Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-08 / 56. szám

k vásárlók udcMe*i

TÁRSADALMI RENDÜNK

minden téren, így a kereskedelem terén Is nagy súlyt fektet a vásárlók érdekeinek védelmére.

Ennek szellemében végzi munkáját az Állami Kereskedelmi Felügyelőség is.

Az elmúlt hetekben végzett ellenőrzések azt igazolják, hogy nég szép számban vannak ke- eskedelmi és vendéglátóipari lolgozók, kik magukról megfe■TÓ VASÁR VOLT a solti vásár, de nem mindenkinek! Vörös .ászló, a Tolna megyei Népbolt Vállalat mozgóárusa a 100 forin- os, tarkánszött puplininget 130 ■ orintért adta el a fenti vásár alkalmával. Hogy ezen általa megállapított árat a vásárlók felé gazolni is tudja, az ingeken levő gyári védjegyet és eladási -irat azokról eltávolitotta. Az egyöntetűség kedvéért nem riadt vissza attól sem, hogy a 68 és 78 forintos zefiringeket is 130 .Printert árusítsa.

ISMERŐSNEK DRÁGÁBB! A I akabszáll ási Földművesszövet- vezet vasboltjában Térjék i Jyula boltvezető a 18.80 forintos

v.seblámpatokot. 30.60 forintért adta el annak ellenére, hogy a vásárlást végző felügyelőben »régebbi ismerősét« fedte fel.

BÖ MÉRÉSBŐL nem származik haszon! Ezt az elvet vallot- rák a Lajosmizsei Földműves- vzövetkezet 1. számú boltjának dolgozói is, amikor az 1 kg kockacukornak kiszerelt csomagodat »tévedésből« átlag 95 deká- íak csomagolták ki. A változa- 1 osság kedvéért egy-két 93 dedás csomagokat is készítettek. Ugyanezen boltban a lél kilósnak kiszerelt kockacukor átlag 47 íeka volt.

Fő AZ EGÉSZSÉG! Ügy látszik, egyes vendéglátóipari dolgozók nagyon tisztában vannak a szesz rendkívüli pusztító hatásával az emberi szervezetre nézve. A Kecskeméti Vendéglátóipari Vállalat 31. sz. italboltjának dolgozói különös előszeretettel vigyáznak a fogyasztók egészségére, de ugyanakkor a saját zsebükre is. Ugyanis a röviditalok kiméréséhez használt fél deciliteres poharat »újra hitelesítették«, s hogy, hogynem, a fél deciliteres pohárból csak 4 centiliteres pohár lett. Mondani sem kell, hogy használatban csak ez a pohár volt, melynek használatával sorozatosan megkárosították a vendégeket.

Fenti kirívó példákon kívül gyakoriak a »tévedésből« eredő többszámolások, ártúllépések. A vendéglátó egységek túlnyomórésze szívesen alkalmazza a szűkmérést.

Az eladási árat nem írják ki, ezáltal szintén lehetőség nyílik a vásárlók megkárosítására.

A MAGÁNKERESKEDELEM

munkájában is sok még a hiányosság. Főleg a piaci és vásári árusoknál tapasztalható, hogy az árakat nem tartják be és nem írják ki, cégtáblájukat nem függesztik ki, iparigazolványukat nem tartják állandóan maguknál, nem minden áru eredetét tudják kellően igazolni.

Itt hívjuk fel a vásárlók figyelmét, hogy a kereskedelem és vendéglátóipar munkájával kapcsolatos panaszaikkal forduljanak felügyelőségünkhöz.

Bács-Kiskun megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség, Kecskemét,

Rákóczi út 40—42 sz.

Mindenkit érdekel, jó, ha mindenki tudja

a munkajogi törvények még ma is érvényesek

.({szervezés — minőségi csere

A népgazdaság átszervezésével kapcsolatosan az elbocsátások során sok üzemben, vállalatnál felmondanak dolgozóknak átszervezés, létszámcsökkentés címén, ugyanakkor az elbocsátott dolgozó helyére újat vesznek fel. Ez az intézkedés törvényt sért, s az ilyen dolgozót munkahelyére vissza kell venni, amennyiben panasszal él elbocsátása ellen.

A kormányrendelet alkalmai ad a vállalatoknak minőségi cserékre is. Azt a dolgozót, akit minőségi csere indokkal bocsátanak el, s helyébe mást- alkalmaznak, helyesen és törvényesen az MT 29. §. (1) bek. c. pontja értelmében kell elbocsátani. Annak a dolgozónak helyébe azonban, akit létszámcsökkentés, átszervezés címén bocsátanak el, új dolgozót felvenni nem : szabad. Az ilyen dolgozót az MT 29. §. (1) bek. b) pontja értelmében kell elbocsátani.

Mindkét felmondás esetén megilletik a dolgozót a 15/1956. kormányrendeletben előírt felmondási járandóságok. Ez a járandóság még azt a dolgozót is megilleti, akit március 31-e előtt egyébként nem a vállalat átszer- j vezése, megszűnése, vagy minö- j ségi csere címen bocsátanak el.

Munkástanáestag iti n oka visz un y ;t n a k megszüntetése

A munkástanácsok működéséről intézkedő 1956. évi 25-ös számú törvényrendelet értelmében a munkástanács megválasztott tagja nem bocsátható el, aríiíg tisztét betölti. Ennek megfelelően a munkástanács bármely tagjának munkaviszonyát

OOPOO-OPOOOOOOPOOOOOPOOOOOOO-OO

NAPOLEON egyik egységének pénzesládájára bukkantak Szlovéniában

A belgrádi hadimúzeum szakértői Ljubjanában megvásároljak egy vertvas pénzesládát, amelyről kiderült, hogy Napóleon egyik katonai egységének kasszája volt. A 90 centiméter iosszú és 50 centiméter széles casládát a francia korona és Napóleon nevének kezdőbetűje diIIIIIKIXIII

szíti. Különleges zárszerkezettel: rendelkezik a súlyos vasláda, amely rendkívül értékes törté- • nelmi ereklye. Jugoszláviában ; ugyanis igen kevés emléktárgy , maradt meg a napóleoni Illiria \ korából. A pénzesládát most a : belgrádi hadimúzeumba szállították. (A »Dnevnik«-ből.):

Gondos

Rájuk

orvosi ügyelet őrzi az édesanyák legféltettebb kincset, gondolnak, elsősorban öértük küzdenek az asszonyok ma, a Nemzetközi Nőnapon is.

megszüntetni sem felmondással, sem fegyelmi úton nem lehet, amíg munkástanácstag. Ha a munkástanácsi tisztségre alkalmatlanná, vágj- méltatlanná válik, visszahívható a fenti rendelkezés értelmében. A visszahívás után már nincs akadály munkaviszonyának megszüntetése előtt.

Lrhct-e ni ■( likas tanács nem ipari vállalatnál V

Az utóbbi) időben többhelyüíS) felvetődött: j működhet-e olyan vállalatnál munkástanács, amely vegyes jellegű, azaz kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági tevékenységet fejt ki. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a vonatkozó törvényerejű rendelet helyes alkalmazásával az dönti el e kérdést, b|ogy miben jelentkezik a vállalat jellege (profilja).'

Ha a vállalat profilja kereskedelmi jellegű, mint például megyénkben a Borforgalmi Vállalat, Allatforgalmi Vállalat, - esetben e vállalatoknál nem működhet munkástanács. Éppen ezért, ha működik is munkástanács, meg l^ell szüntetni.

íü

Csak néhány mostanában gyakorta felvetődő vitás munkajogi problémára adtunk választ. Az ÉDOSZ megyei bizottsága a közeljövőben meglátogatja az élelmiszeripari vállalatokat, s el lenőrzi, miképpen tartják be a M unkatörvénykönyv rendelkezéseit. Ahol törvénysértést tapasztal, — meg fogja szüntetni. Király Imre. az ÉDOSZ megye bizottság tagja.

$A technika legújabb „vívmánya“

A technika legújabb »csodájával« egy svájci sportárugyár ajándékozta meg a világot: mesterséges kukacokat gyárt horgászok számájra. A tubusban árusított kukacok állítólag ugyanúgy lépre csalják a halakat, akáj az élők. Így a horgász mentesül a reggeli kukackeresés munkájútól,

(A »Volksstimme«-böl.)

tv

C$0Meő fiseáftwi

— Telefonáljatok a szerelőért! — morfnogta egy álmos hang, mikor fel kellett tápászkodnunk, hogy ágyunkról lefolyhasson a viz a padló résein át. A szerelő azonban, nem jött, mi pedig jó fürdőkádnyi vízben aludtunk egész éjszaka.

Másnap valamivel nyugodtabb lett a tenger. A szél is jobb belátásra tért; elhatározta, hogy hosszabb ideig keletről fog fújni, amint, el is vártuk tőle.. Egymást váltogattuk az árboc kilátóján, mert késő délutánra el kellett érnünk a térképen jelzett pontra. Ezen a napon még a szokottnál is több élőlényt láttunk a, tengerben. — vagy talán csak azért gondoltuk így, mert magasabb helyről tekinthettünk szét.

Délelőtt egy hatalmas kardhal úszott el mellettünk, egészen a felszínen. Hegyes uszonyának két vége egymástól két méternyi távolságban állott ki a vízből, fejének kardszerü szuronya majdnem olyan hosz- szú volt. mint az egész teste. Egészen a kormány mellé merészkedett, majd eltűnt a következő hullámban. Éppen tengervízzel sózott, elázott ebédünket fogyasztottuk, mikor egy másik magas hullám egy óriásteknőst emelt fel, közvetlen előttünk. Jól láthattuk teknője mintázatát, fejét és úszóhártyás lábait. A léjét és a lábát — éppúgy, mint a múltkor láttuk — egész sereg fényes dorádó igyekezett elkapni. Kár, hogy már a következő hullám továbbsodorta előlünk az érdekes együttest. — A repülőhalaknak valóságé® esője záporozott körülöttünk. Ezek kicsiny, alig pár centiméter hosszú fajhoz tartoztak. A madárvilágét néhány magányos halfarkason kívül nagyszámú fregattmadár képviselte; az utóbbiak villás farkuk miatt fecskékre emlékeztetnek. Mivel a fregattmadár megjelenése rendszerint földközelséget jelez, tutajunk személyzetének derűlátása hatalmasan megnövekedett.

— Talán mégiscsak lehet itt valahol egy korallpad vagy homok- zátony — gondoltuk. Sőt, a legbizakodóbbak így vélekedtek: — Hátha valami csinos kis zöldelő szigetre bukkantunk. Ez Sincs kizárva, hiszen úgyszólván, senki sem járt még erre. És akkor minket is beírnak majd a felfedezők sorába. Egyébként is, milyen szépen hangzanék a »Kon-Tiki sziget« elnevezés!

Déltől kezdve Erik mind szorgalmasabban hágott a konyhaasztalnak használt láda tetejére. Titokzatosan mesterkedett a sextánssal. Délután hat óra húsz perckor közölte, hogy 6° 42’ déli szélesség — és 99° 42’ nyugati hosszúság alatt vagyunk. így hát mindössze egy tengeri mérföldnyire álltunk keletre a térkép vitás helyétől. Leengedtük és összecsavartuk a vitorlát. A passzátszél cppen keleti irányú volt, tehát egyenesen a kívánt hely felé sodort. Keleten akkor kapaszkodott felfelé a telihold, mikor nyugaton a nap lement; köröskörül kitűnően

55

megvilágítva tarthattunk számon minden egyes fehériíarajú fekete hullámot az egész látóhatáron. A látási viszonyok az árbocra szerelt kilátóhelyről továbbra is jók voltak. Hosszú, rendezett sorokban emelkedtek és süllyedtek körülöttünk a hullámok. De olyan torlódást vagy átbukást, ami zátony vagy pad jelenlétére mutatott volna, sehol sem vettünk észre.

Mivel egyikünk sem óhajtott aludni térni, kettenj-hárman állottunk egyszerre a kormánynál, meg a kilátón is, és mikor a kérdéses hely közepe felé közeledtünk, mérni kezdtük a mélységet. Hogy pontosabb legyen á mérésünk, összeszedtük és egybekötöttük valamennyi fenékmérő ólomunkat és ötvennégyszeresen csavart, 920 méteres selyemzsi- nórra kötve engedtük le. Es ha ennek a hosszúságnak az egyötödét a tutaj ide-odalengése miatt le is számítjuk, akkor is bátran állíthatom, hogy a vitás területnek sem a közepén, sem tőle keletre vagy nyugatra, 750 méternyire az ólom nem ért feneket! Még egyszer végigfürkésztük az egész látóhatárt s megállapítottuk, hogy bár lelkiismeretes munkát végeztünk, a feltételezett zátonynak nyoma sincsen. ) Azután újra felvontuk a vitorlát, helyreigazítottuk a kormányt, hogy a korábbi útirányban vigye tovább a tutajt a szél és a tengeráramlás.

így haladt velünk a tutaj szünet nélkül a maga) természetes útján. Hullámhegyek magas taréjáról hullámvölgyekbe siklottunk, s a ránkcsapódó viz — úgy, mint azelőtt — baj nélkül visszafolyt a réseken at a tengerbe. Már tudtuk a módját, hogy szárazon étkezzünk, száraz ágyneműben aludjunk még akkor is, ha vihar dúlt körülöttünk. Pedig volt néhány zivataros napunk, mikor a passzátszél megint ingadozott kelet és délkelet között.

Az állítólagos zátony kedvéért tett kis kitérő során tanultuk meg, hogy a rönkök közeibe függőlegesen beállított deszkák miként látják el a tőgerenda feladatát; mikor pedig Herman és Knutiegyik nap újra a tutaj alá merült, hogy a kötéséből kicsúszott deszkát helyreigazítsa, a vele való bajlódás rávezette őket a régi inkakori tutajozás titkára, amit már maga az indiánság is elfelejtett. Annyit, eddig is tudtunk, hogy ezek, a vizet merőlegesen szelő deszkák a hajótőke szerepét töltik be, s így lehetővé teszik, hogy a tutaj akkor is haladjon, ha iránya szöget zár be a széllel. De a régi spanyol leírások azt is hangsúlyozzák, hogy az indiánok tengeri útjaik során ügyesen kormányozták tutajaikat, mégpedig »deszkadarabok segítségével, amelyeket az alaprönkök réseibe szorítottak«. — Ez a magyarázat bizony érthetetlen maradt számunkra és mindazok számára, akik foglalkoztak a kérdéssel. A deszkadarabók ugyanis be vannak szorítva a rönkök közé, nem lehet tehát jobbra vagy balra elmozdítani őket, hogy kormánylapátként szolgáljanak.

A titoknak altkor jöttünk a nyitjára, mikor a szélirány állandóvá, a tenger pedig ismét csöndesebbé váll. A Kon-Tiki májr több napja olyan nyugodtan haladt, hogy hozzá sem kellett nyúlnunk a kormányrúdhoz. lVÍikor azonban a kiszabadított deszkát újra ledugtuk régi helyére a tutaj farán, a Kon-Tiki nyomban irányt változtatott. Több fokkal fordult az addigi nyugati irányból északnyugat felé, s éppolyan nyugodtan futott tovább, mint eddig. Ha kiemeltük a deszkát, a tutaj is szépen visszafordult a korábbi nyugati irányba. Most már kísérletezni kezdtünk. Csak félig húztuk fel a deszkát, mire tutajunk is feleannyira tért el, mint az előbb, (Folytatjuk)

56