Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-06 / 54. szám

bérhási látogatás« »<*' •• *»V\

!lll!l!lll!!liil!!l!!Illlli!!lll!llllll!l!l!llll!il!l!ii!ll!!!!l!lll!ililllll!Pil!ll!lllilI!!!!l!!!l!l!l ^ 5,SZCtTl£l UQ^TOl Röy;

ELVEZETEM ONT, kedves olvasó egy kecskeméti bérházba, amolyan ütött-kopott régi épületbe, amelyet bőségesen találni ebben a városban. Előre bocsátom, hogy e látogatás alkalmával ne legyünk túlságosan kukacosak, ne azt nézzük, hogy a vakolat hullik az öreg falakról és ezt a lakók azzal segítik elő, hogy a’lakásban vágják a tát, vagy azt, hogy a szokás szerint éppen csőrepedés van valahol. Egyszóval ne keressük a csomót a kákán — ahogy szokták mondani, csak a szemetet. Azt viszont nem is kell keresni, mert lassan belepi az udvart.

Ugye milyen kellemetlen, undorító és egészségtelen, pedig a házban szép számmal vannak gyerekek is. Tudom, most ön, kedves olvasó fölényesen legyint, és azt mondja, van ilyen bérház bőven a városban. Hiszen egy régi problémája Kecskemétnek a »szemét« ügy. Es Önnel együtt a város sokezer lakója türelmetlenül kérdezi, hogy miért nem oldják meg már ezt a problémát?

HAT MI BESZÉLTÜNK azokkal, akiknek ez a feladata. Mielőbb azonban folytatnánk ellenőrző sétánkat, el kell mondanom, azaz fel kell lebbenteni a fátylat arról, hogyan néz ki a szemétszállítás, azaz meddig tart míg a szemét eljut odáig. I ahová jutnia kell. Azok a bér- t házak, amelyeket az Ingatlan- I kezelő Vállalat kezel, csak úgy f szabadulnak meg a szeméttől, | ha a házfelügyelő bejelenti a | vállalatnál, hogy most már itt ♦ az ideje a szállításnak. Az in- | gatlankezelő átteszi az ügyet a | Községgazdálkodási Vállalatnak, t amely attól függően, hogy meny- * nyi ideje és mennyi szállítóesz- | köze von, eltávolítja a- szeme- i tot. £s azok a házak, amelyeket j nem a KIK kezel?# Azoknál a J házfelügyelő, vagy a háztulajdo- J nos bejelenti a szemétszállítási j igényt és 33,50 forintért köbmé- * terenként megszabadulnak a fe- | •csleges tehertől.

E KULISSZATITKOK eláru- i iasa után keressük fel Fehér í P

lalat „ .

(óle, mi az oka annak, hogy

csak egyre nőnek a szeméthegyek a bérházakban? Ű elmondja, hogy három lófogatra és azok kezelőire vár az a nagy feladat, hogy elhordják a szemetet. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, hogy a fuvarosokban és a jószágokban akármilyen nagy is az igyekezet, nem képesek erre. Azt is mondja a vállalat vezetője, hogy az október 23-1 események alatt sok szemét gyűlt össze és most nem győzik hordani. De ezt már csak úgy vigasztalásképpen mondja, lehet, hogy Önmaga megvígasztalására, de a valóság az, hogy nincs megoldva a probléma.

MOST IDEIGLENESEN egy

teherautó, egy vontató pótkocsival cs négy fogat hordja majd a szemetet, addig amíg zömét el nem takarítják. De ez csak ideiglenes megoldás és mi lesz aztán?

Erre még Barta András, a megyei tanács ipari osztályának előadója sem tud válaszolni, akihez ez az ügy tartozik. Öt az

bántja legjobban, hogy szükségből a locsolókocsi után akasztottak egy pótkocsit és azzal szállítják a szemetet. Ez szükségmegoldás, de kénytelenek vele. Szerinte helyesen tenné a Községgazdálkodási Vállalat, ha több állandó fogatot állítana be a szemétszállításra. Azt sem tartja helyesnek, hogy a városi tanács nem törődik eléggé ezzel a problémával.

HAT KEDVES OLVASÖ, akit elhívtunk sétánkra, bizonyára ajkbiggyesztve mondja: —Mindezzel nem sokra megyünk. Megállapítottuk a tényeket, de ettől még nem lesz eltakarítva a bérházakból a szemét.

Az igaz, de reméljük, a városi tanács végrehajtó bizottságának tagjai is elolvasták ezt a cikket és összedugják a fejüket, miként lehetne véglegesen megoldani azt a problémát, esetleg állundó teherautó, vontató beszerzésével. Mert valljuk be őszintén, amit a tények is bizonyítanak, hogy három lófogat, az nem megoldás.

—ő—r

Újfajta mosógép

Újfajta mosógép mintapéldá- | vőben kipróbálják ős ha bevá- nyait készítik a Győri Szerszám- Ilik, a második negyedévbenmeg- gépgyárban. A gépet a közeljö-1 kezdik a sorozatgyártást.

Rövidesen színre lép

„Sári bíró”

Kiskőrösön

Amíg a színházak hivatásos művészei kéthetenként szórakoztatják a kiskőrösi közönséget, a járási kultúrház színjátszócsoportja sem tétlenkedik. Esténként szorgalmasan próbálna!;, hogy rövidesen új produkcióval lepjék meg az egyre növekvő számú kiskőrösi színházlátogató közönséget. Móricz Zsigmond közismert »Sári bíró«-ját gyakorolják. A szöveget már betanulták, de néhány hétig még csiszolják az előadást, hogy minél jobb előadással örvendeztessék meg a község lakosságát, ami — reméljük — sikerül is.

Gondatlanság miatt két tűzeset

A másik tűzeset március 3-án, vasárnap történt Fehér József Borbás 46/b alatt lakó földműves portáján. A tüzet itt is a gondatlanság okozta, mert a szalmatetős színben helyezték el a húsfüstölőt, amelynek teteje nem volt, s így közvetlenül érintkezett a szín szalmatetejével. Nagyobb kár azonban, minthogy a szalmatető elégett — nem keletkezett, mert a környék dolgozói haladék nélkül hozzáláttak a mentéshez és a tűzoltáshoz, és mire a városból a tűzoltók kiérkeztek, már megbirkóztak a tűzMárcius 2-án, szombaton a Ti- szakécske, Sárhalom 166. szám alatt lakú Tóth Ferenc egyénileg dolgozó paraszt portáján kigyú- ladt egy 30 mázsás alomszulroa- kazal. A tüzet a tulajdonos kétéves unokája idézte elő, aki gyufával játszadozva, ismeretlen körülmények között meggyújtotta a kazlat. Mire a kecskeméti tűzoltóság a helyszínre érkezett, a helybeli önkéntes tűzoltók, sikeresen befejeztek a mentest, és megakadályozták a tűz továbbterjedését.

Gyors és önfeláldozó munkájukért hálás köszönet jár annál is inkább, mert nem pénzért, hanem társadalmi munkában is olyan odaadó segítséget nyújtottak, hogy a kár értéke nem hu- ladta meg a 660 forintot,

zel,

Sarki fény

a Vénuszán

«übel Lllctll /Vt-.l.t-pöLliV. J- »

Pált, a Községgazdálkodási Vál- | lalat vezetőjét és kérdezzük meg |

A General Motor*— amerikai cég gázturbinás versenyautója. Hossza 3 centi híján 6 méter.

A Naprendszer kilenc bolygóba közül mindezidáig csak Földünk légkörében nyilvánult meg szemmel láthatóan a sarki fény jelensége. Fellehető volt azonban, hogy ez a szép tünemény más bolygók légkörében is létrejöhet; A feltevés beigazolódott. Ugyanis nemrégiben a Vénusz légkörében is sikerült a sarki fényt kimutatni, mégpedig elögzör közvetett módon azzal, hogy Kozirev szovjet kutató a Vénusz éjszakai félgömbjéről készített színképen | megtalálta azokat a színképvo- j nalakut, amelyek Földünk felső

Í

t légkörében feltűnő sarki fényre jellemzőek. Houtgast holland j csillagásznak pedig sikerült kiÍ mutatnia a Vénusz mágneses terét, amely ugyancsak a sarki Ifény létrejöttének egyik kritériu- 5 ma. Végül Post s Tombaugh amt. Inkái csillagászok vörös színszű- I főn keresztül . közvetlenül is | észlelték a Vénusz éjszakai félgömbjén a sarki fényt.

»mit HmwnwH«

■lEYEKDAIIL ;

,

C$0&deő ßsmMtt

Mikor a csendes-óceáni szigeteken a bennszülötteié,-vendége voltam, sokszor ettem lábasfejűck, főleg tintahalak húsát. Olyan volt, mintha radirgumi és homár keveréket rágcsáltam volna. Meg lehet ugyan étim, de a Koo-Tiki változatos étlapján mégis csak u legvégső esetben szerepeit. Inkább más célra használtuk fel a polipokat, ha már így ingyen és fáradság nélkül jutott fedélzetünkre: becseréltük jobbra. Horogra tűztük és rövidesen mindig ficánkolt rajta valami ínycsiklandozóbb falat. Mert a tonhal és a bonitó szereti a fiatal polipot, — mi viszont a tonhalat meg a bonitót szerettük jobban.

De más ismeretségeket is kötöttünk, miközben fekve sodortattuk magunkat a vízzel. A hajónaplóban sok ilyesfajta bejegyzést is találok:

»Május 11: Ma valami igen nagy állat bukkant fel előttünk, egészen közel a víz színéhez. Kétszer is láttuk vacsora közben. Szörnyen pasit olta a vizet s aztán eltűnt. Sejtelmünk sincs, hogy mi lehetett.

Június 6: Hennán ma egy fekete-fehér nagy halfélét látott. A háta széles, farka hegyes, uszonya tüskés volt. A széloldalon néhányszor magasra vetette magát a vízből.

Június 16: Különös halat fedeztünk fel ma a tutajon- közelében. A hossza Írét méter, legnagyobb szélessége fél méter lehetett. Szinti barnás, állkapcsa- elkeskenyedő. Magas hátuszonya úgyszólván a nyakából nőtt ki s volt ezenfelül egy kisebb uszonya is a háta közepén. Farkuszonya erős, sarlóalakú. Az állat közvetlenül a felszín alatt úszkált és teste olykor éppúgy tekergőzött, mint ahogy az angolna szokott. Her- mannal a gumicsónakba ugrottunk és szigonyt akartunk vetni belé, de az evezők zajára a mélybe menekült. Később — rövid időre — még egyszer felbukkant.

Június 17: Erik az árbocról délben harminc vagy negyven ugyanolyan hosszú karcsú, barna halat számlált meg, mint amilyen a tegnapi vendégünk volt. Igen gyors úszással jöttek velünk szemben s a hátunk mögött, mint furcsa’ nagy árnyékok, visszasüllyedtek a mélybe.

Június 18: Knut ma egy kígyószerű állatot figyelt meg a tengerijén. Hossza egy méter lehetett. Igen vékony volt és nem hason úszott, hanem szinte függőlegesen lebegett a vízben, olyan mozdulatokat téve, mint a kígyó.«

Többízben vitorláztunk át egy-egy sütéiszínű, szeles tömegű, kive- hetetlen alakú állat fölött, amely mozdulatlanul feküdt a vízben. Akkora volt, mint egy átlagos nagyságú szoba és egészen lapos, akár*a víz alá süllyedt tutaj. Valószínűleg a rosszhirű óriásrája volt, de mert nem mozdult a helyéből, mi pedig nem voltunk elég közel hozzá, alakját. nem tudtuk világosan kivenni.

51

Az efféle szokatlan tengeri állatok társaságában Valósággal repült velünk az idő. De a legizgatóbb és legérdekesebb tapasztalatokat mégis akkor szereztük, mikor az alaprönkök és Kötélgúzsok szokásos ellenőrzésére le-lemerültünk a tutaj alá. Egyszer az egyik fenyődeszka, amelyet az ősi előírásnak megfelelően merőlegesen dugtunk le a rönkök hézagába, meglazult és az alváz alá csúszott, ahol fennakadt a köteleken, de úgy, hogy felülről nem tudtunk hozzáférni. Herman és Knut volt köztünk a legjobb búvár. Herman már kétszer is lemerült a tutaj alá, ahol a dorádók és pilótái:alak között fekve próbálta kiszabadítani a deszkát. Éppen másodszor jött fel a felszínre lélegzetet venni s leült a gerendák szélére, hogy pihenjen egyet, mikor hirtelen egy négy méter hosszú cápa termett a tutaj mellett. Nem volt Hennantól meg három méternyire sem, s a mélységből barátunk meztelen lábujjai felé tartott. I.,ehet, hogy nem volt benne rossz szándék és mi, méltatlanul bántunk el vele, de bizony szigonyt döftünk a fejébe. A cápa ezt nagyon zokon vette s dühös larkcsapásokkal továbbállt. Mindössze egy olajfolt maradt utána a víz színén. De mi sem próbálkoztunk aznap többet a deszka kiemelésével.

Később Eriknek az a jo gondolata támadt, hogy búvárkosarat készít, bár nem állt rendelkezésünkre sokféle nyersanyag, bambusznád és kötél volt elég u fedélzeten, sőt akadt egy kiszakadt vesszőkosár Ja, amelyben kókuszdiót tartottunk. A kosár oldalát bambuszbotokkal fei- rnagasítottuk, kötéllel, hánccsal körülfontuk és amikor kész volt, váltogatva engedtük le benne egymást a tutaj alá. Cápacsábitó csupasz lábunkat így a cápák és ragadozók elől elfedte a kosár és ha a íeiső, meghosszabbított rész ritkás rácsa nem is nyújthatott teljes biztonságot esetleges támadásuk ellen, mégis többet ért a semminél. Ellenséges támadás esetén lekuporodhattunk benne és társainkkal visszahúzhattuk magunkat kosorastul a tutajra.

Búvárkosarunk nem volt tehát valami különleges alkotás, de nagyszerűen bevált, mikor a Kon-Tiki alatt nyüzsgő életet akartuk megfigyelni.

Azokon a napokon, mikor nyugodt volt a tenger, egymás után beálltunk a kosárba s addig maradtunk víz alatt, míg lélegzetünkből tellett. Csodálatos, árnyéktalan fény világított odalent. Mihelyt szemünk a víz felszíne alá került, meglepődve tapasztaltuk, hogy a fényt nem egy meghatározott irányból látjuk —, mint bárhol a föld felszínén —, hanem minden oldalról árad felénk. Nem napsütés vélt az, hanem a nap megtört fényének mindenütt való jelenléte. Ha felnéztünk a tutaj sötétnek képzelt aljára, bámulatunkra ragyogó világosság vonta be mind a kilenc alaprönköt, a keresztgerendákat, a kormánylapátot és a lelógó, tünderj zölden csillogó moszatfúzereket. A zebracsíkos pilótahalak továbbra is szokott rendjükben haladtak a rönkök között. Alattuk néhány dorádó sürgött-tórgott, táplálékot keresve. Itt-ott I— ahol el nem födte a rátelepedett sok kacslábú rák kagyló teknős fehér telepe — előbukkant a rönkök közé ékelt gyantás fenyődeszkák élénkvörös színe is; nagy részüket azonban elfedték a rájuk telepedett fehér kacslábu rákok, amelyek kedélyesen himbálták kopoltyúik sárga rojtjait, hogy cxigénes friss vizet meg táplálékot hajtsanak a szájuk elé. De ha feléjük közeledtünk, azonnal becsukták vörösessárga héjukat, ß mindaddig zárva tartották, míg a veszedelem el nem múlt.

(Folytatjuk)

52