Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-28 / 73. szám

i URBAN PÁL: • I Mit láttunk LENGYELORSZÁGBAN? Hogyan gyújtsunk? Bélyeggyűjtési segédeszközök DERAKÖKÖNTV Az 1930-as évek elején a filatéíia fellendülésekor, mikor a hasznalat- fan bélyegek gyűjtése rohamosan megindult, került használatba a be­rakókönyv. Tekintettel arra, hogy a használatlan bélyegek gyűjtésénél a gyűjtő a bélyeg gumírozására igen Kényes, így a berakókönyv haszná­lata mellett a -bélyeg nem sérülhet meg. A berakókönyvben a bélyeg könnyebben kezelhető és mutató- sabb az elhelyezése is. A berakó­könyvek fekete színű, vastag lapok­ból állanak. A bélyegek elhelyezésé­re 1—1.5 cm széles pergamen vagy celofán szalag szolgál. Kisebb alakú berakókönyv előnye még az, hogy a cserére szánt bélyeget a gyűjtő akár ,t zsebében is elhelyezheti és nem kell az egész gyűjteményt magával vinnie az összejövetelre. A fent felsoroltakon kívül meg használatos segédeszközök a bélyeg- rasak, vagy fila. Ezt főleg a haszna- latlan bélyeget gyűjtők használják. A .■ serei űzet jó szolgálatot tesz a fe­lesleges anyag értékesítésére. Ez a i tüzet 10—16 lapból áll, melyben a csereanyag elhelyezhető. A bélyeg értékének és katalógus számának közlésére megfelelő rovat áll rendel­kezésre. Segédeszköznek számít meg a bélyegkötegelő szalag is. A tömeg anyagot (bündli) gyűjtők részére szükséges, mely celofánból készül. Előnye, hogy a kötegelt bélyeg ké­pe látható. Ezenkívül használatos még a rendező doboz. Ebbe a tömeg Itélyegek kerülnek megfelelő kiválo­gatás után. K ATALÖGUSOK A gyűjtő legfontosabb, szinte nél­külözhetetlen segédeszköze a kataló­gus. Az európai és tengerentúli bé­lyegeket több világkatalógus ismer­teti. Ezek közül különösen ismert a Zumstein, Lipsia és Midiéi, melyek az európai, továbbá az Yvert Scottf és Gibbson katalógusok, melyek at tengerentúli bélyegekkel foglalkoz-í nak. Az utóbbi időben a motivumt gyűjtők részére rendszeresítették at Különleges katalógusokat, mint pl. at repülő motívum gyűjtök által iiasz-í nált Silombra katalógus. Több állam.? mint pl. Magyarország, a klasszikus? bélyegek ismertetésére speciális ka-» talogust bocsátott ki. Bélyetgújdon súgok j Finnország: S0 éves cserkészmoz-t galom 30 M emlékbélyeg. 2 Lengyelország: Télisport sorozat,! sífutó és ugró ábrájával, 40, 60 gr.í és 1 ZU névértékben. | Románia: Tájképes repülősorozat* 35. 50 b. és 2.55, 3.25 L névértékben.? Ghama (Aranypart) Az Aranyparti függetlensége elnyerése alkalmával { négy értékből álló omléksorozat. Z Bontsó László titkár í Gdanskban, az Övárosban sé­tálva mindenfelé az elmúlt hábo­rú emlékét idézte fel bennünk a romok és csonka falak szomorú képe. Magunkban próbáltuk el­képzelni, milyen is lehetett itt a táj a háború előtt. Nagy gonddal, sok művészi ihlettel megalkotott épületek állhatták itt... Egyszer csak azt vettük észre, hogy a háború pusztító kezétől érintet­len gyönyörű házak között já­runk. Minden ház egy-egy külön csodálatra méltó műalkotás. Danzig egyike volt a Hanza szövetséghez tartozó német ke­reskedő városoknak. A Hanza szövetség virágzása idején a XV. században valóságos nagyha­talma volt Észak-Európának és teljesen kezében tartotta az Északi- és Keleti-tenger kereske­A magyar posta a Magyar Vö­röskereszt javára feláras bé­lyegsorozatot adott ki. Levele­ink bérmentesítésénél használ­junk vöröskeresztes feiülnyo- másos bélyegeket. Ezzel is se­gítjük az októberi események folytán keletkezett károk hely­reállítását. Használt, vagy használatlan bélyeget gyűjtsünk-e? A gyűjtök régi problémája, hogy melyik bélyeg gyűjtése előnyösebb^ a használté, vagy a hasznalauane. Régebben kizárólag hasznait helye­det gyűjtöttek, midőn azonban egyes illantok, az újdonságaikat nem any •lyira a postai forgalom szamara, mint a bélyeggyűjtőknek adtak ki, előtérbe került a használatlan bélye­gek gyűjtése. Mind a két csoport­nak megvan a maga érve. Azok, akik a használt bélyeget gyűjtik, azt mondják, hogy csak azok a bélye -ek valók a gyűjteménybe, amelye­ket postai bérmentesítésre felhasz­náltak. A másik csoport elöntő érvet az: hogy a bélyeget a bélyegző el-t csúfítja. Miután pedig a bélyeget af képe miatt gyűjtik, ezért nem- szük-5 séges a postabélyegző. Nehéz vomat eldönteni, hogy melyik csoportnak* van ig^za, azonban ma már bi.zo-| nyos, hogy a gyűjtés — elég helyte-t lenül — mind jobban a használatlan* bélyegek területére tolódott át. a| használatlan bélyegek gyűjtését aj katalógusok is elősegítik azzal. hogy| a bélyegek túlnyomó többségénél aj használatlan bélyegek ára magasabb* a használtakénál. Az egyik eredeti formájában újjáépített gdanski lakóház bejárata. I delmét. Ebben az időben a dán* zigi kereskedők nagyon jó mód* ban éltek, s az akkori ízlésnek és a fényűzés követelményeinek megfelelően, gyönyörű gótikus, csúcsíves ornamentikával ellátóit házakat építettek maguknak és a házak utcai felületét azonos stílusban, de minden esetben eU térden díszítették freskókkal és domborművekkel. S most, mint* ha csak a XV—XVI. századi Danzigban járnánk, még csak a por sem lepte be a dombormű* vek cirádáit, Az egyik ház ara* nyozott díszítésein vidáman, szinte nevetve szökken felénk az éledező nap fürgén visszaverődő fénye. Friss az aranyozás, mini ezelőtt többszáz évvel volt. Nem érzi az ember az eltelt századok ódonságát, mégis az az érzése, hogy a múltba tévedt. Nem va* rázslatról van itt szó. A régi várost a háború elpusztította, s most a lengyel állam — ha nem is gyorsan, l de helyreállítja az Óvárost a régi formájában, Egyenként rekonstruálják ez épületeket, tfiint műemlékeket és remekműveket. 3 rendbeli \ magzatelhajtásért i 11 hónap Varga Jánosné, csátaljai la­kost, aki magzatelhajtás miatt 1955-ben 6 hónapi börtönbünte­tésre lett ítélve, de kegyelem folytán három év próbaidőre fel lett függesztve, a Bajai Járás- » bíróság háromrendbeli magza*-- j eihajtás büntette miatt, amelyek • közül egyet hyereségvágyból kö- | vetett el, 5 hónapi börtönre ítél— i te, s egyben elrendelte a felfüg­• gesztett C hónapi börtönbüntetés végrehajtását is. Az ítélet indo­kolásában ad szerepel, hogy Var­ga Jánosné Csátalján két nő- személy terhességét szakította | meg, s közülük az egyiktől en- | nek ellenében 200 forintot ve't i fel. II l’VERDAIIL : is éjjel-nappal, elindulása óta. — Az a magányos felhő úgy állt ott, mint egy mozdulatlan fehér füstoszlop, miközben a passzátszél szárnyán utazó könnyű felhőfoszlányok elszálltak mellette. A polinéziai bennszülöttek jól tudják, hogy az ilyen felhő alatt föld van. Mikor a trópusi nap heve fölmelegíti a homokot, köveket, a magasbatörő forró levegő a hidegebb fégrétegekben párává sűrűsödik és felhő alakjában lebeg a sziget fölött. Ez a mozdulatlan felhő lett az irányjelzőnk, míg az alkony sötét leple el nem fedte szemünk elől. A szél állandónak ígérkezett és a szorosan lekötözött kormánnyal a Kon-Tiki magától is haladt. Az őrnek nem volt más feladata, mint ülni az árboc fényesre koptatott kilátódeszkáján és figyelni a szárazföld közelségének jeleit. A madarak egész éjjel fülsiketítő lármát csáptak a fejünk felett, A csillagos égen pedig már szinte teljesen kikerekedve ragyogott a hold. A Déli-tenger szigetei felé Fold! Föld! — Puka-puka szigete a láthatáron. — Angatau szépsége. — A paradicsom küszöbén. — Az első bennszülöttek. — A Kon-Tiki von­tatókötélen. — Knut veszedelmes partraszállása. — Hiábavaló fáradság. — Üjra kinn a nyílt tengeren. ■— Veszedelmes tájak. — Takumétől Ra- roiáig. — Boszcrkánykatlanban. — Á hullámok játékává leszünk. •— Hajótörés. — A koralltorlaszon. — Egy puszta szigeten. A július harmincadikára virradó éjjelen különös, újszerű hangulat uralkodott a Kon-Tiki fedélzetén. — Talán a fülsiketítő madárvijjogás okozta, amely éreztette velünk, hagy valami változás előtt állunk. A szo­katlan, ezerhangú lárma izgatóan szárazföldinek hatott a kötélzet élette­len nyikorgása és a tengermorajlás három hónapos unos-untalan, monoton hangja után. A hold is nagyobbnak és kerekebbnek látszott most a? árboc deszkakilátójáról, mint valaha. Lágy fénye hajladozó pálmák képét, forró déli románcok hangulatát idézte. Már nem a tenger hidegvérű ha­laira ezüst hálót vető, sápadt égitest volt számunkra. Hat órakor Bengt felköltötte Hermant, átadta az őrséget és lefeküdt aludni. Helyette Herman mászott fel az ingó, nyikorgó .árbocra. Éppen pirkadt. De tíz perc sem telt bele, megint odalenn volt és ujjongva rázta meg bokámat. — Ébredj! Thor! Itt a szigeted! ■ Felugrottam és Bengttel, aki még nem aludt el, kirohantunk a kuny­hóból. Szinte egymás nyakára lépve kapaszkodtunk fel a kilátóra. Ren­geteg madár volt körülöttünk. Az éjszaka utolsó emlékeként halvány 89 kékeslila fátyol vonta be az égboltot s visszatükröződött i a tenger vizén. A keleti látóhatár azonban pillanatról pillanatra jobban pirult és messze délkelet felé az ég alján a hajnal már vérpiros hátteret: festett egy vé­kony, kék ceruzavonalhoz hasonló árnyék mögé, amely a tenger szélének egy rövid szakaszán húzódott, Föld! Sziget! Szinte elnyeltük a szemünkkel és nyomban felvertük a többieket is, akik álomittasan támolyogtak a fedélzetre) és úgy tekin­gettek jobbra-balra, mintha csak azt várták volna hogy a tutaj orra egyenesen partra fusson. A fejünk fölött lármázó madársereg szinte hidat vont a távoli szigetről a bíborvörösből aranyszínűvé változó égen át, az előttünk kéklő messzeségbe. Első érzésünk az volt, hogy ez a sziget másutt van, mßnt ahol számí­tásaink szerint lennie kellene. De mivel a szírtek nem mozdultak el he­lyükről, így csak mi kerülhettünk az éj folyamán megint jegy északi irá­nyú áramlásba. Egy pillantás a tengerre azonnal tisztázt^, hogy valóban letértünk tegnapi útvonalunkról. A szél most már nem Engedte, hogy a tutajt az áramlással a sziget felé tereljük. A Tuamotu-csoport környékén sok _ erős helyi áramlás van az óceánban, amelyek a partról vissza­verődve a legkülönbözőbb irányokba ágaznak; némelyik meg is változ­tatja az útját, amikor a zátonyok és lagúnák között ki-beáramló erős- sodrú dagállyal összeütközik. Megfordítottuk a kormányt, bár tudtuk, hogy hiába tjesszük. Fél hét vplt. A nap most bukkant ki a tengerből s a következő percben már az égbolt tetejére kapaszkodott, ahogyan azt a trópusi tájakon tenni szokta. A sziget jónéhány tengeri méríöldnyire feküdt tőlünk és olyannak lát­szott, mintha valami alacsony erdősáv úszna a látóhatáron. Keskeny, világos homokpartja mögül sűrű lombtömeg integetett, de olyan alacsony volt. hogy minden tovagördülő hullám eltakarta szemünk i elől. Erik helyzetmeghatározása szerint Puka-puka szigetét, a Tuamotu- csoport legkeletebbre tolt előőrsét láttuk. Utánanéztünk a legújabb, 1940-es Csendesóceáni Hajózási Kalauzban is, meg kétféle jhajózási térké­pünkön is. Mind a három adatai ellentmondtak mind egymásnak, mind Erik méréseinek, s így négy különböző adattal rendelkeztünk a sziget fekvésére vonatkozólag. De mivel más sziget nem volt a közelben, kétség­telen volt, hogy az előttünk fekvő szivet Puka-puka. A fedélzeten mindenki megőrizte a nyugalmát. Megigazítottuk a vitorlát és a kormány lapátot, csöndben egymás mellé, húzódtunk az árbóc- kilátón, vagy a fedélzeten álldogáltunk és fürkésző szemmel figyeltük azt a darabka földet, mely a végtelen, mindent elborító őcjeán közepéből egyszerre elibénk bukkant. Végre látható bizonysága'volt annak, hogy a lefolyt három hónap alatt valóban haladtunk és nem egyhelyben hány­kolódtunk csupán ugyanannak az örökös horizontnak közepén. Most is Úgy éreztük, mintha mi állnánk egyhelyben és a sziget közeledne felénk, hirtelen belépve abba az üres, kék körbe, amelynek a közepién mi voltunk; mintha kelet felől lassan beúszna birodalmunkba. Jóleső elégtételt jelen­tett számunkra, hogy valóban elértük Polinéziát; de pillanatnyi csalódást is éreztünk, amiért kénytelenek vagyunk tehetetlenül szemlélni a csoda módjára felbukkant szigetet, miközben folytatnunk kell hosszú utunkat tovább, nyugat felé. (Folytatjuk) 90 * '

Next

/
Thumbnails
Contents