Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-30 / 99. szám

Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság vezető ereje > (Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának május 1-i jelszavaiból.) Hasznos eszmecsere a termelőszövetkezet erősödéséről és problémáirél egy pártnapon KECSKEMÉTEN, a Szabad Föld Termelőszövetkezet irodá­jában egymásután két gyűlés zajlott le. Korán délután köz­gyűlést, azt követően pedig párt­napot tartottak. Az első értekezletről készült jegyzőkönyv azt rögzíti, hogy a jelenlévők elfogadták az első negyedévről készült pénztári beszámolót és megvitatták a me­zőgazdasági munkákról szóló je­lentést. Megállapították, .hogy munkaerő dolgában és munka­kedvben most nincs hiány. A szövetkezet tagjai az ok­tóberi ellenforradalom vi­harában nagy tűzkeresztsé­gen estek keresztül. Két család kilépett, de a többi­ek együtt maradtak, sőt öt csa­láddal gyarapodott a létszám. Jelenleg 24-en művelnek 21 hold szőlőt, 44 hold szántót és rendel­kezésükre áll 33 hold legelőterü­let. A szövetkezet tagjainak fő jö­vedelmi forrása a szőlő- és gyü­mölcstermelés. A tavaszi vetést, a gyümölcs­fák metszését és téli ápolá­sát, továbbá a szőlőnyitást példamutatóan elvégezték. Az eddigi kilátások szerint ez évben minden gyümölcsfajtából gazdag termés ígérkezik. Szá­mításuk szerint —, ha valami közbe nem jön — munkaegysé­genként az, elmúlt évbén osztott 32.5 forinttal szemben most még- egyszer annyit elérhetnek. A mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos teendők megvitatása után a permetezések megkez­désére és a háztáji földek kiadá­sára hoztak határozatot. A közgyűlés befejezése után kezdődött a pártnap. A jelenlevők mindnyájan együtt maradtak és érdeklődéssel hall­gatták a pártnap előadójának, Krizsán János elvtársnak, a vá­rosi intéző bizottság tagjának be­szédét. i KRIZSÁN ELVTARS a nem­zetközi helyzet eseményeivel, to­vábbá az ellenforradalom okozta nehézségekkel és a párt célkitű­zéseivel foglalkozott. Különösen élénk figyelmet keltett a hallga­tók között néhány mezőgazda- sági termény és közszükségleti cikk felszabadulás előtti és mos­tani áralakulásának összehason­lítása. Az idősebbek mindnyájan emlékeztek arra, hogy a Horthy- rendszer idején egy, vagy két darab tojás áráért kaptak egy doboz gyufát, most ugyanezért 3—7 dobozzal lehet vásárolni. Régen 12 liter tejet kellett eladni azért, hogy az árán egy kiló cuk-. rőt tudjanak vásárolni. Most ugyanennyi tejért háromszor- annyi cukrot kapnak. Hasonló érdekes eredményt mutatott a kerékpár és még több iparcikk áralakulásának megvizsgálása. —- Megelégedéssel állapították meg a jelenlevők, hogy a dolgozó pa­rasztság sokkal jobban él és ru- házkodik, mint régen. A PÁRTNAP FELSZÓLALÓI számos kérdés mellett a termelő- szövetkezetnek nyújtott segítség­gel foglalkoztak. Elmondották, hogy a helyes központi határo-j zatok végrehajtásában néhol hi­bák csúsznak be. Nem látják a segítő szándé­kot a városi tanács mező- gazdasági osztályának a szö­vetkezet darálója áthelyezé­séről szóló intézkedésében. , Ha ezt végrehajtják, jelentős anyagi megterhelést s kárt okoz. Komoly panaszuk volt a Kecskeméti Gépállomás egyes vezetőinek eljárását illetően is. Hivatalosan a gépállomás olcsób­ban dolgozik a termelőszövetke­zetnek, mint az egyéni gazdák­nak, vagy alacsonyabb társulá­soknak. De mit szóljanak, hogy a tavaszi közep-rnélyszántás után járó 95 forint helyett a benyúj­tott számlán a gépállomás már mélyszántást akar megfizettetni, még hozzá holdanként 162 forin­tos díjtétellel. A termelőszövet­kezet tagjai előtt érthetetlennek tűnik, hogy a számla készítői honnan veszik ezt az összeget, mert még ha tényleg mélyszán­tást végeztek volna, akkor is csak 126 torint járna a gépállo­másnak holdanként. Ügy lift- szik, a Kecskeméti Gépállomás Vezetői — nem tudni, mi okból — az alacsonyabb típusú társu­lások közé sorolják a III. típusú alapszabály szerint dolgozó Sza­bad Földet. Arra kérték az elő­adót, hogy járjon közbe és se­gítsen mind a daráló-ügy, mind a gépállomási tartozás igazságos rendezésében. A KÉSŐ ESTÉBE NYŰLÖ tanácskozás részvevői azzal a kéréssel távoztak, hogy szövet­kezetükben máskor is tartsanak ilyen hasznos, a problémákat alaposan megvitató pártnapot. —N— ítétiuer MAGVAK S/OfHAUSTA i’MfcST ß A C S-K'ÍKA/N keddi megjegyzése Jleqijen a dal tisztán esenqá Ha megfelelő lett volna a sző- belül félezernyi tagsággal ren- -Veg, a hangulat, most szó sze- delkező szegény írószövetség rint egyik írónk szép szavait emberei, hogy írjatok négy-öt idézném: »Mint pántlika úszott dalt, ami formálná a liatalok utánuk a dal.« De nem irha- lelkivilágát, a jellemét, de amit tóm, mert így kell írnom: — szívesen énekelnének is termé- »Mintha rongyot lobogtattak szetesen. Arról nem is beszélve, volna maguk után.« Igen, így hogy a szülői tiszteletről is ír­festett, sajnos, az egész, a vona- hattatok volna jónéhány köny- ton, Ceglédtől Kecskemétig; — vet. No, és ha már itt tartunk, onnan idáig ugyanis ezt énekel- a bevonulóknál, »katonaírónk« ték a bevonuló fiatalok: »Az én is volt nem egy (tudomásom sze- apukám egy olyan híres bohóc rint a népáruló, disszidens Aczél volt.« Tamás is közéjük tartozott, al­Tévedés ne essék. Nem a meg- ezredesi ranggal, hogy mi min- becsüléssel övezett művészet denhol szerepelt ez az ügyes em- mély tiszteletet érdemlő istápo- bér!), csak katonatárgyú, neve- lójárói, a hivatásos bohócról van lőirodalom volt vajmi kevés, szó, a fiúk sem reá gondoltak. Dehát — maradjunk még az irodalomnál, idézzünk belőle — »fölösleges sírni a kiöntött tej­be, van abban úgyis elég víz«. Ne sírjunk hát, a könny sós a só konzervál, konzerválja ben­nünk eddigi, hibáinkat is, ha csak sírunk. Tenni kell! Nevelni kell a fia­talokat, jobban, mint eddig. Az Szemüvegre erősíthető német miniatűr fényképezőgép. 50X20X 30 mm. nagyságú, súlya 40 gr. Keretkercsője a szemüveglencse elé kerül, távolságbeállításra nincs szükség. Nyolc darab 16 mm-es felvételt készít. Nekik csak az járt az eszükben hogy a »bohóc«, így profánul, valami kajánkodás megfestésé­re alkalmas jelző. És itt a hiba. Szegény apák. Becsületben megőszültek, túlóráztak a mun­kapadnál, az íróasztalnál, mé­lyebbre nyomtátok az ekeszar­vát, hogy az inatok beléreszke- tett, foltos nadrágban jártatok, ahelyett, hogy újat vetettek vol- irodalomnak is. De nemcsak an­na, de nem tett semmit, csak a nak. Mindannyiunknak. Nép­fiaitoknak legyen, meglegyen hadseregünk politikai tisztjei, mindenük, — s ők most teli to- nektek most jócskán kell foglal- rokkal világgá bömbölik, hogy koznotok olyan fiatalokkal, akik bohócok voltatok, nem is akár- ferde úton járnak, akik hamis milyen, de híres. pántlikát lobogtatnak a kalap­Szegény fiúk. Vagy nem is juk mellett. Neveljétek őket fe- gondoltatok erre? Hogy meggya- lelősségtudattal de szeretettel és lázzátok az édesapa drága emlé- emberséggel. Ifjúsági szerveze­két? A példaképét? Járt a szá- tek, elsősorban a KISZ, a komi­tok szajkó módra? Baj ez így munista fiatalok szövetsége: — is. Ez a gondolkodás-nélküliség, nagy a feladat! Meg kell taníta- Ez a felületesség. ni a fiatalokat a szülő, az édes­És szegény irodalmunk. Mi apa tiszteletére is, a mélyen mindent csináltatok írók, kői- szántó gondolkodásra, ízlésre, aä tők — tisztelet a kivételnek — hogy a nóta, ami nem halhat el helyezkedtetek, a »népmentők« az ifjúság ajkán, nemes legyen, álarcát magatokra szedtétek, mi- tisztán csengő, kifejezője annak ICIUpiUUípdUÍAOUU Jközben súlyos forintokat is fel- a célnak, amely felé, ha annyi „ , __ , , ,. . . i i 1 4. m i »szedtetek, és mit csináltatok nehézség áfán is, de felemelt fő­TÓZSér JÓZSeí 500 mázscx trágyát kapott ingyen - a galamboktól. Imée. —csak éDDen azt nem vei, dalolva kell menetelnünk!- Tarján István M 200 éu „KINCSE Nesze semmi, fogd meg jól Meqy a szekér, porzik az út utána... l £ -— i uleiem, tuieiem — Di^iugdTja a hcijum ea uhöaci > [parasztokat a megyei MÜNÖSZER (Magyar fordításban Műtrá­gya- és Növényvédőszer Vállalat). í — Rendben van. Türelem, türelem, de meddig? — kérdezik tiogos felháborodásukban azok, akik már szerették volna műtrá- Igyával beszórni azt a földet, ahol már szinte arasznyira nőtt a [gabona. t Igen, meddig várjanak a műtrágyára? Az aratásig, vagy a [következő vetésig? Igaz, hogy ezekben a községekben már meg- jkapták a műtrágyáról szóló diszpozíciókat, de azt nem lehet ki­szórni a földekre. Vagy ha kiszórják, attól még nem lesz jobb a ►gabonatermés. Nem tudjuk, hogy a MÜNÖSZER vállalatnál tud- íják-e, hogy mikor kell műtrágyával termékenyebbé tenni a föl­felét? De reméljük, van ott olyan szakember, aki tisztában van tazzal, hogy nem aratás előtt. E A Kalocsa-járás falvainak dolgozó parasztjai nem diszpozí­ciókat, hanem most már műtrágyát kérnek. Az a véleményük, ha Eegy-két hét múlva küldik el a leigényelt mennyiséget, akkor kár Ea szállítási költségért, kár a sok elfecsérelt papírért, nem tudják mn#57.nálni. hogy az uioobit ketezer eve nem, az előbbit pedig tavaly ja­vították. helyesebben'- nem javí­tották. Az arra utazók (mond­hatjuk, szenvedők) szerint akko­ra kátyúk, gödrök vannak az út­testen, hogy az már minden kép­zelőerőt felülmúl. Egyedül az Útfenntartó Vállalaton múlik az, hogy másik nótát dúdoljanak a gépkocsivezetők. Nekik is jobb lesz és az Útfenntartó Vállalat dolgozói senT csuklanak. Márványkőből, márványkő­ből van a... Kis változtatással nem a Tisza fenekét énekelnék meg, hanem a miskei utat, — gém— [— éneklik sokhelyütt az ismert [magyar nótát. Bezzeg másként [költenék át est a Miskéről Ha­ljós felé járó gépkocsivezetők, ha l volna idejük arra, hogy verset Eírjanak. Valahogy így szólna ak­ikor a nóta: E Megy a kocsi, zötyög az utas ► mája ... [ Nemcsoda, hiszen Miske és [Hajós községeket összekötő úton [a 11-es és a 17-es kilométerkő [közt szinte lehetetlen a közleke­dés. Az út állapota ezen a sza­kaszon rendkívül nagy hasonla- Etosságot mutat az időszámítás tkezdete előtti évszázadban épí- hett római utak mai állapotához. E A különbség csupán annyi. megpróbálta beásózni néhány ölön. Nem túlzás, hogy azóta búcsújáróhely Tőzsér József föld­je. Mindenki ámuldozik a ga- lambtrágyás gyönyörű gabonán, ami úgy kitűnik a környékbeli vetésekből, mintha csak odafes­tették volna. Herczeg Jani bácsi, a szomszédos Tanács Termelő- szövetkezet nyolcvan felé balla­gó elnöke azt mondja: — Ismerem ezt a földet vagy ötven esztendeje. A régi gazdája hátára csavart pokrócban vitte innen haza a termést; — de ha az idén meg nem adja rajta a rozs a tíz mázsát, akkor meg- vacsorálom a Icalapom. — Berki Albert bácsi is azt állítja, hogy a három mázsás rozs itt nagyon jó termésnek számított s mióta megvan a két szeme, ilyen ga­bonát még nem látott benne ... Tőzsér József pedig magában mosolyogva, örömmel hallgatja a véleményeket. Megérte a fá­radtságot és a pénzt a nagy- takarítás. A madártrágyára amúgyis jellemző igen magas nitrogéntartalom jól konzerváló­dott a száraz padláson s most a gyártott műtrágyával egyenlő hatást fejt ki a veteményen. Tőzsér József esete meg­cáfolta azt a rossz gazdákra használt szólás-mondást, hogy «csak a madarak trágyázzák a földjét«. A sok kicsi ebből is sok­ra megy, s az ügyes bábonyi gazdáról különösen el lehet mon­dani, hogy »szemesnek áll a vi­lág.« Csépléskor majd mázsák­ban mérve is eldől, hogy a ked­ves kis madarak bőséges — és főleg ingyenes! — ajándéka ho­gyan kamatozza vissza a kita­karításra költött forintokat! G. K. Meg; a múlt nyáron történt. Tőzsér József kunbábo- nyi gazda Meská nevű szomszéd­jával aratási tűzőrséget állt a kunszentmiklósi református templom tornyában. A padlásra bekukkantva ámulva látta, hogy hatalmas rétegű szürke tömeg borítja a bolthajtások közét. Ga­lambtrágya, de mennyi! Lehet ez soktízesztendős! — Van az már kétszáz is! — erősítette Szappanos Balázs bá­csi, a 83 esztendős harangozó. — Emlékszem, az én gyerekkorom­ban ezerszámra fészkeltek itt a galambok. Ezekből szaporodott a harangozó fizetsége is; egy- szer-másszor megrakott egy lúd­ültető kosarat fiagalambbal s el­adta a piacon. — De azóta nem takarították? — kíváncsiskodott Tőzsér. — Nem ám, mert senki sem vállalta. Csúnya, nehéz munlza, a trágya »ereje« kiköhögteti a lelket, a gerendák, bolthajtások között kitörhet az ügyetlenebb ember keze-lába. 1924-ben Ko­vács László is csak néhány zsák erejéig bírta szusszal. Igaz, ab­ban az évben nem is volt sen­kinek olyan lucernája a környé­ken, csudamódon meghajtotta a madártrágya... Tőzsér Józsefnek igen szöget ütött a fejébe, amit látott és hal­lott. Olvasott ember lévén, eszé­be ötlött, hogy Dél-Amerikában ugyanezt a madártrágyát, a gua­nót szinte bányásszák és nagy­szerű hatása van. Hátha lehet valamit kezdeni a galambok »hagyatékával« is. Mindenesetre megpróbálja! A léten aztán az egész község összeszaladt, amikor Tő­zsér József nehezen felfogadott emberekkel hozzálátott a temp­lompadlás letakarílásához. — Iszonyú munka volt! — me­séli. — Félnap múlva már szé- delegtünk, eleredt az orrunk vé­re, de csináltuk. Zsákokba la­pátoltuk a száraz, porszerű trá­gyát s úgy eregettük le az abla­kon. Volt abban százszámra el­porladt galamb, bagolytetem is. Vártuk-vártuk- mikor fogy el? Várhattuk jó ideig. Három ke­mény napba és éjszakába került, mire végre tiszta lett a padlás s a templom falánál öt méteres hegy rakodott a trágyából. Tíz nagy vontatóval s hat megrakott parasztkocsival hordtam ki a ta­nyára. Nagyon szűkén számítva is, volt ötszáz mázsa... Három­ezer forintomba került a letakarí- tás és a kiszállítás munkadija... A tél község; csak ne­vette Tőzsér Józsefet. — Megbo­londult ez? Nem ér az a száraz salak semmit, hacsak annyit nem, hogy tiszta lett tőle a pad­lás. — S lesték: mit is kezd vele a gazda? Tőzsér József aztán — bár kicsit maga is aggályoskodott: nem csinált-e haszontalanságot? — módszeresen hozzáfogott a galambtrágya hasznosításához. Február végén, még a hó tetejé­re, megszórta belőle az őszi árpát és a rozsot, — egy kis sarkot azonban kihagyott. A tavaszi ár­pának már alászántotta. Leste: mi lesz? Hát uramfia! — elkezd ám az árpa és a rozs nőni-nöni bolondul, haragoszöld színt kap s a megszóratlan kis darab úgy marad el mellette növésben, színben, kövérségben, mint a gyorsvonat mellett a bivalyfogat. — No, csak ér valamit a szá­raz salak! — mosolygott elége­detten s gyorsan kevert belőle a kukorica alá is- sőt a szőlőben is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents