Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-08 / 56. szám

-^iiMniinnfiiiniiininiiiiiíinninniiniinniiBniiifiniiinifflinniinfnniiiflnniinnnTinínisiínnHniiHiiTniiniinnninnnfniininnnnnninninni;—

A MESTER ÉS A TANÍTVÁNY

íl

A Kiest, lisitta esztergagépre rávetődő erőtlen tavaszi napsugarak megtörnek. Hárman állnak mellette. Mikus Pál, a Kiskunhalasi Motor- és Gépjavító Vállalat munkástanács elnöke és huncutságban otthonos, két életvidám ifjú, Jóger Gyurka és Németh Z. Ferenc, Lajos bácsi fia. A rossznyelvek úgy csúfolják Ferit, hogy vasággyal együtt 50 kiló. No, de nem is ez a fontos. Feri most hatol be az csztergályozás tudományába. Ö áll most a gép mellé, míg mestere reggelijét fogyasztja, de szemét egy percre sem veszi le a gépről.

Felszegett, bátortalanul dolgozik. Hamar észre lehet venni, hogy gyakorlatlan meg a gyerek. Nemcsak én, hanem a gép is észreveszi ezt. Néha fel-felsikolt, de Feri még nem érti, mit is jelent ez. Nem is csodálkozhatunk ezen, hisz két hónapja kós- lolgatja az esztergályos szakmát és keresgéli, hogyan is ismerje meg a gépet, legalább úgy, mint saját magát. Nem áll egyedül. Édesapja a legkiválóbbak közé tartozik. Tanító mesteréről, Mikus Pálról pedig az a hír járja: aranyat ér a keze. őket választotta példaképül Feri;

I’itps a gép, az esztergakés szeli a forgácsokat. Mikus Pál időközben végzett a reggelizéssel. Nézegeti a gyerek munkáját, odaáll melléje s így szól: — Komám, ne félj a géptől, nem bánt. Nagyobb fogást vegyél. Feri a következőkben úgy tesz, ahogy a mestere mondja. Ni csak, elfeledkezett a szán rögzítéséről. Mikus Pál figyelmezteti rá. Szeme hol a gépen, hol a gyereken pihen meg. Egy-két perc, s újabb megmunkálásra váró anyagot helyez a gépbe az ifjú titán. Feri nem lát, nem hall, a világ kincséért sem venné le a szemét a gépről,

A mester zökkenti ki a figyelésből: — Hány van még hátra, komám?

— Egy — válaszol Ferkó,

Miután rendbe tette a gyereket, felém fordult, s aztán ezt mondja: — Olyan szakembereket akarunk nevelni, akik nemcsak egy, hanem több szakmához is értenek. Jéger Gyurka lakatos, két hónapja van nálam. Hadd tanulja meg az esztergá- lyozást is. Feri esztergályos ta- tánuló%,ő is megismerkedik még felszabadulása előtt a lakatos, vagy a motorszerelő szakmával. Csak így lesznek igazán jó szakemberek. Alig hagyja el az utolsó szó az ajkát, Feri felé fordul, s így kezdi: kész vagy, komám?

— Még nem.

— Gyerünk, mert a hideg vízre való sem lesz meg, — félrePénteki

fcg

yzeteink

—---------—

/

~—- -•

Baklövés va^y árdrágítás?

Most a tavaszi permetezések idején egyik legfontosabb növényvédőszer: a pajzstetű-fertő- zés halálos ellensége a téli hígításéi mészkénlc. A Földmúvesszö- vctkezetek Kecskemét Járási Központjának vegyiüzeme gyártja, sőt már a növényvédőszer- boltok árusítják' is. Azonban az árral baj van. Tavaly 1.50 forintért adták kilóját. Az idén 2.50- re taksálják. Nem értettük, miért magasabb az ár a tavalyinál, hiszen az elmúlt évben még az 1.50-es árat is soknak találták a Kecskemétvidéki Körforgalmi V. célgazdaságában és ezért maguk főzték a mészkénicvet. mert így olcsóbban jutottak hozzá.

Felhívtuk a földművesszövetkezetek járási központját. Többszöri tárcsázás után jelentkezett a szám.

— Halló, itt Sipos.

I

— Kérem, az iránt érdeklődünk, hogy miért drágult 1 forinttal a mcszkénlé törzsoldat.

— Fogalmam sincs, pedig mi kalkuláltuk az árakat. Már a tanács is figyelmeztetett bennünket. úgy látszik, bakot lőttünk.

Hát bizony valahogy úgy néz ki. Ungváry József megyei főkertész szerint előzőleg megegyeztek a földművesszövctkezei- tel, hogy I.50-ért adják kilónként. Az alapanyagok ára változatlan, még így is van 20—30 fillér nyereségük. Nem tartja helyesnek ezt az áremelést.

A telefonbeszélgetés után két nappal felhívtuk a Kecskemét Széchenyi téri növenyvédőszer boltot, megkérdeztük, mennyiért adják a mészkénlé törzsoldatot?

— Egy forint negyvenért — hangzott a válasz.

Ugye, lehet olcsóbban is?

—o—l

Sajtótájékoztató a megyei tanácsnál

........................................."'111111111111111111111111111111111111111111111111111....................................

A földkérdés in eg .vén körn

8000 igénylő^ ItMNKI lioid

Kocher László, a megyei tanács elnökhelyettesének nyilatkozata

Tudott tény, hogy a dolgozó parasztság egy részét és sok kisembert igazságtalanság ért megyénkben az egészségtelen ütemű tsz-fejlesztés idején. A munkás-paraszt kormány most orvosolni akarja ezeket a sérelmeket. Ezek közé tartozik az Elnöki Tanács 10. számú törvényerejű rendelete. Természetesen látni kell azt is, hogy a mostani körülmények között nincs arra lehetőség, hogy minden korábbi hibát és anyagi sérelmet teljes egészében kijavítsunk.

Erre csak úgy volna lehetőség, ha a régi törvénytelenségek kijavítása érdekében újabbakat követnénk e) >

A rendelet végrehajtásának első szakasza, a kártérítési igények benyújtása már február hó 28-án befejeződött.

A megye területén az említett időpontig, összesen 8000 termelő nyújtott be kártérítési igényt. A benyújtott igények elbírálása már megkezdődött.

A termelőszövetkezetekből október 1-ig kilépett tagok földjeit már csaknem mindenütt kijelöl lék az érdekeltek

az ellenforradalom durva támadásai cs nem egyszer fizikai kényszerítő hatására feloszlott tsz-ek közül, — annak fegyveres leverése után — már eddig 52 tsz alakult újjá megyénkben, sőt jelentések érkeztek arról is, hogy több helyen új termelőszövetkezetek is alakultak.

Földkérdésről van szó, ahol az érdekek egész garmadája ütközik. Így tehát az elbírálástól a birtokbaadásig, minden munkafolyamat kollektív bölcsességet és meggondolt, higgadt intézkedést igényel községi tanácsainktól.

A használatba adás persze nem fog olyan gyorsan menni, mint a tulajdonba adás.

A kártérítéseknél ugyanis tartalékingatlanokról van szó, melyekre használójuk az állammal szerződést kötött, így ezeknek egyoldalú

felbontása újabb törvény- sértés nélkül nem lehetséges, de tilos is. A haszonbért azonban már nem az állam kapja a visszajuttatott földterületek után, hanem a föld jogos tulajdonosa.

Arra ellenben lehetőséget ad rendelet, hogy a birtok új tulajdonosa megegyezzen a bérlővel és így kölcsönös megállapodás alapján felbontsák a kishaszon- bérleti szerződést.

Befejezésül talán még annyit hogy tanácsaink tudatában vannak e munka jelentőségének és velünk együtt azon vannak, hogy az igazságosság sérelme nélkül hajtsuk végre e rendeletet. Ilyen alapos munka mellett is szorít bennünket a cipő, mert a kártérítésekre rendelkezésünkre álló földterületek többségét még a tavaszi munkák zömének megkezdése előtt szeretnénk a tulajdonosok birtokába visszajuttatni.

EGY ÉVBEN eyijjízer

Zenészbált rendeztek a kecskeméti Béke Szállóban heirön este. A prímások, kontrások, brácsások, akik egész évben a mások kedvéért járnak zenés szórakozó helyekre — most az egyszer saját kedvtelésükből indultak útnak. A nagybőgős, aki éven át vágyakozva nézi a dobogóról a terített asztalnál gondtalanul szórakozó vendéget — mo6t maga is a fehérabroszos asztal mellett foglalt helyet. Akik egész éven másokat szórakoztattak, ezen az. estén maguk szórakoztak.

Farsang alkalmával, s ha máskor nem is, de most megengedhették maguknak. Ritka, kivételes alkalom volt ez, még Budapestről és Pest megyéből is hazajöttek hírére az innét elszárma- | zott zenészek. S amint mondják, megérte a fáradságot, jól mulattak, szépen szórakoztak hajnali négy óráig. Szép volt a nyitó tánc. a tizenkét pár tüzes csárdása, s talán azért, mert csaknem teljesen szakmabeliek voltak jelen, ezen az éjszakán a két zenekar, a Béke Étterem, meg a Bugaci Csárda kibővített népi zenekara is különlegesen szépen játszott. Mindenkinek tetszettek Karácsonyi Kálmán számtalanszor megújrázott magyar nótái is.

Jó mulatság, igazi farsangi bál volt. Büszke lehet rá a rendező, a Zenész Szakszervezet,

A csipkebogyó

és az alma

Hlég hátra van!

Nem akarom elkeseríteni a kecskeméti borivókat, mégis kénytelen vagyok nekik bejelenteni azt az aggodalmamat, hogy a csipkebogyó és az alma még hatra van. Mármint a leve. És természetesen bor helyett, vágy egyesek szerint bor gyanánt.

Nagy aggodalmamat nemegy disznótoros vacsora után álmodtam, hanem töprenkedő, gondolkodó ember lévén, jutottam erre a következtetésre. Egyébként nem volt nehéz ilyen megállapításra jutni, elegendő ehhez, ha valaki rendszeresen

Ugye itt maradsz még (ERGKQXDUCQ ?

Ha a rádióban felcsendül a Honvágy-dal, egyöntetű »egy kis kollégiumi szomegeiégedésére. A többi igényt |búban felrezzen egy

most úgy kell kielégítenünk, hogy az a dolgozó parasztság többségének igazságérzetével megegyezzen.

Ezt azért hangsúlyozom így, mert

hozzávetőleges felméréseink szerint közel 40 000 hold terület áll rendelkezésünkre a kártérítések kielégítésénél. Ez a terület viszont nem elegendő arra. hogy minden igényt 100 százalékig kielégítsünk. A szocialista útról ugyanis nem mondtunk, de nem is mondunk le.

Ez pedig azt jelenti, hogy a lsz-ek és állami gazdaságok területeit é-s az olyan táblákat, amelyek későbbi nagyüzemi egységek alapját képezhetik, bán- tatlanul kell hagynunk.

Eddigi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy ez az elhatározásunk találkozik a parasztság, elsősorban a termelőszövetkezeti parasztság érdekeivel és kívánságaival. Világosan mutatja ezt az a tény, hogy

igöndörhajú leányfej és •érzelmes, halk hangon :dúdolja: »Oly távol, messze van hazám...«

S ha elhalkul a dal, kezében néhány percre megáll a toll, me- ; rengő szeme a semmidé réved, gondolatai hazaszállnak a messzi Görögországba, ahol talán éppen ilyenkor emlegeti kicsiny húgát bátyja, akit 11 éves korában látott utoljára.

Az édesanya, aki a nehéz kőműves munkában kifáradt férjet, :s családot hazavárja, egy terítékkel mindig többet tesz az asztalra: ez Duláé lenne, ha itthon volna. S a reszkető kezek olykor papirost, ceruzát fognak, s a kis család írja a távolra szakadt Dulának szerető, kedves sorait.

Az anyja, apja és

családja emlékét híven őrző, szép, kedves leánnyá serdült 19 éves Dula mindig kimondhatatlan örömmel szalad kicsiny magyarbarátnőjéhez, Horváth Erzsihez az otthoniak levelét megmutatni, elújságolni, hogy nem feledkeztek meg róla, szeretik, gondolnak rá.

Erzsi, akivel ezelőtt együtt járt iskolába, most varrodában dolgozik. Kicsit szeles, s mindig vidám, de aranyos szívű gyerek. Megérezte a hazájától távolszakadt leány keveset emlegetett bánatát és igyekezett pótolni azt, amit szüleitől, testvéreitől, görögországi barátaitól kaphatott volna.

Egy napon az éppen érettségire készülő Dula beszaladt a varrodába és egy levelet csúsztatott Erzsi ölébe.

— Olvasd el, nagyon fontos, majd visszajövök a válaszért, — mondta egy kissé selypes kiejtéssel, s már szaladt is tovább.

Csaknem könnybelá- badt Erzsi szeme, mikor a levelet olvasta. Azt írta Duleska, hogy nagyon szomorú, mert nem tudja, mi lesz vele. Szeretne hazamenni nagyon, de Erzsi, a tanárai, meg az itteni jóbarátai nagyon megszerettették vele ezt az országot. Most készül az érettségire, de utána nem tudja, hogyan döntse el élete sorát, s ezért nagyon szomorú.

Erzsi fürge ujja egész nap öltögetett tovább, csak a gondolatai nem tudtak Archanaulától szabadulni. Délután a kis görög lány beszaladt a válaszért. Erzsi nem gondolta, hogy ilyen hamar jön.

— Nem tudtam még válaszolni, látod, hogy nem érek rá — mondta türelmetlenül, hogy érzékenységét palástolja,] de amint meglátta Du-3 la szemében a szinte] bocsánatot kérő szó-] morú mosolyt, meg-] bánta előbbi hirtelen-! ségét, s társa kezét] megfogva csak ennyit] szólt:

— Ugye itt maradsz] még nálunk Archan-j dula?

Azóta, ha valaki megfigyelte volna, láthat-] ná, hogy Dula szinte] megkönnyebbült. Va-] sárnaponként Erzsi és] a kis görög lány két fiú j társaságában moziba] jár, azután sietnek ha-« za Horváth néniékhez,] hogy neki, mint közös] édesanyának mindket-j ten elmeséljék legújabb] élményeiket.

Így lett Gugyela Ar-j chandulának két hazá-j ja, ott ahol született,] ahol anyja, testvérei) gondolnak reá, s a mi] hazánk, ahol tudását gyűjti, ahol meleg ba-| tassuk tovább ráfi szeretet övezi.

belátogat az italboltba, vagy felkeresi a nagytemplom előtt álldogáló kis bódét. Természetesen mint fogyasztó. S akkor, ha van egy kis emlékező tehetsége, már könnyen megy a következtetés.

Kezdetben, az év elején ugyanis még a kiskőrösi kadar járta, tizenkét forint és egynéhány filléres áron. Ez jó volt, s ha nem lett volna olyan hideg időjárás akkoriban, biztosan nagyot nőttek volna azok a szőlőtőkék a sok dicsérgetéstől. De aztán megszűnt a dicséret, a meggyfádat kezdték el isteníteni. Mert utána csak meggybort mértek Nem tudom, ki hogy van vele de én a meggyet csak a rétesben szeretem. Ha pedig mindenáron inni kell, akkor esetleg szörp képében tudok vele megbékélni.

így ment ez a múlt hét elején, s a borszerető ember, aki azzal vigasztalja magát, hogy lesz majd még jobb is, újólag csalódni kényszerült. Mert nem jobb, hanem rosszabb lett: vegyes gyümölcsbor. Az íze után ítélve, biztosan egy antialkoholista, Vagy egy elvonókúra.? lehetett, aki kitalálta. És most csak ezt mérik. Legalábbis egyelőre. Mert úgy hírlik, hogy a héten ez is elfogy.

És itt jön a következtetés. Mértek már bort (szőlőből készült), mértek már »borokat« (meggyből és különféle gyümölcsökből pancsolták), Most az a kérdés, hogy végig itatják-e velünk a könnyűipar többi borkreációját, az almalevet, a csipkebogyóbort, a gyöngyvért és az Újítási Hivatal tudja, hogy még mit. Vagy pedig... elkezdik a menüt élőről. Én ezt tartanám jobbnak. Kezdjük élőről, a kiskőrösi kadarnál, aztán. ne folyPalkó L

tolja Ferit, s ő veszi birtokába; •»élettársát«. ;

«.yaKorloit szeme ész-;

reveszi, hogy nem úgy hasítja a] forgácsot a kés, ahogy kellene.; Megállítja a gépet. A késről le-i söpri a forgácsot. Ingatja a fe-; jét, elkomorodik az arca. Félig; morózusan Ferire néz, így szól:;

— Kiskomám, eltörted a kést.: Feri, mint a maszületett bá-i

rány, olyan ártatlan szemmel: néz a mesterre:

— Pali bácsi, nem a kés tört;

el. Elkopott... !

Mikus Pál arca pillanatonként: változik. Nem tudja, mit is; mondjon ennek a gyereknek.; Olyan naiv a válasza, hogy erre! csak kurtán felel:

— Pedig eltört., ;

Kiveszi a kést, átadja Feri-; nek, hogy meggyőzze a valóság-: ról. Feri nézegeti, csóválja a fe-; jét, s a tények előtt meghajol.; A mester új kést helyez a gép-j be, s odaszól Ferinek: még ezt; az egyet csináld meg.

Ki kísér. Búcsúzóul megkér-;

dem: — Jó esztergályos lesz-e; Feriből?

Diplomatikusan válaszol: —j Nem rajtunk múlik. i

Kezetszorítunk. Én kilépek az! üzem kapuján, ő pedig vidáman: és jókedvűen tér vissza tanítvá-j nyához. Venesz, ;