Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-31 / 76. szám

>p O-O-O-O-O-O-O-O-o-OOCHOO-ObOO-O-O-G-O-OQ-O OOOOü-O-O-O-O OO O 00-0 OO GO

IRODALMI OLDAL — 14. S Z Á M

i

dhc ífat küzd

♦

Ne tűrd tovább a zűrzavart magadban!

Nem elet: cint ily bizonytalanban | s iiz örvény szélén tántorogni.

.ló volna már munkához fogni!

*

Indítani a fürge gépet, acélos tollal írni szépet, felhúzni csorbult horgonyunk a mából, kóstolni végre a jövő borából.

Az elet küzd, tűr, harap, vállal.

Amíg csak élsz, kUzdj a halállal!

S ha férgek rágják szívedet belül, üss szét közöttük kíméletlenül!

(1957.) Madarász László

j REMBRANDT j

5 Billegj ide az ablakodhoz |

T vén gyerkőc, fogd a sörtét: f

liiált a szín, bilincset oldoz,

I ropog a forma: törd szét! I

1 ;

Jöjjön a sisak, vagy a slruccos s t

• fekete, vagy a barna

; kalap... — Csak gyorsan: futkos :

I a fény: ilósdi fajta. |

: |

X Micsoda játék! Fclpofádat |

* — pokolba! — dobd az árnynak!

! Simítsd, mert meghal, mint a bánat,

; vagy crcmellc a lánynak. X

t i

Pár vorjást most ólomkezeddel, J

: hogy száj, orr, áll és homlok f

| végnélküli mesébe kezdjen, ;

♦ mint olvkor a bolondok. |

: t

Kéjenc öreg, a nyálad nyeld el í

rőt bronzba fordulj s bentrül X

szívedet lopd a lenre, mellyel ~

dobogva Összeesendő!;

aztán a napot — vén varázsló! — *

mögötted lágyan öntsd szét: j

türössze háromszín-aranylón gyertyád s a zsidók könyvét..;

*

így, vedd le most, fordítsd a falnak í

önnön arcképed: érni; |

s jöhet a perc, mint jő a holnap, ;

mely művedet megérti.

Goór Imre

Hieliexky Sándor s

MÁRCIUSI GONDOLATOK

Fehér gyöngysor a fákon a virág, pillangó selymet bontja a barack.

Olyan vagyok most, mint egy

kisdiák

jüvömbe mártok minden panasza

A költö bite nem hervadó levél bontsanak zászlót az új verssorok:

Hiszek a szóban, mely titeket dicsév szívekformálta büszke holnapok.

Boldog tavasz

Február subája alatt tollászkodik az új tavasz.

Az almafa

már nyújtogatja karját mint álmában a szerelmes kamasz.

A szántóföldek mélyhúsú ajkában üde csókra gyulád a zöldelő vetés s felette palást a kékzománeú cg mint a karodban születő remcgcs.

I HAJNALI UTAZÁS

E A megszokott hajnali utazások

3- Ügy kötnek össze minket emberek,

® Mint közös cél két régi jóbarátot

U, Kik terveikért együtt küzdenek.

X

ri. Terjengő, szálló, fanyarízű ködben

X Sok ébredő zord állomáson át,

Y A vonatok elszántan és hűvösen

& Velünk sziszegnek mindennap tovább.

0 Jóllehet még nem vonnak karcsú gépek

t; iS acélsínek is mélyen alszanak,

Ö De nyílt vágányon futhat már az élet

V S a pálya végig mindenütt szabad.

ti S ha párás ablakot törülsz tisztára

§ A táj eléd tárja a földeket

tji S az ország sok új védő óriása

g • Pirosló hajnalt lenget, integet.

Munkások, kiknek reggel vagyok társa Váltsuk tettekre évek hitelét,

S talán a következő állomásra Egy boldogabb század jön már elénk.

Polncr Zoltán

TAVASZODIK

A kertben már szól a nyilnikék. fütyül a szél, bíborul az ég. a Iák alatt száz ibolyaszál kacérkodik, kelleti magát.

Hóvirág is hullik, bágyatag. langy mosolyát hinti ni a Nap, - fehér szirma a porba pereg s felkapják a virgonc, víg szelek.

Az utcai) kong újra a kólómp. sövény sarjad, bokrosul a lomb. kutya csahol a kék égre lel. egy bús galamb halkan ráfcicl.

Fénybe mártom én is arcomat.

— feledem a véres harcokat — s míg nézem a nyíló tereket egy kisfiú sárkányt ereget.

(1957.)

Nagy Istók

'ó

0

2

o c

István c

OOQO-O-OOO-O-O-O-O O-OOO O-Ö-OO-OO Q'OQ O-OOO-C'OOOO-OOOOO O-O-O-O O-O c

dl Midis <f)apos MOSOLYA

Joós Ferenc gyűjtéséből

„ Ve öjífrc otthon a fene*“

A múlt század vége felé történt Kecskeméten. Rengeteg is koUiköteles gyerek, melyik milyen ürüggyel, ki tudja már, nem járt iskolába. Az iskolábajárók, a mainál nagyobb létszámú, osztályokban, egy kis ebédszünettel délelőtt és délután látogatták a; előadásokat. A szülök munkarendje miatt ez a naponta kétszer; iskolába menetel újabb zavarokat okozott. Az iskolábajárók sem jártak pontosan. Sokszor elmaradtak a délutáni előadásokról. A közeli tanyavilágból bejárókkal is baj volt. A délelőtti és délután

oktatási időiz leözé eső szünet ben nem tudták megjárni az oda-vissza utat. A kecskeméti községi iskolák tavitól mindezel miatt szerettek volna áttérni az egyhuzamos tanítási rendszerre A tanítótestület tagjai írásban fordultak tehát a szülőkhöz és a kiküldött kérdőlppokan írásban kérték válaszukat a kérdés eldöntésére. A beérkezett válaszok többsége, különösebb megokolás nélkül a hagyományos rend megtartása melleit döntött, VolUtk olyan szülők, akik indokolták is állásfoglalásukat. Ezek közül két nyilatkozatot ma is emlegetnek az öreg pedagógusok.

Az egyik nyilatkozó azt írta:

— A kisasszony egész napra kapja a fizetését, Hát dolgozzon érte egész nap. •

A másik ezt szarkalábazla,. a, papírra:

— Csak mönnyön a gyérük délelőtt is, délután is oskolába. Né ögye otthon a fene!

OC O0-00-0000-000000OOO 00-000-0-0-0-0 0-00-0-00-0-0-00-0-00-0-0-0-0OOOOOOC 0-0-000000-0-000000-0O-OC OOOOO oooo-o-oo-o-oooo oooooooocoooooooaoooooooooQOo

R

égi kert áll a lakásunk előtt. Termesztettek már benne káposztát, babot, paradicsomot, sóskát, spenótot, sárgarépát és gyökeret. Legutóbb azonban már csak répát. Gazdái megöregedtek és azt mondták, csináljunk vele, amit akarunk. Feleségem lelkendezett a boldogságtól.

— Nem kell a piacra menni, mindenünk lesz itthon.

Azzal máris igazította a kert drótkerítését, s mire délután hazaértem a munkából, csak tá- togtam. A kút mögül a virágágyást az ablakunkkal szembe tétté. Ez nem volt olyan egyszerű művelet. Az ágyast valósággal út. kellett hordani, mert a földje •jó, zsíros barnás-feketés föld. Nekem úgy magyarázták, hogy színtiszta erdei föld. Az ágyast cserepek közé körbe helyezte és ma már rózsalövek jelzik, hogy szépet Jog mutatni.

Mégis a lényeges része a dolognak, hogy elém tette az ebédet és sietett vissza a kertjébe és ásott. Aztán azt láttam, hogy a szomszédlány kiveszi a kezéből az ásót és szintén fordítja a földet. Percek alatt végeztek egy- egy hosszú sorral.

— Ezt én is megpróbálom — gondoltam és léptem volna át a térdig is alig érő dróton.

Feleségem azonban megállított:

— Tessek a kapun közlekedni, azért van.

Nem akartam haragot, mentem a kapuhoz, helyesebben a kis kertajtóhoz. Ott azt mondtam:

FODOR JÍSOS:

hogy előbb kezdhessek. így délre már ismét a kertben voltam. Ástam katonásan. Kezem nyomán fordult a föld és esett porhanyóra. Mondták is a szakavatották:

— Bizony szépen csinálja.

A nap végezte a delelőjét és aranyozta a földet, aminek az illatát is éreztem. Örömmel kiáltottam felfelé:

— Süss csak süss napocska, Hirdesd, hogy tavasz van, jó kellemes, langyos tavasz!

yt ztán később mintha nem •Ám haladtam volna úgy, mint az elején. Már a lábomra Is szükség volt, hogy az ásó lejjebb hatoljon. A tenyerem is égett és sajogott. A szomszéd kislány megsajnálhatott, mert odajött és kérte az ásót,

— Tessék agy kicsit pihenni.

Már nyújtottam is volna hálásan, de eszembejutott a bizonyítás, ezért elutasítón feleltein:

— Szó sem lehet róla.

Ástam tovább és közben ijedten láttam, hogy nagyon sok van még hátra, mintha alig haladtam volna. A napocska pedig ugyancsak megfogadta a biztatásomat, ■mert annyira sütött, hogy nemcsak a homlokomat, de egész testemet kiverejtékeztétte.'

Ledobtam a pullóverem és nekigyűrkőztem. Kell ennek menni. Szégyenbe nem maradhatok.

Anyósom a kúthoz jött vízért és beszólt a kertbe:

■— Köpködd a tenyered, fiam, úgy kell azt.

Rátámaszkodtam az ásó nyelére és néztem a körülöttem kapir- gálö és bogarakat, gilisztákat nyelő tyúkokat s erős köhögés után iparkodtam súlyt adni a szavamnak.

— Olyat én nem teszek, az csak rossz szokás. — Feleségemnek pedig azt mondtam uzsonna, után: — Kicsit Isdülök, pihentebben jobban megy.

Azt már nem mondtam, hogy ne ássanak, inkább titokban abban reménykedtem, hogy segítenek. amíg fekszem.

J^em segítettek, sói behal- d ” látszott feleségem hangja. amint, a szomszéd kislánynak magyarázta:

— Tedd le az ásót, leuka, tudod, hogy bátyád nem szereti, ha a dolgába beleavatkoznak.

Ezt éppen úgy mondta, mintha máskor nem kóntárkodtak volna bele. mintha eddig is mindenben

az én akaratom érvényesült volna. Es természetesen most a: egyszer az a kislány is nyomban s zótfogadott.

Mindezekután bánatosan kite kintettem az ablakon, a napocska pedig kacagás kedvvel vissza rám. Becsületemre, csúfolódott, de én úgy tettem, mint minden más rendes ember tesz ilyen esetben, nem láttam meg a csúfolódást, és így szóltam feléje:

— Serkentesz, öreg koma, jól van, jól, megyek már.

Halk nyögésekkel felkecmereg tem a sezlonról, ropogtattam csontjaimat, mégis mire a kerthez értem, egyenes derékkal mutattam, hogy nem tört meg és bírom a paraszti munkát.

És amikor az ásót kihúztam a földből, nyílott a kapu és üzemünk egyik dolgozója bckerékpú rozott az udvarba. Odavágtam az ásót és kitárt karokkal rohantam feléje.

— Sanyikám, ugye Sanyikám azért jöttél, hogy menjek be dolgozni? — A bólintására felfelé kacsintottam a napocskára, az enyéimnek viszont nagyon ártatlan képet vágva azt mondtam: — Látjátok, sajnos abba kell hagynom. Most már csak csináljátok ti tovább, első az üzem.

■majdnem láncolva tartottam a kapunak. De amikor a kilincset megfogtam, szinte a. hátamon éreztem, hogy az udvar népe mosolyog. Nem mertem visszafordulni.

De egy bizoúyos: a dolgozó parasztoké minden tiszteletem,

S

l\[agyot néztek, mert mióta •* ™ a világ világ, hasonló szerszámot a kezemben nem láttak. Mindig arra hivatkoztam, hogy az én munkám könnyű kezet és ujjakat kíván. Ha megerőltetem őket, a kis apró csavarokat nem tudnám megfogni. Feleségem bizonytalanul tiltakozott is:

— Gondolj a kezedre, apu.

Legcnyesen legyintettem.

— Bízd csak rám. Olyan ez a föld, mint a vaj.

Es könnyedén, félkézzcl belenyomtam az ásót a földbe és azontúl nem is adtam oda másnak. Ehelyett így beszéltem:

— Még azt mondják, hogy így a paraszt, úgy a paraszt, milyen nehéz a munkája. Hát ez igazába véve csak játék és ami a fontos, nem jár felelősséggel.

Anyósom megigazította kendőjét és csupán ennyivel fejezte ki nem tetszését szavaimra:

— Nana, fiam.

E neheztelő rendreutasításra annyira elkapott a buzgóság, hogy kijelentettem: a kertet egyedül fogom felásni, hozzá senki ne merjen nyúlni.

Másnap korábban bementem az üzembe és engedélyt kértem..