Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-06 / 80. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA iwi^tSKÄSfART »AC*Kl$.k(L/N ME.OVEl LAPJA megjegyzései Bánk bán és a szamárköhö^és Nem tudom, érvényben van-e az a rendelkezés, hogy színház­éi mozielőadásokra apró gyere­ket nem lehet bevinni? — de senki nem tartja meg. Annyi öl­ben- és karonülő csöppség látha­tó (és sajnos hallható!) az emlí­tett helyeken, hogy szóvá kell tenni. Szeretem a gyereket. De haragszom arra a szülőre, aki színházba, moziba magával cipeli gyerekét s a kicsinek szenvedést, a közönségnek pedig kínos ára­kat okoz. Mert a gyermek álmos, unatkozik, nyugtalan a szokat­lan helyen s ennek igencsak kifejezést ad harsány sírás, egészséges orditozás formájában. Mindez — enyhén szólva — za­varja a művészi élmény gyö­nyörűségeibe merült szomszéd­ságot. Legutóbb a Bánk bán dísz­előadásán, a színház földszintjén Kossuth néven J Igazságosan, megfontoltan új tsz alakult Hódunán ült egy mama, ölében egy sza­márköhögésben szenvedő kicsi­vel, akire pontosan tízpercen­ként rájött a köhögési roham. Egyik-másik olyan erős volt, hogy a rikácsolva fuldokló gye­reket zajos székcsattogtatás kö­zepette ki kellett vinni a folyo­sóra. S a makacs mama mind­annyiszor vissza is jött a gyerek­kel. Megszámoltam: az előadás alatt kilencszer történt meg ez... | S a moziban is mindennapos a legszebb jelenetbe belesíró gye­rekhang, — sőt az' is gyakran előfordul, hogy csöpögő nadrágú emberkéket cipelnek ki szom­szédaik ruháját veszélyeztetve a mamák. Kedves szülők! Ne így való­sítsuk meg azt a különben he­lyes törekvést, hogy a gyermek­kel idejében megismertetjük a kultúrát! Gá—ra Dobcsák és a (Reek and (Raii Dobcsák szerényen élt már hosszú idő óta, csendben albér­leti szobájában. Reggelenként bejárt a Bajuszpödörítő Vállalat­hoz, ahol mint főkönyvelő tevé- kenyjiedett. Esténként hódolt szenvedélyének, használ gyufa- szálakat gyűjtött. Betűket, neve­ket rakott ki a gyufaszálakból. Ilyeneket például: Pacolai. E név mellé gyakran azt is kira­kosgatta, hogy hülye. Tudniillik, Pacolai a vállalat igazgatója. Kölcsönösen utálták egymást, de Dobcsák ezt nem mutatta, csak a gyufaszálaknak mondta meg őszintén a véleményét. Ebbe a békés, egyhangú élet­be csapott bele, mint a ménkű a Rock and Roll. Minden újság írt róla. Közölték apostolának, Elvis Prisleynek a fényképét. Sőt egy sor Rock and Roll figu­rát is. A végső lökést az adta meg, hogy Melbourneban egy fiatal ausztráliai pár 18 órán ke­resztül táncolta. Két zenekar is kidőlt mellettük. — Miért ne lehetnék én is híres ember — csillant fel Dob­osáénak a szeme és abbahagyta az elhasznált gyufaszálaknak a gyűjtését. Megkezdte a trénin­get. Ügy határozott, hogy elő­ször csak egyedül gyakorol, míg bele nem jön, később majd sze­rez magának egy társat. — Lé­nyeg az, hogy minden porcikád; mozogjon, a figurát magad vá-: laszthatod meg — olvasta a: »használati utasításban«. A főbérlő nem győzött cső-: dálkozni a csendes Dobcsákon. Nem tudta mire vélni a szobájá­ból kiszűrődő különféle zajokat.: Ez az ember megőrült — álla­pította meg az asszony és más-: nap gyanakodva méregette a hi-: vatalba siető albérlőjét. Egyik nap aztán nagy szeren­csétlenség történt. Az egyik szal- tó nem sikerült és Dobcsák fejre esett. Elvitték a mentők. Nem is jött rendbe. Nagy tekintélye van azonban társai között, akik II. Ramszesznek, Napóleonnak, XI. Lajosnak és egyéb hírességeknek tartják magukat. De olyan híres egyikük sincs, mint I. Dobcsák Teofil,' a Rock and Roll hazai apostola. Időnként rángatózik, rugkapál, eltorzul az arca. Ilyen­kor kényszerzubbonyt húznak rá — pedig csak egy-két Rock and { Roll figurát mutat be. $ A napokban Kossuth néven új tsz alakult Hódunán s ezzel rö­vid másfél hét leforgása alatt a második termelőszövetkezet ala­kult meg. A Kossuth 11 család­dal 120 hold földön alakult, de várható, hogy a közeljövőben meg több család csatlakozik hozzájuk. A tsz a régi alapsza­bály szerint dolgozik, kivéve majd a jövedelemelosztást, — amelyre a helyi sajátosságoknak megfelelően — új módszert fog­nak kidolgozni, ü Önkiszolgáló büfé a pedagógus klubban Kecskemét pedagógusai szíve­sen látogatják a klubot, de sok­szor felmerült már, hogy szom­jasan, vagy akár egy fekete nél­kül üldögélni órákhosszat nem a világ legkellemesebb dolga. A klub vezetősége most egy érde­kes és életrevaló kezdeménye­zés során önkiszolgáló büfét lé­tesít, ahol bor, sör, különböző likőrök és természetesen egy ká­véfőző is várja a vendégeket. Senki sem tehet panaszt »a bü­fésre«, mert mindenki olymódon részesül a javakból, amilyen ügyesen tudja magát kiszolgálni. Bonyolult munka a földrendezés. Sokféle panasz, kívánság, kérelem érkezett be a községi tanácsokhoz és bizony nehéz igaz­ságot tenni. A termelőszövetkezetekből kilépettek földügyeit mar elintézték, de a kártalanításra és a földigénylésre beadott töbl mint tízezer kérelem még várja a községi tanácsok végrehajtó bizottságainak döntését. Az eddigi tapasztalatok szerint a be adott kérelmeknek 70 százalékát lehet jogosnál: tekinteni. Fülöp- házán például 688 katasztrális holdra beadott 36 kérelem közűi csak tíz tekinthető jogosnak, 62 katasztrális hold területre vonat koztatva. Sok olyan kérelem van, amely az 1951. augusztus 1 előtt felajánlott ingatlan visszaigénylésére vonatkozik. Ez nen teljesíthető. A községi tanácsok most csoportosítják a kérelmeket, kiegé­szítik a hiányzó adatokkal. Az Állami Földmérési és Térképé szeti Hivatal részéről az előkészítő munka már 24 községben be fejeződött és 35 községben pedig folyik. Az előkészítés legfonto­sabb feladata megállapítani, hogy mennyi a községben a kérel rnek orvoslására igénybevehetű tartalékterület. Nagyon fontos, hogy a községi tanácsok megfontoltan, keik. körültekintés után döntsenek. Helyes, ha a kérelmek elbírálásé nál igénybeveszik a járási földrendezőket, akik megfelelő szak ­tudással rendelkeznek. A kérelmek elintézésénél minden igénylőt személyesen hallgassanak meg és a kiadandó földterületre vonat kozólag alapos körültekintés után egyezzenek meg. Helyesen é. igazságosan történik például Bácsalmáson, Kiskunhalason a föld­ügyek rendezése. Néhány községben azonban kapkodás tapasz­talható. Erre nincsen ok, hiszen ez év október 1-ig kell véglege­sen- rendezni a földügyeket, végrehajtani az erre vonatkozó tör vényerejü rendeletet. Általános jelenség, hogy a kérelmezők nem csatolják kérel­mükhöz a szükséges okmányokat. Ez hátrányos rájuk nézve, mer még a szükséges bizonyító okiratok nincsenek meg, addig a köz ségi tanács nem tud érdemben foglalkozni a földügyekkel. A józan megfontolás és az emberiesség vezesse a községi ta­nácsok végrehajtó bizottságait, hogy az előttük álló nagy felada­tot — a földrendezést — sikerrel meg tudják oldani. KÖNYVTÁR ÉS TAVASZ Az ablakokon át csil­lámló napfénypászmák permete­zik fényüket a tágas szobákba. Végigjárják az olvasóasztalok tüköríényes lapját, a kiakasztott plakátokat, a tömött polcok tar­ka könyvregimentjeit. A Bács­almási Járási Könyvtár már a korai tavasz vibráló levegőjének tárta ki ablakait. Elűzni a tél szürke árnyait, a hideg, éles kardként támadásainak emlé­két, már a kerti ágyások között kutat a könyvtárosi szem. Jó lenne megcsinosítani a tavasz elé a »nyári olvasó« (— ahogy itt nevezik) virággal szegélyezett útjait, hívogató padjait. Bent a polcok és kölcsönző- kartonok, a folyóiratok és köny­vek világában is zsendül a friss élet. Szorgalmas kezek 909 olva­százötven pintlit csinált. Utravalóul így szólt a nagy ha­sú főnök: — Hé, lányok, reggel a kez­dés öt órakor! El ne aludjatok! Az álomszuszékokat kivágom, mint a gyalogbékát. Kiléptek a kapun. Ili szólt: — Énekeljünk. Olyan szép az a nóta, hogy szegény vagyok, szegénynek születtem. De nem volt kedvük énekelni. Hazaérve szinte úgy estek bele az ágyba. Jolinak kicsit émely- gett a gyomra a szurok szagá­tól. Végig sem gondolta az egész napot, már szólt az édesanyja: — Kislányom, reggel van, kelj fel. Siess dolgozni, mert más­ként nem lesz szalagod. — No, siessünk. — S a két kislány szaladt egészen a kefe­gyárig ... Hogy számolták a napokat! ügy várták a hóvégét, mint a Messiást. Az első fize­tést. Végre kézhez kapták a pénzt, s vettek szalagot, meg egy szoknyát. Blúzra már nem jutott. De sebaj! Majd a jövő hónap­ban. Esténként a ház előtt ülve ter­vezgették, hogy mi mindent vesznek a liövetkező hónapban. /'VAe mit ad az ég, a gyárosáé ' ÍS megunta a régi autóját.. Egész héten azon sóhajtozik, ak­kor lesz boldog, ha hatszemélyes kocsija lesz. Mit csináljon a »szegény, nélkülöző« asszony? Mit csináljon, hogy meg le­gyen a kocsi? Naphosszat ezen morfondírozik. A. véletlen sietett a »méltósá­ga« segítségére. Megjelent a gyárban egy újságíró, valami Ságzelka nevű, — He, he, jól megy ez a kis kóceráj! Nagy elme, remek öt­let! Kihasználni a pompás, fia­tal munkaerőket — köszönti a nagyságos asszonyt Ságzelka. — Ach, Fidonc — fintorog a nagysága. — Nem kifizető ez az üzlet — kényeskedik. — Már egy hete nyaggatom az uramat, hogy legalább névnapomra lep­jen meg egy kocsival. Megérkezik az úr is. — Szer­vusz, kérlekalássan — nyújtja üdvözlésre kezét Ságzelka. ■— Hát ne őrüljön meg az em­ber, annyi gondom van — így Gyenes úr, — s még feleségem is csak szaporítja a gondomat! — A méltóságos asszonynak igaza van. Vedd meg kérlekalás­san a kocsit, s igy egy gonddal mindjárt kevesebb lesz — szel- lemeskedik Ságzelka. — Ne őrjítsd meg te széltoló, ceruzakoptató — válaszol tréfál­kozva a főnök. — ötleted ugyan jó, de miből? Ságzelka elmosolyodik, s hun­cutul kacsint: — Fesd át a szőrt, adj neki más nevet, szoríts a lányok normáján, tömjenek több lyu­kat: íme a recept. Hiszen te tu­dod, kérlekalássan... Eddig tartott a nyíltszíni be­szélgetés, amelyet a szurkoló­munkások is hallottak. Ezután bevonultak az urak, s pezsgő mellett tárgyalták meg az újság­cikket. /J következő héten már 1500 C/1. pintlit kellett csinálni egy forintért. Gyenes úr igy in­dokolta: ha nem dolgoztok jól, lut nem kapok annyit» amennyit én akarok ... akkor inkább bezá­rom a műhelyt... A munkások megszeppentek. — Gyenes úr, hogy képzeli ezt. Természetesen dolgozunk ... S rövid idő múlva egy új kocsi gördült a gyár elé. A méltóságos asszony úgy futott urához, hogy ruhája csak úgy viharzott utána. — Drága libuskám — ölelte át a nyakát, — hogy te milyen édes vagy. A nagypocakos Gyenes úr hi- zelkedően így szólt: — Ságzelká- nak köszönheted, ő főzött meg. A szurkolóknak villogott a szeme. Munka közben tilos volt ugyan a beszéd, de azért sokszor mondták: — Süllyedjen el Ság­zelka úr és az egész gyáros csa­lád. f'z a kis történet még 1946- O ban játszódott le. Azóta lejárt Ságzelkáék és a gyárosok ideje. Nem dorbézolhatott az ura­ság a munkások verejtékéből. Elzavarták a gyárost, birtokba- vette a nép tulajdonát. A méltó­ságos asszony is megtanult gyalog járni. Nemrég, a múlt év októberé­ben még arról álmodott, hogy újra lesz új kocsija. Csak ál­modjon tovább nagyságos asz- szeny és járjon gyalog. Ezt üze­nik önnek, a volt szurkolók, köz­tük a két kislány, akik közül az egyik azért írta le e sorokat, hogy a mai kislányok megismer­jék: ilyenek voltak önök. S ne legyen egyetlen olyan fiatal sem ebben az országban, aki megbocsássa, vagy elfelejtse ezt, Ycncsz Ida sót tartanak nyilván és Fekete Dezső, a könyvtár vezetője sze­rint ez igen nagy szó most, az év elején. Ha így megy, az év végére megtetézik a tavalyi re­kordszámot is. Pedig akkor nem kevesebb, mint 1422 olvasóval büszkélkedtek. Nem véletlen a nagy olvasási láz. Van mit olvasni! Egy év alatt 6390-ről 9267 kötet­re nőtt a könyvállomány. Rá­adásul hogyan? Állami támoga­tásból körülbelül 800 kötetet vá­sároltak. — És ami különösen örvendetes, nagy összeggel já­rult hozzá a könyvtárak fejlesz­téséhez a bácsalmási községi ta­nács. 20 000 forintot szavazott meg erre a célra. Ha pedig az egész járás adatait vizsgáljuk, kiderül: 39 515 forintot fordítot­tak a községi könyvtárak fej­lesztésére helyi erőforrásokból. ; Ez nem megvetendő ered­mény, és a segítő kéz az idén sem fukarkodik. A tataházi ta­nács 3000 forintot helyezett kilá­tásba a könyvtár fejlesztésére. ;Csak a járási tanács nem .ismer­je még fel teljesen a könyvtár értékét. Pedig talán elsősorban neki kellene a gondos gazda se- :gítőkészségével fordulni a könyv­tár felé — hiszen járási könyv­itárról van szó. : Nem nagyon érdeklődik a já- irási tanács a könyvtár belső imunkája iránt sem. Érdemes •volna megismerni. Újszerű szak­imai munka folyik itt, amellett, [hogy a községi könyvtárak irá- inyítását, a kölcsönzést is példá- isan ellátják. : 1961-ben les* Bácsalmás 'fennállásának 250. évfordulója. ;Erre a nevezetes eseményre a községben alakult Fekete Dezső 'könyvtáros kezdeményezésére jegy helytörténeti munkaközös­ség, amely nem kisebb dologra vállalkozott, mint arra, hogy el­készíti Bácsalmás minden társa- idalmi, gazdasági, politikai és ikulturális problémára kiterjedő monográfiáját. Hogyan segít ebben a könyv­tár? Először is úgy, hogy a Bács­almás és környéke életével fog­lalkozó és könyvtárközi kölcsön­zés útján elérhető írásművek, cikkek, tudományos, történelmi, stb. dolgozatok, forrásmunkák teljes bibliográfiáját összeállítja és ezt a munkaközösség rendel­kezésére bocsátja. Eddig 290 könyveim gyűlt össze a gondo­san rendezett kartotéklapokon. Egyrésze elkészült a különböző vidéki újságokban megjeleni Bácsalmással foglalkozó cikkei: bibliográfiájának is. A kiegészí­tésen most dolgozik Fekete De zső könyvtárvezető. Ha sikerül. az év végére a bibliográfia elkészül. Nyárra tervezik a kalocsai érseki könyv­tár idevonatkozó anyagának fel­kutatását, a budapesti Széchenyi Könyvtár és az Országos Levél­tár meglátogatását is. Űjabb, eddig még fel nem derített do­kumentumok megtalálását re­mélik. (Kb. 300 forintos segítség kellene hozza — talán gondos­kodhatna róla a járási, vagy a megyei tanács is!) Akkor aztán kiadják a bibliográfiát sokszo­rosított formában a kutatóknak és elküldik a nagyobb vidéki és fővárosi könyvtáraknak, nézzék át saját anyagukat és a náluk fellelhető cikkeket, műveket küldjék el a könyvtárak között szokásos úton Bácsalmásra. —* Szép és nagy célok ezek. Fárad­ságot, munkát vállalt ez a vi­déki könyvtár, de az eredmény sem maradhat el: helytörténeti monográfiái irodalmunk bizo­nyára értékes munkával gyara­podik majd 1961-re, Bácsalmás nagy ünnepére. A közeli tavasz rügy­fakasztó árama így járja át h vidéki könyvtárat — így vá­lik a bácsalmási könyvtár való­ban a társadalom jelentős bázi­sává, a tudományos kutatás elő- relendítőjévé, igazi »népkönyv­tárrá«. Embercsempészeket vettek őrizetbe A Bajai Rendőrkapitányság el­járást indított Filó Sándor, 36 éves, alkalmi munkás és neje, vaskúti lakosok ellen, mert a nevezettek Hercegszántó község határában engedély nélkül Ju­goszláviába akartak távozni. A tiltott határátlépőkkel kapcsolat­ban ugyancsak bűnvádi eljárás indult, őrizetbevétel mellett, Ta­tai Ferenc, 33 éves és Horthic- Lajos, 34 éves, hercegszántói la­kosok ellen, mert segítsége» nyújtottak Filó Sándornak és ne­jének a határon való át jutás­hoz. Tatai Ferenc szállást adott, Horthics pedig lovaskocsin szál­lította Filóékat, V*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents