Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-17 / 64. szám
Alig éri ícl a pultot, áoravén arcocskájából zavartan rebben gyerekszeme a gyanakvó felnőttekre, aztán csak odatolja niaszalos kezével forintosát a trafi- kos néni elé és mondja: •Kérek három Tulipánt!« A hangja gyerekhang, de már dércsípte virág, rekedtessé marta a nikotin. Hátrapislant még, szeretne észrevétlen lenni, szeretné, ha egyedül lehetne most a trafikban, ideges a gyetek, érzi, tilosban jár. — Kinek lesz a cigaretta? — kérdi a dőlt ány árus asszony. Ő felnéz ránk, a mögötte álló felnőttekre: hazudjon most? Nem lenne nehéz neki, rosszcsont kiskölyök, amolyan kis utcarossza, látszik rajta. Nézünk rá, bele a szemébe, összekuszált kis leikébe, és -— nem mer hazudni. Nézem őt, elkapom vergődve repdeső tekintetét, s nemcsak az aprócska aggodalmat fedezem fel a fagyérte lelkében, de segélykiáltását is — amely hangtalan bár —, de sír, zokog: nénik, bácsik, ne hagyjatok! Valakik, a szülők nagyon elhagyták ezt a kisfiút. Mocskos a harisnyája, éktelen lyuk rajta, ki tudja, honnan szerzett katonasapkáján hatalmas lintafolt, — ilyen lehet már a kicsi tüdeje is. Nem kap cigarettát. Odakünn két társa várja: kisebbek nála is, az egyik nem lehet több hétesztendősnél, s gyilkos kór láztulipán- jaí virulnak már viaszarcán, a szeme is lázas, a szép bogár gye- rekszem nem az öröm fényében csillog. — Nem kaptál? — nyüszítik. — Máskor majd azt mondom, hogy a bra- tyesznek lesz, Három kicsi tulipánvirág. Hogy keresik a romantikát, az izgalomkeltőt, s mennyire nem találták meg. S mennyire hibásak vagyunk mi ezért, felnőttek! Dicséret érte a Szabadság téri trafi - kosnőnek, amiért nem adott nekik Tulipánt, de ez nem elég, emberek. Adni kell ezeknek a kicsikéknek, tulipánt, az igazit, a virágot, hogy erős legyen a tüdejük, a szívük, az idegzetük, tiszta a lelkűk. Mert nem megoldás, de a magunkénak vallott humanizmus be- mocskolása, emberek, ha majd öt-tíz év múlva kajánul mondjuk, írjuk róluk: a társadalom szemetei, az alvilág liliomai. Nem érezzük? Érezzük már most, hogy az ő holnapi bűneikért mi vagyunk a felelősek, ma vagyunk a felelősek! Mert a gyermek nemcsak a szülőé, hanem a társadalomé is, s ha a szülőé kevésbé, annál t inkább a társadalomé! j T. I. I p ooooooo-oo0-0000000000000000000000-, JjaaaizL kös&ihdó Idén a télnek hosszú az árnya, rátelepedett Magyarországra, kezdődött ősszel csalóka fénnyel, halálos fagyot szikrázva széjjel. És tart még most is, hiába rója tavasz napjait naptár Írója, bágyadt a nap is, kevés a lénye, arról sem tudni: arany-e, vér-e. ' lílaszló hírek nyugtalanítnak, télies napok hosszúra nyúlnak, betegség, fűtés... Gondunk van bőven. (Üstökös is jön közeljövőben.) \ Éjszaka néha ágyúszó dörren, felriadok, ha ablakom zörren, ijedten nézek gyermekeimre: i Lackó, Bandika, Magduska, Imre. j Ma reggel végre szép napsütésre ébredt a város, ragyogó fényre, s szívembe lopta magát a kétely: Hátha csak bennem nem olvadt még fel? \ Nézem a bokrot: duzzad az ága, ámulva nézek fecskemadárra; valami történt! Nyoma sincs hónak, rügyező vesszők összehajolnak, a levegőben új ízek érnek, Íme, válaszol a föld az égnek! Ragyogva kéklik az ég fölöttem, 9 tavaszt ünnepel a föld, a földem! 2 S ahogy ott álltam langy napsugárban, 0 gyönyörködvén e nem várt csodában, 5 szívemben zendült újfajta ének, 9 megértettem, mit üzent az élet 2 tavaszt tavaszra váró és élő 5 évezredekről súgva mesélő o rügyfakadással, színnel, virággal, § tavaszra tárult, fénylő világgal. 0 0 S kacagó szívvel, remegő kézzel bántottam le és szakítom széjjel $ nehéz hónapok itt maradt havát, ó s köszöntőm népem sejlő tavaszát. M*adarász László o ooooooo-oo 000 000c o 00-0 o 0-00-0000 0000 a 1 Brnos VAROS MOSOLYA Joós Ferenc gyűjtéséből Pihenjünk egy kicsit gazd’uram* Kecskemét sajátságos társadalmi felépítési lehetővé telte, hogy egyesek egészen alacsony sorból a lehetős gazdák köze küzdjék föl magukat. Ennek a lehetőségnek eredete visszanyúlik abba a korba, amikor másutt még a közvetlen jobbágyság terheit nyögték a kisemberek, míg Kecskemét a jobbágyi terhek pénzbeli megváltásával különleges helyei vívott ki magának a feudú« lis földesurak önkényével szemben. Aki megfelelő módot ért el, befelé a maga portáján földesúr volt. Mivel azonban ismerte annak a rétegnek az életét, amelyből kiemelkedett, ez az uraséig különös kettős arculattal jelentkezett: egyszerre patriarchális ér nagyon parancsoló tudott lenni a birtokán dolgozók iránt. Meg maradt ez a kettősség még akkor is, amikor a jobbágyság mai általánosan megszűnt. Mintegy 70 évvel ennek előtte élt a mostani Jókai utcán egp L __ Sándor nevű gazdálkodó, aki még ezeknek a régi hagyomá nyoknak megfelelően kezelte alkalmazottait. Részben atyailag gondoskodott olyan szükségleteikről is, amire senki és semmi nem kötelezte, másrészt viszont egész feudális kényúrmódra hirtelen el is járt a keze, amire senki és semmi nem hatalmazta föl. Egyik elő nem írt kedvezménye volt tizenkét béresével szemben, hogy vasárnap reggelenként sajátkezűleg beretválta meg őket. A hetes borostákat, amelyek között az ifjú pehelypihesé- gütől a sárkefének alkalmas minőségilekig mindenfajta akadt, az áldozatok maguk szappanozták, mig gazd’uram egy olyan feneszéles beretvával, mely régebbi időben pallosnak is beillett volna, fenyegetőzött a szappanos képek között. Harsogott a pallos, aka rom mondani a beretva. Mi tagadás, néha bizony a szőrözet bőröstül szakadt ki és vér is csordult. De a béreseknek türnxök kellett szissz nélkül a jótéteményt, mert különben a gazda kérges tenyere csattant a panaszkodó képesfelén. Egy alkalommal már tizenegy kép volt ünnepire nyúzva. A tizenkettedikkel kissé fáradtan hadakozott a műkedvelő borbély. A delikvens borsónyt izzadságcseppeket verejtékezett, de zokszót nem ejtett. Ekkor a gazda újabb nekiiramodásra készülve egy pillanatnyi időre^ megállt. A vérpadon szenvedő áldozat jámbor, egyetértő szelídséggel erre megszólalt: i— Igaza van, pihenjünk egy kicsit, gazd'ufám! h ! Mi nem tűrhetjük — Jegyzőkönyvi tallózás Dr. Csikesz Ferenc, gimnáziumi tanár, mint az események bizonyították, irányilója és szervezője volt Kunszentmiklóson az annyi kárt okozó ellenforradalmi eseményeknek, ür. Csikesz, miután elérte, hogy a községi nemzeti bizottság elnöke lett, nyomban felszólította Halász Ferenc né t, a községi végrehajtó bizottság elnökét, hogy funkciójáról azonnal mondjon le, és azt a hangszórón keresztül kö- iölje a Tánácsháza előtt várakozó tömeggel. Miután a tanács- elnöknö lemondását kikénysze- . vitette, közölte az elnöknő férjével, hogy a felesége lehetőleg ne nagyon mozduljon ki a lakásból, mert ő, mint a nemzeti bizottság elnöke, a testi épségét nem tudja garantálni. Egy ilyen kijelentés első olvasásban talán érthetetlen, de ha alaposabban megvizsgálja az ember a dolog hátterét, — nagyon is érthetővé válik. Dr. Csikesz Ferenc ugyanis alig valamivel a tanácselnöknő mikrofonba bejelentett nyilvános le- mondatása után, a tanácsháza elolt összegyűlt tömeg előtt nacionalista szellemű, kommunis- laellenes beszédet mondott, melyben többek között kijelentette: *Kunszentmiklós községben a kommunistákra semmiféle szükség nincs. Sem állásban, sem állami funkcióban kommunisták nem lehelnek, tehát még a község területét is el kell nekik hagyni.« Egy másik gyűlésen, ahol a Nemzeti Tanácsot választották meg. alig érkezett a. helyszínre dr. Csikesz, máris félbeszakította az előadót és ő kezdett beszélni. Ueszédében igen kikelt magából, mondván: szégyen és gyalázat, rogy a járási pártbizottság, miire már régen nincsen szükség, még mindig nem akarja a atalmat áladni és ezzel akadd- 1 nzza a forradalmi bizottság megalakítását. Beszédét azután így folytatta: »Uraim és Hölgyeim! Mi nem tűrhetjük, hogy az a párt diktáljon nekünk, amely 12 éven keresztül ült a nyaltunkon és sötétségbe taszított bennünket. A párttal még ma le kívánok számolni, mert ennek a pártnak nincs létalapja.« Amikor Csikesz távozott a gyűlésről, nem állhatta meg, hogy rá ne mutasson a járási pártbizottság jelenlévő képviselőjére e szavak kíséretében: — «íme, uraim, bemutatom önöknek a kunszentmiklósi pártbizottság titkárát, Andrási Ferenc urat, aki itt van most is önök között és még mindig félre akarja vezetni önöket, és aki miatt én és Kunszentmiklós község dolgozói oly sokat szenvedtünk.« Ezen uszító kijelentése nyomán Andrási Ferenc párttitkárral szemben többen támadólag léptek fel, s őt csak a jelenlévő és józanul gondolkodó honvédszemélyek védték meg a tettleges- ségtől. Október 31-én ülést tartott a járási nemzeti bizottság. Az ülésen megjelent az MSZMP járási titkára is. Amikor dr. Csikesz meglátta őt, kijelentette: »Uraim, ezen úr jelenlétében nem vagyok hajlundó tárgyalni, mert ö és társai jelenleg is zsarnok ként élnek a nép nyakán«, majó a párttitkár falé fordulva kijelentette: "Önöket a történeten, a pártjukkal együtt a szemétdombra hajította.« Ügy gondoljuk, nem is fonta: többet idézni dr. Csikesz Ferent úr közhelyeiből ahhoz, hogy az olvasó megállapítsa: dr. Csikesí az ellenforradalom idején nyíl: párt- és demokráciaellenes magatartást tanúsított, s az ilyen szellemben történt megnyilatko-% zásai következtében történt* mindaz, amit Kunszentmiklóson* a félrevezetett és felizgatott tömeg dr. Csikesz és a hasonszőrűek vezetésével elkövetett. — Közbiztonsági őrizetbevételéi éppen ezért rendelte el a Megyei Rendőrfőkapitányság. Felhők Az cg alatt ó mcg-megállva csodálom én a fclleget, melyet a rötszín Nap sugara bíbor pirosra íesteget. Ma halkan úsznak fenn a kékbe!, mint szoknyák széle fodrosak, máskor vihar szaggatja éppen ruhájukat és rongyosak. Oly furcsa módon formálódnak, kereng belőlük száz alak; olyan csikó, madár meg csónak mit játszi gyermekkéz farag, Most fürge nyájuk fényt lcgelgcl puhán gurulnak, göndörök: mint pipaíüst, mit víg szeleknek a vén juhász is lei pöfög. i Nagy Istók István ? éves a vakok újsága Angliában jelenik meg a világ legrégibb, vakok számára készült újság. Az újságot a londoni vakok intézete adja ki 51) év óta. A lap 3 és léi pennybe kerül. Az újság igen terjedelmes. A napi kiadás csupán 4500 szót tartalmaz, illetve 20 oldalt. Ez érthető is, hiszen a vakok írása a «brail- le«-írás sokkal több helyet foglal cl, mint a rendes belíí. Például a biblia vakoknál; készült kiadása nem kevesebb, mint 72 kötet. Az újság azzal büszkélkedhet, hogy 50 éven át mindennap megjelent. Sein háborúk, sem pedig sztrájkok nem akadályozták megjelenését. Az újság ára távolról sem fedezi az előállítási költségeket. Az intézet pénzbeli támogatást bocsát rendelkezésére. RemM-kiállitás BERLINBEN A berlini Permagon-múzeum rézkarc-osztályán kiállítás nyílt az NDK tulajdonában lévő Rembrandt-rájzokból cs rézkarcokból. A körülbelül 200 rézkarc és 25 rajz között Van Rembrandt híres, úgynevezett «Hunderlguldenblatt« ' karca is, amely 1642 és 1640 közölt készült. Ennek neve onnan ered, hogy más Rembrandt petében 100 arany- guldent fizettek egy-egy lenyomatért. (A «Neues Deutschland ból.) Fizesse elő a Petőfi Népét hIáÍríom tulipán
