Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-27 / 72. szám

Több segítséget kérnek az újjáalakult termelőszövetkezetek Az októberi események viharában nagy bizonytalanság uralkodott a falun is. Az ellen­forradalom dühödt támadást in­tézett a szocialista szektorok, elsősorban a termelőszövetkeze­tek ellen. Számos közös gazda­ság belső életében is felborult a rend. Sok -botcsinálta« szö­vetkezeti tag nagy hangon kö­vetelte a szövetkezeti feloszlást, u szövetkezeti vagyon széthurco- lását. Külsős belső erők szövet­keztek, zúzták szét sok helyen a kollektív gazdaságokat. Igaz az is, hogy több olyan termelőszö­vetkezet megszűnt létezni, mely amúgy sem volt életképes. Eze­kért nem l«ár, de szót kell emel­nünk az olyan termelőszövetke­zetek érdekében, amelyek az­előtt jól működtek és azóta új­jáalakultak. Jelenleg megyénkben már több mint 50, előzőleg felosz­lott termelőszövetkezet tagsá­gának egy része döntőit úgy, hogy újjáalakulnak. Főként a volt agrárproletárok maradtak hűségesek a közös gazdálkodás­hoz. Sajnos, az októbert követő események során, a nagy káosz­ban, sok helyen széthurcolták a szövetkezeti vagyont. Számos tag kivitte a jószágot, a gazda­sági felszerelést anélkül, hogy figyelembe vette volna a szövet­kezet tartozását. Az újjáalakult utód termelőszövetkezetek már csak a régi gazdaság romjain folytathatja a gazdálkodást. nács mezőgazdasági osztályán tartanak nyilván. A kiskunfél­egyházi járásban három újjá­alakult termelőszövetkezetnek csupán egy pár lova van. A dá- vodi Uj Alkotmány Termelőszö­vetkezet feloszlott, 164 849 fo­rint volt a mérleghiánya, ugyanakkor 164 000 forint érté­kű állatállomány kint van a ta­gok között. A szövetkezet újjá­alakult Rákóczi néven és a ta­gok lóért szaladgálnak, hitel­keretért könyörögnek a bank­nál. Nem tűrhető ez az állapot. Meg kell szüntetni az -önkielé­gítéseket«. A volt termelőszö­vetkezeti tagoknak kötelessége elszámolni. Jogtalanul elhurcolt termelőszövetkezeti vagyontárgy­nak számít minden olyan va­gyon, amely a felszámolt ter­melőszövetkezeteknél állami, vagy egyéb tartozás fedezetét képezi, • hasonlóképpen, amely valamely működő cs jogaiba visszahelyezett termelőszövetke­zet használatában volt. Jogaiba visszaállított termelőszövetke­zetnek kell tekinteni pedig azo­kat a közös gazdaságokat, ame­lyek ugyan feloszlottak az ellen- íorradalml események során, de újjáalakultak és jogutódaik az előbbinek. Minél előbb teremtsünk rendet tehát és ha kell, a tör­vény szigorát is vegyék igénybe a városi, járási tanácsok, hogy az újjáalakult termelőszövetke­Nem csoda, hogy ezek a tér- . zetek viasz;.'»apják jogos tulaj- melőszövetkezetek gyenge anyu- j donaikat, megfelelő gazdasági líi körülmények között vannak. ! alappal rendelkezzenek. Szinte megdöbbentők azok uz I Szólni kell arról is, hogy adatok, amelyeket a megyei ta-1 ezeknek az újjáalakult termeló­Hégvéves kisfiú okozta Garán A napokban hírt adtunk arról, hogy Garán tűz ütött ki a Kot; suth Lajos utca 278-as számú ház szérüskertjében. A vizsgálat most megállapította, hogy a tü­zet és a mintegy 40U kéve kuko­ricaszár pusztulását Miklós And­es azérüakerti tüzet rás egyénileg dolgozó paraszt 4 éves kisgyermeke okozta. A kis­fiú gyufával játszott és egy el­hajított égő gyufaszál lobbantot- ta lángra a száraz kukoricaszá­rat. szövetkezeteknek, melyek amúgy is nehéz gazdasági helyzetben vannak, egyes gépállomások nem adják meg a gépi segítséget. Ar­ra hivatkoznak, hogy csak Ideig­lenes engedélyük van, nincs biz­tosíték a gépállomasi díjak meg­térítésére. Ilyen tapasztalatok vannak a Csátaljai Gépállomás körzetéből is. Nem helyesen gondolkodnak az ilyen gépállo­mások vezetői, mert ha a ter­melőszövetkezetek nem kapják meg a végleges működési enge­délyt — bár ilyen valószínűleg kevés lesz —, akkor is magán­jogi úton érvényesíthetik köve­teléseiket. A feloszlatott terme­lőszövetkezet tagjain behajthat­ják a tartozást, Sok gonddal küzdenek az újjáalakult termelőszövetkeze­tek és ezeket sürgősen orvosolni kell, hogy eredményesen tudják végezni munkájukat. hírében áll a Jánoshalmi Mész- homoktéglagyár igazgatója, a furcsanevű Mrzygtod Ferenc. A napokban is egy fegyelcmsértőt olyan súlyosan megbüntetett, hogy ezután csak az következhe- tik: kenyérrel a kezükben sorra járulnak az igazgatói asztalhoz a téglagyár] dolgozók és egy-egy kanálfejnyit rákennek kenye­rükre Mrzygtod igazgató szívé­ből. Csakhogy ez a vajszívűség nem mindenki iránt egyformán nyilvánul meg. GavJik István dömpervezető, aki ugyancsak »forradalmárkodott« az ellenfor­radalom napjaiban, fegyelmi ügyével az igazgató elé került. Egyik reggelen megfeledkezett a dömpert melegítő lámpáról, ott­hagyta, s az felgyújtotta a gépet. Szerencsére éppen arra járt Or­bán Imre, a gyár párttitkára, homokot szórt az égő dömperre és 400 forintos káron, a gép 29 órás munkakiesésen kívül na- I gyobb baj nem történt. ember Az ügy tehát az igazgató elé került, aki egy szép ráolvasással és írdd és mondd: 40 forint »bün­tetéssel« útnak engedte a ha­nyag dömpervezetőt. Még jó. hogy nem jutalmazta meg — bosszankodnak a téglagyári mun­kások ezen a fegyelmi »bünteté­sen«. — Ha megdobnak kővel, dobd v issza kenyérrel — idézte a ma­gát kommunistának valló Igaz­gató a biblia szavait, amikor méltatlankodtak előtte a tör­vényben előírt kártérítési köte­lesség kirovásának mellőzése miatt. Meg kell hagyni, furcsa logika ez. Furcsa, mert nem minden­kivel szemben ennyire megértő Amikor egyes reakciós elemek a párttitkár eltávolítását követel­ték, készséggel aláírta Orbán Imre elbocsátó levelét. Mindenesetre érdekes, sőt, ha­tározottan elgondolkoztató ez ■* furcsa vajszívúség. v. k. BECSÜLJÜK MEG a 19-tS UCttíÚMkat Hasznosítsuk tapasztalataikat Nehéz, megfelelő szavakat találni annak a me­leghangú elvtársi összejövetelnek a leírására, amely Kalocsán a Tanácsköztársaság veteránjai­nak találkozóját jellemezte. Már a gyülekezésnél megható jeleneteknek voltunk tanúi. Az 1879-ben született Lakatos András bácsi sárgult fényképeket vett elő. 1919- ben készültek, Miske község dolgozóinak május 1-i felvonulásáról. A menet élén Lakatos bácsi halad vörös zászlóval, utána hosszú sorokban a község apraja-nagyja. A képeket többen meg­nézik, amikor a Dunapatajról ittlevő Nyúl elv­társ kézbeveszi, könny szökik a szemébe. Meg­ismeri, ö fényképezte ezeket..; Féltve őrzött fakult iratok kerülnek elő. Az egyik papír azt tanúsítja, hogy Nyúl János, aki 1896-ban született, a Vörös Hadsereg katonája. Az iraton a budapesti I. Vörös Gyalogezred Pa­rancsnokság ötágúcsillagos bélyegzője. A hajósi pártszervezet küldötte, Torma Ferenc elvtárs papírjaiból az derült ki, hogy 1922-ben szabadult a börtönből, azután rendőri felügyelet alá helyezték, mert a Vörös Hadsereg politikai nyomozójaként tevékenykedett. A találkozót Szabó Ferenc elviére, a városi MSZMP elnöke nyitotta meg.’Arra hívta fel a figyelmet, hogy a fiataloknak boldog öröm példa­képeik elbeszélését hallgatni dicső idők nagy tet­teiről. Az öreg harcosok nevében Musza József elv- társ tartott rövid megemlékezést, majd Illés Fe­renc, volt vörös katona szólalt fel. Ezután Szab; őrnagy elvtérs, a páncélos ezred parancsnoka a fiatalok nevelésével foglalkozott, hangoztatva, hogy a 19-es kommunisták harci tapasztalataival nem edzettük meg a fiatalokat és ez is hozzá járult ahhoz, hogy az októberi napokban a bo­nyolult helyzetben nem tudták mit csináljanak. Következőnek Tihanyi Sámuel emelkedett szó­lásra. aki elmondotta, hogy Cegléden harcolt a proletárdiktatúráért. Direktóriumi tag és vörös őrparancsnok volt. A felszabadulás után Duna- vecsén szervezte a pártot, majd őrnagyi rangbar rendőrparancsnok lett. Jelenleg 200 forint nyug­díjat kap, nagyobb anyagi megbecsülést kér az öreg harcosok számára. A meghívottakat az MSZMP helyi szervezet« vacsorán látta vendégül, s ezután még sokáig folytatták a kommunisták nevelését, mindnyá­junk okulását szolgáló beszélgetést, —N— AZ ÖSSZEFOGÁS DIADALA: Nem lesz többé „mocsárváros” Kiskunhalas! Visszapillantás... 1955. januárjában az akkor lég Népújság nevet viselő me- yei lapban megjelent egy cikk halasi Tóth István tollából. A ivélíró egy egész város és határa étiének fájó panaszát vetette apírra: »Kiskunhalast néhány évázá­iddal ezelőtt hatalmas tavak ették körül. Ezek a tavak hál­án igen gazdagok voltak, innen apla nevét a város is. Idők fo­lyamán a halak elfogytak, de megmaradt a rengeteg víz, mely évről évre jelentős károkat oko­zott. .. A város sokat szépült, fejlődött..; csak éppen a víz el­leni küzdelemben maradt el év­tizedekkel. ..« S a napokban: 1957. március 21-én együtt álltunk Tóth Ist­vánnal a hídon, amely alatt taj- tékozva hömpölygött a meg­eresztett víz. Megtörtént az első nagy lépés, - elhangzott az első Dömperek szállítják cl a. csatornamélyítés közben kitermelt földet, hadüzenet a halasi mocsárvilág felszámolására. A várost délről, a Harangos- tótól északkeleti irányú félkör­ben öleli az utakkal, gyérebb te­lepülésekkel megszaggatott mo­csár. Esős években a magas víz a kórház kertjét, a piactér sze­gélyét nyaldossa, szántókat, ker­teket önt el. Most az áteresze­ken zúgva ömlik a széles csa­tornába. .. s néhány év múlva a tocsogó nádligetek helyén le­gelő zöldéi... A szakaszmérnök — lelkes, ér­telmes fiatalember — szorgal­masan magyaráz. Megtudom tő­le, hogy a Dongér-csatorna 85 km. hosszúságban kanyarog a Tiszáig, Szeged és Csongrád kö­zött ömlik a szőke folyamba. A legnagyobb jelentősége, hogy ezen a csatornán szivattyúzás nélkül vezethetik le a vizet, a Dongér torkolati szakasza árvé­delmi töltések között, gravitáció­san vezet a Tiszába... Mire a Csillagváros nevű utca­sor alá, a város északi részébe jutunk, a csatorna partján már tömeg íeketéllik. Iskolások, fel­nőttek, környékbeli parasztok várnak feszülten. Az egyik bá­csi elmeséli, hogy 1941-ben ak­kora vizek voltak, hogy csóna­kon egészen Szegedig lehetett jutni. A vízügyi szakemberek ezt mérési adatokkal Igazolják; Szeged szintje 50 méterrel ala­csonyabb, mint ezé a részé s ki­lométerenként körülbelül egy méteres szintkülönbséggel lejt a csatorna. Feszült percek telnek. A visz- szatartó földgát egyre vékonyo­dik, már hasádozik s egyszerre nekizúdul a 190 cm-es vízoszlop. A Kiskunhalas környéki vadvizek sokszor igen magas szintet értek cl. A csatornaszelvény megépülésével azonban az esős esztendőkben teljesen telítetl földekről akadálytalanul lefoly­hat a felesleges víz. Képünk a Dongér-főcsatorna fenékmcly- sege és a régi talajvízszint közti — mintegy 182 cm-es — különbséget mutatja. Az alaptól balra a csatorna kimélyítelt feneke, jobbra pedig a csatornába még be nem vezetett vad­vizek szintmagassága látszik. A gyermekek sárga gólyahír­csokrokat dobálnak az áramló habokba. Már a duiiaíöldvár— szabadkai kövesút alatt fut, ahol emeletes híddal oldották meg az átvezetést. A mérnök elmondja, milyen nehéz munka volt ez; a meglevő régi híd alatt úgy kel­lett megépíteni egy méterrel mélyebben a vasbeton keretszer­kezetű átereszt, hogy az úton közben egy pillanatra sem szü­netelt a forgalom. Sebesen fut a zavaros víz- kigyó. Már a vasúti híd alatt ömlik, áthalad u Járószéken, töl­tések közé szorítva, hogy szét ne terüljön s azián keskenyebb szelvényen kanyarog messze fel, a Harka-tóba, amely 600 000 köb­méter befogadóképességű ölével várja. — A Dongérnak egy 22 kilo­méteres alsó szakasza van tel­jesen kiépítve s ez a rész nagy­jából a Harku-tóig — magyaráz­zák a szakemberek. A teljes ki­építés azt jelentené, hogy a mel­lékcsatornákkal együtt kb. 100 ezer holdról vezetné el a feles­leges vizel. De ez legalább 100 millió forintos költség, — az építést ugyanis igen megdrágít­ják a műtárgyak, hiszen három vasútvonal s több műút is ke­resztezi a csatornát. Igaz, hogy­ha a ma hasznavehetetlen vízál­lások legelőkké, takarmányter- mö földekké válnak, néhány éven belül kifizetődik a csatorna költsége... Ez. már a jövő terve. De ha a helyi erők kezdeményezése ez­után is ugyanúgy párosul a központi szervek támogatásával mint eddig — bizonyos, hogy rö­videsen megvalósul! rOai%imi ember

Next

/
Thumbnails
Contents