Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-29 / 74. szám
A Kalocsai Paprikaipari Vállalat M3SMP tagjai lilll!l!!llílll!llll!llilill!lllllllilllllllllllilllllllillll!!líllllllllll!t!illllilllllllll!llllll!lilllll!lillllilllllllllllil!lllllliill űtatuovMk, hirdetik a párt politikáját Pénteki jfeg yzeteink A Kalocsai Paprikaipari Vállalat MDP szervezetében annakidején 60 tagot tartottak nyilván. Az MSZMP-nek most 27 tagja van, zömmel fizikai munkások, és három műszaki értelmiségi dolgozó. Az üzemi pártszervezet még november közepén alakult meg. A vezetőség a legutóbbi időkig csak alkalomszerűen ülésezett, a taggyűléseket azonban minden hónapban megtartotta. Ezek a gyűlések sokban különböznek a régi taggyűlésektől, minden alkalommal új erőt, lendületet adnak a kommunisták munkájához. — Hogyan dolgoznak a párt- szervezet tagjai? — kérdeztem Székely Gyula elvtárstól, a párt- szervezet elnökétől. — Muntekedvben, aktivitásban nincs hiány — válaszolta. — Most csak olyanok vannak sorainkban, akik szívvel-lélekkel kommunisták. Bátran szembenéznek a nehézségekkel is. Jórészt ezeknek az elvtársaknak, harcos kiállásuknak köszönhető, hogy a Paprikaiizem még az ellenforradalom által szított sztrájkok idején is dolgozott. Az októberi napok után újjászervezett párt sorai új emberekkel erősödtek. Az új belépők közé tartozik Bolvári József, 19-es kommunista is. A felszabadulás után egy ideig párttag volt, de azután sok hibát tapasztalt és kimaradt a pártból. Bolvári elvtárssal az üzem udvarán beszélgettünk. Arra a kérdésre, hogy milyen elhatározás vezette, amikor belépett az MSZMP-be, azt válaszolta: — Az ellenforradalom fellépése idején a kommunisták nehéz helyzetbe kerültek. A múlt visz- szatérése kísértett. Megértettem, hogy a munkásfiatalom terült veszélybe. Munkás vagyok és kommunista. Nem. nézhettem kívülről a dolgokat. Segíteni akartam azoki.-k, akik nem akarják a régi úrivilág visszatérését. Úgy éreztem, a párt soraiban a helyem. — Mit csinálnak? Hogyan harcolnak a régi ellen? — volt a másik kérdésem. — Mit csinálunk? — ismételte lassan, megfontoltan a kérdést. — Vitatkozunk azokkal, akik a párttal szemben még bizalmatlanok, akik nem hiszik, hogy a kormány szilárd és a munkások javát aterja. Az igazi, a régi munkások nem ingadoznak, mellettünk állnak. Probléma azokkal van, akik nemrégen kerültek az üzembe és másképpen nézik a világot, mint az igazi munkások. Vitatkoznak, agitálnak, hirdetik a párt politikáját, nevelik az embereket — ez Bolvári Józsefnek és még több kommunistának a pártmunkája. Örömmel végzik, az életükhöz tartozik. Szívük, érzésük szerint cselekszenek, amikor a taggyűlésen hallottakat, a párt sajtójából olvasottakat, az életben ösz- szegyűjtött tapasztalatokat továbbadják^ A pártszervezet tagjai szívügyüknek tekintik a termelés segítését, örülnek a munkában elért sikereknek és gondot okoz nekik minden lemaradás. Beszélgetés közben örömmel újságolják a munkások keresetének növekedését, az üzem fejlődését. Megmutatják az új fűzőgépeket és a nyersárú átvételére az elmúlt évben beszerzett hatalmas ládahegyeket. Ezekkel gyarapodott a gyár felszerelése, gazdagodtak tulajdonosai, a munkások. — N — Megalakult q / V j, a (latUat&lMtHát Uj . A ULi i Fehér abrosszal letakart asztalok mögött markáns arcú, fiatal rendőrök ülnek. Az alakuló gyűlés csendjét többször zavarja meg érkezők és távozók jár- káiása. A szolgálat nem állhat meg egy percre sem. Vannak, akik most jönnek, s vannak, akik most mennek posztjaikra. De itt vannak mind a KISZ alakuló gyűlésén. Mészáros János főhadnagy, az egység politikai helyettese beszél a KISZ feladatairól, » régi KIM." v5 életéről. Sok példát, számtalan hőstettet sorol fel azokról a fiatalokról, akik életüket áldozták az ifjúság kommunista neveléséért, a szocializmus építéséért. A beszéd rövid. Kevés szóból is megértik a karhatalmisták, miért kell egységes, ütőképes ifjúsági szervezetet létrehozni. Ugyanilyen rövidek a hozzászólások. Szliva László rendőr a következőket mondja: — A mi egységünknél is meg kell alakítani a KISZ szervezetet. Mit várunk az ifjúsági moz- I alapsaservesei J OUOOQDŰDDOQQűüCJül galomtól? Azt, hogy legyen benne élet, legyen kultúrcsoport. Már eddig 34-en kérték magukat a KISZ-be. Féregnek a szavak, egymásután kérik a szót: Xanté Tibor, Cserháti László, Udvarai Zoltán. Mind egyről beszél. Arról, hogy olyan szervezetet hozzanak létre, ami tényleg fiatalos, harcos, elvhű, szórakoztató. A végén Fekete Imre, egy őszbebo- rult hajú ötgyermekes rendőr szól: — Ötcsaládos apa vagyok. S egyedül a kommunista pártnak köszönhetem azt, hogy egyik fiam rövidesen gépészmérnök lesz. fin úgy látom, hogy keveset beszéltünk a fiataloknak a múltról, a nyomorról, nélkülözésekről, de remélem, hogy a KISZ szervezet beszél ' majd fiataljainknak a műit bűneiről és a szocializmus ragyogó távlatairól. Ezután a hozzászólások befejeződtek, s megválasztották a karhatalmisták az öt tagú vezetőséget, A gyűlést a DIVSZ- induló hangjaival zárták be. Nem azérí az egy forintért! Gyuszi barátom vidám fiú mindig, de most, vasárnap délután, szinte magából kikelve száll le a buszról a Széchenyi téren. — Képzeld — mondja indig- nálódva —, a Rendőrfalutól a Széktói sporttelepig nem adnak 1,50-es átszálló-jegyet. Oda-visz- sza 1 forintot kell így ráfizetnem, ha meccsre megyek. Nem azért az egy forintért, de... Én viszont azért az egy forintért interjúvolom meg a kalauznőt a másik buszon, már a sporttelep felé. — Hja kérem — válaszolja —, sportrendezvényekre nincsen utalási kedvezmény! Persze, a Gépkocsiközlekedcsi | Vállalat vezetősége ismeri a pszichológiát, mármint a sport- kedvelők lélektanát. Vagyis azt. ho^y aki meccset akar látni a Rendőrfaluból, vagy Kecskemét egyéb periférikus terűletérők az, ha tetszik neki, ha nem, úgyis megfizeti a két darab forintos vonaljegyet az 1,50-cs átszálló helyett. Csakhogy a sport- szenvedélyt ilyetén módon kihasználni — enyhén szólva — kalmárkodás. Máskülönben: igenis, sport- rendezvényekre mindig is szokott utazási kedvezmény lenni (még a melbournei olimpiára is volt), az átszálló-jegy viszont soha és sehol nem jelentett, nem jelent kedvezményt! Jó volna ezt megszívlelnie az illetékes vállalatnak. Nem azért az egy forintért!-gém KECSKEMÉTI ELŐKÉSZÜLETEK acidly ŰZ<áci születhéíiek LJUB1LEU^ÁRAi j Baráti összejövetelen tárgyalták meg a kecskeméti zenepedagógusok: milyen előkészületeket tegyenek már most a folyó év decemberében esedékes Kodály-jubileum méltó megünneplésére. — A mester — reméljük jó egészségben — az idén tölti be életének 75. esztendejét. Szülővárosának pedagógusai úgy gondolják, Kecskemétnek becsületbeli kötelessége ezt az alkalmat különös szeretettel megünnepelni. Ennek a szűkkörű, családiasnak szánt megbeszélésnek különös jelentőséget adott az a Körülmény, hr.ay a pedagógusok hívására vendégként megjelent Kiss Gyula, művelődésügyi miniszterhelyettes, jelen voltak a megye, a város vezetői közül is többen. Kiss Gyula felszólalásában hangsúlyozta, hogy a mi népünk jelentős mértékben járult hozzá az egyetemes zenekultúra fejlesztéséhez és ez jórészben Kodály Zoltán nevéhez fűződik. Ö mint zenepedagógus is a legnagyobb az élők között, hiszen új és élenjáró zenepedagógiai irodalmat és szemléletet teremtett. A Művelődésügyi Minisztériumnak adósságai vannak ennek az oktatási programnak megvalósításával szemben. Hogy ezt érzi is, azt az mutatja, hogy az ének, mint tantárgy az általános iskola felsőtagozatában ezentúl ismét a régi, megfelelő óraszámmal szerepel majd. Ének és rajzi kultúra nélkül nem nevelhető igazán művelt ifjúság a gimnáziumokban, általában a középiskolákban sem. Ezért nem érezheti többé «-kisebbségi sorban« magát a többi tárgyak között az énekes rajzoktatás. Magyaródi Sándor azt hangsúlyozta, hogy ez az összejövetel és ennek hangulata, jó fényt vet a város pedagógusaira. Nagy László szerint a méltó ünneplés rendezésére hármas joga van a városnak, hármas ok kötelezi erre: Kodály Zoltán itt, született, díszpolgára a városnak, ebben a városban indult el az első zenei általános iskola, amely Kodály szellemében neveli a gyermekeket már hatéves koruktól kezdve. Bartha Mihály rnun- kásdalos felhívta az értekezlet figyelmét ifjúságunk zenei nevelésének komoly hiányosságaira, amelyek már az óvodától kezdve megmutatkoznak. Ez egyik sarkalatos oka annak, hogy kiöregedő, felnőtt kórusainknak nincs ifjúsági utánpótlása. Hozzászóltak a zene- pedagógusok is. Kérésükre Tóth László megígérte, hogy a jubileum előkészítését a városi tanács hivatalosan veszi kezébe. Kiss Gyula a minisztérium anyagi és erkölcsi támogatását helyezte kilátásba, különösen, ha háromnapos fesztivállá bővül ez az ünnepség. Megfontolás tárgyává teszi azt a gondolatot, hogy az ország valamennyi megyeszékhelyén Kodály- fesztivált tartsanak december Hi táján, a városi és környező helyek legjobb erőinek bevonásával: ugyanakkor Magyarország összes általános iskolájának énekkarai, legalább saját körükben, de ahol lehetséges, falura, vagy városra szóló igényű ünnepséget rendezzen a mester tiszteletére, hogy kórusműveitől egész Magyarország visszhangozzék december 16-án. Szó esett a Psalmus Húngaricus kecskeméti előadásáról is. Nagy adóssága ez annak a városnak, mely a csodálatos mű mindkét szerzőjét (Végh Mihály, Kodály Zoltán) fiának mondhatja és élő előadásban még szégyenszemre — sohasem hallhatta. Olyan vélemények hangzottak el, hogy fontosnak látszik végre Kecskeméten is megszólaltatni ezt a művet, de ez helyi erőkkel most még nemigen képzelhető el. Ehhez több énekkarra, az énekkar komolyabb összefogására van szükség. Hangzottak el ellenvélemények is. A kérdést tehát vitára bocsátjuk, mind az újság hasábjain, mind az előkészítő összejöveteleken. Mostanában sokat panaszkodnak a magánfuvarosokra. Minap is az utcán egy idősebb bácsi ■hangosan vitatkozott az egyikkel, mert 100 forintot kért egy negyedórás fuvarért. — Maga rabló! — kiabálta a kis ember. — Melyik melós keres negyedóra alatt száz forintot? A fuvaros elragadó mosollyal hivatkozott a gödrös útra és hogy neki is van családja és így tovább. Nem tudom, mi lett a vita vége, de ez az eset a napokban ismét eszembe jutott, mert én is szenvedő alanya lettem egy ilyen fuvarosnak. A bútorüzlet raktárából, a Bocskai utca 9-ből a Rákóczi út 3. alá szállíttattam egy szekrényt. Körülbelül 300 méterre van az egyik hely a másiktől. Az egész szállítás 30 percig tartott. Előzőleg kérdeztem a fuvarost, hogy mennyibe kerül, mert hiszen nincs messze a raktártól a lakás. Majd meglátjuk — válaszolta emberem sejtelmesen. Hazaszállították a szekrényt. Mikor megkérdeztem, mennyi a fuvar, emberem kedves mosóly- lyal így válaszolt: — Csak 140 forint. Elhintem és csak aflnyí erőm volt, hogy leüljek a legközelebbi székbe. Aztán erőt vettem magamon és így válaszoltam: —, Hatvan forintot szántam. Rövid vita után eltávozott a fuvaros. Én meg azon gondolkodtam, hogy itthagyom a szerkesztőséget és elmegyek szekrényeket szállítani. Félóra alatt 140 forintot fogok keresni, félév múlva veszek egy villát a Balaton mellett. Minden nyáron két hónapra oda megyünk feleségemmel és élvezzük az élet örömeiU Még azért másnap felhívtam a BELSPEDET és megkérdeztem, hogy ők mennyiért szállították volna el. — Legfeljebb 35 forintért — válaszolták a telefonba. Úgy Ítéli nekem, miért szállíttattam magánfuvarossal! • Ejnye, petöH Népe f •— mondta bizonyára a kedves olvasó, amikor kézbevette a március 13-i lapszámot. Az első oldalon »Megkezdték a földrendezési kérelmek elbírálását« címmel arról írtunk, hogy 10 500 egyéni gazda, összesen mintegy 00 000 hold föld tulajdonjogának rendezésére nyújtott be kérelmet a helyi tanácsokhoz. A cikk alatt viszont »8000 földügy« címmel ugyanerről szólva azt állítjuk, hogy 8000 kérelem futott be a földügyek rendezésére. Az olvasó bizonyára törte a fejét, hogy vajon melyik az igaz. Hát mi most megsúgjuk, hogy Baromfitenyésztők! FIGYELEM! Naposbaromfi (csirke, kacsa, liba, pulyka) a földművesszövetkezeteknél OLCSÓ ÁRON BESZEREZHETŐ. 387 LE A KALAPPAL Este van, aszpirinért megyek a Szabadság téri gyógyszer- tárba. Sokan vagyunk vevők, úgy látszik, a tavasz nemcsak engem hozott lázba. A patikában rend, tisztaság, és a vevők részéről fegyelem, iskolában tanítható fegyelem. Mindössze egyetlen valaki dohányzik — nő az illető —, dehát a kivétel erősíti a szabályt, hogy tudjuk, miképpen kell viselkedni ott, ahol Aesculap utódai a gyógyszert mérik. Megszámolom, nyolc férfi sorakozik a pénztár előtt, s mindnek levéve a kalapja. Pedig nincsen figyelmeztető tábla erre nézve sehol, mégis, a íőfedők kézben vannak, amíg viselőik a patikában tartózkodnak. Jóleső érzés látni. Mert a patika ugyebár nem áruház, büfé, kocsma, nem trafik, a patika az — gyógyszertár. A mankón járó egészség megreperálását szolgáló intézmény, hát megkülönböztető tiszteletet kell tanúsítani benne. Le a kalappal a nyolc férfi előtt, amiért nem feledkeztek neg erről! ((arján) féléca atait 140 forint egyik se. Tudniillik mind a kel szám becslés alapján íródott mint abogy azt a cikkekben meg is említjük. A megyei tanács mezőgazdasági osztályától nyert értesülés szerint pontosan J0 829 földvisszaigénylési, illetve kártalanítási igény futott be, amely 64 600 hold földterületet érint. Joggal kérdezi a kedves olvasó, hogy ezt miért csak most írtuk meg? Hát azért, mert a megyei tanács csak most tudót! pontos számot adni, nem akartunk úgy járni, mint az előző kél adattal. —őr—
