Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-02 / 77. szám
n Pajtádiwadé Kiskunhalasról írták i.alia Katalin kiskunhalasi levelezőnk, az Alsóváros! Iskola Vili. osztályos tanulója, így kezdi a levelét: Olyan, mintha e pár hónap csak tossz álom lett volna. Sokan arról fecsegtek, hogy fel kell oszlatni az úttörőmozgalmat. Nagy kár lett volna, hiszen mindenkinek jól esik egv- egy jólszervezett kirándulás, vagy egy pazar klubdélután. Ehhez pedig valamilyen ifjúsági szervezetre van szükség és erre nagyon megfelelt az ú t törő mozgalom. Engem az év elején zászlótartónak választottak meg pajtásaim, Nagy őrömmel készültem november 7-rc, de az októberi események miatt az öröm ürömmé vált. Én nagyon-na- gyon boldog voltam, amikor az egyik nap az utolsó tízpercben az igazgató bácsi rövid beszédében kijelentette, hogy újra megkezdődik nálunk az úttörőélet. Még azon a napon a volt csapatfalat leporoltuk és teltettük újra az őrsi zászlókat. Másnap már kirándulást rendeztünk a ,.IJomokhordó-domb“-hoz, ahol három kétszemélyes sátrat felállítatunk, jóízű szalonnát sütöttünk, hazafelé pedig gólyahírt szedtünk. VANGSAI JOLÁN KECSKEMÉTI PAJTÁS levelében örömmel értesít bennünket arról, hogy milyen sok. érdekes dolgot tudna mondani Kukkantó Karesznek, ha ellátogatna az iskolájukba. Beszélne neki a tanulásról, a hiányzásokról és beszámolna a jő magaviseletről is. Kár, hogy Joli csak szőrmentén említette ezeket a dolgokat és nem írt egy kicsit részletesebben arról, ’hogy milyen az a jó magaviselet, kik az iakola kitűnő tanulói. Reméljük, a közeljövőben erről is kapunk tőle hírt. MADARÁSZ LACI, A ZENEI ALTALANOS ISKOLA tanulója azt írja, hogy a négy őrs, amelyek az osztályban tevékenykedtek, sok kedves órát jelentett az ő számára is. Laci szeretné, ha április 4-et avató ünnepéllyel lehetne összekötni. Érdemes úttörőnek lenni, mert szerinte az őrsben könnyebb a tanulás és érdekesebb a játék. Ezért úgy vélekedik, hogy a jövő héten jó lenne összehívni a csapatgyülést, ott beosztanák a rajokat és az őrsöket. hogy utána mehessen a munka. i I ♦ ♦ lapátok, azaz a Jurribó »ormá-J nyai'-, és szállítókocsikra rakják- a törmeléket, Így megy ez három éven keresztül, míg végül] félúton az olasz Jumbó találko-] zik barátjával, a francia Jum■ bóval. — Karesz, te ezt a gépet lát-; tad, vagy csak hallottál róla? Láttam. Itt láttam Francia- országban. Szörnyen félelmetes alkotmány. — Mondhatnál valamit az; alagútról is! — Talán annyit, hogy meg ebben az évben háromezer ein-; bér és két gépelefánt lát hozzá] az alagút építéséhez. Az alagút magassága hat, szélessége pedig] hét méter lesz. — Köszönjük a felvilágosítást, Karesz, mikor hallhatunk újra? — A jövő héten. — Halló! Itt Kukkantó beszél Franciaországból! — Üdv neked, Karesz! Mondj - valami okos dolgot. — Okosai? Hát most megismertetlek benneteket Jumbóval, az »ércelefánttal.« Azt tudjátok, hogy készül a világ leghosszabb közúti alagúlja a Mont Blanc- liegység alatt, amelyen ‘Olaszországból Franciaországba lehet mini. No., hát most az olaszok és a franciák közösen elhatározták, hogy 1960-ra megépítik ezt a bödiiletes hosszú alagutat. Ennek az építkezésnek lesz a főszereplője Olasz- és Franciaországban mostanság olyan sokai emlegetett Jumbó, vagyis az ércelefánt. — Mit jelent az, hogy Jumbó? — Ezt a nevet, már régóta adják a nagytestű, hatalmas technikai eszközöknek. Régen az ■egyik cirkuszban volt egy szörnyűséges nagy elefánt, azt hívták Jumbónak. Ez az úgynevezett ércelefánt egy háromemeletes behemót viasina. A munkások csapata mindhárom emeletén egyidőben dolgozik. Sűrített levegővel meghajtott fúrói 20— 25 aknát fúrnak egyszerre és 10 másodperces időközökben pedig robbantják a kőzetet. Ezután működésbe lépnek a gépesített Rejtvényverseny A műit héten beérkezett megfejtések alapján Király Lajos, Baja, Központi Fiúiskola, Kupe-j czik Ferenc. Nagyszénás (Békcsj ni.), Lalia Katalin, Kiskunhalas,! Alsóvárosi Iskola és ifjú Mada-j rász László, a Zenei Általános] Iskola tanulója, egy-egy pontot] szereztek a rejtvényversenyben. ÚJABB KÉRDÉSEK 1. Melyik az a legnagyobb él-» menyed, amelyet az úttörőmoz-l galomnak köszönhetsz? | 2. Mikor és hol született! Arany János? | :i. Hány éves az iskolád és mi-f Íven történelmi hagyománnyal! rendelkezik? ! GYORSAN, kényelmesen, biztosan célhoz ér „ .11 o ii é “ segédmotoros kerékpárral. Kapható szaküzletekben — 1480 forintért. 330 Virágzik a barackos a Kuníehértói Állami Gazdaságban. A gazdaság dolgozói aggódva lesik, hogy megmarad-e a szépnek ígérkező baracktermés. — Tavaly, sajnos, elvitte a fagy, de bízunk benne, hogy az idén jó termésünk lesz — bizakodnak. Nem csoda, hogy ennyire törődnek a gyümölcsössel, hiszen a gazdaság egyik szemefénye a 224 hold gyümölcsös. Mintegy 50 holdon van rózsabarackjuk, azonkívül van Kiffer-körte, nyári és téli alma. 350 hold szőlőt is művelnek. 80 holdat most telepítenek, hathektáros táblákban, 25—30 méter széles gyü- mölcsfa-pásztákkal körülvéve. Széles sortávolságra ültetik a vesszőket, hogy géppel jól meg tudják művelni. — Az ültetést szovjet módszerek felhasználásával végezzük — mondja Körmendi Géza, a gazdaság igazgatója, ős közben megmutatja a messzenyúló futóhomokot, amelyet most ültettek be szőlővesszővel. A tavaszi szél arcungba vágja a porszemeket, amely vékonyan ropog a fogaink között. Az egész gazdaság ilyen homokon terül el, ezen a mostoha vidéken teremtett az emberi erő és értelem gazdag kultúrát. Érdemes megj egyezni, bogy a gazdaság állattenyésztése is mintaszerű, pedig a csak valamivel több, mint ezer hold szántó szűkösen termi meg a takarmányt. Tehenészetünkben több 20 liternél magasabb tejhozamú tehén van, a í'ejési átlag 14 liter körül mozog. Szépen gondozottak a mangalica sertéseik is. A cigája juhállomány pedig 150 ezer forint tisztajövedelmet hozott az elmúlt évben. Eredetileg azért látogattuk meg a gazdaságot, hogy megkérdezzük,; milyen az együttműködés az igazgató és a munkás- tanács tagjai között. — A lehető legjobb, adja meg a választ a kérdésre Gömzsik. Péter, a munkástanács elnöke,?' aki egyébként a gazdaság mag- tárosa. Van gondjuk el ég, hiszen úgy kell gazdálkodni a homokon, hejgy jövedelmező legyen a termelés. Ez bizony nem. könnyű dolog. Az idén a gazdaság szabadabban tervezhetett, s természeteden első dolguk a takarmányterület növelése voltj Az igazgat^ és a munkástanács elnöke a következőket mondja: — Megvalósítjuk a zöld futószalagot. Az idén mintegy 20 százalékkal növeljük a takar- mánytermó területet. 80 hold őszi takarmánykeverékünk van. Ugyanennyi zabosbükkönyt pedig fokozatosan Vetünk, hogy a zöld futószalagba be tudjuk építeni. Van lucernánk, lesz somkórós napraforgónk, amely tekintélyes fehérje és keményítő- tartalmú takarmányt ad silózva. Vetünk csalamádét is, amelyet részben zölden etetünk, részben silpzunk. Lesz takarmánykáposztánk, hogy késő őszszel Is tudjunk lédús takarmányt etetni a jószágokkal. Nagy gondunk a homok javítása. 40 holdon somkóróval zöldtrágyázunk, Szerintünk ez a legjobban bevált talajjavító módszer a honjiokon. Ilyen zöldtrágyázott talg.iba. rozsot vetettünk, Máris sokkal szebben fejlődik, mint az egyéb területen vetett. Sok-sok vita előzte meg ezeket az okos elgondolásokat. A gazdaság elkészítette már a tervét, amely szerint több mint 300 ezer forint üzemi nyereséggel kell zárniok az évet. Remélik, hogy a gazdaság szakvezetőinek és a munkástanács tagjainak szoros együttműködésével sikerül még enhél nagyobb nyereséget elérni. —ő—r « , Űe&det (femm&ti Gyorsan odakötöztük kötelekkel a tutaj orrát a csónakok végéhez s a négy erős vendéghajós csónak legyezőformában a Kon-Tiki elé sorakozott, akárcsak egy kutyafogat húzó kutyái. Knut a gumicsónakba ugrott és szintén beállt a fogatba, mi többiek meg evezővel a kézben a tutaj két oldalán foglaltunk helyet. Most kellett először szembefordulnunk a keleti széllel, amely olyan hosszú időn át mindig menetirányunkba fújt. Az éjszaka szuroksötét volt, míg elő nem bukkant a hold, a szél pedig erősödött. A bennszülöttek rőzsét gyújtottak és nagy tüzet raktak a parton, hogy a zátonysor bejáratának Irányát jelezzék. A zátonytorlaszról vlsszaomló hullámok mennydörgése a sötétben úgy hatott, mint egy vízesés szakadatlan moraja s percről percre erősebbé vált. A sötétség, miatt nem láthattuk ugyan előfogatunkat, de hallottuk, hogy bennszülötteink víg harci dalokat fújnak. Azt is hallhattuk, hogy Knut közöttük van, mert valahányszor elnémult a polinéziai dal, nyomban hallhatóvá vált az ő magányos hangja, amint norvég népdalokat énekelt a polinéziai kórus közepén. Hogy a zenebona még teljesebb legyen, mi is rágyújtottunk a közismerten bolondos angol dalra: -Tom Brown fiacskája, csupa szeplő az orcája...«, így tehát barnabőrűek cs fehérek egyaránt jókedvűen énekelve húzták az evezőket. Valósággal tombolt bennünk a fékezhetetlen jókedv. Kilcncve.nhét nap! Megérkeztünk Polinéziába! Este a faluban ünnepség lesz! A bennszülöttek újjongva kiáltoztak. Angataut ugyanis évente csak egyszer érinti hajó, amikor a Tahitiból jövő kopragyűjtő (a kókuszdió belső húsos részét, mely erősen zsírtartalmú, a szedés után összevágják és a napon vagy tűzön kiszárítják. Ez a kopra, melynek tömegét gyárakba szállítják feldolgozásra. Kiváló étolajat, ételzsírt, szappant és egyebet készítenek belőle, fezért a világpiac egyik igen fontos nyersanyaga) vitorlás átveszi az egész éven át gyűjtött szárított kókuszdiót. Minden ok megvan hát arra, hogy ma este ünnepség legyen a parton, a nagy tűz körül. A szél azonban makacsul fújt tovább. Ügy erőlködtünk, hogy már minden izmunk belefájdult. Szilárdan tartottuk helyzetünket, de a tűz lénye csak nem közeledett, és a hullámverés zúgása sem erősödött. Az énekszó lassanként halkult, majd egészen elnémult, a bennszülöttek jobb híján veszekedni kezdtek. A parti tűzfény nem mozdult, csak fel-alá táncolt, ahogyan a hullámok dobálták a tutajt. Három óra telt el hiábavaló erőlködésben. Már kilenc óra felé járt. Lassanként csüggedés vett rajtunk erőt. Elfáradtunk. 97 Megmagyaráztuk a bennszülötteknek, hogy még több segítő kézre lenle szükségünk a partról. Válaszaikból azonban megértettük, hogy ember ugyan lenne a parton bőven, de az egész szigeten csak ez a négy tengerjáró csónak van. Most Knut alakja merült fel a sötétből. Eszébe jutóit valami: átmegy a kis csónakon a szigetre és embereket hoz. Szükség esptén öt-hat bennszülött elfér egyszerre a kis csónakban. Ez azonban túlságosan kockázatos vállalkozás lett volna. Knut nem ismerte a helyi viszonyokat, nem tudta volna megtalálni a korallzátony bejárását a pokoli sötétségben. Erre azt javasolta, hogy magával viszi a bennszülöttek vezetőjét, az majd mutatja az utat. Ezt a tervezetet is elleneztem; a bennszülött nem Ismeri a gumicsónak természetét, nem tud vele bánni a veszélyes átjáróban. Arra kértem hát Knutot, hozza inkább a fedélzetre a vezetőt, aki elől ülve evezett a sötétben, hadd halljuk a véleményét a helyzetről. Most már nyilvánvalóriak látszott, hogy nem tudjuk tovább feltartóztatni a Kon-Tiki kisodródását a nyílt tengerre. Knut eltűnt csónakjával a sötétben, hogy megkeresse a vezetőt. Az idő telt, de barátunk nem tért vissza. Kiáltottunk utána. Semmi válasz nem érkezett, csak a polinéziaiak fecsegő kórusát hallottuk. Knut nyomtalanul eltűnt a sötétben. Azonnal felfogtuk, hogy mi történt. A tolongásban és zajban Knut félreértette a kapott utasítást és mégis partraevezett a vezetővel. Minden kiáltozás hiábavaló volt, mert ahol Knut akkor evezhetett, ott minden más hangot túlharsogott a zátonyhoz csapódó hullámok' dörgésé. Gyorsan előkaptuk a jelzőlámpákat, egyikünk az ; árbocra mászött és leadta morsejellel: »Jöjj vissza! Jöjj vissza!« — de ez is hiába. Két ember elment — egy folyton jelzéssel volt elfoglalva az árbocon, mi többiek pedig már kezdtünk teljesen kimerülni, A sízél egyre kijjebb hajtott minket. A kísérletképpen vízbedobott kis l'drgácsdarabkákról láthattuk, hogy lassan, de biztosan távolodunk a parttól. A tűz egyre kisebbedet!, a hullámtörés zaja is csendesebbé vált. Éji minél távolabb jutottunk a pálmaerdő szélárnyékából, unnál erősebben kapaszkodott bclé'nk az örökös keleti szél. Most ellenségünknek éreztük; csaknem olyan erős volt, mint odakint az óceán közepén. Lassanként ráébredtünk, hogy fel !"'ll hagynunk a reménnyel: távolodunk a szigettől. Élje az evezőt mégsem szabad kiengednünk a kézből; minden erővel le kell küzdeni- az ellenszél hatását, amíg Knut vissza nem érkezik. Elmúlt öt perc, tíz perc, félóra. A rőzsetűz egészem kicsinynek látszott, néha pedig teljesen eltűnt, mikor a tutaj hullámvölgybe került. A víz harsogása távoli zúgássá enyhült. Felkelt a hold; - sápadt korongja átesillant a pálmakoronák közt, de a levegő párás volt és az égboltot részben felhők fedték. A bennszülöttek vitatkozása elhalkult. Hirtelen az egyik csónak leoldotta kötelét és eltűnt. Az ott maradt háromnak az emberei elfáradtak, fél teli is és nem eveztek teljes erővel. A Kon-Tiki feltartóztathatatlanul haladt kifelé, a nyílt tengerre. Most egyszerre eloldotta vontatókötelét a három megmaradt csónak is. Oldaluk a tutajéhoz koppant. Egy bennszülött a fedélzetre lépett és fejét ingatva csendesen így szólt: (Folytatjuk) 98 VIRÁGZÓ KULTÚRÁT teremtenek a homokon 80 hold új szőlőtelepítés, zöld futószalag, 14 literes fejési .átlag a Kunfehértói Állami Gazdaságban
