Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-06 / 54. szám

__Ä_ ÍAZjj^NlRUPMDO II 1\ GH FR F S L” f emi izaka(Lulßiw '■$ ONDOLATOK em Líkizobáfábatt /! pró használati tárgyak, érdemérmek, díszelgésen és a csatatéren viselt két tábor­noki ruha az üvegvitrinekben, halála után, 49 évvel ezelőtt a sírjára helyezett koszorúk sza­lagjai a szegre akasztva. Relik­viák, ereklyéi annak a férfiú­nak, akinek öregkori arcmását örökítette meg a szemközti falon függő olajfestmény'. Öriásbajuszú, galambtekintetű embert ábrázol a kép, joviális századeleji úrnak látszik Türr István. A nevét vi­selő bajai múzeum legkisebbik szobájában látható mindez, róla, a város neves szülöttéről emlé­kezünk. >*L‘intrepido Ungherese« (a rettenthetetlen magyar) — így nevezte Garibaldinak, a múlt század legendáshírű olasz sza- badsághösének a táborkari főnö­ke; »a szíve félig angyalé, félig oroszláné-« — írta róla idősebb Dumas, francia regényíró. Hogy7 ki volt tulajdonképpen, legfeljebb csak érzékeltethetjük. j-ben született Baján, eléggé jómódú vaske­reskedő gyermekeként. A jóeszű Pista gyerek korán árvaságra jutván, előbb mint lakatosinas, majd mint molnár, kőműves dol­gozott. Végül beállt katonának, a monarchia hadseregének lett a hadnagya. Az akkor még több fejedelemségre tagolt és jórészt a Habsburg-uralom alatt nyögő Olaszországba vezényelték, az osztrák császári ház érdekeit vé­dő, s a magyarhoz hasonlóan az olasz népet is terrorizáló ármá­diával. Itt átérezte az olaszok mérhetetlen szenvedéseit, fia­tal fővel rádöbbent, hogy a magyarnak és olasznak közös az ellensége. S amikor idehaza, 1348-ban fegyvert fogtak a sza­badságért, tudta, hogy hol a he­lye. Elismerte népe vezetőjének Kossuth Lajost és kormányát, s útmutatásuk szerint cselekedett. Haza nem jöhetett, de a parancs­noksága alatt szolgáló magyar fiúkkal átszökött az Itália egysé­gesítéséért, az osztrák zsarnokság alóli felszabadulásáért harcoló olaszokhoz. Társaival remélte, hogy »a szabaddá tett olasz nép segélyével felszabadíthatják majd elnyomott magyar hazájukat is.« Csakhamar jobbkeze l<3tt Gari­baldinak, leleményessége, vitézsé­ge a vörösinges szabadságharco­sok egyik legnépszerűbb és a legsikeresebb haditetteket végbe­vivő tábornokává avatták. Az olaszok küzdelme végülis meg­hozta gyümölcsét, de a magyar szabadságharc elbukott, Kos- euthéknak emigrálniok kellett. Türr István, a külföldön me­nedéket kapott szabadságharcos honfitársaival együtt fáradha­tatlanul szervezte az idegenbe­szakadt magyarok légióját, igye­kezett megnyerni az — érdekeik­től függően, időszakonként né­pünk ügyével is szimpatizáló —- uralkodóházakat, hogy folytat­ható legyen az annyi dicsőség­gel vívott szabadságharcunk. E ténykedéséről mondta Kossuth Lajos: »A kérlelhetetlen szigort szoros igazsággal, s ingerültsé­get csillapító tapintatossággal párosítva végezte légiószervező munkájút.« Itthon pedig imigyen szőtte a »magyar Garibaldi« nevét dalba a nép: »Majd hoz Kossuth tisztái, Türr Pista meg puskát. Éljen Garibaldi!« Nem hozhatott puskát. A nem- Retközi helyzet eleve kudarcra ítélte az emigránsok szervezte és a kívülről jövő esetleges ka­tonai segítséget, majd az 1867-es kiegyezés a császári házzal, fullánkját vette itthon a fegyve­res harcért való lelkesedésnek. Az ország, ha a Habsburg-ház- tól nem is függetlenül, de vi­szonylag békés, némileg alkot­mányos keretek között fejlődhe­tett. Kaland lett volna újból kéz- ez utóbbi ellen irányult, s győ- deményezni a harcot, így látta Kossuth, s így Türr István is. zelem esetén talán végzett volna a feudalizmussal is, CÁ magyar nép boldogulá­sáért azonban másfajta fegyverrel is lehet küzdeni, — s az előzőén és távollétében háromszor is halálraítélt hős ka­tona,' elfogadva Ferenc József császár és király amnesztiáját, húsz esztendő után visszatért rajongva szeretett hazájába. rO e milyen elnyomás ellen forgatták a fegyvert 1956 végén az ellenforradalmárok? A földesúri, tőkés iga ellen? Ezt már sikerrel elvégezte 1945-ben a szovjet hadsereg és a magyar nép. Igaz, ők azt is emlegették hogy a szovjet hadsereg jelenléte ellen küzdenek. Úgy azonban hogy szívesen vették volna a tőkés Nyugat katonai segítségét. A kizsákmányolás nélküli, a szo­cialista társadalmi rend és az afelé igyekvő népi demokráciánk ellen tehát gyarmattartó orszá­gok támogatását keresték, kér­ték, ha több idejük van, meg is kapják. Ez újra a tőkés kizsák­mányolás jármát jelentette volna a magyar dolgozók számára. Visszafelé szerették volna tehát irányítani fejlődésünket. Mind- szenty bíboros már a nagybir­tok-rendszer visszaállításáról áb­rándozott. A munkáshatalom, a szocializmus építésének zálogát védő szovjet hadsereg beavatko­zását az 1849-es cári intervenció- hos hasonlítgatták, mert orosz volt az te, az ez te. Azt már elhallgatták a megtévesztett em­bereik előtt, hogy, a 48-as szabad­ságharcunkat leverő cárizmust éppen a szovjet hadsereg megte­remtői, az orosz proletárok zúz­ták szét! S hogy e hadsereg visszaverte még a hazáját, a vi­lág dolgozóinak támaszát négy éven át támadó 14 tőkés állam katonai intervencióját, majd — miközben felszabadította hazán­kat! — szétzúzta a hitlerizmust te, — erről sem tettek említést. Idegen gúnya lett az ellenfor­radalmárokon a magukra vett »szabadságharcos« mez, amely alól azonban hamar kilógott a lóláb. Ezek a »rettenthetetlen ma­gyarok«, mint népünk söpredéke kerültek a történelem szemét­dombjára. Az 1848-as szabadságharc hő­seinek, Türr István nyomdokain pedig azok haladnak, akik, ha kell fegyverrel, de az építő­munka békés eszközeivel is küz­denek népünk felemelkedéséért. És tegyük hozzá: rettenthetetle- nül! Tarján István Tiirr István Fájó szívvel látja népünk el­maradottságát, a közműveltség hiányossága arra készteti, hogy »felhívja a társadalmat a 14—30 év közötti egyének oktatásacél­jából népnevelési szövetség léte­sítésére.« Az ő elnöklete alatt alakul meg Budapesten 1870-ben a Népeik tatási Kör, amelynek előadásain rövidesen több, mint nyolcezer felnőttet oktatnak. Köz-, mezőgazdasági cikkeket ír, előadásokat tart, szorgalmazza az alföldi folyók szabályozását, a vízben szegény területek csator­názását, kibővítteti a Ferenc- csatornát. Nem rajta múlik, hogy csatornázási tervei csak elenyé­sző részben valósulhattak meg. A Panama- és Korinthusi-csator- na tervezői között is ott találjuk. Mint a különböző — francia, olasz, német — kormánykörök­ben te nagyrabecsült tekintély, magát nem kímélve vállal diplo­máciai utazásokat, hogy a népek fejlődését, boldogulását biztositój béke megszilárdításának szószóló-] ja lehessen. Kiváló katona, de] mai kifejezéssel élve, igazi reál-] politikus is volt; ha kellett kard-] dal, más viszonyok között pedig] meggyőző szóval küzdött a ha-] ladásért. ] Uz volt életének értelme, élet-] művének lényege az 1908-ban] bekövetkezett haláláig. ] /V^óla emlékezni pedig nap-] rC juinkban nagyon is idő-j szerű. Az ellenforradalmáról:] előszeretettel husonlítgatjak ma-] gukat a 48-as szabadságharc; hőseihez, a közülük disszidáltak] a múlt század emigráns hazafiai-] hoz. Azonosítják az 1848 előtti} időszakot az 1956. október 23-aj előttivel. A szabadságharc jel-] szavait is szájukra vették, mint­ha ők a »szabadság, egyenlőség, testvériség« bajnokai lettek vol­na, lennének ma te. Ezek az urak sokmindent tud­nak, csak éppen a történel­met nem ismerik; ha igen, nem az igazságnak, hanem az érdekeiknek megfelelően ma­gyarázzák. Általában minden efajta ösz- szehasonlítgatás, azonosítás sán­tít, mert különböző történelmi időszakokat egyfajta mércével mérlegel. 1848-ban feudalizmus, a földesúri elnyomás rendszere volt hazánkban, amit tetézett az idegen uralkodóház, a Habsbur­gok elnyomása. A szabadságharc »1 * PEDAGÓGUSOK ólsiKGi 'űlWr|! —pái map == Jánoshalmán A jánoshalmi pártszer­vezet sokra étékeli az értelmiség és közte a pedagógusok munká­ját. Az értelmiség problémájával éppen ezért külön is foglalkoz­nak. Ezt mutatja az is, hogy a közelmúlt napokban értekezletre hívták össze a község pedagógu­sait. Az értekezlet iránt rendkí­vül nagy volt az érdeklődés, majdnem minden részvevő fel­szólalt, pedig ötvennél is többen voltak ott. Milyen kérdések merültek fel? A felszólalók egy része bírálta a községi tanács és a párt vezetőit azért, hogy a pedagógusok mun­káját a múltban nem becsülték megfelelően. Társadalmi munka címén csak olyan feladatokkal bízták meg, mint az adóivek kéz­besítése, a termelőszövetkezetek­be való tagszervezés, stb. és nem vették figyelembe kívánságaikat, hogy milyen más területen kí­vánnak társadalmi munkát vé­gezni. A jelenlévők elmondották, hogy jelentkező lett volna, mert kulturális és nevelési kérdéseK- kel ők az iskolán kívül is szíve­sen foglalkoznak. Többen felvetették, hogy a tanács és a párt kapcso­lata a tantestülettel még most sem kielégítő. A pedagógusok ügyes-bajos dolgait nem intézik úgy, ahogyan kellene. Ez különö­sen a lakásügyekre és a háztáji földekre vonatkozik. Több éve húzódik a tornaterem építésének és néhány tanterem bővítésének ügye te. Annak dacára, hogy az építőanyag te megvan hozzá, még a mai napig sem csináltatták meg, sőt a községfejlesztési terv­ben még most is az utolsó he­lyen szerepel. Nem kérnek ki­vételt — mondották, — dé leg­alább úgy intézzék az ügyeiket, mint másokét. Az értekezleten igen sokszor szóbakerült a bizalom kérdése a párt iránt- és fordítva is. Töb­ben megkérdezték, hogyan érté­keli a helyi pártszervezet a pedagógusok tevékenységét. A felszólaló Szabó György azt mondótta, hogy ő és pedagógus-: társai a szocializmus hívei esi rájuk a párt bizton számíthat. Szabó György egyébként idős ko­ra ellenére te rendszeresen szak­előadásokat tart a termelőszövet­kezetekben. A helyi pártszervezet képviselő­je a bizalom kérdését olymódon válaszolta meg, hogy a. párt nem általánosságban vizsgálja a>: értelmiség és a pedagógusé; munkáját. A nevelők túlnyom' ■ része megállta a helyét és hű' maradt a munkásosztályhoz és ot szocializmus építéséhez. A népi! demokráciához hű értelmiség* iránt — és a többség ilyen — a. pártszervezet bizalommal van. />• pártszervezet annak örülne, ha a. község értelmiségiéi közül senkii sem támogatná az ellenforrada­lom célkitűzéseit. A továbbiakban gyer­mekneveléssel kapcsolatos kér­désekről folyt még a vita. A pedagógusok elmondották, hogy az iskolai fegyelem nem kielé­gítő. A szülők segítségét kérik, hogy a gyermekek körében elter­jedt helytelen nézeteket minél előbb kiküszöböljék. Olyan javaslat is elhangzott, hogy a gyengébben tanuló, há- romszor-négyszer te ismétlésre kényszerülő gyermekek részére az illetékes oktatási szervek ál­lítsák fel a gyógypedagógiai is­kolát. Iia az ilyen nehezen tanuló gyermek együtt van a többiek­kel, azok fegyelmét is rontja éa nehezíti a nevelő munkáját. Szó esett a hitoktatásról is? Számos nevelő véleménye sze­rint legjobb lenne, ha a hitokta­tást teljesen elkülönítenék az ál­lami oktatástól és az iskolától) Kifejtették, hogy a hitoktatással kapcsolatban mindenféle erősza­kot elítélnek és ha ilyet tapasz­talnak, az ellen fellépnek. A közel négy órahosszáig tartó vita megmutatta: a pedagógusok zöme elítéli azokat, akik a népi hatalom ellen törtek, és kifeje­zésre juttatták, hogy a párt éa a munkásosztály mellett állanak, A pártszervezet veze­tői azzal búcsúztak el az érte­kezlet végén a pedagógusoktól, hogy olyan célok érdekében éa olyan lelkesedéssel végezzék munkájukat, mint ahogy azt fel­szólalásaikban elmondották. Földi János, az MSZMP községi intéző bi­zottság elnöke A „B FBU S“ == Kiskunfélegyházán Kecskeméti vendégszerep­lése után Kiskunfélegyházán a Móra Ferenc Kultúrházban is fellép március 6-án a Budapesti Magyar Játékszín együttese a »Bubus« című zenés bohózattal; BVBlTS A Fővárosi JátéUsxín vendégjátéka Kecskeméten Vaszary Gábor neve a felsza- : badulás előtt jól ismert volt mind az olvasóközönség, mind pedig a szánházkedvelők előtt. Humoros regényei minden évben : hatalmas közönségsikert arattak. A »Ketten Párizs ellen«, s a hozzá hasonló humoros regé­nyein nemzedékek kacagtak. >Bubus«, ez a kiélezett helyzet- komikumokra, nem várt mulat- ; s.ágos fordulatokra felépülő, ; egyébként nem nagy igényű bo- ' hózata, régen lekerült a magyar színpadokról. Most a Játékszín fiatal érőkben bővelkedő együt­tese elevenítette fel nálunk — mondanunk sem kell, nagy kö­zönségsikerrel. • A nemrég alakult együttes vendégjátéka megérdemelt tet­szést aratott, s ebben része van nemcsak Vaszary Gábor áradó humorának, hanem a színpadi játéknak te. Igaz, hogy az első előadás pénteken talán kissé vontatottabb volt a kelleténél s így hangfogósabban érvényesül­tek a Vaszary-féle bohózatos fordulatok, de a későbbi két elő­adás kiköszörülte a csorbát, s jó stílusban, háromórás kacagást váltott ki a zsúfolásig megtelt nézőtéren. Nagy volt az örömünk, hogy a régi kecskeméti barátunkat, — noha tőle eddig szokatlan szerep­körben — Garics Jánost üdvö­zölhettük a fiatal együttesben. Pál szerepében, stílusos, inven­cióban bővelkedő figurát terein­tett, s különösen a második fel­vonásban állt a helyén. Jó kabi­netalakítások egész sora jelle­mezte; az előadást. Járay Ferenc Kondorka tanár úr szerepébe; fakasztott kacagást, Bán Tárnát maszkban és megjelenésben, nerr utolsó sorban második felvonás­beli jelenetében, mulatságos per­ceket szerzett. Nagyszerű volt Keresztes Zsuzsa kíváncsi szoba­lánya. A kitűnő megjelenésű női szereplők sorából is kiemelke­dik Koós Olga — Hilda szerepé­ben és Sugár Sári a mama alakí­tója. Lantos Ica, Kormos Ica Nógrádi Gabi, Pásztor Maria és D. Szabó József szerepalakításá­ban felfedeztünk ugyan itt-ott zökkenőket, de az ifjú együttes kecskeméti szereplése magán vi­selte egy jól tóduló, egységes stílus felé törekvő színpadi vál­lalkozás sok előnyös oldalát. A rendező — Dobay Vilmos — régi ismerősünk, rendezői eré­nyeit itt-ott megcsillogtatta az előadás összképének kialakítás.*-, közben. Végső következtetés: ilyec vendégszerepléseket máskor i* szívesen látunk a kecskeméti színpadon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents