Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-17 / 64. szám

Mumsrmcs

m TAVASZODIK AZ ÜZEMBEN

Irta: Róasa Sándor, a* Alföldi Kecskeméti konzervgyár munkástanács elnöke

(IL)

SOKSZOR DÚLTAK gyárunkban heves viták például amiatt, hogy bár a közös platform, főleg gazdasági tekintetben kialakulóban volt, e kibontakozás szellemével ellentétes hangú cikkek jelentek meg a sajtóban a gyár és a munkástanács munkáját illetően. Nálunk az építő kritika szívesen látott vendég, de le kell szögeznem, hogy ez a kritika sokszor nem építő jellegű volt. Érthetetlennek találtuk például azt is, hogy ez az üzem, ahonnan — amikor a pesti gyárak egy részét majdnem teljesen kirámolták ■— egyetlen gyufaszálat sem engedtünk ki a kapun, ahol egyetlen pofon el nem csattant, egyetlen lövés el nem dördült, ahol a párttagok velünk együtt álltak fegyverben üzemünk védelmében, miért nem kapott egyetlen jó sort sem eddig a sajtóban?

A hibák bizony kölcsönösek voltak, de van egy jó és tanulságos hasonlat: egy kocsit kétfelé húzni nem lehet. Nemcsak nem lehet, de nem is szabad. A gyár, a dolgozók érdekei határozottan kijelölik az utat, amelyen haladnunk kell. Itt az a terület, ahol a kölcsönös támogatás feltétlenül szükséges. A munkástanács, a pártszervezet és a vállalat vezetősége elindult ezen az úton és hogy ez az eddig megtett rövid út is mennyire eredményes volt, arról beszéljenek a számok.

FEBRUÁR HAVI termelési tervünket 126,8 százalékra teljesítettük. Igaz, múlt év februárja 133,6 százalékkal zárult, azonban 1953,/m Ft. helyett most 2302/m forint volt a tervünk. Az egy főre eső termelési érték, ami nem más, mint a termelékenység mutatója, múlt év februárjában 118,9 százalék volt, most 124,9 százalék. Béralapfelsználá- sunk pedig annakidején 116 százalék, most 99,8 százalékos. Ha a január és február hónapot együtt vizsgáljuk, a termelési tervteljesítés 105,6 százalék. Ez annyit jelent, hogy február 28-cal I. negyedévi tervünket már 70 százalékra teljesítettük. Béralapfelhasználásunk 97,5 százalékos. A 100 forint munkabérre eső termelési érték a tervezett 263 forinttal szemben 288 forint, azaz 108 százalék. o

Azt hiszem, ennyi elég is annak megállapítására, hogy az a bizonyos kocsi, jó tempóban és jó irányban halad. Persze nem állunk meg ezeknél az eredményeknél. Komoly terveink vannak az üzem további gépesítéséire és modernizálására. Több új cikket szeretnénk bevezetni s főleg ízléses műanyag-kreációban. Szóval tennivaló lesz bőségesen.

Komoly problémánk volt, hogy ebben a negyedévben kötött béralappal gazdálkodhattunk, így sok dolgozó utcára került, holott a termelési tervet magasabbra is futtathattuk volna. Reméljük, hogy a második negyedévre megszűnik ez az áldatlan állapot, mert szerintem a rentábilisan és közvetlenül a fogyasztásra termelő üzemeket e tekintetben igazságosan el kellene választani a tervüket nem teljesítő, mondjuk a patkószeget raktárra termelő üzemektől,

ITT IS SZÜKSÉG LESZ a

pártszervezet segítségére, hiszen nem közömbös, hány dolgozót tudunk még ebben a nem szezon- időben is foglalkoztatni.

Egyébként bevezettük, hogy a ; munkástanács minden hónap j eredményét külön is értékeli, ki- í emelvén a hibákat, hogy azok a } következő időszakban már ne | fordulhassanak elő. Mo6t fogja | majd a munkástanács a vállalat f múlt évi mérlegét is megtár- j gyalni, amely bár jó eredménye- ♦ kct és nyereséget mutat, a ne- i gyedévek összehasonlításánál I mégis komoly tanulságokkal fog * szolgálni. I

MÉG NÉHÁNY SZÖT a fel- f sőbb irányítás, a csökkentett lét- 5 számú Konzerv- és Paprikaipari j Igazgatóság munkájáról, öszin- * tén meg kell mondanom, vala- l hogyan így képzeltük el mi is. : Amikor nap, mint nap vívtuk a ' reménytelen harcunkat a túlduz- zasztott bürokrácia ellen, ami- : kor össze-összecsapott fejünk fc- : lett az ostoba és ellentétes utasítások tengere, valami ilyesmire gondoltunk, Reméljük, hogy így is marad.

Most pedig azzal a reménnyel fejezem be ezt az írást, hogy nem marad válaszolatlanul és nemcsak a párt, a szakszervezet illetékesei, de a kecskeméti üzemek munkástanácsai is vitaindító cikknek tekintik. Ideje lenne a lap hasábjain fórumot biztosítani a munkástanácsok részére, ahol helyes és helytelen nézetek, jó és rossz eredmények megvitatása egészséges alapot szolgáltatna a város üzemi élete sok közös problémájának megoldásához.

Exportra «2állít

a Vaskúti itllami Gazdaság

borpincéssetc

Dcrekas munka folyik a gazdaság vaskúti »Sport«, »Bohner« pincészetében, valamint a bajai »Árpád«, »Ledény« és »Milkó« pincéjében. A munkát az öreg pincemester, Bajai János bácsi irányításával végzik a brigádok: A bor szakszerű kezelésének meg is van az eredménye, mert a vaskúti kadarról megállapították, hogy kiváló exportminőségű, s így rövidesen nagyobb mennyiségben exportálják külföldre. Az első szállítmányt — mintegy 2000 hektolitert — Svájcba exportálják.

A pincészet dolgozói munkájukat nem a legkorszerűbb körülmények között végzik. Pajtákból átalakított tárolóhelyekeb kezelik a bort. A dolgozók elmondják, hogy még jobb eredményeket tudnának elérni, ha korszerű pincében dolgozhatnának. A Vaskúti Állami Gazdaság eddig elért eredményeivel, nyereséges gazdálkodásával rászolgált már arra, hogy a korszerű pincét felépíthesse.

230 budapesti gyermek érkezett Kalocsára

Az elmúlt szombaton érkezett .neg Kalocsára az a 230 budapesti gyermek, akiket a kalocsai járás dolgozói hívtak meg magukhoz. A gyermekek júliusig, az iskolai év befejezéséig lesznek a

járás falvaiban, ahová elhelyezték őket. A fővárosi kisdiákok nagyon jól érzik magukat ideiglenes szüleiknél. Hetenként kétszer a pedagógusok is meglátogatják őket új otthonaikban.

EGY ÉRDEKES PÁRTNAP

Nagy érdeklődés mellett zajlott le a kecskeméti IV. kerületi pártszervezét kultúrműsorral egybekötött pártnapja. A IV. kerületi pártszervezet eddig is sokat kezdeményezett. Nem olyan régen a kiskereskedők és kisiparosok részére tartott jól sikerült

város más pártszervezetei is felfigyeltek.

Legutóbbi pártnapjuk ismét újat adott. Színesebb, elevenebb volt az előzőeknél is. Ez a pártnap is a Központi Bizottság határozatának azt a megállapítását tükrözte, amely megállapítja,

értekezletet. Harcos, ^°hgy a Pár* rendezvényeit álta- , ’ lábán a magastoku látogatottság,

lelkes, őszinte és bátor vitaira a j az élénk, szabad, elvi és építő-Jír /

■ ji J

Ä •> ,.v *

4! S) f-Mte \ 1

< V - - -; - ,

... •<

V, #> ’

Jean Effel, a világhírű francia karikatúraművész a Nemzeti Szalonban rendezett kiállítása egyik nagyméretű képe előtt. A bűbájos »rajzos térkép« a kiállítás egyik legjobb darabja.

jellegű vita, az üres. sablonos vonások eltűnése, a harcos hangulat és egység jellemzi.

A gyűlés Gombos Aladár elvtársnak, az MSZMP városi intéző bizottság elnökének az előadásával kezdődött. Gombos elvtárs, az ipari termelés helyzetével, az ellenforradalmi eseményekkel és az igaz hazafiság foglalkozott. Tényeket, adatokat sorakoztatott

♦ fel. Az ipari üzemekben kifize1 tett bérösszeg 22 százalékkal | nőtt, ugyanakkor a termelés {mennyisége nem éri cl a régi

színvonalat. Ennek a helyzetnek, kielégítő javulását mindenekelőtt a teljesítmények szerinti bérezés fokozatos kiszélesítése hozza meg — mondotta.

A beszámolót követő

2 vitában, felszólalók a munkásta

♦ nácsok szerepével, lakásprobk1 mákkal cs a párt befolyásának

2 növelésével foglalkoztak.

2 A hasznos tanácskozást szín- | vonalas, élvezetes kultúrműsor J követte. A szovjet hadsereg har- | cosai ének- és tangóharmonika1 számokat, vidám jeleneteket mu♦ tattak be. Különösen nagy si2 kert aratott a népi tánccsoport,

2 továbbá egy fiatal, csinos leány |szép tornamutatványaival, a tré- | fás Ijoxmérkőzés és a vidám rig- J musok. —N—

.<Jd<VOOCPO-0<>00 000*0<XK)0000'0-0<><><>00<)0-CKiO'0'0-0*0<)<K>0<3-00>öC>0-Od<KK?OtX>-00<3<>0^>0:>OtXyO<KJO<>0<>OíKKJ.C-OOOCO^O-00<^OkKK>00000<K>C>0-0-00-Od<>00'0000-C

JL

sgjegyzem, azt a címet szerettem volna adni riportomnak: »Egy vidéki festőművész műtermében«. De nem tehetem, mert hazudnék; a festőnek ugyanis nincsen műterme. Ott fest Baján, az Attila utca 8. szám alatti lakásának kicsi előszobájában — ha megfelelő világosságról gondoskodik a nap —. vagy kimegy a szabadba »tájképezni« — ha nem e6ik az eső.

Szűk lehetőség, ami gúzsba köti a művészi ambíciót, nem engedi kibontakozni egy fiatal, harmincon inneni ember tehetségét.

Nemcsak a műterem hiányáról van azonban szó, panaszként ezt említi legkevésbé Göldner Tibor, a bajai Rudnay Gyula Képzőművészeti Akadémia egyik szép reményekre jogosító volt növendéke.

Ám előbb mutassuk be őt, hogy megérthessük problémáit. Magas, szőke férfi. Beszélgetésünk közben az az érzésem, és tudom: a festő szemével nézi bennem az újságírót is. Sok embert megnézett ő már így, nem egy odakerült az ecsetje alá. És nem is sikertelenül. Jeles minősítéssel szerepelt a megyei kiállításokon, három országos tárlaton voltak már a képei. »Lófür- detők« című alkotása a legutolsó képzőművészeti kiállításon dicséretet kapott, két festményét megvásárolta az állam. Biztatásra, művésznek a hivatása gyakorlásához szükséges önbizalma megszilárdítására. növelésére

AZÉRT NEM, MERT „vidéki”?

nem kevés, de tovább: semmi. Továbbra magára hagyatott vidéki festő, s ha nem volna a fiatalsága, a művészetébe vetett hite, ez az önbizalom bizony szárnyát szegné és kiverné kezéből az ecsetet.

é avaly még nem félt et- vV tői. Akkor még három hónapot tölthetett havi 300 forintért Nagymaroson, a Festők Alkotóházában. Számos akvarel- len örökítette meg az ottani táj jellegzetességeit, szépségeit, az ország egy részének alapos megismerése gazdagította művészi fantáziáját. Másrészt, a beutalt fiatalok jobb és jobb művészi teljesítményre sarkallták, ösztönözték egymást. — Jó galéria jött ott össze — mondja —, az öreg festők, Hermann Lipót, Diener-Dénes Rudolf társaságában lefolyt eszmei viták segítették tisztázni a fiatalok nézeteit. —- Az Alkotóházba való beutalás azonban — Pestről érkezett körlevelek tájékoztatása szerint — megszűnt, az alkotóházak »külföldi reprezentánsok« részére kellenek(l) Megszűnt a Duna- pentelei Alkotóotthon is, amelyben szintén volt Göldner Tibor két hónapon át. Lelkesen említivégtelenül szeretett ott, rengeteg munkástípussal megismerkedhetett, s mert a pentelei művészgárda tagjai között többségben voltak a grafikusok, tőlük rajzolni is tanulhatott. A jó festő nem lehet meg a rajzolás képessége nélkül; — a szovjet festőművészek nagyszerűen tudnak rajzolni is — ismeri el az ecset embere.

Persze, az alkotóház sem minden. De hova menjen, mit "csináljon a vidéki festő, ha már ez a lehetősége sincs meg?

A szolnoki Művésztelepre ígértek ugyan neki műtermes lakást, de az egésznek egy lehangoló értesítés lett a vége: nem valószínű, hogy megkapja. Dolgozzék tehát Baján, ahol a tájképekkel már »kifestette« magát? Hissen

szereti ezt a várost, — de sohasem foghat »nagyobb lélegzetű« kompozícióhoz, noha érez magában kedvet, tehetséget, erőt ennek az alkotására? Szeretné a szeremlei népviseletet festőileg feldolgozni, terveiben van, hogy megörökíti a bácskai munkásparaszt kapcsolatokat.

d ✓‘“'eheti? Nem. Zilálva kell I—' alkotnia, kapkodnia kell, hogy minden héten felküldhes- sen egy-egy tájképet a fővárosba, ahol a Képzőművészeti Alap zsűrije dönti el: oda kerülhet-e festménye a Képcsarnok szalonjaiba. És ha igen, 4—500 forintot kap érte, míg a mű két- háromszoros áron kínáltatik már. S hogy szarkazmus is legyen a dologban, levélben megkérdik tőle: beleegyezik-e, hogy alkotását eladják? Vajon mit gondolnak Pesten, miért küldheti lel a vidéki festő a művét?! Hogy a művészet istápolásának cégére alatt ügyködő bürokrácia belőle is éljen, vagy azért, hogy kenyeret tudjon biztosítani családjának, két kisgyermekének, s vehessen festéket, ecsetet, vásznat? Azt is megtették már vele, hogy egy festményéért járó ösz- szeeet a budapesti Deák-téren

levő OTP-fiókhoz utalták. Azért talán, hogy szűkös jövedelmének tetemes részét Jföltse el a pénze felvételével?

Különben szeretne gyakran Pestre járni, hogy művészete fejlesztéséhez necsak egy-egy fél napot tölthessen havonta a Szépművészeti Múzeumban. De hol vegye több napra a pénzt, hol szálljon meg, miből éljen a fővárosban? S miért nincs a vidéki művészek számára kedvezményes utazási lehetőség, ha csak havi egy-két alkalomra is? A baráti államok népét, művészetét közvetlenül megismerni mikor mehet a vidéki festő? Álmodhat-e erről Göldner Tibor?

És miért látogatják meg őt és társait oly ritkán »felülről«? Félnek a panaszaiktól? A megyei tanács, de Baja város népművelési osztálya is miért oly pasz- szív vele, s a többi tehetséges festővel szemben? Még »reprezentálni« sem mentek el a kiállításukra, pedig meghívták őket,

érdesek halmaza lett a ri- port helyett. Pedig szívesebben írtam volna meg egy-két óra műtermi hangulatát. Nem rajtam múlott. És a többi nem az én dolgom. A bajok orvoslására, sajnos, az újságírónak nincs más gyógyszere. De talán megértik az illetékesek, hogy tenni, cselekedni kell azoknak a művészeknek is az érdekében, akik vidéken élnek!

Tarjan István