Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-29 / 74. szám

A* idén már as égésin orsság területén kísérletesnek

a „Kecskeméti seprűcirok” termesztésivel

Jóval magasabb szakáll- és magtermést hoz, mint az egyéb fajták

URBÁN PÁL:

Bauer Ferencnek, a Duna— Tiszaközi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet növénytermesztési osztályvezetőjének nevéhez fűződik a »Kecskeméti H. rozs« előállítása, amely sok előnyös tulajdonságánál fogva már évek óta kivívta a termelők megbecsülését.

A fáradhatatlan kutató foglalkozik a seprűcirok tökéletesítésével is. Az általa létrehozott »Kecskeméti seprűcirok« (a mezőkovácsházi magyar törpé- seprűcirok volt a nemesítési alap) jóval magasabb szakáll- és inagtermést hoz, ezenkívül két héttel korábban érik és nem olyan talajigényes, mint az országban termesztett egyéb faj- ák.

1953-ban a kecskeméti fajta átlagosan 12,1 mázsa szakáll- és 12,9 mázsa magtermést hozott iatasztrális holdanként. Az jlasz fajta szakálltermése 11,4 názsa, magtermése 16 mázsa volt, a bánkuti pedig még ennél s kevesebb, 11,1 szakái] és 12,2 názsa magtermést hozott.

Az intézet saját kísérletei hasonló eredményeket adtak. Igaz, i kecskeméti fajtával kapcsolatban merültek fel különböző igér íyek. A szakállexport és az ex- aortseprű takaróanyaga hosz- >zabb és gömbölyűbb szakáll- szálakat kíván. Erre a célra az olasz és ugyancsak az olasz származású bánkuti fajták felelnek meg inkább. Azonban a 'isztán olasz, vagy bánkuti fajából készült seprűk nem elég dúsak, úgynevezett »üres« seprűt adnak, amivel nem lehet jól elsöpörni a port. A kecskeméti

GYORSAN, kényelmesen, biztosan célhoz ér

99 II O 11 «g « 46

segédmotoros kerékpárral. Kapható, szaküzletekben — 1480 Pintért. 338

fajta szakálla viszont rendkívül dús, ami a nagy magterméssel függ össze.

Mindezt magától a kiváló kutatótól tudjuk meg, beszélgetés közben. Bauer Ferenc meg is mutatja a Szegedi Seprűgyár szakvéleményét, amely szerint a »Kecskeméti seprűcirok« kiválóan alkalmas nemcsak a belföldi, hanem az exportseprűk gyártására is. Mint írja a gyár: »a buga vége sokkal dúsabb, műit az egyéb fajtáknál«. Jó exportseprű úgy készíthető, ha takarónak gömbölyűbb olasz szakállú seprűcirkot használnak fel, míg bélésanyagnak 40 százaléknak kecskemétit.

A kutató elmondja, hogy üzemi méretekben ezideig csak a Duna—Tisza közén került kipróbálásra a fajta. Az ország egyéb részein most termesztik először, és hogy miképp válik be, azt csak a nagyüzemi termesztési kísérletek mutatják majd meg.

— Az egész országban termelhető — hangoztatja Bauer Ferenc —, ahol a talaj megfelelő táperőben van és nem erősen szikes, vagy sivár futóhomok. Intézetünk 70 mázsa magkészletéből — amely mintegy 900 hold bevetésére elegendő — a SZÖVOSZ szerződéses magtermelés keretében 40 mázsát, a megye állami gazdaságai 10 mázsát már lefoglaltak. A további 20 mázsa fémzárolt vetőmagot az ország egész területén kisparcellákon próbálják majd ki.

Reméljük, sikerrel jár a termesztése és beválnak a hozzáfűzött remények. Külföldre sok seprűt és cirokszakállt tudnánk exportálni. Az Egyesült Államok például 52 dollárt adna egy mázsa cirokszakállért. A »Kecskeméti seprűcirkot«, amely egyébként most van fajtaelismerés alatt, tehát előnyös tulajdonságai miatt érdemes termeszteni.

Mit láttünk LENGYELORSZÁGBAN

MOZAIKOK a táncéletről

R

och

oil

and

Szeretünk szórakozni, szeretjük a vidámságot és az ifjúságot, így nem csodálhatja senki, hogy Lengyelországban járva az is érdekelt bennünket, hogy az ifjúság hogyan szórakozott. Elmentünk egy táncos szórakozóhelyre, itt 30 zlotyit kellett fizetni belépődíjként. Belépődíjat azért szedtek, hogy olyan vendégek foglalják el a helyeket, akik fogyasztanak is. A lefizetett ősz- szeg ellenében a pincérek ételt, vagy italt szolgáltak fel. A jazz- enekar 5—6 zenészből állott. A vendégek Ízlésesen, simán táncoltak. Az a benyomásunk kezdeti kialakulni, hogy itt nem ismerik a nálunk elterjedt legújabb táncokat.

Annál nagyobb volt a meglepetés számomra később, amikor szemtanúja lehettem egy »Rock and Roll« versenynek. Wroclaw- ban meghívtak bennünket egy zártkörű táncestre. Amikor már tiég jó hangulat uralkodott, kihirdették, hogy Rock and Roll verseny következik. A

versenyen induló fiatal párok félrevonultak s mintha valami nagy szereplésre indulnának, egymással rövid megbeszéléseket tartottak. Ugyan mi fog köveiké zni?

Megszólalt a zene, megkezdődött a tánc. Minden átmenet nélkül fergeteges tempóval kezdtek. A ritmus vad ütemére virtuóz ügyességgel, kicsit hajlott térddel ki-be forgatták lábukat, miközben - a swing alaplépést járták, lábaikat dobálva. Törzsük kissé előredőlt, mint a síbajnokoknál, fejük pedig a zene ritmusába feledkezve, szinte merengő közönnyel nézett előre. Az igazi azonban csak ezután kezdődött. Az egyik fiú, miközben a zene ütemére rángatta vállait, ‘ lassan hátrahajolt hiába, mint a birkózóknál szokás. A partnernője pedig, jobb kezét fogva felállt a fiú két combjára, s magát egyensúlyba’ tartva a zene ütemére rázkódott. Egy másik férfi szal- lószerűen dobta át partnernőjét. Nem folytatom a mutatványok leírását, azt hiszem, ennyi is elég.

Mi csak néztük őket és csodálkoztunk. Az volt a társaság legA kecskeméti Katona József Színház első, s talán legkedvesebb ’állomáshelye Katowice volt. Képünk Katowice egyik terét mutatja.

fiatalabbjainak is a véleménye, hogy ez már nem is társasági

tánc. Ezt már nem kívánja és nem is tudja mindenki táncolni. A betegás táncrajongás mellett döntő szerepet játszik benne ■> szenzáció utáni vágy kielégítése és a fiataloknál természetes bo- londoskodó kedv.

Az utópbi időben nálunk is az a felfogás terjedt el, hogy a táncos helyékén a jó ízlésnek és az illendőségnek megfelelő magatartást kell tanúsítani, függetlenül attól, hogy lassú táncot, vagy gyors modern táncot táncolnak-e — és ez Jhelyénvaló is.

A lenáyel vezetőknek az volt a véleményük, hogy hiábavaló dolog lelőne a modern táncoktól eltiltani |o fiatalságot. Másrészt sokkal jobb, ha a tanulás és munka után az ifjúság fölös energiáját, romantika iránti vágyakozását a sport és a művészet mellett tfíncban éli ki, mintha a társadalomra és saját magukra is káros dolgokban keressék a kalandokat.

Keringő és íllazurha

A fentémlített táncesten azonban nemcsak a Rock and Roll volt számunkra újszerű. Nagy lendülettel táncolták a lengyel nemzeti táncot, a mazurkát. A keringönél a zenekar vezetője a mikrofonba bemondott egy-egy szót, mire a párok nagy köri alakítva \járták tovább, majd újból párosán folytatták. Ezután a férfiak ffülön alakítottak egy külső, a ifök pedig egy belső kört, majd ismét párosával folytatták azzal, aiki éppen kapóra jött. Egy nagy játékteremhez hasonlított a tí/álterem. A játékos kedv könnyedsége mosolyt csalt az arcokra, s ! röpke kacajok vegyültek a zéne hangjaiba. A közös és páros tánc kötött formái a múltszázadi tánctermek szellemét idéznék, mai vidámsággal.

iiiYiitnuir:

* t

(Sendee éfemwtt

Közvetlenül napkelte után sűrű, fekete füst szállott fel a sziget közepetáján a fák koronája fölé. Bizonyára most ébredeznek a bennszülöttek — gondoltuk — s a reggelit készítik az asszonyok. Sem sejtettük, hogy őreik régóta figyelik már közeledésünket és a lombkorona közül felszálló füstjei nekünk szól, hogy szigetükre hívjon. Hét óra tájban már a borao- fával táplált tűz kellemes illata csiklandozta sós levegőhöz szokott orrunkat. Egyszeriben feltámasztotta bennem a Fatuhiva partján égő tüzek szunnyadó emlékét. Félórával később erdőillatot és a frissen döntött fa kellemes szagát hozta felénk a szél. A sziget pedig egyre kisebbedéit és már mögöttünk feküdt, de a felőle jövő szellő még illatfelhőkkel volt terhes.

Mi ketten Hermannal még vagy negyedóráig fenn kuporogtunk az árboc tetején és magúnkba szívtuk a buja növényzet lehelletét. Igen, ez már Polinézia volt. Illatterhes szárazföldi levegő, kilencvenhérom sópárás -nap után a tengeren! Bengt a hálózsákjában horkolt. Erik és Torsiéin hátoníekve elmélkedtek a kabinban. Knut pedig ki-bejárkált, beszívta a lombok illatát és a naplójába irkáit.

Fél'kilenckor Puka-puka szigete eltűnt mögöttünk a messzeségbe, de az árbocról még délelőtt tizenegyig láthattuk egyre halványodó vonalát az ég keleti alján. Aztán az is elmerült, csak a mozdulatlanul lebegő gomolyfelhő jelezte a helyét. A madársereg is tovatűnt. Reggelenként széllel szemben száll tengerre, esté pedig jóllakottságtól lustán, a szelek szárnyán viteti magát haza. A dorádók is feltűnően ritkábbak lettek és megint csak néhány pilótahalat láttunk a tutaj alatt.

Ezen az estén Bengt kijelentette, hogy nagyon vágyik asztal es szék után, mert rettenetesen fárasztó mindig csak fekve, hol a hátára, hol a hasára fordulva olvasni. Különben nagyon örült, hogy nem köthettünk ki Puka-pukán, mert könyvei kőéül hármat még nem olvasott el. Tors- teinnek hirtelen almára fájt a foga, én meg éjszaka hagymásrosíélyos ínycsiklandozó szagára ébredtem. Nagy csalódásomra nem rostélyos volt mellettem, hanem csak egy piszkos ing..;

Másnap reggel két újabb felhőt láttunk felfelé szállni a láthatáron, mint két láthatatlan mozdony gőzét. A térkép alapján megállapítottuk, hogy azon a tájon két korallsziget, Fangahina és Angatau fekszik. Hozzánk az Angataut jelző felhő esett közelebb és a szél is feléje hajtott, ezért beigazítottuk és lekötöztük a kormányt, és mert a vitorla most semmi dolgot sem adott, egészen a tengeráramlásra bíztuk magunkat, majd tétlenül élveztük a Csendes-óceán végtelen békéiét és szabadságát. Olyan gyönyörűségesen szép volt ez a nap és olyan bűvösen szép az élet a

91

Kon-Tiki bambusszal fedett kedves fedélzetén, hogy teljesen átadtuk magunkat a hangulat varázsának, abban a meggyőződésben, hogy bármi ér is bennünket, előbb-utóbb biztosan célt érünk.

Három nap és három éjjel haladtunk Angatau felé, az álló felhő irányában. Az idő pompás maradt, kedvezőtlen tengeráramlás sem alkalmatlankodott, még csak a kormányra sem kellett vigyáznunk. A negyedik napra virradóan a négyórai őrségváltáskor, Herman közölte a szolgálatot átvevő Torsteinnel, hogy alighanem egy alacsony sziget körvonalait látta a hoid£ényben. Éppen kelőben volt a nap, mikor Töretéin bedugta a fejét a kabinajtón és bekiáltott:

— Föld van előttünk!

Egymás hegyén-hátán rohantunk ki a fedélzetre | és amit láttunk, az olyan tűzbe hozott bennünket, hogy azonnal felvontuk valamennyi zászlónkat. A tutaj végén, a kormány mellé norvég zászlót, az árboc csúcsára pedig a franciát tűztük — mert hiszen francia gyarnlat felé közeledtünk. Csakhamar az amerikai, angol, perui és svéd lobogó is vidáman lengett a friss szélben, sőt még a Felfedezők Klubjának színeit!is kitűztük. A Kon- Tiki teljes zászlódíszbe öltözött!

A sziget pillanatnyilag az elképzelhető legalkalmasabb irányban, éppen velünk szemben volt, kissé távolabb, mint négy napja napkeltekor Puka-puka. Mikor a nap teljesen kibukkant hátunk [mögött a tengerből, élénkzöld csillogás vált láthatóvá a párába burkolt sáiget fölött, magasan fönn a homályos égbolton. Az alacsony atollok (atqllok — gyűrűalakú korallzátonyok, melyek belsejében nyugodt s nem túlmélv — kb. 60—100 méter — tó, laguna van) gyakran igen magasra félvetítik varázslatos tájuk délibábját, a bennszülött hajósok nagy könnyebbségére, akik így napokkal előbb tájékozódhatnak hollétükről, még mielőtt a szigetet magát megpillantanák.

Tíz óra körül beigazitottuk a kormányt. Itt volt az ideje, hogy döntsünk melyik oldalról közelítjük meg a szigetet. Már plyan közel jártunk, hogy egy-egy fát meg tudtunk különböztetni a többitől és ki tudtuk venni a sűrű zöld háttér előtt sorakozó napsütötte fátörzseket.

Tudtuk azonban, hogy a sziget és köztünk veszedelmes vízalatti korailtorlasz húzódik, amely ugyancsak ellenségesen óvja az ártatlan szigetet a betolakodótól. Ez a korallzátony éppen a [keletről jövő mélytengeri, szabad hullámok útjába esik; amint a hatalmas víztömegek egyensúlyukat vesztik a zátony fölött, tajtékozva és mennydörögve csapnak a magasba, majd visszazuhannak az élesperemű korallszirtre. Nem egy hajót rántott már magához a Tuamotu-csoport i vidékén az örvény szörnyű szívóereje úgy, hogy darabokra zúzódott a jkorallszirten.

A tenger felől nyomát sem láttuk ennek az alattomos csapdának. Közelebb vitorláztunk, követve a hullámok irányát, de csak az egymás nyomába rohanó széles hullámhátak sorakoztak előttünk. Ezek a »széles, mozgó hullámsorok eltakarták elölünk a zátonyt és[ a felette tajtékozó boszorkánytáncot. De az oldalról, teljes partvonalával mutatkozó sziget északi és déli végén jól látszott, hogy néhányszáz méternyire a parttól forrongó fehér víztömeg hányja magasba a tajtékot.

(Folytatjuk)

92