Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-04 / 79. szám

Hadüzenet a mocsárviláanak r« fkre8 szerzet vagyok én inár. A századforduló 'vitán 7—8 esztendővel rakták le tégláimat. Szűk kis szoba-kony­hát kerítek. Mellém még 47 ha­sonló házacska épült, ezért is meveznek bennünket «negyven- -.•iyolcai,-húzak»-nak. Cselédlaká­soknak készültünk itt Kalocsa szélén, az érseki uradalom köz­ponti majorfában. Egyformára szabtak, mint a tojást, cseppnyi udvarokkal Ügy bújunk meg a palotaszerü istállók, hatalmas szalmakazlak gőgös árnyékában, 'mint ijedt madaraié a fészek­ben ... Sok lakó hajiéiba voltam. Sok nehézálmú, gürcölő embert ta­kartam tetőmmel! Mennyi vé­kony zsírral készült szegénykoszt rotyogott konyhám tűzhelyén! Ha összeöntenék mindazt a híg lebbencset, tarhonyát, krumplit, kőtt máiét, amivel a kommen- dós nép élt, fel lehetne vele töl­teni a Vajast, örök vendég volt itt a nélkülözés, különösen, ha sok volt a gyerek. Mert kapott egy felnőtt cselédember 16 má­zsa gabonát, 2 öl fát, szappant és 60—60 pengőt egy esztendőre. Aztán kapott egy hold kukorica- földet, meg tehéntartást. Ha sza­pora volt a család, a komman­dót felették, — sokszor elég sem volt — ruházatra már nem fu­totta. Mert jól emlékszem, ab­ban az időben 30 pengő volt egy nyári öltöny, 20 pengő egy nagy­kabát, — két darab és oda az évi bér. S a szolgálat nyütte a ruhát, mert akkor még nem volt ám ingyen öltözék, mifene. Ku­koricaszedésben egy nap alatt cafatokra rongyólódott az ing... A tehéntartás jó lett volna, mert a tejpénzből pótolni lehetett a kommenciót, CsaJzhát nem min­denkinek sikerült az évi 60 pen­gőből összerakni a tehénrevalót— K'z a mostani gazdám: Mis- Itei Péter, 1940-ben köl­tözött ide. Emlékszem, milyen örömmel! Hiszen Hattyas-pusz- tán, ahonnan jött, közös cseléd­lakások voltak, itt meg egyedül, egy házban! Nem tudta szegény, amire én rég rájöttem: azért csi­nálta velünk az uradalom ezt a kirakatot, hogy valami mégis bi­zonyítsa az érsekség áldott jó szí­vét, ahol legtöbben látják: a vá­rosban. Mert hát nem véletlen, hogy a 40 000 holdas birtokon csak itt volt komolyabb lakás­építkezés. Eg a Miskei Péter már meg­lett ember s régi-régi cselédje volt az uradalomnak, amikor ide­költözött. Az apja is az volt. Az öreg Miskeit 1914-ben elvitte a háború, 1920-ban került vissza. A ztán közös vacsoráké, rendeznek, ahol együt ül az igazgató, meg a fejőgulyát Jutalmakat adnak! A gazdám t kapott tavaly ősszel 2500 form tot. A kereset is tisztességes Igaz, hetedmagáoal nem lehe belőle f láncolni, de a nélkülözé. reges-régen kiköltözött már in nen. A legnagyobb szép, 17 éve. gyerek technikumba jár, nemso kára végez. A kisebbekre — merthogy 3 éves a legapróbb Miskei-csemete — családi pátiéi jár. No, ilyen sem volt régen. K törődött akkor a csóró-embe-, gyerekeivel? Ha megcsinálta tartsa is el! — ez volt a tör­vény ... A vekker sem csőről már hajnalban régóta. Kényei mesen kel a gazdám, 6—7 órán jár be urasan; este időben sza­badul, komótosan megmunkál­hatja az ingyenes háztáji földet Munkaruhát, csizmát kap, ha be­teg, ingyen gyógyítják. Van c gazdaságban ebédlő is, csak el­nézem, hogy terített asztaloknál porcellántányérból eszik a mun­kások a sok jó ételt. Sok csitr, legényke el sem hiszi, hogy va­lamikor a cseléd az istálló kü­szöbén, vagy a határban egr nagy fa alatt kapta be a szárai kosztot ebédkor s csak este evett valami lélöttyöt, mert olyan luk- szus nem telt, hogy naponta két­szer is főzzön az asszony..; fc ok-sok mindent látott, ta­^ pasztáit hát az én ötven- esztendős öreg szemem! S csak azt mondhatom, amit a gazdám szokott emlegetni: más világ ez, jobb világ ez, mint a régi. Gond, baj, panasz most is van. Sokat kell még formálni ezen az éle­ten is, hogy mindenki elégedett legyen. De én tudom s aki kós­tolta a régit, igazat ad nekem, hogy azért 12 esztendő alatt na­gyot szaladt előre új keréken, a népi demokrácia kerekén a mi világunk. Csakhát az emberek sokszor feledékenyek, hamar ki­vetik eszükből a régi rosszat. De én, a régi cselédház emlékszem és emlékeztetni akarok! Feljegyezte: Gá-ra. Kiskunhalast és környékét rengeteg mocsár és vadvíz öleli körül. Most a Dongér-csatorna megépítésével véget vetnek a víz sok év­százados uralmának. A csatorna 85 kilométer hosszúságban ka­nyarog a Tiszába. Sok hidat, átereszt építettek fölé. Képünkön a csatorna legérdekesebb hídja az »-emeletes híd«, melyen a duna- földvár—szabadkai kövesút halad keresztül. Mérleg Sok támadás érte az ellenforradalom véres napjaiban a ter­melőszövetkezeteket. Fel is oszlott számos közös gazdaság, első­sorban a gyengébbek, de több jól dolgozó termelőszövetkezet is. Ha igazságosan ítéljük meg a mozgalmat, el kell ismernünk a hibákat, de beszélnünk kell az eredményekről is. Tekintsünk csak vissza az első szövetkezet megalakulásától eltelt időszakra. 1949-ben 94 termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti csoport volt a megyében, majdnem 2000 taggall 1955. végén már 341 ter­melőszövetkezetről és több mint 17 ezer tagról ad számot a sta­tisztika. 1949. végén csak 4200 sertésük volt, 1956. hatodik hónap­jában pedig már több mint 32 ezer. Igaz, ez a fejlődés nem volt zökkenőmentes. Sok helytelen intézkedés, számos hiba akadályozta a helyes irányba való fej­lődést, de a parasztság gondolatvilágához közelebb került a szö­vetkezés. Ma már nem kell különösebben bizonygatni a nagyüzemi gazdálkodás fölényét és előnyét a falu népének. A termelőszövetkezeti mozgalom kilenc évének mérlegét helyesen úgy készíthetjük el, ha reálisan értékeljük a jót és a rosszat. A kormány levonta a tanulságot az elkövetett hibákból. Bizonyítják ezt eddigi intézkedései. Ismeretes nyilatkozatában leszögezte, hogy minden támogatást megad a dolgozó parasztok­nak ahhoz, hogy saját elhatározásuk, a teljes önkéntesség alapján jól gazdálkodó, virágzó termelőszövetkezeteket hozzanak létre. A kormány azt akarja, hogy a hibák ne ismétlődjenek meg és a termelőszövetkezetek szabadabban, jobban, eredményeseb­ben gazdálkodjanak. A többi már a termelőszövetkezetek tag­ságán múlik. Új növényvédőszerekkel kísérletezik a Tjaui Waaeni/Mcla cALLomás gokkal rendelkező szert állított elő Dinolit néven. Ezt a szert a legfontosabb áttelelő gyümölcs­fakártevők ellen (pajzstetű, bim- bólikasztó, sodrómoly) Dávodon próbáltuk ki. A szert 1, illetve 1.5 százaléké« oldatban perme­teztük ki. Kitűnő oldóképességér; kívül jó tapadásával, beszívódá- sával a sárgaméregnél meglehe­tősen jobb hatást mutatott. Elő­állítása gyárilag könnyű és ol- ■csóbb a sárgaméregnél. Labora­tóriumi kísérletekben már észre­vehetővé vált, hogy a szőlőilon- ca, kendermagbogár ellen is ki­tűnő hatású. Ez a szer a jövő évben a Növényvédő Állomás részletes kutatásai alapján már forgalomba hozható és termelő­ink olcsó, jóhatású szerhez jut­nak. Egy másik vegyszer a Gélből, amely szintén sárgaméreg tar­talmú olajosszer s most az állo­más ezzel is kísérletezik. A Di­nolit mellett a Gélből ugyancsak nagy reményekre jogosít. Most az állomás olyan kísérletet állí­tott be, amelyben a sárgaméreg, a Dinolit és Gélből hatását kü- lön-külön tanulmányozza. Ezzel tökéletes képet kaphatunk ezek­nek a szereknek hatásáról. A Dinolittal a kendermagbogár el­len most Soltszentimrén kezdünk kísérletet. A védekezőszerek alkalmazá­sánál azt tartjuk szem előtt, hogy olyan szerekkel próbálkoz­zunk, amelyek egyszerre több kártevő ellen hatnak. Kombinált szerekkel való kísérleteket is végzünk, vagyis 2—3 szert egy­mással keverve az egyes szerek gyengébb hatását igyekszünk ja­vítani. Szűcs József. Péter 14 éves korában már fci; béres volt, félkommención. A ilyen gyerek latrán megtanult< hogy mi az élet. Hajnalban kel mbit a többi, késő éjszaka vt tette ágyba s a munkánál mc nem nézték, hogy félfizetségéi dolgozik. A mai gyerek 14 éve korában még iskolába jár, já\ szik, szórakozik, — abban az ide ben már kenyérkereső, — soh szór egyetlen kenyérkercső volt a családban. jLz a Péter derék, dől j gos ember volt s ma i az. Le is húzott kerek 13 est tendőt az érsekségnél. Igen csak kocsis volt.., Hajnál 2—3 órakor, télen-nyáron meo csörrent a vekker. Az asz szony suttogva keltegette. Ke serves ébredések voltak! Mer akkor nem úgy volt ám, min most, hogy a kocsis valóságo úr: csak befogja, meg kifogja i lovat, más etet-itat, takarít he lyette. Akkor este-reggel nek kellett ellátni az állatot, 10—1 órakor feküdt, pirkadat élőt leélt. S ha valami hiba volt, bi zony sűrűn eljárt egy-egy csat tanós pofonra az ispán úr keze Akinek nem tetszett, takaródba tott a vakvilágba! Hiszen abba-, az időben úgy volt, hogy csal leorpa legyen, kutyát lehet rt találni! S három millió emberbö még válogatni is lehetett a cse lédélet korpájára,.. De beszéljünk már a jelenrő is. Mennyi változás esett! Elősző is az, hogy én már régen név uradalmi cselédház, hanem telek könyvileg Iliskei Péter jogos tu lajdona vagyok. 1350 forintér kaptak meg a régi lakók, — dt megérünk vagy 30 ezret. Aztán Miskei Pétert ma úgy titulálják hogy a Kalocsai Kísérlett Gaz daság lakarmányosa. Ez a gaz dóság székel most itt, a régi fő- majorban. Elnézegetem már évek óta, in nen a közelből, a most folyó éle­tet. Hej, de másként van min den! Persze, dolgozni most U kell, itt is kell. De annak is mái az íze, eredménye, mint régen.. Nekem az tetszik legjobban, hog\ ember lett a dolgozó ember. Nen hajbókol már ispán, intéző előtt nem remeg a szidástól, pofontól Sokszor csodálkozom magamban ha a gazdám holmiféle termelés értekezletről jön. Méghogy meg­beszélik a vezetők a, munkások­kal, hogy mit, hogyan? — se munkás bátran meg is mond­hatja a véleményét, ha nem tet­szik nelci valami. Bírálhat! No, kellett volna ilyesmi az urada­lomban! Sorsukban is emberek lettek És most? 1945-ben az egész birtokot felosztották a volt cse­lédek között. Nem is kell mon­dani, hogy a község lakosainak 96 százaléka juttatott. A régi cselédlakásokból alig maradt néhány mutatóba. Kilencszáz új tanya épült. A kastélyban jelen­leg iskola van, négy helyett 28 tanító oktatja az új nemzedéket a betűvetésre. Tovább lehetne sorolni a vál­tozásokat. De térjünk vissza Far­kas Istvánra. Jelenleg 10 holdas gazda, akinek cserepes tanyája van. Katona István, Tóth Mihály és többen a volt cselédek közül nemrég motorkerékpárt vettek. A takaros családi otthonok min­denütt a jobb életet, a megelé­gedettséget sugározzák. — Látja, ezért mondták a pa­rasztok azon az emlékezetes gyűlésen, hogy nem kell nekik az, amiről az ellenforradalmá­rok prédikáltak. Ismerik és gyű­lölik azt a régi világot — mond­ja Majer Antal, a végrehajtó bi­zottság elnökhelyettese, akinek még a nagyapja is kommenciós cseléd volt. 1956. októberében kísér­tett a múlt Kisszálláson is, de a sötét kísérteiét felismerték az egykori nyomorult páriák, akik 12 évvel ezelőtt sorsukban is emberek lettek. —ő—r szági birtokai jobban érdekel­ték. Ilyenkor nagy nyári mulatsá­got rendezett a részére fenntar­tott kastély kertjében. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a cselédgyerekek bemehettek a parkba. Csekély ajándékokért szórakoztatnak kellett az úrnőt. Alaposan megdolgoztak az osz­lopra aggatott kiscsizmáért. Ne­héz volt felmászni, mert szap­pannal kenték be s mindig visz- szacsúztak a kétségbeesett gyer­meklábacskák, de újból és újból nekifogtak a küzdelemnek. Élet- re-halálra, sebzett testtel mász­ták az oszlopokat. És a hercegasszony jót mula­tott a számára rendezett »szín­házon«. ősszel az urak vadászni jöttek, folyt a dínom-dánom a kastélyban és kint a cselédla­kásokban összeszorultak az ök­lök. .. Nekik még a »patkaporos bál «-t sem engedte meg az in­téző, mert hátha sokáig szóra­koznak a citera mellett és hol­nap nem tudnak dolgozni. Így éltek akkor. Minden túl­zás nélkül írtam meg, amit Far­kas István és társai meséltek, regényt lehetne írni erről. Mint ahogy a kirakatüveg mö­gött látni az egész üzlet belse­jét, úgy láttuk mi is egy idegen család életét. Ha szült az anya, csak akkor vontak egy bizony­talan színű lepedőt a kíváncsi gyerniekszemek elé, így éltek mindenütt ösz­szezsúfolva a kellemetlen sza­gú, egészségtelen lakásokban. A konyha is közös volt. Szabad­kéményen távozott a füst, a kat­lanokon csak egyfélét lehetett főzni. Nem is tellett többre. A birtok, amelyen Kisszállás feküdt, eredetileg báró Orczy- örökség volt, később Meyer bé­csi bankár tulajdonába került és a századforduló táján kezdték birtokolni Boncompagni-Ludovi- si Arduina hercegasszony és fi­vére, gróf San Martino e Val- perga Henrik olasz arisztokra­ták. Ez utóbbit a parasztok rö­viden »szamártinónak« nevez­ték a könnyebb kiejthetőség kedvéért. 1909-ben kelt monog­ráfia szerint 28 000 holdas volt a birtokuk. A kisszállási részt egy részvénytársaság, Hajdú Géza és Köröndi Károly vezetésével bé­relte. A hosszúnevű hercegasz- szony csak nyáron látogatott Magyarországra, mert olaszor­Nem tudom, hogy történt, hirtelen összejöttünk a tanács­házén. Napbarnított, barázdált­arcú parasztemberek kezdtek me­sélni a múltról. Csendesen, meg­fontoltan, szomorúan emlékez­tek. Előzőleg az ellenforradalom szörnyű napjairól beszélgettünk. Elmondták, hogy itt, Kisszállá­son Is volt hangadó, aki »egy jobb világ« eljövetelét Ígérte és első lépésként a Terményfor- galmí Vállalat raktárának feltö­rését sürgette. A gyűlés kétszáz részvevője azonban lehurrogta. •— Ismerjük ml azt a jobb vi­lágot, a 80 filléres napszámot, a szegődés rémét. Nekünk elég volt ebből 1945-ig. Nem akar­juk, hogy ismét csézán járjanak az urak, fényes csizmájuk raj­tunk taposson, mi pedig a bol­dogtalanság, a nyomorúság ke­serves kenyerét együk, — Igen, ebből elég volt — ismétli Farkas István, az akkor elmondottakat. Ö már 12 éves korában »kis kommenciós« volt. — Hajnali kettőkor keltem az ökörszarvtülök hangjára és este 10—11-kor fekhettem csak le — kezdi pergetni az emlékezés or­sóját. — I-Ieten voltunk testvé­rek. Egy másik családdal lak­tunk együtt. Azok is lehettek annyian, mint mi. Mészvonal volt a válaszfal a földes szobá­ban. Egymás előtt sírtunk, örül­tünk, vetkőztünk és öltöztünk. ® ® <D 0 © a cselédhez...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents