Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-03 / 52. szám

Nagy az érdeklődés a szőlő- Felelősség U P®gFÍ@FÍ es gyumolcstelepites iránt --------------------------s---------_— —_

Hely

et), iia a dolgozó parasztok .kozoseu jelentik be igényeiket a SZÖLFA-nál

A termelési kedv növekedésének egyik mércéje, hogy U- v-Assaal előreláthatólag minden eddigit felülmúl a szőlő- cs a «yiimőlostelepitcs megyénkben, Hoaávetáleges számok szeriut ■niategy Z2M katesstíráUs holdon telepítenek új szőlőt a termelő- ezSvctkeaetek és na egyéni parasztok a tavasszal. Ugyancsak megnövekedett a kedv a gyü- imölcstelepítések iránt la. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának becslése szerint, ba az eddig bejelentett gyümölcs telepítéseket zárt gyümölcsösnek vesszük, akkor megyénkben a tavasszal 1100 kataszírálls holddal növekszik a gyümölcsösök területe. Ez a tavalyi telepítést 300 holddal haladja meg. A szóik) telepítések pedig 800 holddal több területen történnek, mint tavaly.

Ezekhez a számokhoz nem kell kommentár, mindennél ékesebben bizonyítják, bogy az új

körül meny ok között nagyobb kedvvel és szívesebben foglalkozik dolgozó parasztságunk szőlőás gyümölcstermesztéssel.

Tekintettel a megnövekedett érdeklődésre, nagyon fontos, hogy időben eljussanak a termelőkhöz az igényelt gyümölcsfák és szőlővesszők. Helyes, ba a dolgozó parasztok összeállnak Mzenöten-huszan közösen, esetleg a földmdvesszövetkezeten keresztül tesznek megrendelést a SZÖLFA-hoz. Ezzel nemcsak a szállítás olcsóbbodik, hanem gyorsabban is hozzájutnak a facsemetéhez, vagy a szólővessző- höz. A gyors szállítás pedig különösen fontos a korai kitavaszodás miatt. Azt is megtudtuk, hogy gyökeres szölővessző bármilyen mennyiségben rendelkezésére áll a dolgozó parasztoknak, míg gyümölcsfából még egyelőre nem Ilyen kedvező a helyzet, de a SZÖLFA igyekszik kielégíteni az igényeket.

Siámes ipari sövényre íeHet még

termelési szerződést kötni

A tavaszbükköny és a somkórő vetőmag a napokban megérkezik

Sokan fordultak hozzánk azzal a kéréssel, hogy meddig lehet még egyes növényekre termelési szerződést kötni. A Magtermeltető és Vetőmagellátó V. illetékesei közölték velünk, hogy | még előreláthatólag március kő- * zepéig szerződést lehet kötni tavaszbükköny, édesei rok, édes szudáni cirokfű, fajtahybrid kukorica (csak termelőszövetkezetek részére), ricinus, magkender, takannányrépadugvány, muhar, köles és qsumiz termesztésére, valamintiucerna magfogásra is.

Az egyéni parasztok közül még igen kevesen bontották fel a már meglévő- szerződésüket, ami azt bizonyítja, hogy meg | vannak elégedve az új szerző- * déses árakkal. A magok közül a lavaszbiikköny és a somkórő vetőmag a napokban megérkezik. A vállalat levelezőlapon értesíti a termelőket a vetőmag emegérkezéséről, akik a íöldmű- vesszövetkezetektől, vagy a ter»titriTTnTTiTl--t“t-------------------mel

ési felügyelőktől szerezhetik be a magot

Jegyzetek a soltvadkerti kommunisták taggyűléséről

A pártbizalmi mégegyszer kezetszorított csoportjának

egyik tagjával és megjegyezte:

— Aztán feltétlenül ott legyél, pontosan 6 órára. Nehogy elkéssél. Mutassuk meg, hogy fegyelmezettek vagyunk,

— Jó, jó. Pontosan ott leszek

— volt a válasz. A soltvadkerti pártszervezet mind a négy bizalmija ugyanezt hagyta meg búcsúzásul az elvtársaknák,

•

Amilyen sietve közele

dett az óra mutatója a ö-ce szám felé, úgy igyekeztek kettesével—hármasával a kommunisták a tanácsterembe. A pontos időre csaknem kivétel nélkül megjelentek. Taggyűlés már több volt az ellenforradalom óta eltelt időben, de ilyen fegyelmezetten rtiég nem jöttek össze.

Mi az oka ennek? Az, hogy a taggyűlés most a párttagokat és a lakosságot érintő kérdéseket tárgyalja és nem nélkülözi az egészséges és élénk vitát sem. Lehetett-e csodálkozni azon, hogy az MDP taggyűléseken a tagságnak csak 10—15 százaléka jelent meg. Nem, egyáltalán nem. A párttagokat kevésbé érdekelte a terjedelmes titkári beszámoló, vagy pedig a központi levelek. Az utóbbi hónapokban azonban tevékenyebb lett a pártszervezet.Az óra negyed hetet mutat.

S elkezdődik a tagfelvételek és átigazolások feletti vita. Mivel a kommunisták az udvariasságot is szem előtt tartják, először annak a hat elvtársnőnek a felvétele felett döntött kedvezően a tagság, kik között olyanok is akadtak, a úk éjszakájukat sem sajnálták, hogy pártmunkát végezzenek. G. és D. elvtársnőknek sok köszönhető abban, hogy a párt igazsága plakátokon vagy szavukon keresztül eljutott a becsületes emberekhez.

A férfiaknál úgy látszik, több gond van. Két felvétel már megtörtént De nézzük meg, hogy a harmadikat hogyan »csipkedi«, leckézteti « tagság. A kérdések özönét zúdítják; — Mint állami alkalmazott, máért nem jött eddig a pártba. — Milyen ténykedést fejtett ki az egyik ellenforradalmi csoport lakásán. — Miért hanyagolta el az MDP-ben a bizalmi munkát — Miért vett részt az ellenforradalmi tüntetésen. — H. I. mindent tagad. Néhányan javasolják ügyében elhalasztani a döntést, de most újabb elvtársak állnak fel. B. elvtánsnő látta, amikor resztvett az ellenforradalmi csőcselék tüntetésén, méghozzá a feleségével együtt, aki szintén állami alkalmazott volt. H. I. nem várja be a taggyűlés állásfoglalását. Nem tart igényt a párttagságra, feláll és becsapja magamögött az ajtót, de kívülről.

Erre egy öreg harcos szólal meg: »Aki kommunista volt, nem ment a csőcselék közé tüntetni. Nekünk pedig kommunistákra van szükségünk!«

Most két dolgozó paraszt

átigazolásáról van szó. A párttagokból mintha kiölődött volna a vitakészség. Szó nélkül ßzavaznak, vitára nem volt ok.

B. P. szövetkezeti dolgozót nem ismeri a tagság, mert nemrég került a községbe. Alaposan

megforgatják ős tényleg valami nem tiszta. Ilyenkor a tagsági könyveket tartó kezeket az

ólom nehézségével vetekedve tartja vissza az a felelősség, amelyet ilyenkor a párt minden hű tagja érez. De B. P.-ben is az embert látják. A tagság úgy dönt, hogy a vezetőség vizsgálja ki becsületesen és emberségesen ügyét. Legközelebbi taggyűlésen újra napirendre tűzik.

— ötvenhatéves egyéni gazda vagyok — mondja P. elvtárs. — Már voltam a pártnak a tagja 1945-től 1953-ig. Akkor kizártak. — Mondja el a kizárás körülményeit? — kéri erre H. elvtárs. — 1952-ben »csak« a következő funkciókat viseltem: VB tag, legeltetési bizottsági elnök, fensz felügyelőbizottsági tag, államdóbízottsági elnök és a párt csúcsvezetőségének tagja. Ennyi funkcióban, ha az ember becsületesen végzi munkáját, egyszerannyi haragost szerez. Bármennyire nem akartam ezeket elvállalni, rámerőíza- kolták. Súlyosbította még “-bűnömet«, hogy nem értettem mindenben egyet az 1952-es vezetési módszerekkel, Kizártak, de én kommunista maradtam.

Az egész tagság ismén

P. elv társat, tudja, hogy hazának udvarán szaggatták le róia ruháit és kegyetlenül ütötték- verték az ellenforradalrnárok: Nyílt sebekkel, a rugdesás fájdalmaival kísérték a községházára. S mikor az asztalnál kártyázó ellenforradalrnárok brutális gúnyolódással beszéltek vele, P. elvtár« akkor ts kommunista maradt

A piros és kék könyvecskék erdeje a felemelt kekekben nemcsak azt Jelentette, hogy egy új taggal erősödött a párt hanem azt is, hogy egy 1945-ös kommunista visszatért és a párt bizalmába fogadta.

(Folytatjuk) Dóré BmS

Kedvező hír a méaseíéátúsráí

350 vagon órkezdk március végéig

Termelőink joggal aggódtak amiatt, hogy lesz-« aiegendó mész a tavaszi és későbbi permetezésekhez. A megyei tanács m«.

zőgazdasági osztályától nyert értesülés szerint kedvező hírek érkeztek a mészellátásról. Március végéig folyamatosan 350 vagon meszet kapunk. Ahogy megérkezik, folyamatosan megkapják » termelőszövetkezetek és az egyéni parasztok)

i— Hetvenöt esztendővel a vállamon nehéz kibogozni azt, ami éiiöket talán a legjobhan érdé« kelné. De ha már ilyen kívántai természetűek, engedjék meg, hogy csak művészi pályafutásomról beszéljek,

G

yula bácsi, a leghíresebb

kecskeméti cigányprímás, világtalan. Sokan azt hiszik, hogy a vakság börtön. A mindennapi élet eseményei csak emlékek formájában élnek benne, mégis úgy mondja el belső, átlényegült életének bölcs filozófiáját, mintha látná és nemcsak tapintaná a tovatűnő idők rezzenéseit. A rendezett gondolatok tisztasodrású tartalmában napfényként ragyog muzsikusi hitvallása: sírig tartó becsülettel és alázattal szolgálni a művészetet,

Vörösmarty szaval értelmében Gyula bácsi vonóját is elnyűt- ték az évek 6 ma már csak gondolataiban hallja visszhangozni • régi melódiákat.

Felült az ágyban, párnáját kifinomult ujjai szirmával kisimította és halkan megeredt emlékeinek tavaszi esője.

— Serdülő gyermekkoromban megismerkedtem a hegedűvel: Apáin is értette ennek a csodás hangszernek minden csínját- binját és engem is tanítgatott muzsikálni. Már ekkor arról álmodoztam, hogyha felnövök cigányprímás leszek. Hivatásomnak éreztem a művészetet, fáradságot nem kímélve gyakoroltam reggeltől vakulásig. Tanultam, mert láttam, hogy akik néni képezik magukat, megrekednek és csak alkalmi zenésnek válnak belőlük.

A* én időmben csak önszorDrágakő a porban (ftotdi tyf&ahátú

Húzd, ki tudja

meddig húzhatod Mikor lesz a nyűit vonúbul bot.

(V&rötmarty)

galommal juthatott tovább a zenész. Ma egészen más a helyzet. A zeneiskolák tárt kapukkal várják a fiatal cigányzenészeket és mégis..; üresen tá- tonganak a padok. Inkább ei- könnyelműsködik legszebb éveiket, vagy nagyképűen kijelentik: tudunk mi muzsikálni.

Lélegzetvételnyi szünetet tartott. A csendes pillanatok per- gésében széttekintettünk az öregkor nyomortanyájában. Ebben a levegőtlen, napfényt sose látott »szobának« csúfolt putriban keserves szegénység lakik. A rogyadozó fal egyik szárnyán Gyula bácsi fényképei sorakoznak. Hazai és külföldi vendég- szerepléseinek féltett kincsei, emlékei)

E

züsthaját íélretolta szeméből ás tovább foljtatta.

— 17 éves koromban Balogh Andris zenekarában játszottam a Beretvásban. Innét felkerültem Budapestre Farkas István együttesébe. Kiváló zenész volt. Kicsikarta az emberből, ami benne rejlett. Későn tudtam meg, hogy Filadelfiában szállt kj belőle a lélek.

— Pestről csak visszahúzott a szivem Kecskemétre. Andris rámhagyta tizenkét tagú zenekarát. így lett belőlem első prímás. Szerették is a mi muzsikánkat! Az igaz, mindig szolgáltunk valami meglepetéssel. Ritkán fordult elő, hogy egy este két azonos dallal szórakoztattuk volna a vendégeket. Népdaltól a klasszikus zenéig válogathattak a tarsolyunkban.

— Ügy a 900-as évek elején Kerekes, az akkori Beretvás bérlője meghívta háromnapos vendégszereplésre Rácz Lacit, a cigányok koronázatlan királyát. Ott gubbasztottunk az egyik asztalka mellett és magunkba- fojtott csodálkozással élveztük művészetét. Nini — szólok oda barátaimnak —. kinek integet Laci bácsi játék közben? Mit jelentsen ez a hivogatás? Társaim rámmutattak és ö határozott fejbiccéntéssel tudtunkra adta, hogy nekem szól a meghívás, E] sem tudtam képzelni:.

vajon mit akarhat? Én odabandukoltam és ő se szó. se beszéd, gondolt egy merészet, kezembe nyomta fekete csikóhegedűjét és rámparancsolt, hogy játszak.

Szeme könnybelábadt és mi, mint az unokák a nagyapák meséjére, úgy figyeltünk minden mondatára. Éreztük hömpölygő, glóriásan szövődő emlékeiben ismét átéli ifjúságának legszebb éveit.

— Tudják, nem volt nekem egy szikrányi lámpalázam sem. Sírt és nevetett a hegedű kezemben, úgy szólt, ahogy a lelkem diktálta. A vendégek a tapsvihar közepette így biztattak: Játszói még, Gyula! Én engedelmeskedtem.

Szereplésem végeztével hozzámrohant Kati. a virágáruslány és teleszórta a fejemet virággal. Ez volt számomra a legnagyobb kitüntetés.

R

áncok sűrűsödnek arcára, rendezgeti gondolatait, s Kecskemét jóhírű cigányzenédéiről meséi.

— A muzsikát kedvelő közönségnek velem egyivású tagjai még biztosan emlékeznek Póczé Ferencre. az ördöngös brácsásra. Itt csillogtatták tehetségüket a hegedű mesterei: Farkas Rudi, Farkas Aladár, Farkas Jóska és Farka* Pista,

aki minden nemzet nyelvén tudott muzsikálni)

Hej a külföld,,, A vak prímás lelki szemei előtt újra megelevenednek a külföldi utazások szép napjai;

— Zenekarommal bejártuk fél Európát. Megfordultunk az odesszai Royál-lokálban. Itt egyhúztomban 15 hónapig muzsikáltunk. Előkelő hely volt nagyon. Jósvádáiú tatár pincérek szolgáltak fel fehér kesztyűben. Figyelmesek voltak és végtelenül udvariasak. Ügy éltünk, mint egy császár.

Temesvárott a Horgony-kávé- házban játszottunk. Tizenöt tagú zenekaromat mindenki megcsodálta. Volt két cimbalmosom, két nagybőgősöm és két olyan rátermett klarinétosom. Gyapjas és fia, amilyen kevés szaladgál ma Magyarországon.

Turnéztunk ám Varsóban, Münchenben és Becsben is.

Gyula bácsi boldogan gondo) vissza fiatalkorára, a becsületes ember bölcsessége árad minden mondatából. Nem káromol, nem szidalmaz senkit. Most is csak egyben bízik: a művészet erejében.

úcsúzkodunk. S amikéi kezetszorítunk Gyula bácsival, bclejajdul szivünkbe az emberi lelkiismeret parancsa: hát ilyen sorsot érdemelnek azok a muzsikusok, akik az egész világon elismerést és hírnevet szereztek a magyar zenének? Nem. nem! Jó lenne, ha az erre illetékeseknek hivatásérzetükké válna az emlékek leveleit hullató művészek Somával való törődés

Biclteiki Sándor

B<