Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-19 / 41. szám

HÍREK Sííró László újságíró nyugatomba rónait Az újságírás öreg, de ezért ifjú szívű munkását búcsúztatjuk. Biró László, Baján élő munkatársunk nyugalomba vonult. Az újságírást abbahagyni tényleg nyugalomba vonulást jelent, hiszen a szerkesztősig izgalmakban állandóan bővelkedő forró levegőjét felcserélni az otthon pihentető kényelmével olyan sziget, amelyet az újságíró tevékeny élete során csak órákra szeretne néha-néha elérni. Bíró László, kedves barátunk 33 évet munkálkodott tollal a kezében, vallalva régen az ezzel a mesterséggel járó kisebb darab kenyeret, küzdelmes és regényes életet. Hiúba, aki egyszer tollat vesz a kézébe és az írás nehéz művészeiével akarja szolgálni azt a jobbal, melynek maga is részese akar lenni, cf csali akkor teszi le, mikor már nagyon nehezére esik a tollforgaíás: ha meg­öregszik. Évtizedek munkája után jó pihenési és hosszú Hetet! 1900 éves íróío!! Vatikán város területén né­hány hónapja ősi pogány teme­tőre bukkantak, ahol érdekes leletek kerültek napvilágra. Töb­bek közt előkerült egy Néró csá­szár korabeli írótoll és tintatartó. A vatikáni múzeum munkatár­sai mindjárt ki is próbálták az 1900 éves írótollat, amelyet csontból faragták. A hasonló korú tintatártóba néhány csepp vizet öntöttek és a csaknem két évezreddel ezelőtt beszáradt tin­tával ismét írni lehetdtt. A maga nemében páratlan lelet a vati­káni múzeumba került. \Ä legnagyobb és legkisebb — Bugac község az 1937. évi alsó vásárát február negyedik vasárnapján, a második vásárt pedig május első vasárnapján tártja, a Kecskeméti Járási Ta­nács kereskedelmi osztálya en­gedélye alapján. — Miskén új paprikatermelő társulás alakult 50 taggal. A ta­gok már szerződést is kötöttek a Dusnoki Gépállomással a tava­szi szántás elvégzésére. — A Bácsbokodi Vajüzem Ki­nizsi Sportköre farsangi bálát rendezett az egyesület anyagi alapjainak megteremtésére. A nemes célt az egész falu támo­gatta. A jól sikerült bál, melyet vidám tarka műsor vezetett be, olyan anyagi bevétellel zárult, ami a sportkör ezévi indulását, a sportszerek felújítását lehetővé teszik. — Czakó Józsefet — akit az októberi események alatt az el­lenforradalom juttatott a Kis­kunfélegyházi Városi Tanács el­nöki székébe — február 13-án leváltották. — A Kalocsai Margit-malom januári őrlési tervét 148,5 száza­lékra teljesítette. A terv túltel­jesítése mellett 5 százalékos vil- lanyenergia-megtakarítást értek el. — Bátyán megalakult nyolc taggal egy halászati társulás. A tagok azt tervezik, hogy rövide­sen a község melletti gödrökben haltenyészetet hoznak létre. Ez­zel a megoldással el tudják látni a környező falvakat s Kalocsát is friss hallal. i — Aisómcgyen 40 taggal meg- : alakult az EPOSZ szervezet. A ; fiatalok Cselik Jánost választót * i ták meg a szervezet titkárának. — A Művelődésügyi Minisztc- ■ rimn a kiskunfélegyházi klóra Ferenc. Művelődési Otthont jó j munkája elismeréséül Nuridsá- nyi Zoltán: »Táncpróba« című 15 000 forint értékű olajfestmé­nyével jutalmazta meg. . Szellőző cipő A legújabb típusú külföldi ci­pőket vékony csatornákkal ellá­tott, speciális rugós betétekkel készítik. A különleges szerke­zetű betét minden lépésnél friss legevőt szív be, amely csatorná­kon keresztül jut el a lábhoz. Ilyenformán minden lépésnél körülbelül három köbcentiméter levegő kerül a cipőbe. Az új típusú betét különösen a gumi- cipőknél vált be. A krakkói Jagclloian Könyvtár legkisebb és legnagyobb könyve, t A NAGY: 50 kg súlyú XV. századbeli enciklopédia. * A KICSI: 1898-ae kiadás, Adam Mickicrvicz műveit tartalma®!«. Jlátujtík íigyelmébe! íme. az új francia báli hajviselet, a »Rccamler« frizura, amelyet gyöngy- cs strasszdiszítésscl ékesítenek. — Ké­pünkön Gabriel Gar­land fodrászmester modelljét mutatjuk be. Többéi [izeinek a rostkenderért is, érdemes termeszteni Több tízezer az országban azok­nak a gazdáknak a száma, akik­nek jó megélhetést ad a ken­dertermelés. Megyénk talajának jórésze is alkalmas a rostkender termelésére s dolgozó paraszt­jaink szívesen foglalkoznak vele, mert jövedelmező és nem mun­kaigényes növény. Az új átvételi árak magasab­bak a tavalyinál. A múlt évben a minőségi kender ára 00 forint volt mázsánként. — az idén már 135 forint. Hasonlóképpen emel­kedett a többi osztályok átvé­teli ára is. Az I. osztályú kender ára 125, a II. osztályú 90, míg a III. osztályú kender ára 40 fo­rint. A lombozás! prémium meg­szűnésével a lombosán átadott kender ára a fenti árnál 10 szá­zalékkal alacsonyabb. így az I. osztályú lombos kender ára a 125 forinttal szemben -csak 113 forint. Ezeken az árakon felül min­den mázsa átadott kender után 25 forint értékű textilutalványt kap a termelő. Ebből az utal­ványból előlegként már a szer­ződés megkötésekor holdanként 200 forint értékűt ad a vállalat. További kedvezményeket ia kapnak a termelők. így a ter­meltető vállalat hitelezi a gépi szántást, a felhasználásra kerül műtrágya értékét és a vetőma­got. Mindezek kamatmentes elő­legek és a beszállított kóró ér­tékéből vonják le. Ha a termelő­szövetkezet a múlt ősszel a le­szerződött rostkender területet frissen istállótrágyázta, a gép­állomás áltat végzett őszi mély­szántás költségét a termeltető vállalat megtéríti részére. Nagyobb, összefüggő területe ken termelt} kender aratásához nagyteljesítményű, traklorvonta- tású vágógépeket kapnak a ter­melők/ (Herczeg Gyulai A világ első egysínű vasálja Fiat esztendőt irányoztak elő annak a brazíliai tervnek a megvalósítására, hogy Sao Paulo területén felépítik a világ első egysínű vaisútját. Brazília gaz­dasági szakemberei elkészítettéi: a éasút felépítésének terveit, amelynek hálózata előrelátható lag meghaladja a 100 kilométe­res hosszúságot. 4 UEÍÓUHUL: űüwm íhm-HüH Kínosan vergődtek a fedélzeten, mert csak a víz színéről tud­nak felemelkedni. Több ízben kacagtunk egyik-másik társunk hangos szitkozódásán, akinek váratlanul teljes sebességgel az arcába vágódott hidegtestű repülőhal. Mindig orral előre érkeztek és ha valakit egye­nesen arcon találtak, az ütés helye ugyancsak viszketett és égett. De hát a megtámadott fél nem haragudott sokáig: hiszen a hátrányok elle­nére is valóságos tengeri paradicsomban érezhettük magunkat, ahol a pompásnál pompásabb halas úgyszólván a szánkba repülnek. Az éjszakánként tutajunkra került zsákmányt rendesen a reggelihez sütöttük meg. Nem is tudom eldönteni, vajon a hal. a szakács, vagy állandó jó étvágyunk okozla-e, hogy izét a pisztránggal vetekedőnek éreztük. Reggelenként a szakács első kötelessége volt, hogy összeszedje a fedélzetre hullott repülőhalakat. Legalább féltucatot ‘ mindig találtunk, sokszor többet is; sőt, egyszer huszonhat kövér halat számoltunk össze. Egyikük Knutot egy alkalommal ugyancsak kihozta a sodrából, mert miközben a sütőserpenyővel tevékenykedett, a hal a kezébe ugrott, ahe­lyett, hogy egyenesen a már sercegő zsírba pottyant volna. A tenger állatvilágának szokatlan közelségére aznap reggel esz-' méltünk fel. mikor Torsiéin párnáján egy szép r.agv szardíniát láttunk ficánkolni. Kunyhónk ugyanis olyan szüle volt. hogy Torsiéin fejének már csak az ajtónyitásban maradt hely. Ha az éjjeli őrségről jövet, vagy menet valamelyikünk véletlenül az arcára lépett, rendszerint beleharapott a tettes lábába. Torsiéin a farkánál fogva felemelte a halat és ékes beszédben közölte vele, milyen meleg barátságot értíz egész nemzetsége iránt. Ettől kezdve előzékenyen szűkebb helyre húzódtunk össze, hogy jus­son hely a kabinban Torsiéin fejének is. De ekkor meg más baj tör­tént, ami arra bírta barátunkat, hogy inkább a rádió-sarokban, a kony­haeszközök ládájának tetején- keressen magának alvóhelyet. Felhős, szuroksötét éjjel voll. Torstein a hajólámpát a feje mellé állította, hogy az őrségen álló jobban láthassa, hova lép. ha rajta ke­resztül megy ki, vagy jön be a kabinba. Négy óra tájt arra ébredt, hogy a lámpa felborult, és vadam! hosszú hideg, nedves jószág vergődik a füle mellett. — Repülőhal — villant át a fején félálomban.. Utána tapogatott, hogy kidobja a kabinból. A vergődő valami azonban jóval hosszabb volt, mint egy repülőhal és tekergőzött, akár a kígyó. Torslein undorral engedte el és a lámpa után nyúlt, hogy megnézze vilúgpsság­25 nál. De látogatója közben megszökött és átcsúszott I-fermanhoz, aki ré­mülten riadt fel. A zajra, mocorgóéra én is felébredtem. Először azt hittem, hogy nyolckarú polip került hozzánk, amely ugyancsak gyakori ezeken a vidékeken. A lámpa fénye azonban egy hosszú, vékony állatra esett, amelyik —, amint Herman diadalmasan tartotta két markában — angolna mód­jára vergődött. Körülbelül egy méternyi és kígyókarpsú volt, bután ki­dülledt, nagy fekete szemmel. Hosszú orra és hosszú hegyes fogakkal teli, veszélyes állkapcsa volt; fogai olyan éles székiek voltak, akár a kés és visszahajlííhatök voltak a szájpadláshoz, hogy megkönnyítsék a zsákmány lenyelését. Herman, barátságtalan szorításának hatására a ragadozó előbb egy, aztán még egy 20 cm-nél is hosszabb fehér halat adott ki a gyomrából. A kigyóalakú hal szörnyű fogazata ugyan erősen megtépte őket, de félreismerhetetlenül mélyvizi halak voltak. A dühö­sen vergődő kígyószerű hal vékony bőre a hátrészen kékeslila, hasán pe­dig acélkék volt, és a pikkelyei nyomban lefoszlottjak ott, ahol hozzá­értünk. Lármánk Bengtet is falébresztette. Az orra alá tartottuk a lámpát meg a hosszú halat és megkérdeztük, hogy látott-e már effélét? Nagy álmosan felült és ünnepélyesen kijelentette: — Nem! Ilyen hal nincs is! Azzal megfordult és aludt tovább. Bengt barátunk nem is tévedett sokat. Utólag ugyanis kiderült, hogy ennek a fajnak élő példányát mi láttuk először. A zoológusok' tudtak ugyan a létezéséről, de eddig csak a csontvá­zát sikerült egyszei -kétszer megtalálni Dél-Amerika partján és « Gala- pagos-szigeteken. Gempylusnak vagy kígyómakrélának nevezték el, es úgy vélték, hogy csak a legnagyobb mélységek lakója lehet, mert éiő példányát még senki sem látta. De ha valóban mélyvizi hai. akkor csak nappal tartózkodhat a mélyben, amikor vakítja jkidüliédt, nagy sze­mét, úgy látszik azonban, hogy a sötét éjeken felj-fellátogat a víz fel­színére, amint erről saját tapasztalatunk alapján meggyőződhettünk. ’ Alig egy héttel ezután, hogy ez a ritka állat Torstein hálózsákjába akart bújni, a párja meglátogatott bennünket. Hajnali négy óra lehe­tett, akárcsak a múltkor. Az újhoid fényes sarlója! már a’ láthatár alá csúszott, csak a gyémántfényű csillagok szikráztak még az égbolton. Én voltam őrségen; és mert a kormánnyal nem volt semmi baj. leváltá­som előtt — szokásom szerint — ez alkalommal Is körüljártam a tu­tajt, hogy meggyőződjem róla, rendben van-e minden. Lámpással a ke­zemben óvatosan megkerültem .a tutaj orrát, és az; árboc felé indultam. A biztosító kötelet, mely szabályunk szerint derekamon volt. hirtelen, nagy bosszúságomra, hátulról megrántotta valami! hogy majd hányát estem a nedves cs csúszós fedélzeten. Dühösen megfordultam cs hátra­világítottam, de egy lelket sem láttam. Most újabb erős rántást érez­tem, de ezúttal azt is észrevettem, hogy valami-állat vergődik a fedél­zeten. Egy újabb Gempylus volt; olyan erősen harapta a kötelet, hogy több foga beletört, míg ki .tudtam szabadítani a szájából. Ügy látszik, hogy mélytengeri látogatónk az utánam húzódó jfehér kötelet valami kövér falatnak nézte és utána ugrott a fedélzetré. Ez a példány is a formalinos üvegben végezte életét. 26 (Folytatjuk) j

Next

/
Thumbnails
Contents