Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-10 / 83. szám
]l SMERJE MEG ORSZÁG, VILÁG $5§L* * 5IPiK.IT-X-X-* x* ******* «> nemzeti kincsünket, a HALASI *' íitalában tudott dolog. nos>* saját értekeinket csal: akkor tudjuk becsülni, amikor a Külföld már régen értékeli és elismeréssel adózik nekik. így vagyunk a világhírű halasi csipkével is, amelyet külföldön — azt lehet mondani — jobban ismernek, mint itthon. A halasi csipke a magyar tőidnek ama termékei közé tartozik, amelyek páratlanul állanak az egész világon, amelyek hírnevet és elismerést szereztek az országnak. A halasi csipke a művésziesebb, fejlődésteljesebb fajtához, a varrott csipkéhez tartozik. Története csak fél évszázadra nyúlik vissza, — finomságával, szépségével mégis hamar felküzdötte magát az évszázados múltra visszatekintő olasz, francia és brüsszeli csipkék mellé. A kezdeményező, a halasi csipke életrehívója Dékán Árpád rajztanár volt, akinek azt.a törekvését, hogy teljesen eredeti, magyaros mintákkal, eredeti, új technikával állítson- elő varrott csipkét, akkor koronázta siker, amikor tervrajzai kivitelezését Markovics Mária iparmüvésznő vállalta, öle ketten, a tervező és a technika megteremtője, együtt alkották meg a halasi csipkét, « ezt a magyar specialitást, amely leheletszerű szépségével már annyi műértő idegen figyelmét hívta fel nemzetünkre. A csipkét halasi és környékbeli lányok varrták és varrják ma is; szakképzett tervezők rajzaiba szövik be a szakember által megteremtett s általa betanított csipkeöltéseket. Soha nem voltak sem a tervek, sem a beszövések az egyszerű néplélek örökségei, hagyományai. Tehát a halasi csipkevarrás nem népművészeti alkotás, hanem két művésziélek által létrehozott. a legválasztékosabb ízlést is kielégítő iparművészeti termék. Készítésének lényege, hogy finom vonalait a legvékonyabb angol cérnából (250—300) varrják, a legvékonyabb, leghegyesebb tűvel. Ez a csipkevarrás legnehezebb, lgglassúbb módja, így készültek a híres velencei, francia és brüsszeli csipkék. A halasi csipke legjellegzetesebbjét a batiszt-alapanyagnak tetsző beszövés adja meg. E beszőtt részek közé eső zárt terület kitöltésére közel 40-féle csodálatos finomságú csipkeöltést alkalmaznak, ezek adják csipkeszerűségét, finom jellegét, len- geségét. Előállítási módja meglehetősen' bonyolult, hosszadalmas, rendkívüli figyelmet, türelmet igényel, — ezért tűnik az ára igen drágának, A hozzá nem értők nem is sejtik, menynyi munkávál készült, mennyi ideig tartott egy-egy terítő elkészítése. Csak egy példa: egy 12 cm. oldalú négyzet megvar- rása körülbelül 6 napot vesz igénybe. Sok minden készül ebbél az iparművészeti remekből. -Vitrin- és asztalterítők, különféle ruhadíszek. Ebből készült Zita királyné koronázási fátyla, Roosewelt elnök lánya részére legyező, az olasz trónörökös ' fiának keresztelő takaró, Julianna holland királynőnek terítő, stb. Külföldön először az amerikai Saint-Louis-ban rendezett világkiállításon nyerte el a halasi csipke a nagydíjat, másodszor 1906-ban a milánói nemzetközi kiállításon, majd Londonban, Párizsban, Berlinben, Brüsszelben s ismét Milánóban szerzett dicsőséget a magyar iparművészetnek. A legnagyobb sikerét azonban akkor aratta, amikor 1937-ben Párizsban a brüsszeli csipke előtt nyerte el a nagydíjat. Most ismét lázas készülődés folyik a csipkeházban. Válogatják a tervrajzokat a jövő évi brüsszeli világkiálWúsra készülő csipkékhez. Üjra megnövekedett létszámmal dolgoznak a csipkevarrók. A második világháború után ugyan majdnem egy évtizedre megbénult a csipkevarrás, azonban a Képzőművészeti Alap segítségével újra talpraállt. Az utánpótlás érdekében tanfolyam indult, amelyet a Halas-környéki lányok sikeresen el is végeztek s vizsgamunkájuk elbírálása után iparművészekké nyilvánítva, alkotói díjban is részesülnek. Nagyobb részük bent dolgozik a Csipkeházban, azonban vannak csipkevarrók, akik hazaviszik az anyagot s csak a kész munkát hozzák be a Háziipari Szövetkezetbe. Rendeléssel bőven el vannak látva. Anyagban sem szenvednek hiányt, előreláthatóan 1—2 évre való angolcérna- , készlet, van, még abból, amivel Markovics Mária idejében is dolgoztak. A munka finomsága, minősége ugyanazon a szihten áll, mint régen. A Csipkehúxat is ' helyreállították, rendbehóz- ták. A csipkevarró műhely sokablakos, világos helyiség, modern, szép brendezéssel, neonvilágítással ellátva. Az egyik helyiséget csipkemúzeumnak rendezik majd be, amely a halasi csipke fejlődését dokumentálja eredeti darabokkal, tervrajzokkal, fényképekkel. Nem felejtkeznek meg Markovics Máriáról sem, aki Dékán álmait valóra váltotta s aki hosszú-hosszú éveken át fáradhatatlanul, kitartóan dolgozott, nélkülözött s haláláig anyagi gondokkal küzdött. A Csipkeház parkjában fehértörzsű nyírfák és illatos virágú hársak között emelnék számára emléket. A halasi csipke jövőjét tekintve még számos tennivaló akad. Technikai fejlesztésről nincs mit beszélünk, amit emberi kéz tűvel alkothat, érdekességben, finomságban kihozhat, azt Markovics Mária elérte. Azonban a kül- és belföldi népszerűsítés terén még sok segítségre van szükség. El kellene érni azt, hogy újabb, ízléses kivitelű propaganda-füzeteket adhassanak ki több nyelven, hogy külföldi kiállításokon, vásárokon újra szerepelhessen ez a nemzeti kincsünk. Helyezzék el ismét a fővárosi nagyobb szállodák, pályaudvarok vitrinjeiben, kapjon minél több támogatást a sajtóban —, hogy ismerje meg mindenki, magyar és külföldi egyaránt ezt a kulturális értéket, amely nemcsak ízlésről tesz tanúbizonyságot, hanem mint idegenforgalmi látványosság k mint exportcikk komoly valutát is jelenthet a népgazdaságnak. Iteile Gézáné, a Háaiipari Szövetkezel i elnöke Belterjes gazdálkodás... szőlészet, kertészet, állattenyésztés i\vl Agraiiuuoiijaijyi egyesület bajai csoportja újjáalakította vezetőségét és kidolgozta munkatervét. E szerint segíteni kívánnak a járás községeiben működő szakköröknek. Már ebben a hónapban előadásokat tartanak egyes községekben. A falvak dolgozó parasztjai érdeklődéssel várják jaz Agrártudományi Egyesület munkájának feléledését, amelyet a belterjes gazdálkodás, állattenyésztés, szőlészet és kerteszet szempontjából igen fontosjnak tartanak. Az előadások időpontjának kijelölése folyamatban van. űmdeőCtesáftM. A hullámhegy ránkzuhant, átzúdult rajtunk, majd tovagörgötí; a fedélzeten pedig szörnyű látvány maradt utána. Á Kon-Tiki úgy megváltozott, mintha egy varázsló pálcája suhintott volna végig fölötte. A tutaj, amely hónapokon át olyan hűségesen szelte velünk a vizeket, szinte felismerhetetlen ronccsá vált. Társaim közül csak egyetlenegyet láttam. Kinyújtott karral, arera- borulva feküdt keresztben a kártyavárként összercskadt kunyhó tetején. A mozdulatlan alak Herman volt. A többiek eltűntek. Közben a vízhegy tovább verdeste a koralltorlasz falát. Az acélkemény fából készült árboc úgy összetört, mint egy gyufaszál. Felső része a kunyhó tetejére zuhant, úgy hogy az árboc és egész felszerelése a tutaj pereméről lógott a tengerbe. Hátul a kormánytőke kifordult, a keresztgerendák széthasadtak, a kormányrúd és a kormánylapát forgáccsá zúzódott. A tutaj orrán a mellvéd deszkák úgy összéroppantak, mint az eltaposott cigarettásdobozok. A fedélzet egész borítása fölszakadt és vizes papírként tapadt a kabin elülső keskeny falának roncsára. Ládák, kannák, vászongöngyölegek -s mindenféle felszerelési tárgyak hevertek szanaszét. A romhalmazból itt-ott egy-egy bambuszvég vagy kötéldarab látszott ki. A fedélzet a legteljesebb káosz képét nyújtotta. Megdermesztett a látvány. Érdemes volt megkapaszkodnom a kötélben? Hiszen egész vállalkozásom elveszít minden örömét, minden értéket, ha öt társam közül csak egyet is el kell veszítenem! Az utolsó ütés után pedig csak egyetlenegy maradt a fedélzeten! E pillanátban Torstein összevissza vert feje jelent meg a tutaj oldalán. Az egyik árbóckötélbe kapaszkodott, majomügyességgel visszatornázta magát a rönkökhöz s ott felkúszott a kabin romjaihoz. Herman is felém fordította a fejét, kényszeredetten s bátorítóan rámmosolygott, de nem mozdult. Hatalmasat kiáltottam, abban a* gyenge reményben, hogy a többiek meghallják s Bengt nyugodt hangja felelt rá, jelentve, hogy mindenki a fedélzeten van. Kötelekbe kapaszkodva feküdtek amö- gött a zűrzavaros barikád mögött, amely a bambuszfedélzet roncsaiból halmozódott fel. Mindez pár pillanat alatt folyt le, mialatt a visszacsapó hullám a Kon-Tikit kisodorta a boszorkány üstből. De nyomban rázúdult a következő hullám. Most utoljára kiáltottam bele a fékevesztett lombolásába: »Fogódtíz!« — megkapaszkodtam magam is és eitüntem a víztömegben^ amely ránkzuhant és csak két-három végtelennek tetsző másodperc múlva hagyott 109 maga mögött. Erőmnek már a legeslegvégén voltam. Láttáid, hogy a rönkök 'Végei éles sebhelyet szakítanak a korallzátony falábai de nem jutnak át fölötte. Azután ismét visszahúzott minket az irtózatos szívóerő. Azt is láttam, hogy két társam keresztben-hosszáb'an fekszik a kabin tetején. De már egyikük sem mosolygott. A bambusz-barikád mögül váratlanul egy nyugodt hangot hallottam: — Így nem megyünk sokra! Teljesen erőt vett rajtam a csüg’gedts. Mivel a letöri árboc mind jobban túlhajolt a tutaj hátsó szélén,’ egyszer csak 'ott függtem egy laza, kötélbe kapaszkodva a tutajon kívül, a víz fölött. Jött az újabb hullám. Mire ezen is túlestünk, halálos fáradtságot éreztem. Egy gondolatom volt csupán felmászni a rönkökön és lefeküdni a barrikád mögé. A legközelebbi hullámvisszacsapódás pillanatában először láttam az elpm ereszkedő habfüggönyön át a csupasz, göröngyös, vörös bástyafalat. Ugyanakkor észrevettem Torsteint, aki kétrét hajolva állt a csillogó vörös korai lók szirt- jén' és két kézzel fogódzkodott a kezében tartott kötélnyalábba. Mögötte éppen Knut is ugrásra készült Rájuk kiáltottam, hogy mindnyájan maradjunk a tutajon, mire Torstein, akit a víznyomás sepert te a fedélzetről, mácskaügyességgel visszaugrott. Még két vagy három hullám gördült át rajtunk rettenetds erővel. Aztán n\ár csak arra emlékszem, hogy klvül-belül sistergett a víz, közben pedig éreztem, hogy a tenger átemelte a tutajt a vörös szirtien, én pedig egyre lejjebb süllyedtem, a zátony csupasz fala felé. Egy pillanat múlva már csak a hullámok tarajának sós tajtékja permetezett rám, úgy hogy vissza tudtam kapaszkodni a tutajra. Mindnyájan a rönkök hátsó vége felé igyekeztünk, amely rézsúlosan magasra emelkedve állt a szirten. Ebijén a pillanatban Knut nagy lendülettel a korallszirtre ugrott és megragadta azt a kötelet, melyet parafaúszókkal telerakva úz árbóctőre erősítettünk. Míg a visszacsapódó hullám elvonult, ő a kavargó vízben át- veraÄiött vagy harminc méternyire befelé, ahol biztonságban állhatott a kötél végét kézben tartva, amíg a következő hullám feléje tajtékzott, elhalt és visszahömpölygött a lapos szirten, mint. valami széles) folyam. Majd Erik kalimpált elő az összeroskadt kunyhó alól, clipővel a lábán! Ha vele maradunk, sokkal könnyebben úsztuk volna meg a kalandos partraszállást. A kunyhót ugyanis a hullámok nem mosták le a fedélzetről, csak szép laposra összenyomták a vízhatlan vászon alptt. Erik tehát kényelmesen elnyújtózva feküdt a rakomány között és jhallgatta a mennydörgő lármát a feje fölött, miközben az összeroskadt bambuszfalak lefelé görbültek. Bengt jókora ütést kapott a letört árboctól, de sikerült Erik mellé a kabin romjai alá bújnia. Valamennyien, oda feküdtünk volna, ha előre tudjuk, hogy milyen szilárdan fognak állni a bambuszfalak a tutaj talpazatán, a víztömegek - legnagyobb nyomása alatt is. | Most már Erik is készenlétbe helyezkedett a tutaj végén és mihelyt a tenger visszahúzódott, ő is íelkúszott a szirtre. Utána Bengt, majd Herman következtek. Tutajunkon eközben minden egyes hullám lökött egyet. Mire Torsteinra és végül rám került a sor, már annyira feljutott a tutaj.a zátonyra, hogy már nem is volt okunk rá, hogy elhagyjuk. Nyomban' megkezdtük hát a mentés munkáját. 110 (Folytatjuk) /
