vagy más irányban van elfoglalva (minthogy a tolvajoknak is ő a fővéd­nöke), mert nem indít hazafelé egy vo­natot. Sebaj, megborotválkozom Alpá- ron, pontosan egy óra negyven percnyi időm van, ezalatt pedig egy Haidecker- íéle drótkerítést is lehet tüskétleníteni. IGEN ÁM, DE a mester nincs a bor­bélyműhelyben. Tizenötévé forma ina­sa, Laci fogad a hírrel, viogy főnöke kinn van a szőlőben, négy órára tér vissza. — Hát megborotválsz te — csúszik ki a számon. — Nem lehet — szabódik, •— még- csak szappanozni tudok, két hónapja tanulom a szakmát. Még senkit nem bo­rotváltam. Töprengek: ha négy órakor itt, lesz a mester, húsz perc alatt végez velem, hiszen szőlőkapálás közben hozzászokott keze a nehéz munkához, s még húsz percem marad is, hogy kiérjek az állo­másra. Beleülök hát a forgószékbe, s jóízűt szundítok, miközben halkan per- eegve nő a szakállam. Négy órakor fölrezzenek. De a mes­ter sehol, öt perc múlva sem érkezik meg. Most mit csináljak? Itt van ez az ártatlan gyerek, s az én ártatlan arcbő­röm. Mindegy. Mi, újságírók annyiszor vittük, s visszük még bőrünket a vásár­ra, hogy csak nem rettenek meg a Laci borotvájától?! Legfeljebb úgy jelenek meg azon az összejövetelen, mint egy maori törzsfőnök (össze-vissza szabdalt arccal), de szakállasán nem, a világért sem. Kész vagyok, teljes bennem az Ön­bizalom. Sikferül-e átplántálnom a bor­bélyinasba is? — Nézd, Laci — mondom neki. — Tulajdonképpen te is megborotválhatsz, majd magyarázom, hogyan húzd a kést. Először úgy tesz, mintha nem halla­ná. A feladat nagy, megrettent tőle a fiú. De csak biztatom, megemlítem ne­ki, hogy volt már tizenötéves kapitány is, hát miért ne lehetne egy tizeiiöíéves borbélymester ... Már beleharap a szá­ja szélébe, töpreng ő is. — No, Laci — piszkálom meg a becsvágyát. És győ­zök. Hirtelen mozdulattal veszi az ecse­tet, szappant, habot kever és már keni is az arcomra. Ezért 'kitűnő osztályza­tot érdemelne az ipariskolán, a fcoroí- válás alapismerete című tantárgy kere­tében. AZTÁN KIFENI a borotvát, aztán... a szemén látom, ijedtebben néz a sör- léimre, mint égy kezdő idomár a tig­risre. — Csak bátran, Laci — biztatom. Halkan szusszant, amolyan fohász­kodásféle röppen tőle el a fodrászok eédőszentjébez. s már ott van kése a fülem körül - Esek. itt szoktam sebet ejteni magamon, s minden második szakavatott borbély is itt jelölget, meg, a fülem tövén. — Ne félj, Laci! Itt éppen kifordított csuklóval kell tartani a borotvát, a fiú küszködik a csuklójával, a késsel, a szőrzetemmel... — Határozottan, Laci! ... és vékony mezsgyét vág a hajza­tom és a szakái ltarló közé, és íelléleg- zik, és húzza... és a csillagokat látom, behunyom a szemem, hogy ő ne lássa a könnyem. — Nem húz? — kérdi udvariasan. — Pompás, csak tovább! A gigámnál már úgy beledolgozza magát, elmérül a munkájába, hogy öröm a tükörben látni. —• Laci, te már fel is szabaduIhat­nál! — dicsérem. Ö még komolyabban csinálja::, és' négy óra húsz perckor jelenti: »Kész..: kölnit, vagy alkoholt parancsol?« Megtapogatom az arcom, sajog, ég. vékony szőresik vonul le a halántékom­tól az államig, szorosan a fülem mel­lett. — Kitűnő, Laci! — és adok neki egy forint borravalót. Látom, boldog a fiú, de én is, most is, két nap után, bár még gyulladásos a bőröm, de ez elmúlik, azt viszont se­hogy se lehet megmásítani, hogy én voltam Laci első kuncsaftja, hogy az önbizalmat Igénylő szakemberré levésé­nek ólján egy kicsit én lódítottam előre. ÖTVEN ÉV MÚLVA, amikor már az emlékeit idézgeti, s meséli: »Egyszer volt egy ember, szakálla volt...« Igen, az az ember én voltam, azaz, hogy — én leszek* Tarján István • • OnkizaLamkzltfa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents