Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-24 / 70. szám
ft TöBBMiLiió forint háiózaibővíiésre jt_i ___f Hír egy régi barátról és honfitársról I* I* I CARACULY KÁROLY, a ne- nyelt Brahms 1. szimfóniát i* z mmtöm éltesére is jó! halad a villamosítás \ i áss a« újszerűbbé, meglepőbbé. Kevesen tudják, hogy államunk milyen sokat költ a villanyhálózat bővítésére. Éppen ezért kopogtattunk a Bács-Kis- kun megyei Építési és Szerelői Vállalat szerelőipari részlegének ajtaján — régebben Megyei Villamossági Vállalat. — Hol gyűlt ki az elmúlt évben a villanyfény? Oldalakat lehetne erről írni, s ezért hely hiányában csak a leglényegesebbekről adunk tájékoztatást. A katymári, keceli, bácsalmási téglagyárakban egy-egy hónapi szerelés után ma már villanyfény mellett folyik a termelés. A malmok közül a tiBzakécskei, a bácsbokodi és a jánoshalmi kapott elektromos felszerelést és villanyvilágítást. A Kecskeméti Kinizsi Konzervgyárban a készáru-.és tárarak- 1ár dolgozói örvendezhettek a villanyfénynek. A Kecskeméti Cipőgyár villanyhálózatát teljesen átépítették. Az utolsó simításokat a héten fejezték be. Az állami gazdaságok épületeiben is egyre többhelyült gyűl fel a villanyfény. A Bajai Állami Gazdaság, a Bösztöri Állami Gazdaság több épületében hálózatbővítést végzett a vállalat. — Ugyanilyen feladatot látott el az Agasegyházi Állami Gazdaságban is. A Kecskeméti Kossuth Tsz-nek 40 000 forintért légvezetéket építettek, néhány gazdasági épületbe és lakóházba bevezették a villanyt. Megteremtették annak a lehetőségét is, hogy a nyáron itt is a villany segítségével végezzék a cscplést. A kecskeméti Űj Tavasz, a kiskőrösi Józsci Attila és a kunfehértói Vörös Hajnal Tsz néhány épületében is kigyúll a villanyfény, A hálózatbővítés, a légvezetékek építése és ezzel kapcsolatos villamosítási munkák az idén sem szünetelnek. Jelenleg a Kecskeméti Gépgyárban a tartalék generátor betáplálását végzik. Kecskeméten az 1-es számú Téglagyárban, a kemence villa-; mosításán fáradoznak. A Bajai Állami Gazdaságban, a Tüske-: tanyán légvezetéket építenek. A Kiskunfélegyházi Tangazdaságban készül a 20 KV primőrve-: zeték. A tiszakécskei Állami Gazdaság zoboki üzemegysége: légvezetéket kap és több épületben itt is belső szerelést végez-: nek. Az Üjbögi Állami Gazda-t ságban primőrvezeték felállítá-i sán fáradoznak. Mire e sorok* leíródtak, addigra, már a Vá-J rosföldi Állami Gazdaság lakó-t telepein is klgyúlt a villany,! megszólalt a rádió. A villamosítást jelentősen nehezíti az anyaghiány. Az Építésügyi Minisztérium anyagellátási osztálya vajmi keveset segít. Még több oszlopra, csupasz aldurkábelre (duraluminium huzal), porcellánszígetelö- rte volna szükség. Ennek beszer-t Ízeséhez kér segítséget a vállalat,} mert csak ezeknek birtokában} tudja bővíteni a villamoshálóza-f tot és újabb gazdasági épületek. | lakóházak villamosítását. í országban működik, az elmúlt A Berlinben megjelenő Sonn- par hónap alatt másodízben je- tag című hetilap március 17-i lent meg a berlini hangverseny- számában találtunk rá erre az- termek karmesteri pulpitusán, érdekes zenei hírre. Nekünk Ez alkalommal a berlini rádió Bács megyében nemcsak azért szimfonikus zenekarát vezényel- kedves ez a hír, mert egy hate. Á hangverseny egyik érdé- zánkban csak szűk körben is- kesége volt Max Trapp, két év- mert magyar származású hege tizeddel ezelőtt született Concerto dűművészrői és karmesterről Grossojának felelevenítése. A szól. Kecskeméten ugyanis igen jóhangzású, kifejezésteljes mű sok ismerőse, jóbarátja van a új gazdagságbem csendült fel neves és a Skandináv államok- Garaguly tolmácsolásában és a ban különösen nagyrabecsüli modern, romantikus zene hang- művész-karmesternek. Egy izzásbeli szépségének nem egy ér- ben járt is Kecskeméten és hasz- tékét csillogtatta meg. szasan elbeszélgetett a megycA kritikák különösen a vendég székhely zenei életének vezetői- karmesternek azt az invenciópis vet, és jótékonycélú hangver- dirigensi vonását emelték ki, senyt adott az Vjkollégium disz- hogy szerencsés módon hangsú- termében. A neves karmester- lyozta ki az előadás során a vo- tiek egyébként Garaguly Gyuh, c nóskar csillogó hanghatásait. Ez köztiszteletben álló kecskéméi- a törekvése telte az általa vezé- nyomdász, unokaöccse. Miss Pamela O’Gonnel, a londoni Royal Collegium hallgatója üvegből egy sakk-készletet készített, vizsgaanyagból a képző- művészeti iskolán. Az emberek hányszor mondogatják: húzzunk válaszfalat. S hála az új bérházaknak, ezek a csodálatos gyorsasággal épült paloták megdön- . lőtték ennek a komoly 4értelmű gondolatnak a 'hitelét. Hogy miért. Engedtessék meg elmondani. Egyik mindenhez hozzászóló barátom lakást kapott. Végtelen öröm fickándozott egész énjében. Végre: nem kell társbérlő igában élnem! Van önrendelkezési jogom. Tudok írni, olvasni, beszédeimre t alaposan felkészülni és ~ami elengedhetetlenül döntő, zavartalanul. Eddig azért nem tudtam mindenkinek tetsző szónoklatokat elzúgni, L i í VÁLASZ UJJ sál mert nem volt egy nyugodt hely, ahová lehajthattam volna »okos« kis fejem és eltűnődhettem volna a csend gondolatokat ébresztő ölében. Hála a kegyelmet osztogató sorsnak, végre valahá- ra megszabadultam a vöröshagyma máko- nyos bűzétől, a rezesbandának is beillő Trakta Sámuelnétől. Ez többet ér, mintha lóversenyen nyernék tízezer forintot, Berendezte szobáját. Minden tárgynak megvolt a maga előre kiszemelt helye. Kényelmesen végignyújtózott a maga által megágyazott rekamién, olvasólámpáját eloltotta és elkezdett merengeni. Egy leheletfinom válaszfal különítette el a szomszéd lakó ebédlőjétől és a következőre lett figyelmes: — Felháborító! Ez a szócséplő, Linkóczi Gedeon, a tegnap délutáni 'agyaktíván az egekig magasztalta a népi demokráciát. Két héttel ezelőtt még nem voltak Ilyen hízelgő jelzői erről a »témáról-«. Az üget összetéveszti 8 marxizmussal. Amikor az elviiűségről beszélt, szerettem volna felkiáltani: Elég! Legalább játszd meg, hogy átéled mindazt, ami a szádra kívánkozik. Barátom fájdalmában felkiáltott: — Hiszen ez Krepus- ka Jenő hangja a könyvelésből! G, a hóhányó. De gyakran változtatja velem egyező nézeteit. S még ő kritizál? Egy hét múlva elcserélte lakását. Bieliczky Sándor ig\} cseperedett fel régen ' főC ezen a kopár, ritka-tanyás bogárzói vidéken a szegény ember gyereke, mint a galagonyabokor. Itt sirt bele először — •— ezelőtt jó ötven esztendővel — a világba Bujdosó Imrééic első gyereke, a Sanyi. Kemény az ilyen tanyai emberke bölcsője: szűkreszabott a gondtalan gyerekkor, korán ráver az .élet keze. Sanyi sok naphosszat egyedül totyog az eperfás tanyaudvaron. Pajtása a vén kutya, játéké a madzagostor meg a füz- fasíp. A jó édesanya kérges tenyere sietve mosdatja a gyorsan pityeredő maszatos kis képet: — pátyolgatásra, dédelgetésre nem hagy időt a marokszedés, a krumplikapálás. Az apát még ritkábban látja, az odajár kenyeret keresni; tizenegyedik keresztért arat a Babóknál, vagy pengős napszámért permetez a Vajda-féle szőlőtelepen. Sanyi csak akkor találkozik az apai tekintéllyel, ha rossz fát tesz a tűzre: agyonszeret egy kiscsirkét, vagy eltöri a tejesköcsögöt, A kevésbeszédü, mindig fáradt ember ilyenkor ránéz és inkább szomorúan, mint haraggal, megfenyegeti: "-Sanyi, Sanyi, ha Hatodik tavaszba fordult már Sanyi születése után az idő, amikor naav bajok este a BúiÍGHtyU 999 dosó-tanyán. A kis szőlőt elvilía a májusi fagy: a gabona szeme megszorult s alig adta vissza a vetőmagot. De ami a legnagyobb csapás volt: a keservesen összekoplalt apró tehénke belepusztult az ellésbe ... /! háromholdas sovány kis C yl gazdaság összeroppant. Napszám alig akadt. Az apa szótlanul tett-vett naphosszat, az asszony vörösresírt szemmel napról-napra kisebb kanállal mérte a rántásnak való zsírt a tele-még-sosem-volt kékzomán- cos bödönből. Sanyi kenyér-falatjain is egyre csak zsugorodtak, végül egészen elfogytak a szalonna-katonák. — Savanyú képet vágunk a télön; kisfiam — tréfált vele keserű arccal az apja. — Elszaladt a kutya a malacravalóval... Sanyi szontyolodva ténfergett az udvar sarkában. Okos kis lelkét meglengyintétte a nagyok kínzó gondjainak szele. Nem lasz az idén malac. Nem eszi meg a tanya körül a sok paréjt, porcfüvet... s nem kapja meg 6 Sem, mint más disznótorokon, a ropogósra pirított kunkori fület Tandari körö3ztapátul... S akkor egyszerre valami az eszébe villant. A. harmadik tanyában lakik a Gál Károly gazda. Ismerős ott Sanyi, sokszor csámborgott el anyjával, ha az ebédet vitt napszámoló urának. Hű, van ott annyi malac, hogy no! Egész fekete tőlük a tanyaudvar; ha mind kiengedik. Mi lenne, ha?... Igen. Elmén. El ül — Hátha elcserélik egy malacér‘...! isompolygott a tanyából s ■-A. iszkiri a dűlőre! Az ott, az a háromnyárfás! Kicsit szorította a félsz, mert a Gál-por- tan borjúftagyságú kutyák állnak őrt. No Sanyi, le azoknak egy falatka leszel csak ... De szerencséje volt. Gál éppen a városba indult s már a nagykaput csukta a cséza mögött, amikor a gyerek odalihegett. — Mi kell öcsém? — nézett a nagy, lompos ember a kicsike szerzetre. Sanyi szive a torkában verdesett, de bátornak mutatta magát. — Gazduram —; tisztelte meg az öreg Gált az apjától sokszor hallott titulával — elgyüttem, hogy nem cserélne-é el engörn egy malacér ... csak egy olyan kicsiér‘,..? Időbe telt, amíg Gál kifaggatta a gyereket és megértette a fura kívánságot. Akkor nevetett egyet* nagyot káromkodva megcsóválta a fejét: az anyátok nyavalyás szentségit! — felparan- c.solta Sanyit a saroglyába s behajtott a Bujdosó-tanyára. Apja elé penderítette a szepegő gyereket: — Te Imre, mond valamit ez a kölök. Az asszony tígyis sok pulykát nevel, a libapászlor nem győzi. Fölfogadom gzí ni... Ekkora gyérük elszaladgál má utánuk ... Ne mondhassák, hogy nem segítők ... kap a szógálatér‘ egy pár választási malacot,.. /Mcgkötötték a vásárt. Igaz, zjfl- nem könnyen. Bújdosóné záporozó könnyekkel siratta egy- szem, drága kis fiát, aki lám, alig szakadt le a melléről, már idegenek kezébe jut. Dehát a malac?... S lett az is. Igaz. hogy a legkisebb, csökött jószágból, dehát kicsi gyereknek malac is kicsi jár. A következő években aztán egy pár csizmács- kával, egy öltözet ceig-ruhával is bővült a fizetség. Később meg kommcnció lett a neve. Kerek huszonöt évig. Eddig volt a Sanyiból felnőtté emberesedéit Sándor — Gál Károly cselédje... /Ifi ego- Sándor bácsi beszélte I el ezt a történetet, most. a nevenapján. Nagy névnap volt, Sorra köszöntötték a társak, jó- komák a Dózsa termelőszövetkezet érdemes kanászát. Az asztal közepén hatalmas tálban sonka rózsállott; Bújdosóné alig győzte a kínálást: ne sajnálják, maradt még a padláson hét ilyen két szép jószágot vágtak a télen. háV Istennek... A sarokban halkan muzsikált a telepes rádió, felette díszes keretben a mi- nisztériális elismerő oklevél i.. — De az én fijam sose hallotta tülem, hogy elcseréllek mala- cér‘... — jegyezte meg csendesen Sándor bácsi. — Na, merhogy elmúlt már az a cserélős világ is, komán — szilt nagyot a pipán Bozorádi János. — El az, a tűz égesse. mög! f’s ifjabb Bujdosó Sándorj O az agraregyetem harmadéves, ösztöndíjas hallgatója furcsán elszorult torokkal, némán ült a társaságban. S a legközelebbi koccintásnál úgy intézte, hogy poharat szorító aj jói hosz- szan, melegen, jólesően érintsék apja vastageres, fákéregszinu keiefejét ... Gáspár
