Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-06 / 80. szám

Bajai tudósítónk jelenti ll!l!l!llllllll!!l|[llillll!!ll! Vasúti szerencsétlenséget akadályozott meg az éber váltókezelő Éljen még sok évet erőben, egészségben Bandi bácsi! A Baja—Budapest között köz- két. Amikor a vonat megállt, ki- lekedő reggeli sebesvonat egyik derült, hogy komoly vasúti sze- kocsijának kerékrugó szerkezete rcncsétlenséget előzött meg az «étesett. Kiskunhalason a külső éber váltókezelő és a vonaton v áltókezelő észrevette és jelző- utasként helyetfoglaló vasutas. A seket adott. A vonaton utazó sérült kocsit lekapcsolták s a se- egyik vasutas figyelmes lett a besvonat folytathatta útját Bu- jelzésekre, s meghúzta a vészié- dapestre. Talán később.. Az üzletember alaposan kikér-j dezi a kérőt, majd így szól: »Saj­nálom fiatalember, de pillanat-i nyilag semmi kilátás arra, hogyj magának adjam a lányomat. Del hagyja itt a címét, ha nem talál-; nék jobbat, értesíteni fogom.. Ne becsüljék le városunk közönségének igényeit de nem utolsó sorban a kérdéses fővárosi színház vezetősége! Bánat — Hát ti meg miért sírtok? — Én lenyeitem, egy golyót. — És te? r— Az enyém volt a golyó..: Elvek fejlődése Egykor: Amerika az ameri­kaiaké! Ma: A Közép-Kelet is! Azon az estén nem sürgött-íorgott a vendégek között ki­fogástalanul vasalt köpenyben, ezüstfe­hér fejével Bán Endre, a Hírős Étte­rem kedves Bandi bácsija. Azon az es­tén ű volt a vendég. Pincértársai a tőle tanult gyorsasággal igyekeztek kiszol­gálni s Bandi bácsi számos törzsvendé­ge koccintott az ün- nepelttel. űtvenhét éves Bán Endre, — és 11 éves kora óta pincér, Itt, Kecskeméten, az ak­kor még, Beretvás nevet viselő étte­remben kezdte tra- íikos-fiúként. Aztán 22 eszlten- dőt töltött Pesten, Siófokon, Miskol­con, — de szíve visszahúzta városá­ba. Az idő elszállt, Bandi bácsi haját ezüsttel szórták be a múló évek, de ma is egyike a le^fi­gyelmesebÖ, legszor­galmasabb pincé­reknek. fagyon szeret? s mesterségét, szerek az embereket, fiata­labb tárnáit fárad­hatatlanul oktatgar- ja, neveli..; Kívánjuk neki, hogy még sok esz» tendőt érjen erőben egészségben, sok - sok estén szerezzen örömet' a Hírős ven­dégeinek kedvessé­gével, figyelmes ki­szolgálásával! Ötvenhat nagybaracskai dolgozó paraszt Késett a „kardos“ asszony Maráczi György bácsalmási la­kos összeperlekedett feleségével. A vita verekedéssé faiult. melv­Az elmúlt szombaton a buda pesti Déryné Színház vendég szerepelt Baján. A »Déryné út rakel" című darabot mutat ák be. A fővárosi színház mész sze alábecsülte a Dunaparli váró, közönségének igényességét. A1 ráírni szereposztásban, jóformái díszletek nélkül, kifogásolhati kosztümökben léptette színr társulatát. Baján, ahol hétről nétre a főváros élvonalbeli szí nészel vendégszerepeinek. Or szágosan ismert a város közön­ségének igényessége és túlzás mondani, műértése — goromba hiba volt a szombatesti társas- utazás egy vidéki bedobásra. A közönség soraiból sokan az első A szerencsétlenül járt kéményseprő Pálinkás Márton. 36 éves ké­ményseprő erősen a pohár fene­kére nézett Szeremlén. Ittas ál­lapotban indult hazafelé. így történt azután, hogy egy sze­mélyautó elé került, amely el­ütötte. Lábtöréssel szállították a mentők a bajai közkórházba. nek során a kardos menyecske kést rántott és megszurkálta fér­jét. Az ötvenéves embert kórház­ba kellett szállítani. A felesége ellen a rendőrség megindította az eljárást. Szerelmi vallomás — Életed végéig szeretni fogsz? — Életem végéig. — A világ végéig fogsz sze­retni? — A világ végéig, aranyom! — Szeretsz-e addig, amíg le nem szerelnek a nagyhatalmak? — Hát... nagyon szeretlek, de ne túlozzuk el a dolgokat! vizsgázott sikerrel az ezústicalászos tanfolyamon Nagybaracskán az elmúlt év őszén szőlő, gyümölcs és kerté­szeti jellegű ezüstkalászos tan­folyamot indítottak. Az októ­beri események megszakították ugyan a mezőgazdasági tan­folyam munkáját, de már no­vember első napjaiban a hall­gatók kérték a községi tanács végrehajtó bizottságát és Suchy György mezőgazdasági szakta­Üssemi balesetek Ke$iyeret akart sütni, leégett három hás Katymáron Kupicz Anna ke­nyeret akart sütni, a kemence tűtése közben azonban kigyú- ladt a kémény és leégett a ház is. A fűz átterjedt a szomszédba is és Bakó Balázs, valamint Ste­fan István háza is a lángok mar­taléka lett. Baján, a vasútállomáson, tola­tás közben baleset érte Lénárt Pál vasúti rakodót. A fején szen­vedett súlyos sérüléssel szállítot­ták a kórházba. Ugyancsak üze­mi baleset áldozata lett Botka János 35 éves fiatalember is, aki a Vas- és Műszaki Nagykeres­kedelmi Vállalat raktára előtt álló gépkocsiról oly szerencsétle­nül esett le, hogy lábát törte. Az 1958. április 17-én meg­nyíló Brüsszeli Világkiállítás egyik érdekességének ígérkezik hatalmas acéltorony, — amelynek magassága 635 méter lesz. E magasság érzékeléséhez tudni kell, hogy a híres párizsi Eiffel-torony mindössze 300 mé­ter, a New York-i Empire State Building 441 méter, az Oklaha- ma-i televíziós torony pedig 480 méter magas. A tervezett acél­torony alapépítményét 2000 be­tonoszlopból állítják össze. A kúpalakú torony átmérője az alapnál 100 méter, amely 450 méter magasságig fokozatosan 30 méterre csökken. Erre egy 50 méter magas henger kerül, p fennmaradó 135 méter pedig te­levíziós antenna lesz. E torony­ból közvetítik majd a rádió- és televíziósadásokat, tudományos kutatásokat végeznek és esetleg radar-állomást is létesítenek raj­ta a légiközlekedés számára. E toronyban egyébként 1500 sze­mélyes éttermet is építenek, ezen kívül klubszobákat, tánchelyi­ségeket és bárokat. KECSKEMÉT, Alatkópusztán másfél hold szőlű eladó. — Érdeklődni VIII.. Matkói út l. ez. 383.; nárt., hojgy folytassák tovább a tanfolyajnot. Január első nap­jaiban meg is kezdődtek az elő­adások. Nagy volt az érdeklő­dés és március végén 56 nagy- baracskai dolgozó paraszt tette le a tanfolyam sikeres elvégzé­sét bizonyító vizsgát. Nagy felkészültségről tettek ta­núságot a hallgatók. Id. Bagó István, Eacskó Ferenc, Horváth Imre és , Péter és mákok olyan szakszerű feleleteket adtak a kérdésekre, hogy bármely szak­ember dicséretére válna. Kiállí­tást is rendeztek, amelyen a hallgatók; mutatták he termeivé- nyeiket. Különösen megdicsér­ték Némpt István, Horváth Imre-, Szűcs Ferenc és még több ter­melő almáit. A kiállított ezerjó és kadarka értékelése a kiállí­tást követő halvacsorán történt meg a halászati szövetkezet he­lyiségeiben. A tanfolyamon részt vett hall­gatók a gyakorlatban hasznosít­ják a tanultakat. Nagymérvű gyümölcstelepítés indult a köz­ségben és látszik a tanfolyam haszna a gyümölcsfák ápolásán is. Az a tervünk, hogy őszre leg­alább három-négy községben hasonló tanfolyamot indítunk, Pétiké János, IIIYIHO VUE : JHéf . , lífíg az északi szél tartott, a tutaj lassan, egyenletesen siklott a lát­határon túl leselkedő zátonytorlasz homlokzata mentén. Éjfél után egy órakor elakadt a szél, majd újra feltámadt, de már keleti irányba for­dult! Erik helymeghatározása szerint most már annyira délre sodród­tunk, hogy ha a szerencse csak kissé is kedvez, el tudjuk érni a Raroia- zátonysor déli végét. Ha ez sikerül, akkor megkerüljük és meghúzódunk a túlsó oldal szélmentes vizén, mielőtt a szél a mögötte fekvő többi zá­tony közelébe sodorna. Ez volt a századik éjszakánk a tengeren. Késő éjjel álmomból hirtelen valami nyugtalan érzés keltett fel. Va­lami szokatlant éreztem a hullámok mozgásában. A Kon-Tiki másképp hintázott, mint ahogy szokott. Idővel érzékennyé váltunk a rönkök rin- gásának ritmusában beállott változásai iránt. Nyomban valami közeli part szívóhatására gondoltam. Kimentem a fedélzetre és körülnéztem az árbocról, de csak vizet láttam. Visszamentem a kunyhóba, de nem tud­tam elaludni, csak lestem az idő múlását. Hajnalban, közvetlenül hat óra előtt Torstein sietve csúszott le az árboc kilátójáról. Pálmával fedett apró szigetek sorát látta a tutaj előtt. Mindenekelőtt a lehetőséghez képest dél felé fordítottuk a kormánylapá- tot. Azok a szigetek, amelyeket Torsiéin látott, bizonyára a Raroia-tor- lasz mögött gyöngysorként; elszórt kis korallszigetek lesznek. Úgy látszik, éjjel egy északi irányú áramlásba jutottunk. Fél nyolcra az egész nyugati láthatárt elfoglalta az apró pálmaborí­totta szigetek sora. A legdélibb körülbelül egyirányúan volt a tutaj orrá­val. És bármerre néztünk a fedélzet jobboldaláról, szigetek és pálmacso- portok látszottak mindenütt, míg apró pontokká zsugorodva el nem vesz­tek északon a távolban. A legközelebbi sem lehetett messzebb négy-öt tengeri mérföldnél. Az árbocról kitekintve megállapítottuk, hogy bár a tutaj orra egye­nest a szigetsor legutolsó tagja felé mutat, oldalvást való kitérésünk olyan tetemes, hogy mégsem haladhatunk abban az irányban. A szél átlósan éppen a koralltorlasz felé hajtott minket. Ha a hajólő szerepét betöltő, lelógó deszkák szilárdabbak lettek volna, akkor lehetett volna még va­lamelyes reményünk a Kon-Tiki irányítására: de közvetlenül mögöttünk cápák úsztak, lehetetlen volt tehát a rönkök alá merülni, hogy megfeszít­sük a meglazult kötéseket. Láttuk, hogy már csak órák kérdése, mikor kell megválnunk a Kon- Tikitól. Ez alatt az idő alatt minden előkészületet meg kell tennünk, hogy ép bőrrel megússzuk a kikerülhetetlennek látszó összeütközést a zá­103 lánnyal. Mindenki tudta, mi a dolga, ha eljön a percj mindenki ismerte a saját felelősségére bízott feladatot, így tehát nem állt fenn az a ve­szély, hogy fejetlenül ide-oda kapkodunk, mikor a másodpercek is számí­tanak. I A tutaj fel-alá bukdácsolt a hullámok hátán, miközben a szél a szá­razföld felé űzte. A hullámok nyugtalanságát már kétségtelenül a zátony okozta: egyik-másik továbbjutott, mások pedig visszazúdultak a hiába qstromlott kprállfalról. Teljes vitorlával haladtunk, mert még mindig nem adtuk fel a reményt, hogy sikerül elkanyarodnunk. De mind köze­lebb és közelebb sodródtunk a zátonytorlaszhoz, s mái] azt is kivehettük az árbocról, hogy a kis pálmás szigetek egész fűzérét egy hosszú korallfal köti össze, amelyet néhol teljesen ellep, másutt meg ejénk tár az óceán; A korallfal ügy feküdt ott, mint egy kikötő mólója, előtte fehéren tajték­zott a magasba felcsapódó víz. A Raoira-atoll tojasdad alakú; az átmérője — nem számítva a hozzá­kapcsolódó Takume-zátpnyokat — mintegy huszonöt tejngeri mérföld. Mi a keletre néző, leghosszabb oldal előtt hánykolódtunk, jviaga a zátonysor, amely a látóhatár egyik széfétől a másikig húzódik, csak nébányszáz mé­ter széles; mögötte a laguna csendes vizéből idillikus apró szigetek emel­kednek ki. Vegyes érzelmekkel figyeltük, amint előttünk az egész láthatáron szüntelen visszaverődnek és magasra csapnak a kél} óceán hullámai. Amerre tekintettünk, mindenütt forrt, tajtékzott a tenger. Tudtam, ml vár ránk. Jártam már a Tuamotu-csopor szigetein és bár biztonságban álltam a parton, mégis újra, meg újra megdöbbentett aj hatalmas színjá­ték, amint a nyílt tenger hullámai megtörnek a korallzátonyon. Déli irányban további koralltorlaszok és szigetek merültek jel lassanként a látóhatáron. Minden arra mutatott, hogy éppen a korallfal homlokzatá­nak közepével vagyunk szemközt. A Kon-Tikin minden előkészületet megtettünk már jaz utazás befeje­zéséhez. Becses ingóságainkat a kabinba hordtuk és erősen lekötöztük. Okmányainkat és föl jegyzéseinket vízálló .ponyvába burkoltuk, a filmek­kel és mindama más kényes felszereléssel együtt, ami pem állja a ten­ger vizét. Az egész kabint leborítottuk ponyvával és válogatottan erős kötelekkel körülkötöttük. Mikor már egészen bizonyos lett, hogy hiába reménykedünk, felszedtük a bambuszfedélzetet, machetje-késeinkkel pe­dig elvágtuk a merőlegesen letolt egyensúlyozó deszkák gúzsait. Nehéz munka volt felhúzni a ráktelepekkel vastagon benőtt deszkákat, de leg­alább tutajunk most már alul nem terjedt mélyebbre, pánt amennyi a rönkök vastagsága volt, így a hullámok könnyebben átemelhetik majd a torlaszon. Az egyensúlyozó deszkák nélkül, behúzott vitorlával a tutaj már teljesen oldalt futott és egészen a szél. meg az ár játékszere lett. A leghosszabb kötél egyik '.'égére saját tákolmányé horgonyt kötöt­tünk. Ez üres víztartályokból állt, amelyeket elhasznált fszápazejemekkel és más súlyos lomokkal töltöttünk meg, s amelyekből egymással szem­ben elhelyezett nehéz mangrovel'ahegyek álltak Ki. A horgonykötél vé­gét az árboc tövére csavartuk. Azt akartuk, hogy a tptaí háttal előre ke­rüljön a hullámverésbe, amikor a horgonyt már kidobtuk. (Folytatjuk) 104 T

Next

/
Thumbnails
Contents