Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-06 / 54. szám

bérhási látogatás« »<*' •• *»V\ !lll!l!lll!!liil!!l!!Illlli!!lll!llllll!l!l!llll!il!l!ii!ll!!!!l!lll!ililllll!Pil!ll!lllilI!!!!l!!!l!l!l ^ 5,SZCtTl£l UQ^TOl Röy; ELVEZETEM ONT, kedves olvasó egy kecskeméti bérház­ba, amolyan ütött-kopott régi épületbe, amelyet bőségesen ta­lálni ebben a városban. Előre bocsátom, hogy e látogatás al­kalmával ne legyünk túlságosan kukacosak, ne azt nézzük, hogy a vakolat hullik az öreg falak­ról és ezt a lakók azzal segítik elő, hogy a’lakásban vágják a tát, vagy azt, hogy a szokás sze­rint éppen csőrepedés van vala­hol. Egyszóval ne keressük a csomót a kákán — ahogy szok­ták mondani, csak a szemetet. Azt viszont nem is kell keresni, mert lassan belepi az udvart. Ugye milyen kellemetlen, un­dorító és egészségtelen, pedig a házban szép számmal vannak gyerekek is. Tudom, most ön, kedves olvasó fölényesen le­gyint, és azt mondja, van ilyen bérház bőven a városban. Hi­szen egy régi problémája Kecs­kemétnek a »szemét« ügy. Es Önnel együtt a város sokezer lakója türelmetlenül kérdezi, hogy miért nem oldják meg már ezt a problémát? HAT MI BESZÉLTÜNK azok­kal, akiknek ez a feladata. Mi­előbb azonban folytatnánk el­lenőrző sétánkat, el kell mon­danom, azaz fel kell lebbenteni a fátylat arról, hogyan néz ki a szemétszállítás, azaz meddig tart míg a szemét eljut odáig. I ahová jutnia kell. Azok a bér- t házak, amelyeket az Ingatlan- I kezelő Vállalat kezel, csak úgy f szabadulnak meg a szeméttől, | ha a házfelügyelő bejelenti a | vállalatnál, hogy most már itt ♦ az ideje a szállításnak. Az in- | gatlankezelő átteszi az ügyet a | Községgazdálkodási Vállalatnak, t amely attól függően, hogy meny- * nyi ideje és mennyi szállítóesz- | köze von, eltávolítja a- szeme- i tot. £s azok a házak, amelyeket j nem a KIK kezel?# Azoknál a J házfelügyelő, vagy a háztulajdo- J nos bejelenti a szemétszállítási j igényt és 33,50 forintért köbmé- * terenként megszabadulnak a fe- | •csleges tehertől. E KULISSZATITKOK eláru- i iasa után keressük fel Fehér í P lalat „ . (óle, mi az oka annak, hogy csak egyre nőnek a sze­méthegyek a bérházakban? Ű elmondja, hogy három lófogatra és azok kezelőire vár az a nagy feladat, hogy elhordják a szeme­tet. Nem kell nagy fantázia ah­hoz, hogy kitaláljuk, hogy a fu­varosokban és a jószágokban akármilyen nagy is az igyeke­zet, nem képesek erre. Azt is mondja a vállalat vezetője, hogy az október 23-1 események alatt sok szemét gyűlt össze és most nem győzik hordani. De ezt már csak úgy vigasztalásképpen mondja, lehet, hogy Önmaga megvígasztalására, de a valóság az, hogy nincs megoldva a prob­léma. MOST IDEIGLENESEN egy teherautó, egy vontató pótkocsi­val cs négy fogat hordja majd a szemetet, addig amíg zömét el nem takarítják. De ez csak ide­iglenes megoldás és mi lesz az­tán? Erre még Barta András, a megyei tanács ipari osztályának előadója sem tud válaszolni, akihez ez az ügy tartozik. Öt az bántja legjobban, hogy szükség­ből a locsolókocsi után akasztot­tak egy pótkocsit és azzal szál­lítják a szemetet. Ez szükség­megoldás, de kénytelenek vele. Szerinte helyesen tenné a Köz­séggazdálkodási Vállalat, ha több állandó fogatot állítana be a szemétszállításra. Azt sem tartja helyesnek, hogy a városi tanács nem törődik eléggé ezzel a problémával. HAT KEDVES OLVASÖ, akit elhívtunk sétánkra, bizonyára ajkbiggyesztve mondja: —Mind­ezzel nem sokra megyünk. Meg­állapítottuk a tényeket, de ettől még nem lesz eltakarítva a bér­házakból a szemét. Az igaz, de reméljük, a városi tanács végrehajtó bizottságának tagjai is elolvasták ezt a cikket és összedugják a fejüket, miként lehetne véglegesen megoldani azt a problémát, esetleg állundó te­herautó, vontató beszerzésével. Mert valljuk be őszintén, amit a tények is bizonyítanak, hogy három lófogat, az nem megoldás. —ő—r Újfajta mosógép Újfajta mosógép mintapéldá- | vőben kipróbálják ős ha bevá- nyait készítik a Győri Szerszám- Ilik, a második negyedévbenmeg- gépgyárban. A gépet a közeljö-1 kezdik a sorozatgyártást. Rövidesen színre lép „Sári bíró” Kiskőrösön Amíg a színházak hivatásos művészei kéthetenként szóra­koztatják a kiskőrösi közönséget, a járási kultúrház színjátszó­csoportja sem tétlenkedik. Esténként szorgalmasan próbálna!;, hogy rövidesen új produkcióval lepjék meg az egyre növekvő számú kiskőrösi színházlátogató közönséget. Móricz Zsigmond közismert »Sári bíró«-ját gyakorolják. A szöveget már betanul­ták, de néhány hétig még csiszolják az előadást, hogy minél jobb előadással örvendeztessék meg a község lakosságát, ami — re­méljük — sikerül is. Gondatlanság miatt két tűzeset A másik tűzeset március 3-án, vasárnap történt Fehér József Borbás 46/b alatt lakó földmű­ves portáján. A tüzet itt is a gondatlanság okozta, mert a szalmatetős színben helyezték el a húsfüstölőt, amelynek teteje nem volt, s így közvetlenül érint­kezett a szín szalmatetejével. Nagyobb kár azonban, minthogy a szalmatető elégett — nem ke­letkezett, mert a környék dolgo­zói haladék nélkül hozzáláttak a mentéshez és a tűzoltáshoz, és mire a városból a tűzoltók kiér­keztek, már megbirkóztak a tűz­Március 2-án, szombaton a Ti- szakécske, Sárhalom 166. szám alatt lakú Tóth Ferenc egyénileg dolgozó paraszt portáján kigyú- ladt egy 30 mázsás alomszulroa- kazal. A tüzet a tulajdonos két­éves unokája idézte elő, aki gyu­fával játszadozva, ismeretlen kö­rülmények között meggyújtotta a kazlat. Mire a kecskeméti tűz­oltóság a helyszínre érkezett, a helybeli önkéntes tűzoltók, sike­resen befejeztek a mentest, és megakadályozták a tűz tovább­terjedését. Gyors és önfeláldozó munká­jukért hálás köszönet jár annál is inkább, mert nem pénzért, ha­nem társadalmi munkában is olyan odaadó segítséget nyújtot­tak, hogy a kár értéke nem hu- ladta meg a 660 forintot, zel, Sarki fény a Vénuszán «übel Lllctll /Vt-.l.t-pöLliV. J- » Pált, a Községgazdálkodási Vál- | lalat vezetőjét és kérdezzük meg | A General Motor*— amerikai cég gázturbinás versenyautója. Hossza 3 centi híján 6 méter. A Naprendszer kilenc bolygó­ba közül mindezidáig csak Föl­dünk légkörében nyilvánult meg szemmel láthatóan a sarki fény jelensége. Fellehető volt azonban, hogy ez a szép tünemény más bolygók légkörében is létrejöhet; A feltevés beigazolódott. Ugyanis nemrégiben a Vénusz légkörében is sikerült a sarki fényt kimu­tatni, mégpedig elögzör közvetett módon azzal, hogy Kozirev szov­jet kutató a Vénusz éjszakai félgömbjéről készített színképen | megtalálta azokat a színképvo- j nalakut, amelyek Földünk felső Í t légkörében feltűnő sarki fényre jellemzőek. Houtgast holland j csillagásznak pedig sikerült ki­Í mutatnia a Vénusz mágneses terét, amely ugyancsak a sarki Ifény létrejöttének egyik kritériu- 5 ma. Végül Post s Tombaugh amt. Inkái csillagászok vörös színszű- I főn keresztül . közvetlenül is | észlelték a Vénusz éjszakai félgömbjén a sarki fényt. »mit HmwnwH« ■lEYEKDAIIL ; , C$0&deő ßsmMtt Mikor a csendes-óceáni szigeteken a bennszülötteié,-vendége voltam, sokszor ettem lábasfejűck, főleg tintahalak húsát. Olyan volt, mintha radirgumi és homár keveréket rágcsáltam volna. Meg lehet ugyan étim, de a Koo-Tiki változatos étlapján mégis csak u legvégső esetben sze­repeit. Inkább más célra használtuk fel a polipokat, ha már így ingyen és fáradság nélkül jutott fedélzetünkre: becseréltük jobbra. Horogra tűztük és rövidesen mindig ficánkolt rajta valami ínycsiklandozóbb falat. Mert a tonhal és a bonitó szereti a fiatal polipot, — mi viszont a tonhalat meg a bonitót szerettük jobban. De más ismeretségeket is kötöttünk, miközben fekve sodortattuk magunkat a vízzel. A hajónaplóban sok ilyesfajta bejegyzést is találok: »Május 11: Ma valami igen nagy állat bukkant fel előttünk, egészen közel a víz színéhez. Kétszer is láttuk vacsora közben. Szörnyen pas­it olta a vizet s aztán eltűnt. Sejtelmünk sincs, hogy mi lehetett. Június 6: Hennán ma egy fekete-fehér nagy halfélét látott. A háta széles, farka hegyes, uszonya tüskés volt. A széloldalon néhány­szor magasra vetette magát a vízből. Június 16: Különös halat fedeztünk fel ma a tutajon- közelében. A hossza Írét méter, legnagyobb szélessége fél méter lehetett. Szinti barnás, állkapcsa- elkeskenyedő. Magas hátuszonya úgyszólván a nyaká­ból nőtt ki s volt ezenfelül egy kisebb uszonya is a háta közepén. Fark­uszonya erős, sarlóalakú. Az állat közvetlenül a felszín alatt úszkált és teste olykor éppúgy tekergőzött, mint ahogy az angolna szokott. Her- mannal a gumicsónakba ugrottunk és szigonyt akartunk vetni belé, de az evezők zajára a mélybe menekült. Később — rövid időre — még egyszer felbukkant. Június 17: Erik az árbocról délben harminc vagy negyven ugyan­olyan hosszú karcsú, barna halat számlált meg, mint amilyen a tegnapi vendégünk volt. Igen gyors úszással jöttek velünk szemben s a hátunk mögött, mint furcsa’ nagy árnyékok, visszasüllyedtek a mélybe. Június 18: Knut ma egy kígyószerű állatot figyelt meg a tenger­ijén. Hossza egy méter lehetett. Igen vékony volt és nem hason úszott, hanem szinte függőlegesen lebegett a vízben, olyan mozdulatokat téve, mint a kígyó.« Többízben vitorláztunk át egy-egy sütéiszínű, szeles tömegű, kive- hetetlen alakú állat fölött, amely mozdulatlanul feküdt a vízben. Ak­kora volt, mint egy átlagos nagyságú szoba és egészen lapos, akár*a víz alá süllyedt tutaj. Valószínűleg a rosszhirű óriásrája volt, de mert nem mozdult a helyéből, mi pedig nem voltunk elég közel hozzá, alak­ját. nem tudtuk világosan kivenni. 51 Az efféle szokatlan tengeri állatok társaságában Valósággal repült velünk az idő. De a legizgatóbb és legérdekesebb tapasztalatokat mégis akkor szereztük, mikor az alaprönkök és Kötélgúzsok szokásos ellenőr­zésére le-lemerültünk a tutaj alá. Egyszer az egyik fenyődeszka, ame­lyet az ősi előírásnak megfelelően merőlegesen dugtunk le a rönkök hé­zagába, meglazult és az alváz alá csúszott, ahol fennakadt a köteleken, de úgy, hogy felülről nem tudtunk hozzáférni. Herman és Knut volt köztünk a legjobb búvár. Herman már kétszer is lemerült a tutaj alá, ahol a dorádók és pilótái:alak között fekve próbálta kiszabadítani a deszkát. Éppen másodszor jött fel a felszínre lélegzetet venni s leült a gerendák szélére, hogy pihenjen egyet, mikor hirtelen egy négy méter hosszú cápa termett a tutaj mellett. Nem volt Hennantól meg három méternyire sem, s a mélységből barátunk meztelen lábujjai felé tartott. I.,ehet, hogy nem volt benne rossz szándék és mi, méltatlanul bántunk el vele, de bizony szigonyt döftünk a fejébe. A cápa ezt nagyon zokon vette s dühös larkcsapásokkal továbbállt. Mindössze egy olajfolt ma­radt utána a víz színén. De mi sem próbálkoztunk aznap többet a deszka kiemelésével. Később Eriknek az a jo gondolata támadt, hogy búvárkosarat ké­szít, bár nem állt rendelkezésünkre sokféle nyersanyag, bambusznád és kötél volt elég u fedélzeten, sőt akadt egy kiszakadt vesszőkosár Ja, amelyben kókuszdiót tartottunk. A kosár oldalát bambuszbotokkal fei- rnagasítottuk, kötéllel, hánccsal körülfontuk és amikor kész volt, vál­togatva engedtük le benne egymást a tutaj alá. Cápacsábitó csupasz lábunkat így a cápák és ragadozók elől elfedte a kosár és ha a íeiső, meghosszabbított rész ritkás rácsa nem is nyújthatott teljes biztonsá­got esetleges támadásuk ellen, mégis többet ért a semminél. Ellensé­ges támadás esetén lekuporodhattunk benne és társainkkal visszahúz­hattuk magunkat kosorastul a tutajra. Búvárkosarunk nem volt tehát valami különleges alkotás, de nagy­szerűen bevált, mikor a Kon-Tiki alatt nyüzsgő életet akartuk meg­figyelni. Azokon a napokon, mikor nyugodt volt a tenger, egymás után be­álltunk a kosárba s addig maradtunk víz alatt, míg lélegzetünkből tel­lett. Csodálatos, árnyéktalan fény világított odalent. Mihelyt szemünk a víz felszíne alá került, meglepődve tapasztaltuk, hogy a fényt nem egy meghatározott irányból látjuk —, mint bárhol a föld felszínén —, hanem minden oldalról árad felénk. Nem napsütés vélt az, hanem a nap megtört fényének mindenütt való jelenléte. Ha felnéztünk a tutaj sötétnek képzelt aljára, bámulatunkra ragyogó világosság vonta be mind a kilenc alaprönköt, a keresztgerendákat, a kormánylapátot és a lelógó, tünderj zölden csillogó moszatfúzereket. A zebracsíkos pilótahalak to­vábbra is szokott rendjükben haladtak a rönkök között. Alattuk né­hány dorádó sürgött-tórgott, táplálékot keresve. Itt-ott I— ahol el nem födte a rátelepedett sok kacslábú rák kagyló teknős fehér telepe — elő­bukkant a rönkök közé ékelt gyantás fenyődeszkák élénkvörös színe is; nagy részüket azonban elfedték a rájuk telepedett fehér kacslábu rákok, amelyek kedélyesen himbálták kopoltyúik sárga rojtjait, hogy cxigénes friss vizet meg táplálékot hajtsanak a szájuk elé. De ha felé­jük közeledtünk, azonnal becsukták vörösessárga héjukat, ß mindaddig zárva tartották, míg a veszedelem el nem múlt. (Folytatjuk) 52

Next

/
Thumbnails
Contents