Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-05 / 53. szám

felelősség a Pártért ___ Je gyzetek a soltvadkerti kommunisták taggyűléséről (2) H. G. nem jelent meg e taggyűlésen. Ügyéhez azért többen hozzászóltak. V. és T. elvtársak csodálkoztak azon, hogy miután kompromittálta magát az ellenforradalmárok oldalán, most a pártba kéri fel­vételét. A tagság azonban nein dönt, módot ad arra, hogy a következő taggyűlésen tisztázza dolgaik Három fiatal felvételével zá­rul az első napirend. Fiatalok, de mégsem egészen azok, hiszen a 30-tól csak egy-két év választja ei őket. Ök még érezték a 40-es évek elejének nyomorát. Látták a végrehajtót, aki az utolsó pár­nát is kihúzta a paraszt feje alól. Hallották a kisbírót, amikor egy- egy naprágszíj-parcellás házára verte a takaródét, kfegízlélték a mezítlábas pásztorgyerekek és a cselédek keserű kenyerét; Mindez a mostani fiatalok helyzetének ellentéteként jut eszembe. A mai fiatalok a múl­tat nem kóstolták. S mivel nem volt alkalmuk megismerni a sok keserűséget,' így nem is tudják kellően értékelni a jelent. Pe­dig, amíg idáig jutott hazánk., mennyi harcot kellett megvívni, mennyi gyötrelmet és szenvedést kellett elviselni legjobbjainknak. Nem akarok a beszámoló­ról írni; Csupán néhány hoz­zászóló gondolatát szeretném az olvasók elé tárni. Milyen nagy­lelkű emberek élnek községünk egyszerű házaiban. S. elvtárs felkereste a súlyos betegségben szenvedő B. elvtársat, az 1910-as vezetőknek is gyorsabban kel­lene cselekedniük. Akadnak azonban közöttük egyesek, akik talán népszerűtlennek tartanák, hogy egy-egy ellenforradalmai’ ügyéről komolyabban elbeszél­getnének. Gondoljanak azonban ezek a népszerűségre törekvő vezetők, egy másik -’népszerű" emberre és annak sorsára, Nagy Imrére. A taggyűlés végeidé kö­zeledik, azt bizonyítva, hogy az elvtársak az MDP hibáioól és az ellenforradalom rövid rémural­mából sokat tanultak. Bátrab­ban, gerincesebben, felelősség­teljesebben állnak helyt az igaz­ságért és a párt tisztaságáért. Az egyik elvtárs azt mondta: Ne ott folytassuk most 'a pártéle­tet, ahol októberben abbahagy­tuk, hanem ott kezdjük el, ahol valaha kezdtük. Sok igazság van ebben. Milyen nagy tekintélye volt pártszervezetünknek addig, míg nem daraboltuk széjjel. Nem egészséges három-négy elv- társsal szervezetet alkotni, de helyes az elvtársakat egy nagy alapszervezetbe vonni, melynek létszáma is visszatükrözi a párt erősségét. Előtérbe kell hozni a társadalmi munkát és a párt helyiségében a taggyűlésen kí­vüli beszélgetéseket is. Ezekért harcolnak a soltvadkerti kom­munisták, hogy visszanyerjék a pártszervezet régi becsülését. G. elvfárSa taggyűlést bezárja. Tekintetét végighordoz­za a kommunistákon: régieken es újakon. — Nem teszünk kü­lönbséget régiek és újak között, mindnyájan egy célért küzdünk, mindnyájan együtt énekeljük az Internacionálét. S bár keveseb­ben vagyunk, mint a volt MDP- szervezet, mégis hangosabban, mégis tisztábban cseng az ének: -És nemzetközivé lesz holnapra a világ«. Dóró Ernő ' Szerkesztőségi Íjzenetek Lászlón«, fia fid Róbert Bácsalmás: A Járási Katonai Kiegészítő Parancsnokság a kiadott rende­letnek megfelelően járt el. Ettől függetlenül ne nyugtalankodjék. Illetékes szerveknél érdeklőd­tünk cs ügyére vonatkozóan ked­vező választ kaptunk. Az újabb rendelet ezután fog megjelenni. C Kapronczai András, öregcsertő (Kis csertő 16/a): Fuvardíjának ügyében a Me­gyei Terményforgalmi Vállalat­nál érdeklődtünk. Semmiféle ira­tot nem találtak, aminek alapján a pénzt kiutalhattál; volna. Le­hetséges, hogy a helyi megbízott nem küldte még el az igénylést, vagy ha ez megtörtént, az októ­beri események idején elveszett. Ebben az esetben beszéljen a helyi megbízottal, hogy újra küldje be a fuvardíj-igénylést a Megyei Terményforgalmi Válla- ' lathoz. Regi ismerősöm, ugyanabban a trafikban vásároljuk a cigaret­tát. Egyforma méla undorral vettük a gyötrelme* ízű Rodopi-t s a méregdrága Tulipán-t. — Csak egyszer szívhassak még ab­ból a drága jó Kossuth-ból! Há­lából fogkefével felsikálom a Széchenyi teret! — fogadkozott minden alkalommal. A napokban mosolygó arccal fogadott bennünket a trafikosnö. — Milyen cigarettát parancsol­nak; Kossuth jó lesz? — kacsin­tott ránk hamisan. Felettem meg­nyílt az ég, de ismerősöm — es» dák-csodája! — tétovázott. — Csak Kossuth van? — húzta el a száját. — De kérem, hiszen... — Nagyon erős, nem szeretem! — legyintett mérgesen. — Ha les/., tegyen félre nekem Tulipán-t. — Egy-kct doboz bolgárom még rá« — nyúlt a fiókba tétován az asz szony. — Nagyszerű, elviszem mind! — s hálásan fizetett. Ügyesen csinálja. Csak az kell, hogy az ember mindig mást akarjon, mint ami van, s akkor folyton lehet szidni a világot.. Egy RIIBB83C fáJ hesdeményesés ■men«»i<nMinHmnnMi Olvasom az egyik házassági hirdetést: 34 éves, különc, sze­szélyes, és rendkívül erőszakos műszerész vagyok. 26 év körüli csinos, intelligens vagy független asszony partnernőt keresek há­zasság céljából, aki mindenben alkalmazkodik hozzám. »Nag' ábránd« jeligére. Na, végre, egy őszinte ember! Remélem, számos követő,- akad e kezdeményezésnek és rövidesen ilyen hirdetéseket olvat hatunk: Részeges fráter vagyok, úgy 40 körül. Már csecsemő korom ban utáltam a tejet és a vizet. 20 év körüli csinos, intelligens né ismeretségét keresem, aki hajlandó velem szóbaállni. »A cinke tai nagyicce« jeligére választ kérek a hirdetőbe. —-ő—r OLCSÓ VACSORA — Ma olcsón vacsorázunk, fiam! — s már hívja is az as­szony a pincért. — Hozzon két szaftos galuskaköretet és —szi­gorú pillantás a férjre — két szódát. Hozzák, elfogy. — Nyu­szikám, én még ennék valamit — protestál a férj. — Hát én sem laktam jól. Legyen szives még két babfőzeléket, üresen. — Az is elfogy. A szomszéd asz­talhoz a menü tésztáját viszi a pincér. — l\ét szelet tortát ide isAztán — mivel a zene kitűnő — táncolnak. A rumáa után pihegvs: — hozzon két féldeci erőset. Aztán: két duplái Aztán: — fiam, olyan guszta es a friss pogácsa... — Igenis kérem, fizetni!.. Az annyi mint: ...s az összeg hal­latára a férjben meghűl a vér. — Fiam, hogy milyen vacak ez a vendéglői koszt! Egészen éhes maradtam! — De legalább olcsón vacsoráztunk, szívem ■—i leheli megadóan a férj. NORMARENDSZER A KECSKEMÉTIEK legna­gyobb része örömmel veszi tudo­másul azt a tényt, hogy az első tavaszi napsugárral megkezdő­dött a Rákóczi úton a lakóház­építkezés. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a jelenlegi építkezé­sek mellett milyen új terveket — Mielőtt a vállalat új tervei­ről beszélnék, el kell monda­nom azt, hogy a racionalizálással mintegy 30 százalékkal csökken­tettük a vállalat dolgozóinak létszámát. Ez azért volt szüksé­ges, mert nem volt beruházá­Baksa Laszlonc, Kuisuballo- szög 219: Munkanélküli segély ügyében érdeklődtünk a megyei tanács munkaügyi osztályán. A segélyt a volt begyűjtési hivatal dolgo­zói is megkapják, amennyiben még nem helyezkedtek el. A fel­mondás napjától számítva önök is hat heti teljes fizetést kaptak kézhez. Ennek lejárta után kap­ják a munkanélküli segélyt, me­lyet utólag fizetnek. Ügyét az illetékesek már intézik. o Kókai József, Kisszállás, II. kér. 9. szám. A rendőrség bizonyára alapo­san kivizsgálta Kókai András ügyét. Egyébként levelében ma­ga is elismeri, hogy fenyegetf3st tett, amennyiben azt félreértet­ték, tisztázódni fog a dolog.. Ha pedig Ágoston Pál bűncselek­ményt követett el, bírósági úton kell felelősségre vonni. akarnak megvalósítani a Dél- bácsmegyei Építőipari Vállalat vezetői. Éppen ezért felkerestük a vállalat központi irodáját, s- ott sikerült elbeszélgetnünk Mikó János főtechnológussal. (2) Ifi megállók egy pillanatra. Gondoljunk néma ke­gyelettel az ártatlanul és a leg- válogatottabb kínzások között kivégzett elvtársainkra. Alig bí- rom a tollat fogni, amikor e bor­zalmakból néhányat papírra te­szek. Szemtanúja voltam, mikor egyik elvtársunkat két kezénél lógva felakasztották, elevenen megnyúzták. Másik eívtársunkat tiégy fadorong közó kötötték és elevenen szétfűrészelték, öt elv- ' árainknak az oldalborda alatt lévő vékonyába rohamkéseikkel lyukat fúrtak, abba szegesdrótot tűztek és körülcsavarták rajtuk. Azután az előre megásott gödör­be lökték, ásóval, csákánnyal, doronggal verték a fejüket, fé­lig élve, félig halva húzatták rá­juk a földet, a több: szintén ha- Láíraszánt elvtársainkkal. Lát­tam, amint egyik elvtársunk fe­jét egy fegyveres briganti erő­sen megfogta, a másik meg egy égő fával mindkét szemét ki­égette. Tudnék még néhány ke­gyetlenkedést megjegyezni, de ebből elég ennyi. Most rátérek az én tragikus sorsom történetére. A kivégzésre szánt szállítmányt — melyben én is voltam -- amikor a kivég­zés helyére érkeztünk, pillanatok tavalyiakat is. Ezért úgy gon­dolta a vállalat vezetősége, hogy azokat a munkákat vállaljuk el, amely éppen módunkban áll. A vállalatunk elvállalta, éppen a beruházások hiányában, Kom­kommunistát, aki idős kora elle­nére is ragaszkodik a párthoz. Az elhangzó szavak nyomán ki­rajzolódott előttünk az öreg bácsika alakja, aki — bár ólján még soká — nem tudna nyugod­tan meghalni, ha nem volna a szíve felett a párttagsági könyve. F. elvtárs teljesén érdektele­nül, de felveti a községi házhe­lyek problémáját. Körömsza- kadtáig védi azokat, akiket bár közelebbről nem is ismer, de tudja, hogy szegények, tud­ja, hogy sérelem érte őket és ügyükön segíteni kell. B. elv­társnőt az ellenforradalmáról: el­mozdították állásából. Egy javas­latra a taggyűlés azonnal hatá­roz, s mire e cikk megjelenik, az elvtársnő régi helyén fog dolgozni. Ezek azok a momentu­mok, amelyekből összeadódik a mi pártunk erőssége. így ezen az úton kell haladnunk, ha új­ra erős, harcos, a széles dolgozó tömegek előtt népszerű pártot akarunk. Més hozzászólásokból újból és újból lelepleződik a soltvadkerti ellenforradalmárok dicstelen működése. Mi nem azo­nos módszerekkel dolgozunk, hi­szen Pásztor úrtól, aki elvi szer­vezője volt az egész ellenfor­radalmi tevékenységnek, több, mint két hónapig vártuk, hogy "kijózanodjon«. Csak ezután lett VB-titkári funkciójából el- távolítva. Harcos, de türelmes is a mi szervezetünk. Azonban tü­relmének is van felső határa. Necsak plakátokon követeljük, hogy ki az ellenforradalmárok­kal a közéletből, hanem egyes Fájdalmas ©ECilékezés Ledobtam magamat a szántás- i ba es legnagyobb meglepetésem- • re a komondorok dühe «csilla- i podott. Néhány pillanat múlté- j val emberi, hang ütötte meg a l fülemet. Kérdezte: Van-e ott va- i laki? Rimánkodva kértem ót, | hogy jöjjön segítségemre. A gaz- I da először a kutyákat bevitte a j tanyába, azután kezében vasvil- ] Iával visszajött hozzám. Alapo- ; san kikérdezett, természetesen : nem mertem a valóságot elmen- : dani, de a ferdítés ártatlannak : hatolt. Az elmondottak után, < mint egykor büszke, erős férfi, j mint acélerős kommunista, ki i dacolt a viharral, most meggya- : lázva, síró könyörgéssel kértem j őt: mentsen meg. A gazda behívott laké- i sába. Látva, hogy öRözetlenül a j hideg nagyon meggyötört, a szó- ; bába belütött és kifogástalanul ! megvendégelt. Régi ruhákat és j cipőt adott. Marasztalt, hogy le- j gyek nála reggelig, azonban ezt j a jóindulatot nem fogadhattam j el, hanem felöltözve nekivágtam < az útnak. És alig kezdett világo- ! sodni, reggel felé ismét csalá-1 dóm körében voltam és elmond- | tam éjjeli kalandozásom törté­netét. (Folytatjuk.) ‘ iramban, de bizonytalan irány­ban futni kezdtem. Az irány jó volt, mert az erdőből hamarosan kiértem. A tisztáson még rövid ideig bírtam a menekvést, de a szörnyű izgalmak átélése után kimerültén összeestem. Rövid aléttsagom után mind testi, mind lelkierőm visz- szatért. De félig már megfagyva, úttalan irányban haladtam szán­tásról szántásra az éj szuroksö­tétjében. A távolban kutyauga­tást hallottam. Most már volt remény és irány amerre halad­jak. Gondoltam, hogy nem mesz- sze talán emberek laknak. De rögtön feléledt bennem a gyanú, vajon nem-e Héjjas emberei? Kínzó tépelödéseim közben, nem törődve a következményekkel sem, s már megbánva azt is, hogy elszöktem, szívesen men­tém volna akár a halálba, úgyis a megíagyás veszélyének voltam kitéve. Amíg így magamban tépelőd- tem, két borjú nagyságú komon­dor rohant felém. Nálam semmi­féle védekezőeszköz nein volt. alatt lelökdösték a kocsikról. Akik megfulladtak, azokat ve­lünk szedették le. Igen, többen megfulladtak, mert úgy voltunk a kocsikra rakva, ahogyan a ha­sábfát szokás. Mi, akik élve ma­radtunk, sorba lettünk állítva és őrzésünkre egy részeg hohérse- géd maradt. Az én helyem egy kettöe­kinövésű ía mellé jutott. Sze­rencsére, vagy talán szerencsét­lenségemre fekete anyagból ké­szült alsóruha volt rajtam. Az éj sötétjében az erdő még söté- tebb volt és így a fa mellett állva fekete alakom méginkább elhomályosodott. Látva, hogy őr­zésünkre otthagyott hóhérsegéd úgyszólván figyelmen kívül hagy, őrünk néhány fordulója után a ía mögé húzódtam. Meg­vártam, hogy még egy fordulót tegyen, de továbbra sem figyelt felém. így sikerült egy másik fa mögé kúsznom. S amikor már olyan távolságra jutottam, hogy az őrzésünkre hátrahagyott hó­hér léptei után a száraz faleve­lek zörgését sem hallottam, őrült lón egy 418 lakásos telep épít* sét. Ez mintegy 50 millió form!, befektetést jelent. Ezenkívül még Budapesten sikerült egy 20 millió forintos építkezést elvál­lalni. MAR HALLOTTUNK a válla­lat terveiről s beszélgetés köz­ben a munkások bérére terelő­dött a szó. Mikó János elmor dotta, hogy decemberben megál­lapítottak egy időbért, amely a szakmunkásoknál óránként 5-től 8 forintig terjedt. Ezt az intéz ,kedést azután a minisztérium [helyesbítette és úgy rertdelke- [zett, hogy 1956. I. negyedévi át­lagbért fizessék ki, 10 százalékom [emeléssel.' Ez azonban sokkal ke- ívesebb volt, mint az akkor meg- [állapított órabér. Megkérdeztük [azt is, hogy mi a véleménye a [munkásoknak, mivel tudnák ki [alakítani azt a bérezési rend­szert, amely számukra a legjobb. [A szakszervezeti elnök és Miké ielvtárs közösen formálták ki a munkások véleményét: • — Dolgozóink vissza akarnak [térni a normarendszerhez, de [néhány módosítással. Ugyanis [brigádnorrnát kérnek, ami lénye­dében akkordot jelent. — ök lúgy gondolják és mi ehhez hozzá ;is járulunk, hogy a falazást fal­iköbméterbe mérjék, a vakolást [pedig négyzetméterbe. Ez annyit [jelentene, hogy ogy köbméter [falazás elvégzéséért hozzávetőle­gesen 22 forint 50 fillért keresne [a dolgozó. Így ha 100 százalékos [termelést számolunk, akkor egy [munkás havi bére körülbelül [1600 forint lesz. : VÉGEZETÜL el kell monda­tnunk még itt azt is, hogy a dol­gozók javaslata a bérezésre vo- ■natkozólag már fenn van az Épí­tésügyi Minisztériumban, sőt |már nem hivatalos helyről közöi- [ték is, hogy jéválj agy tők ezt az Intézkedést; -níta

Next

/
Thumbnails
Contents