Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-05 / 53. szám
Két gazda beszélget a — Hát marja mi jót vásárol, Gábor bátyám? — Én öcsém, csali árvaUnt a ontszcl egerek pusztítására, — Nofcne. Mifelénk pocoknak mondják. Pa én nem észleltem. — Nem, mert a te földed homokos és azt nem szereti, se a vizes, réti agyagtalajokat. De egyebütt annál több kárt tesz. Osz- ssel - és tavasszal a gabonafélék ■tevéiét,' hálás-hányás titán pedig a kalászt pusztítja. De megrág ás a gabonán kívül mindenféle növényt, pláne szereti a lucar- vcjf, lóherét. — Hát ha sok van belőle, csúnya munkát csinál... — Csinál ám, mert borzasztó szapora. Áprilisban szüli az első fiait, ötöt-nyolcat, de sokszor tíznél is többet. Kéthónapos korában már párosodik és négy hét múlva Szaporít. Kisebb-nagyobb csoportokban. tamuásik. Elszaporodásának igen kedveznék a száraz, meleg tavaszok. — /Isién ez a micsoda, jól írtja? — Ez jól. Cínkfoszfidot tartalmaz. Úgy használom, hogy Ítél-három szemet belőle kanállal, vagy ferdén levágott rtáú- divabkával a földbe rakok. De vigyázok, hogy kézzel ne érjek hozzá, mert mérgező és a pocok nem is eszi meg az olyan csalétket, amin megérzi az emberszagot. Takarékosságból pedig előző nap betaposom a. pocokhjukat és az arvalínt csak a kiesőit lyuk szájúba teszem. — Hát majd én is ajánlom a : s zomszédokiuck. — De jó lesz vele sietni. Meri ■ u pockot legjobb tavasszal ír-: +m4**m++t***-t**+tt-m*é9+t*f*+94**t**4 ; . Is északi orisxúgtfkban i »»Sietik a legtöbb iker A statisztikai adatok szerint ikertestvérek átlag minden 05. születésnél, hármasikrek minden 7000. születésnél és négyes ikrek minden 600 000. születésnél látnak napvilágot. A legtöbb ikér az északi országokban születik. A legtöbb iker 35 és 40 év közötti szülőktől jön világra. (A »Volksstiráme«-ből.) HIYfHO\Ilk D n U j ( ^ H& Ufr&tMMk kiöregedni, kiveszni a szakmát tani, hiszen ha elpusztulnak ti tűién megmaradt öregele, nem tudnak elszaporodni. A nyári, vagy as őszi irtás soklcal költségesebb, mert ilyenkor már igen sok van belőle. De az is fontos, hogy az egyes dűlőkben egyszerre irtsák, mert hiába pusztítjuk ki egy-egy tábláról, a másokról újra elszaporodik. — Hát köszönöm, most is okosabb lettem... — Várj, még egyet mondok! A növényvédő állomás jeleste, hogy most tavasszal közepes pocokfertőzés várható a bajai, bácsalmási és dunavccsei járás kötött talajain. Jó less hát felkészülni és okvetlen elvégezni az irtást! Néhány szó & (áUpa% &zakHtw*k&6-k&i*zfevM Jelentős szerepe van a kisiparnak a lakosság áruellátásában. A mesterek igyekeztek is mindig becsülettel kielégíteni az igényeket. Készítményeiket tetszetős kivitelben, tartós minőségben nyújtották át vevőiknek. Nem egyszer hallottam; »Ez igen, kisipari remekmű!« Egy- egy jókezű kisiparos messze földön hírnévre tett szert. Az elmúlt években visszafejlődött a kisipar. A forradalmi munkás-paraszt kormány programjába vette a múlt hibáinak kijavítását Is. így válik most lehetővé, hogy a í * Bemutatjuk az idei »Miss BerUn«-t, a 21 eves Victoria Bergert, | Boriin szépe egy sportújság szerkesztőjének a leánya, aki ♦ tizenöt pályázó közül nyerte el a címet. Társaságában Marina S’ Orschel, a tavalyi szépségkirálynő látható. ! kisipar, a lakosság szükségletei- | nek megfelelően fejlődésnek in- i dúlhat. A kormány rendeletéi máris éreztetik hatásukat. Ipar- engedély iránti kérelmek százai futottak be a tanácsokhoz. A kisipari tevékenységhez most már bővebben lesz anyag is. De a kissé hosszúra nyúlt bevezető után most térjünk a lényegre. Nagyon kevés * kisipari tanuló. Az elmúlt években ez is érthető volt, most azonban pótolni kell az elmulasztottakat. A becsületes, jókezü kisiparosnak | azonfelül, hogy szép és jó munkát ad ki a kezéből, társadalom i kötelessége tudását átadni íaz ifjabb nemzedéknek. Gondolájának most arra, hogy többéves í kiesést kell bepótolni. Nem Ihágyhatják elöregedni, kipusz- |tulni a kisipart. | Mi a helyzet jelenleg megyénkben ? *A kisipari tanulók száma 351. 'Csak néhány példát arra, hogy |ez inennyire kevés: Kecskemétien, ebben az alföldi metropolis- Iban mindössze hét cipészipari i tanuló van. Kiskunmajgán egy |fiú tanulja ugyanezt a szakmát, ’ u környező 8—10 községben egy i*em. Az egész megyében 50 final készül cipésznek. Vagy nézzük a dolgozó parasztság számára nélkülözhetetlen más iparágakat. Kádár szakmát öten tanulnak. (Zárójelben megjegyzem, hogy megyénkben | terem az ország bortermésének , egy harmad része.) Bognártanuió fis mindössze 32 van. Pedig a fdolgozó parasztok szekereit, ^szerszámait nekik kell készíteni, ♦.vagy javítani. És hogy mennyire 'kiveszőiéiben van néhány fon- !tos iparág, azt az alábbiak: bizonyítják. Megyénk 40 községében : nincsen bádogos, 54-ben szíj- fgyártó, 60-ban köteles. Másik nagyvárosunkban, Kiskunhalason 10 kőműves mellett c&ak egyetlen ácsmester van, az is már 70 éves. No, do hosszú lista lenne, ha felsorolnám az összes ^iparágakat. Azt hiszem, a fenti j számok eléggé figyelmeztetően.: ’ változtatni kell ezen a helyzeten. j A kovTfiáay mát sok kérdésben igyekezett segíteni a kisiparosokon, bővítette lehetőségeiket. I Az ipari tanulót tartó cipész- mester például 6 kiló bőráruval' többet kap. Egy kisiparos a jövőben nemcsak kettő, Iranern ös tanulót is képezhet a szakmára. Természetesen bajok is vannak még, amin segíteni kell. Szeretnék például a mesterek, ha az év minden szakában szer ződtethetnének tanulókat. Ezt: eddig a beiskolázás gátolta. Ha figyelembe vesszük, hogy az ipari iskolában az első félévben leginkább csak az általános iskolában tanultakat ismétlik el, helyt lehetne adni a kisiparosok kérésének. Sérelmes is, hogy heti 40 órából csak 30 órát van a tanuló a műhelyben. Ugyanis, amikor félnapot az iskolában tölt, a másik félnapra mór nem megy be mesteréhez dolgozni. Ennek egyik oka, hogy nem helyben van az oktatás, hanem be kel! utazni a városba, vagy a járási székhelyre. Eaen is lehetne segíteni, legalábbis olyan nagyobb helyeken, mint például Tisza- kecske, ahonnan 40 ipari tanuló jár be Kecskemétre. Tiszáké« kén ekkora létszám mellett helyben is megoldható lenne a tanítás. A mesterek úgy nyilatkoztak, hogy a szakmai tárgyak tanítását szívesen magukra vállalnák. Bizonyos, hogy máshol is így gondolkoznak a kisiparosok. Amint látjuk, a kisipari szakmunkás-kérdésnek nincsenek leküzdhetetlen akadályai. Semmi más nem kell hozzá, mint h szakma iránti felelősségérzet a kisiparosok részéről, továbbá segítőkészség az Illetékei szervek részéről és rövid időikéiül megsokszorozódhat az ipari tanulók száma. Nagy Ottó űmv&míbm^tcm Borzalmas karjainak szorításával meg tud ölni egy nagytestű cápát és a szívókorongok helye rútul mogbélyegzi a bálna testét is. A tapogatók között rejtőzik a saséhoz hasonló kampos, élesszélű csőre. Figyel- meztettek arra is, hogy éjjel mozdulatlanul fekszik a víz színén, szeme fosszforeszkáló fénnyel világit, karjai pedig olyan hosszúak, hogy a vízből kinyúlva, kényelmesen végigtapogathatják u tutaj fedélzetét, ha ugyan a polip nem veszi magának a fáradságot, hogy egyenesen a fedélzetre jöjjön. Persze csöppet sem örültünk volna, ha éjnek idején ■ ilyen hideg karok rángatnának ki derekunknál fogva a hálózsákunkból. Ezért már jó előre elláttuk magunkat szablyához hasonló, machete- nek nevezett késekkel arra az esetre, ha polipkarok simögatáséra ébrednénk egy éjszaka. Indulásunk óta a polippal való találkozás gondolata volt h legidegesítőbb számunkra, különösen mivel perui tengerész- ismerőseink is újra megemlítették, sőt a térképen is megmutattak legveszedelmesebb tanyáját, amely éppen a Humboldt-áramlns kellős közepén van. Jóidéig nyomát sem láttuk a veszedelmes állatnak, sem a tengerben, sem a tutajon. Egyik reggel aztán figyelmeztetőt kaptunk, hogy mégis a közelünkben ólálkodik. Napkeltekor a fedélzeten találtuk egy fejletlen példányát; meg kiskorú lehetett, s akkora volt. mint egy macska. Az éj folyamán felkapaszkodott a fedélzetre s most ott csüngött döglötten kunyhónk nyitott ajtajánál, egy szívókarját egy bambusznál köré fonva. A kínai tushoz hasonló sűrű, fekete levet lövellt ki kínjában, ennek a tócsájában íckiidt. Nyomát többhelyütt megtaláltuk a bambuszgyékényen. Hajónaplónkba aznap ezzel a szokatlan tintával írtam b.o az eseményeket. Végül a döglött polipot a tengerbe dobtam, a öorádók nagy gyönyörűségére. Ezt az apró intermezzót a várható veszedelmesebb éjjeli látogatások jeleként könyveltük el. Mert ha ez a polipkolyök felkapaszkodhatott a tutajra, akkor valószínű, hogy éhes szüléi is képesek erre. Úgy éreztük magunkat, mint viking őseink, mikor hajóikon az óceán félelmetes »öregemberónék« birodalmában jártak. De a következő látogatás még jobban megzavarta nyugalmunkat, pár nap múlva reggel újra polipot találtunk, az elsőnél kisebbet ugyan, dó fent a kunyhónk bénán- leveles tetején. Megütközve néztük. Hát ti hogyan került ide? Magútól mim mászhatott fel, hiszen az áruló tintalé csak körülötte a tetőn fckc- téUeth Sérülésnek sem láttuk rajta nyomát, s így nem gondolhattuk, hogy valami ragadozómadár csőréből pottyant ide. Utolsó gondolatunk az volt, hogy ogy nagy hullám dobta a tetőzetre. Do ilyen nagy hullám40 verésről nem tudott egyik éjszakai őrünk sem. Bárhogy is történt, ettói kezdve szinte mindennap találtunk reggel a fedélzeten egy-két kisebb octopust; a legkisebbik csak akkora volt, mint egy férfikéz nagyujja. Lassanként _megszokottá vált, hogy reggelenként a repülöbalakon kívül egy-két kis polipot is találjunk a fedélzeten —, m^g akkor is, ha éjjel nem hullámzott a tenger. Bár mind fiatalok voltak, mégis ebből, a rettegett családból sarjadtak, amelyik szívókorongokat visel nyolc karján s két, a többinél. hosszúbb karja kampós kafojnban Végződik!- Kifejlett octopus nem jött tutajunkra, bár a felhős, sötét éjszakákon gyakran láttuk magunk körül villogni kísértetiesfényű,] merev szemüket, egyetlen alkalommal pedig megfigyelhettük, hogy hirtelen Zúgni, forrni kezd előttünk a tenger, miközben valami igen nagy, kerékhez hasonló állatféle emelkedik fel és pereg a levegőben, a tutajt kísérő dorúdóraj szörnyű ijedelmére. Csak az volt talány a számunkra, hogy a hírhedt család öregjei miért nein látogatnak el hozzánk, holott kőinkéiből titokzatos módon mindig került egy-kettő reggelre a fedélzetünkre. Csak később, két hónap tapasztalatai Után derjílt fény erre a rejtélyre. Do ekkor már szerencsésen túljártunk az octopusok rettegett hazájának határain. A fiatal polipok továbbra is gyakoriak voltak a fedélre tón, Egy verő fényes délelőtt arts lettünk figyelmesek, hogy csíllogóhátú lényék szöknek ki seregestül a vízből s fényes, nagy vízeseppékként suhannak át a levegőn, míg ott, ahol kiugrottak, nagy dorádóraj haragos fark- csapásaitól tajtékzik a tenger. Először azt hittük, hogy repülőhalak, amelyeknek három faját is ismertük már. De mikor közeledtek, az üldözöttek némelyike egy vagy másfél méter magasan röpült el a tutaj fellett, az egyik állat éppen Bengt melléhez csapódott 'és a fedélzetre zuhant. Kitűnt, hogy nem hal, hanem apró polip. Nen) tudtunk hová lenni a csodálkozástól. Egy vödörbe tettük, mire megkísérelte, hogy ismét a levegőbe vesse magát, de a kicsiny vödörben hem fejthetett ki elég erőt, úgy hogy csak ftStestig emelkedett ki. Tudjuk, hogy a lábasíejűek úszás közben a rakétarepüiőgép elvének megfelelően mozognak. A test oldalán elhelyezkedő üreget tengervízzel szívják tele, amelyet nagy erővel, lökésszerűen lövellnek -ki hátrafelé: közben hátul lecsüngő tapogatóikat fejük föle njralábolják s így testfermájuk is áramvonalas lesz. mint a halaké. A polip testének két oldalán egy-egy kerek, húsos bőrkinövés alkot ráncot, ezeket kormány és evező gyanánt használ az állat. De a mi tapasztalatunk azt bizonyította, hogy a Védtelen fiatal lábasíejűek, melyek sok nagyhal kedvenc táplálékai, veszély esetén éppúgy a levegőbe emelkednek üldözőjük elöl, mini a repülőhalak. Gyakorlatilag alkalmazzák a lőkhsitázós repülőgép elvét, amire az emberi elme csak nemrégc-il jött rá. A magúkba szívott víz kilövellésével olyan sebességet tudnak elérni, hogy bizonyos szögben a tenger színe fölé emelkedhetnek s at említett bőrlebeayt vitorlaként kifeezítve addig siklának tovább, míg kezdeti ■ sebességük engedi. Ez a meglepő felfedezés pontosabb megfigyelésre ösztökélt bennünket. Be ezentúl valóban gyakran láttuk, miként siklatlak a levegőben negyvenöt-öt ven méteres ívekkel, magányosan vagy kettes—-háf- más csoportokban. A lábasíejűek siklórepüléséről a mi megfigyelésünk előtt nem tudtak a zoológusok. (Folytatjuk) 50 |
