Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-28 / 73. szám
i URBAN PÁL: • I Mit láttunk LENGYELORSZÁGBAN? Hogyan gyújtsunk? Bélyeggyűjtési segédeszközök DERAKÖKÖNTV Az 1930-as évek elején a filatéíia fellendülésekor, mikor a hasznalat- fan bélyegek gyűjtése rohamosan megindult, került használatba a berakókönyv. Tekintettel arra, hogy a használatlan bélyegek gyűjtésénél a gyűjtő a bélyeg gumírozására igen Kényes, így a berakókönyv használata mellett a -bélyeg nem sérülhet meg. A berakókönyvben a bélyeg könnyebben kezelhető és mutató- sabb az elhelyezése is. A berakókönyvek fekete színű, vastag lapokból állanak. A bélyegek elhelyezésére 1—1.5 cm széles pergamen vagy celofán szalag szolgál. Kisebb alakú berakókönyv előnye még az, hogy a cserére szánt bélyeget a gyűjtő akár ,t zsebében is elhelyezheti és nem kell az egész gyűjteményt magával vinnie az összejövetelre. A fent felsoroltakon kívül meg használatos segédeszközök a bélyeg- rasak, vagy fila. Ezt főleg a haszna- latlan bélyeget gyűjtők használják. A .■ serei űzet jó szolgálatot tesz a felesleges anyag értékesítésére. Ez a i tüzet 10—16 lapból áll, melyben a csereanyag elhelyezhető. A bélyeg értékének és katalógus számának közlésére megfelelő rovat áll rendelkezésre. Segédeszköznek számít meg a bélyegkötegelő szalag is. A tömeg anyagot (bündli) gyűjtők részére szükséges, mely celofánból készül. Előnye, hogy a kötegelt bélyeg képe látható. Ezenkívül használatos még a rendező doboz. Ebbe a tömeg Itélyegek kerülnek megfelelő kiválogatás után. K ATALÖGUSOK A gyűjtő legfontosabb, szinte nélkülözhetetlen segédeszköze a katalógus. Az európai és tengerentúli bélyegeket több világkatalógus ismerteti. Ezek közül különösen ismert a Zumstein, Lipsia és Midiéi, melyek az európai, továbbá az Yvert Scottf és Gibbson katalógusok, melyek at tengerentúli bélyegekkel foglalkoz-í nak. Az utóbbi időben a motivumt gyűjtők részére rendszeresítették at Különleges katalógusokat, mint pl. at repülő motívum gyűjtök által iiasz-í nált Silombra katalógus. Több állam.? mint pl. Magyarország, a klasszikus? bélyegek ismertetésére speciális ka-» talogust bocsátott ki. Bélyetgújdon súgok j Finnország: S0 éves cserkészmoz-t galom 30 M emlékbélyeg. 2 Lengyelország: Télisport sorozat,! sífutó és ugró ábrájával, 40, 60 gr.í és 1 ZU névértékben. | Románia: Tájképes repülősorozat* 35. 50 b. és 2.55, 3.25 L névértékben.? Ghama (Aranypart) Az Aranyparti függetlensége elnyerése alkalmával { négy értékből álló omléksorozat. Z Bontsó László titkár í Gdanskban, az Övárosban sétálva mindenfelé az elmúlt háború emlékét idézte fel bennünk a romok és csonka falak szomorú képe. Magunkban próbáltuk elképzelni, milyen is lehetett itt a táj a háború előtt. Nagy gonddal, sok művészi ihlettel megalkotott épületek állhatták itt... Egyszer csak azt vettük észre, hogy a háború pusztító kezétől érintetlen gyönyörű házak között járunk. Minden ház egy-egy külön csodálatra méltó műalkotás. Danzig egyike volt a Hanza szövetséghez tartozó német kereskedő városoknak. A Hanza szövetség virágzása idején a XV. században valóságos nagyhatalma volt Észak-Európának és teljesen kezében tartotta az Északi- és Keleti-tenger kereskeA magyar posta a Magyar Vöröskereszt javára feláras bélyegsorozatot adott ki. Leveleink bérmentesítésénél használjunk vöröskeresztes feiülnyo- másos bélyegeket. Ezzel is segítjük az októberi események folytán keletkezett károk helyreállítását. Használt, vagy használatlan bélyeget gyűjtsünk-e? A gyűjtök régi problémája, hogy melyik bélyeg gyűjtése előnyösebb^ a használté, vagy a hasznalauane. Régebben kizárólag hasznait helyedet gyűjtöttek, midőn azonban egyes illantok, az újdonságaikat nem any •lyira a postai forgalom szamara, mint a bélyeggyűjtőknek adtak ki, előtérbe került a használatlan bélyegek gyűjtése. Mind a két csoportnak megvan a maga érve. Azok, akik a használt bélyeget gyűjtik, azt mondják, hogy csak azok a bélye -ek valók a gyűjteménybe, amelyeket postai bérmentesítésre felhasználtak. A másik csoport elöntő érvet az: hogy a bélyeget a bélyegző el-t csúfítja. Miután pedig a bélyeget af képe miatt gyűjtik, ezért nem- szük-5 séges a postabélyegző. Nehéz vomat eldönteni, hogy melyik csoportnak* van ig^za, azonban ma már bi.zo-| nyos, hogy a gyűjtés — elég helyte-t lenül — mind jobban a használatlan* bélyegek területére tolódott át. a| használatlan bélyegek gyűjtését aj katalógusok is elősegítik azzal. hogy| a bélyegek túlnyomó többségénél aj használatlan bélyegek ára magasabb* a használtakénál. Az egyik eredeti formájában újjáépített gdanski lakóház bejárata. I delmét. Ebben az időben a dán* zigi kereskedők nagyon jó mód* ban éltek, s az akkori ízlésnek és a fényűzés követelményeinek megfelelően, gyönyörű gótikus, csúcsíves ornamentikával ellátóit házakat építettek maguknak és a házak utcai felületét azonos stílusban, de minden esetben eU térden díszítették freskókkal és domborművekkel. S most, mint* ha csak a XV—XVI. századi Danzigban járnánk, még csak a por sem lepte be a dombormű* vek cirádáit, Az egyik ház ara* nyozott díszítésein vidáman, szinte nevetve szökken felénk az éledező nap fürgén visszaverődő fénye. Friss az aranyozás, mini ezelőtt többszáz évvel volt. Nem érzi az ember az eltelt századok ódonságát, mégis az az érzése, hogy a múltba tévedt. Nem va* rázslatról van itt szó. A régi várost a háború elpusztította, s most a lengyel állam — ha nem is gyorsan, l de helyreállítja az Óvárost a régi formájában, Egyenként rekonstruálják ez épületeket, tfiint műemlékeket és remekműveket. 3 rendbeli \ magzatelhajtásért i 11 hónap Varga Jánosné, csátaljai lakost, aki magzatelhajtás miatt 1955-ben 6 hónapi börtönbüntetésre lett ítélve, de kegyelem folytán három év próbaidőre fel lett függesztve, a Bajai Járás- » bíróság háromrendbeli magza*-- j eihajtás büntette miatt, amelyek • közül egyet hyereségvágyból kö- | vetett el, 5 hónapi börtönre ítél— i te, s egyben elrendelte a felfüg• gesztett C hónapi börtönbüntetés végrehajtását is. Az ítélet indokolásában ad szerepel, hogy Varga Jánosné Csátalján két nő- személy terhességét szakította | meg, s közülük az egyiktől en- | nek ellenében 200 forintot ve't i fel. II l’VERDAIIL : is éjjel-nappal, elindulása óta. — Az a magányos felhő úgy állt ott, mint egy mozdulatlan fehér füstoszlop, miközben a passzátszél szárnyán utazó könnyű felhőfoszlányok elszálltak mellette. A polinéziai bennszülöttek jól tudják, hogy az ilyen felhő alatt föld van. Mikor a trópusi nap heve fölmelegíti a homokot, köveket, a magasbatörő forró levegő a hidegebb fégrétegekben párává sűrűsödik és felhő alakjában lebeg a sziget fölött. Ez a mozdulatlan felhő lett az irányjelzőnk, míg az alkony sötét leple el nem fedte szemünk elől. A szél állandónak ígérkezett és a szorosan lekötözött kormánnyal a Kon-Tiki magától is haladt. Az őrnek nem volt más feladata, mint ülni az árboc fényesre koptatott kilátódeszkáján és figyelni a szárazföld közelségének jeleit. A madarak egész éjjel fülsiketítő lármát csáptak a fejünk felett, A csillagos égen pedig már szinte teljesen kikerekedve ragyogott a hold. A Déli-tenger szigetei felé Fold! Föld! — Puka-puka szigete a láthatáron. — Angatau szépsége. — A paradicsom küszöbén. — Az első bennszülöttek. — A Kon-Tiki vontatókötélen. — Knut veszedelmes partraszállása. — Hiábavaló fáradság. — Üjra kinn a nyílt tengeren. ■— Veszedelmes tájak. — Takumétől Ra- roiáig. — Boszcrkánykatlanban. — Á hullámok játékává leszünk. •— Hajótörés. — A koralltorlaszon. — Egy puszta szigeten. A július harmincadikára virradó éjjelen különös, újszerű hangulat uralkodott a Kon-Tiki fedélzetén. — Talán a fülsiketítő madárvijjogás okozta, amely éreztette velünk, hagy valami változás előtt állunk. A szokatlan, ezerhangú lárma izgatóan szárazföldinek hatott a kötélzet élettelen nyikorgása és a tengermorajlás három hónapos unos-untalan, monoton hangja után. A hold is nagyobbnak és kerekebbnek látszott most a? árboc deszkakilátójáról, mint valaha. Lágy fénye hajladozó pálmák képét, forró déli románcok hangulatát idézte. Már nem a tenger hidegvérű halaira ezüst hálót vető, sápadt égitest volt számunkra. Hat órakor Bengt felköltötte Hermant, átadta az őrséget és lefeküdt aludni. Helyette Herman mászott fel az ingó, nyikorgó .árbocra. Éppen pirkadt. De tíz perc sem telt bele, megint odalenn volt és ujjongva rázta meg bokámat. — Ébredj! Thor! Itt a szigeted! ■ Felugrottam és Bengttel, aki még nem aludt el, kirohantunk a kunyhóból. Szinte egymás nyakára lépve kapaszkodtunk fel a kilátóra. Rengeteg madár volt körülöttünk. Az éjszaka utolsó emlékeként halvány 89 kékeslila fátyol vonta be az égboltot s visszatükröződött i a tenger vizén. A keleti látóhatár azonban pillanatról pillanatra jobban pirult és messze délkelet felé az ég alján a hajnal már vérpiros hátteret: festett egy vékony, kék ceruzavonalhoz hasonló árnyék mögé, amely a tenger szélének egy rövid szakaszán húzódott, Föld! Sziget! Szinte elnyeltük a szemünkkel és nyomban felvertük a többieket is, akik álomittasan támolyogtak a fedélzetre) és úgy tekingettek jobbra-balra, mintha csak azt várták volna hogy a tutaj orra egyenesen partra fusson. A fejünk fölött lármázó madársereg szinte hidat vont a távoli szigetről a bíborvörösből aranyszínűvé változó égen át, az előttünk kéklő messzeségbe. Első érzésünk az volt, hogy ez a sziget másutt van, mßnt ahol számításaink szerint lennie kellene. De mivel a szírtek nem mozdultak el helyükről, így csak mi kerülhettünk az éj folyamán megint jegy északi irányú áramlásba. Egy pillantás a tengerre azonnal tisztázt^, hogy valóban letértünk tegnapi útvonalunkról. A szél most már nem Engedte, hogy a tutajt az áramlással a sziget felé tereljük. A Tuamotu-csoport környékén sok _ erős helyi áramlás van az óceánban, amelyek a partról visszaverődve a legkülönbözőbb irányokba ágaznak; némelyik meg is változtatja az útját, amikor a zátonyok és lagúnák között ki-beáramló erős- sodrú dagállyal összeütközik. Megfordítottuk a kormányt, bár tudtuk, hogy hiába tjesszük. Fél hét vplt. A nap most bukkant ki a tengerből s a következő percben már az égbolt tetejére kapaszkodott, ahogyan azt a trópusi tájakon tenni szokta. A sziget jónéhány tengeri méríöldnyire feküdt tőlünk és olyannak látszott, mintha valami alacsony erdősáv úszna a látóhatáron. Keskeny, világos homokpartja mögül sűrű lombtömeg integetett, de olyan alacsony volt. hogy minden tovagördülő hullám eltakarta szemünk i elől. Erik helyzetmeghatározása szerint Puka-puka szigetét, a Tuamotu- csoport legkeletebbre tolt előőrsét láttuk. Utánanéztünk a legújabb, 1940-es Csendesóceáni Hajózási Kalauzban is, meg kétféle jhajózási térképünkön is. Mind a három adatai ellentmondtak mind egymásnak, mind Erik méréseinek, s így négy különböző adattal rendelkeztünk a sziget fekvésére vonatkozólag. De mivel más sziget nem volt a közelben, kétségtelen volt, hogy az előttünk fekvő szivet Puka-puka. A fedélzeten mindenki megőrizte a nyugalmát. Megigazítottuk a vitorlát és a kormány lapátot, csöndben egymás mellé, húzódtunk az árbóc- kilátón, vagy a fedélzeten álldogáltunk és fürkésző szemmel figyeltük azt a darabka földet, mely a végtelen, mindent elborító őcjeán közepéből egyszerre elibénk bukkant. Végre látható bizonysága'volt annak, hogy a lefolyt három hónap alatt valóban haladtunk és nem egyhelyben hánykolódtunk csupán ugyanannak az örökös horizontnak közepén. Most is Úgy éreztük, mintha mi állnánk egyhelyben és a sziget közeledne felénk, hirtelen belépve abba az üres, kék körbe, amelynek a közepién mi voltunk; mintha kelet felől lassan beúszna birodalmunkba. Jóleső elégtételt jelentett számunkra, hogy valóban elértük Polinéziát; de pillanatnyi csalódást is éreztünk, amiért kénytelenek vagyunk tehetetlenül szemlélni a csoda módjára felbukkant szigetet, miközben folytatnunk kell hosszú utunkat tovább, nyugat felé. (Folytatjuk) 90 * '
